Szeptemberi kultúrcunami

Valahogy úgy adódik, hogy nyaranta mindig kiéhezünk a színházra, aztán szeptember elején a Pozsonyi Pikniken jól bevásárolunk színházjegyekből. Katinak egyébként van valamekkora kerete, hogy cégszámlára vásárolhat színházjegyeket, de idén azt már régen kimerítettük.

A sort a De kié lesz a kutya című darabbal indítottuk a Belvárosi Színházban. Martin Rauhaus német szerző darabja annyira sablonos helyzetet mutat be (életközépi válságban lévő házaspár, a férfi befiatalít, válni készülnek de előtte párterápiára járnak), hogy valószínűleg mindenkinek az ismerősei, barátai körében van hasonló problémával küzdő pár (mi például Katival pont ugyanarra az ismerős házaspárra asszociáltunk). A darab tipikus példája volt annak, hogy még a legsablonosabb élethelyzetekből is lehet jó színházat csinálni, különösen jó színészi játékkal (Péterfy Bori nagy kedvenc). Ráadásul Bori lányunk is velünk volt ezen az estén, mert Bécsből hazalátogatott egy hétvégére, de az árvíz miatt további két napra itt ragadt, mert leállt a vonatközlekedés Spoiler: a kutyáról nem sok szó esik a darabban, szegény a végére meg is döglik.

A Hölgyválasszal folytattuk a Játékszínben, ezúttal már csak hármasban, így is horror pénzt fizettünk érte, de megérte. Második nekifutásra tudtuk csak megnézni. Egy korábbi előadásra már megvolt a jegyünk, de közbeszólt az unokánk hazalátogatása. Masayuki Suo darabja, melyből sikeres film is készült, nagyon igényes kiállításban került színre. Hibátlanok voltak a táncosok, a zene, a díszlet és a színészek (Csonka András brillírozott). A Dancing with the Stars-ból is ismert Molnár Andrea és partnere olyan pazar táncbemutatót tartottak az első felvonásban, hogy attól valószínűleg mindenkinek megjött a kedve a tánchoz. Ebben a darabban is egy életközépi válságát élő házaspár van, akik számára a tánc jelenti a kiutat.

És ha már tánc, voltunk Szentendrén a Nyitott Templomok Hétvégéjén, és beálltunk hórát táncolni a Szántó-imaház szervezésében a Ferenczy Múzeum udvarán.

A Pál család pont háttal van

Hagyományosan kilátogattunk az ARC-plakátkiállításra is. Ezúttal a család volt a téma, ezért rögtön csináltunk is egy családos szelfit.

Nekem különösen az a plakát tetszett, amely szinte egy-az-egyben a Lefóliázott dal című dalom első strófája alapján készült: "Lapjain két szerelmes lány homloka összeér, fóliázzuk le gyorsan hát ezért".

Mint tudjuk, a plakát provokatív műfaj, arra van predesztinálva, hogy cselekvésre sarkallja az embereket. Ennek többen is eleget tettek, két plakát is átfestésre ill. átragasztásra került. Dúró (Darálós) Dóra egy, a gyermekvállalás árnyoldalait bemutató plakátot ragasztott át.

Ilyen volt...

 

...ilyen lett

Moziban is voltunk, mert egy új, a magyar közoktatás helyzetével foglalkozó filmet mutattak be, a címe: Fekete pont. Petrával egy napon néztük meg, de ő külön, a barátaival, mi pedig a Tabán moziban szenior jeggyel és I. kerületi kedvezménnyel. Idén ez már a harmadik film (a Magyarázat mindenre és az Elfogy a levegő után), amit a hazai oktatás helyzetéről láttunk, és csak hálálkodni tudunk, hogy már mindhárom lányunk "kijárta az iskolát".

Sógorom születésnapját egy Orfeum-vacsorával ünnepeltük meg. A dolog lényege, hogy kapsz egy vacsorát, de közben előadnak egy könnyed, zenés darabot vagy bohózatot, esetleg standupot. Mi a Poirot az Orfeumban című programot választottuk. Kati és sógornőm kicsit limonádénak tartották, de nekem és sógoromnak tetszett. Elek Ferenc jó Poirot felügyelő volt, de láthattuk azt a Száraz Dénest is a darabban, akiről nemrég megírták, hogy annyira nincs munkája, hogy kénytelen úszómesteri állást vállalni a Dagályban.

A szeptemberi kultúrcunamit végül a RaM Colosseumban az Urban Verbunk DON’T LIE TO THE PLANET című táncshow-jával zártuk, amit vejem nagyszüleivel tekintettünk meg. A férfi táncegyüttes hasonló műfajt űz, mint annak idején az Experidance, vagyis alapvetően a magyar néptánc hagyományain alapuló modern táncprodukciókat adnak elő fény- és látványelemekkel, valami történetre felfűzve. Szerintem simán hozta a neves ír táncegyüttesek színvonalát, és ebben is voltak énekes betétek is. Jó kis este volt ez is.

Szeretem a szemtelen, szertelen szeptembert!

Almafa

Ismét a Bori lányomtól visszakapott e-könyvolvasón, Bobon olvastam egy Závada Pál-regényt, a címe Apfelbaum. (A regény mellesleg on-line olvasható a Digitális Irodalmi Akadémián is). Závada regénye verses regény, ráadásul Az ember tragédiája parafrázisa. Főhőse a nagyváradi zsidó családból származó, de kikeresztelkedett Apfelbaum Ádám (beszédes név, Apfelbaum magyarul almafa, az eredendő bűn forrása). A regény helyszínei: Nagyvárad és Berlin.

Apfelbaum Ádám 50 évet átfogó utazást tesz a XX. század történelmében, és az egyes helyszíneken nemcsak az örök nő, Éva bukkan fel különböző alakokban, hanem az apokrif iratokból ismert Lilit (Lilith), akit Isten még Éva előtt porból és sárból gyúrt Ádámnak. Míg Éva a család, az anyai gondoskodás megtestesítője, a démoni Lilit a szexuális bujaság és csábítás metaforája. A két nőalak ráadásul időnként eggyé olvad a regényben. Az Úr angyalai Lenke, Orsolya és Charlie, utóbbiról csak a regény végén derül ki, hogy nem más, mint Charlie (Bird) Parker neves szaxofonista. Ez egyértelmű tisztelgés Esterházy Péter előtt, aki a Hrabal könyvében megírta, hogy Isten azért emelte magához Charlie-t, hogy megtanuljon tőle szaxofonozni, mert bár mindenható, a szaxofonon mégsem tud játszani. (Egy időben Esterházy, Závada és Parti Nagy Lajos közös felolvasásait Dés László szaxofonjátéka kísérte).

De természetesen a nagyváradi helyszínnel Závada tiszteleg Ady Endre előtt is, hiszen a Hajó a ködben című regényből tudhatjuk, Závada mennyire vonzódik Ady költészetéhez:

"Ez itt

még százhúsz év múlva is ugyanígy lesz!

Mert hogy viselkedik ez az ország?!

Mintha csak életföltétele volna

a hazugság, holott az csak az ő

urainak a betevő falatja.

Az országnak folyton hazudoznak

a kormányzói, az meg azt hazudja

vissza, hogy rendben van. Az ország majd

kéjesen, álmosan nyújtózik egyet,

és szétrakja kezét-lábát: Tessék!"

És persze Réz Pál, a nagyváradi származású irodalomtörténész visszaemlékezései is rendre megjelennek a regényben. A könyvben feltűnnek az ismert závadás stílusjegyek, pl. a filmes nézőpont fontossága. Nem véletlen, hogy Ádám első berlini útján Leni Riefenstahl ismert náci filmhíradós, Lilit reinkarnációja mellett köt ki. A mesélő személye folyton változik, hol független narrátor, hol pedig valamelyik szereplő: az Úr, Lucifer, valamelyik angyal, Ádám, Lilit vagy éppen Éva. A természetes fény is fontos szerepet játszik.

Főhősünk szerződést köt Luciferrel, mint afféle tartótiszttel, és hivatásos forradalmárként lényegében mindig a rossz oldalon tűnik fel: a fasizálódó Berlinben 1938-ban, a nagyváradi gettó kommunista sejtjében, Lukács György környezetében mint besúgó, Nagy Imréék snagovi száműzetésekor szintén besúgóként működik közre, a berlini fal leomlása után pedig már azon gondolkodik, hogyan készüljön fel az NDK utáni időkre:

"Apfelbaum folyton nyilatkozik, s már meg

sem beszéli velem. De azt se, mit

írjon az újságba… Hogy ami eddig

csupán a Nyugatnak jutott, az most

nekünk is jár: a jólét, a szabadság.

Tegnap is hallottam, hogy szónokolt…

Hát dermesztő volt azzal szembesülni,

hogy nem szégyell nyílt színen kérkedni,

s afféle handabandázó narodnyik

harcias pózában tetszelegni:

– Ki most kell ide, a szabadság bámult

bajnoka legyen! S úrhodjon el az

a hetyke népi ösztön benne, hogy már

fényes helyekre is pályázni mer!"

A hivatásos forradalmár szerződése a Sátánnal egy másik magyar regényre, Gyurkó László Faustus doktor boldogságos pokoljárása című könyvére is utal. De Závada könyvei mindig is tele vannak történelmi és irodalomtörténeti utalásokkal. Ebből a regényből tudtam meg, hogy egy bizonyos Lakatos Imre nevű elvakult kommunista 1944-ben valóban rávette a kommunista sejt egyik "megbízhatatlannak" ítélt tagját, Izsák Évát (Závada regényében Éva megtestesítője), hogy kövessen el "forradalmi öngyilkosságot". A valós történetről itt lehet olvasni. De például azt sem tudtam, hogy a háború után az NDK egyetlen működő zsinagógáját '53-ra kitatarozták és felavatták, de még aznap éjjel újból felgyújtották és újabb antiszemita tisztogatások kezdődtek.

Természetesen a regény nem mehet el amellett, hogy Isten hogyan engedhette meg a XX. század szörnyűségeit. Ádám húga, a kerekesszékes Juliska ilyen átkot szór:

"– Hogy itt, ahol a halál mind kiölte

az örömöt, én mit kereshetek?

A vész betört ajtónkon, és magával

sodort mindnyájunkat, földúlt mindent.

Tán Isten hatalmas ujja érintett,

az ég büntetése sújtott le ránk?

Kérkedve járt a gyilkolás, a rablás,

égen-földön se részvét, sem segély.

Hitünk elveszett, elhagyott teremtőnk,

a málló szobrok elporladnak mind.

Hát hol találjak új istent magamnak,

ki újra fölemel a salakból?

A hitetlenség pusztít városomban

hatalmasabban, mint a döghalál…"

Az átok egy madáchi idézettel végződik:

 "– Te korcsult nemzedék, el fogsz pusztulni!

Nem él az Úr, hogy gondja lenne ránk,

és nincs hatalma rajtunk, hogy új népet

és új eszmét hozzon a világra."

A regény végén Juliska úgy szorítja ölében a berlini fal köveit, mintha a XX. század minden terhét ő cipelné, miközben felhangzik Charlie (Bird) Parker szaxofonjátéka.

"És Juliska ölében több száz évnyi

emlék, fájdalom, kéj, roppant teher,

ördögi élmény – siratnivaló mind,

mert elmúlt, vagy mert el fog jönni még.

Ez mind föltámad benne, s úgy megrázza,

hogy öleli a követ, és zokog.

A szférákból most fényesen fölcsendül

Charlie Parker szaxofonjátéka"

---

Dobozgyár

Néha az ember teljesen véletlenül tesz helytörténeti felfedezést. Természetesen azt tudtuk, hogy a hely, ahol lakunk, vagyis a Zsolt Udvar lakópark az egykori Dávid Károly és Fia Dobozgyár helyére épült.

A dobozgyárat Dávid Károly 151 éve, Budapest egyesítésének évében alapította Óbudán, majd 1895-ben létesült a Mészáros utcai gyár. Dávid Károly fia, Dávid Jenő 1911-ben kapcsolódott be az üzletbe, a cég részvénytársasággá alakult, és lényegében mindent gyártottak: papírdobozokat, kartonpapírt, falemezt, légypapírt, impregnált papírtányért.

A zsidó Dávid család a '40-es években a zsidótörvények miatt bujkált, a gyárat annak főmérnöke, Bálint István vezette tovább. Az üzemet államosították és Budai Dobozgyár néven a '60-as évek végéig működött. A dobozgyár utóda a jelenleg is működő CLB Packing Kft, de az egykori gyár helyére a mi lakóparkunkat húzta fel a Gyetvai Fivérek.

Lakópark a gyár helyén

Dávid Károly a közeli Ménesi úton, az Eötvös Collegium mellett építtetett magának villát, viszont fia, Jenő a közeli Dezső utcában. Nem sikerült megtudnom, hogy a Dávid család hogyan vészelte át a vészkorszakot, kik volta a Dezső utcai villa lakói a felszabadulás után, de amikor a gyerekeink zenét kezdtek tanulni nagyjából 1998-tól, már ebben működött a Farkas Ferenc zeneiskola.

Az elhagyott épület a zeneiskola kiköltözése után

Mindhárom gyermekünk játszott ebben az épületben, Bori csellón, Orsi hegedűn, Petra pedig zongorán.

Orsi

Bori

Petra

És mindez úgy jött elő most, hogy a Dezső utcai épületet az önkormányzat felújítja és egy bölcsődét létesít benne. A régi önkormányzat kezdte, az új, fideszes önkormányzat fejezi be és aratja le a babérokat.

Az épülő bölcsőde

Hát így lesz egy dobozgyár helyén lakópark, egy gyáros villájából pedig először zeneiskola, majd bölcsőde. A dobozgyárról és környékéről az itt lakó Garai Gábor költő írt verset:

Dobozgyár mögött

Azok a nyári esték

 a kamaszkori tájon!

Virágillat s vonatfüst

gomolygott a világon.

A Dobozgyár mögött nyűtt

 padokon lovagolva

ültek a sakkozók, míg

 lobbant a fény kanóca.

Aztán, hogy függönyét az

alkony leeresztette, — ráhúzta vas-redőnyét

a fodrász is sietve.

A dörrenésre gyorsan

 fölfüttyentett a mozdony,

ahogy az alagútból kibújt szikrázva, forrón...

S megnőtt a csönd nyomában.-

 Mély homályos kapukban

találka-lesben, lányok

fehér ruhája lobbant.

És mentek a Csap utcán

fel a hegynek a párok.

 Az égben még csak egy-két

kora-csillag parázslott.

Ó, kamaszkori esték,

maradjatok velem még!

Ne dermessze a szívem,

— melengesse az emlék.

Papok éve

Bár még csak szeptember közepe van, de a 2024-es esztendő egészen bizonyosan úgy vonul be a NER történetébe, mint a NER-hez hű papok álszentsége nyomán elszenvedett hitelességvesztés éve.

A történet a kegyelmi üggyel kezdődött. Február 2.-án (lássuk a medvét) fény derült arra, hogy Novák Katalin köztársasági elnök javaslatára a volt igazságügyminiszter, Varga Judit ellenjegyzésével kegyelmet kapott egy pedofil-ügy másodrendű vádlottja. Egy hetet kellett várni a Direkt36 tényfeltáró cikkére, melyből kiderült, hogy a háttérben a szálakat a köztársasági elnökasszony bizalmi embere, sőt mentora, afféle Raszputyinként Balog Zoltán református püspök, volt emberierőforrás-miniszter mozgatta. A kegyelmi ügybe lényegében mindenki belebukott, Novák Katalin lemondott, Varga Judit pedig elveszítette esélyét arra, hogy a Fidesz európai uniós képviselőcsoportjának vezetője lehessen, egyedül Balog maradt rendíthetetlen. Bár lemondott a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnökségéről, de püspöki méltóságát és a Dunamelléki református egyházkerület vezetését megtartotta, sőt, ebben a minőségében szeptemberben ő tartotta a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium (volt almamáterem) évnyitó istentiszteletét (hiszen Jézus mondá: Engedjétek hozzám a gyermekeket!, na de pont egy pedofil-segítőhöz?).

Az ügy legbizarabb utóélete Magyar Péter, a volt igazságügyminiszter volt férje felemelkedése, a Tisza Párt óriási sikere. Lényegében Balog Zoltánnak és a kegyelmi ügynek köszönhető, hogy végre kialakult Magyarországon a kétpártrendszer, mert a jelenlegi választási struktúrában egyedül ez alkalmas arra, hogy alternatívája lehessen a másfél évtizede folyamatosan kormányon levő Fidesznek. Pár napos felmérés eredménye, hogy a Fideszen és a Tiszán kívül más párt már be sem kerülne a Parlamentbe. Köszönjük, Balog Zoltán!

Két hónappal ezelőtt merényletet követtek el Donald Trump bukott amerikai elnök ellen, de csak a fülét érte a lövés. Ezzel kapcsolatban Jeszenszky (Jeszi) Zsolt, a Pesti Srácok újságírója és a NER harcos védelmezője azt találta írni: 

...még az aktív hívők is nehezen merik csak kimondani, vagy egyáltalán, gondolni, hogy Isten (vagy a fia, Jézus, aki amúgy egy az atyával) mentette meg az elnök életét.

Bár azt beszélik, hogy Jeszi kezd megtérni Istenhez, azért nem árt végiggondolni azt a baromságot, amit írt, és ezt Tóta W. Árpád meg is tette:

Tehát Jézus, aki a saját apja, csodát tett. Ezzel egy időben megölt egy ártatlan tűzoltót ugyanazzal a puskával.

Pár nappal korábban Kockásfülű Jézus röhögve hagyta becsapódni a kijevi gyerekkórház felé zuhanó ork bombát. Pedig ha Trumpot meg tudta menteni, akkor nyilván itt lett volna lehetősége, de úgy gondolta, jóvanazúgy, lejárt a munkaidő. A jog szerint ez egyébként segítségnyújtás elmulasztása, két évvel büntethető. És sorolhatnánk a tragédiákat az elmúlt hétből, ahol a kockásszakállú nem óhajtott beavatkozni. Ez a sárgított fejű gengszter kedves neki, a többi pusztuljon, ahol van.

Te Zsolti, lényegében azt írtad le, hogy Isten egy alávaló szemétláda. Ne csodálkozz, ha fogynak a keresztények!

Lényegében Jeszi gondolatát vitte végig Labossa Péter Mihály érdi evangélikus lelkész, aki szerint az Úr valóban kénye-kedve szerint válogat, hogy ki számára kedves, és kit hagy gázkamrában elpusztulni. Nem kevesebbet mondott szentbeszédében, mint:

„Lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át, a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét [...] az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte. És hogy mi lássuk ezeket az összefüggéseket, és nem a zsidó népen kell köszörülni magunkat, a nyelvünket meg bárminket. Hanem látni azt, hogy Isten nem szórakozni hítt bennünket”

 Vagyis, ha megtagadod Jézust, ne csodálkozz, ha gázkamrában végzed.

Aztán jött a párizsi olimpiai megnyitó, és a wannabe inkvizítoroknak egyből megindult a fantáziájuk, mint Vincze Minya Istvánnak, az Erdélyi Református Egyházkerület kalotaszegi esperesének, aki ezt a Facebook-posztot tudta összehozni:

„Valamennyit élve kiherélni ha még megvannak a tö…k, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni”

Az is augusztusban derült ki, hogy a felújítás alatt álló gellérthegyi Szabadság-szobor talapzatára egy hatalmas kőkeresztet fognak elhelyezni. Valaki eldöntötte, hatalmas nagy kereszténységében. Mellesleg az álszent prüdéria egyik mellékterméke az is, hogy nálunk a kerületben a Czakó utcai sportpályán a legnagyobb nyári melegben megtiltották a lányoknak a vállat és a hasat egyaránt szabadon hagyó sporttop viselését, mert ez "elvonja a sportoló fiúk figyelmét".

Ez tilos a Czakó utcai sportpályán

Bese Gergő katolikus plébános egészen új minőséget hozott ebbe az amúgy is botrányos klerikális ingoványba. Bese évek óta a NER ökle, aki nemcsak szószékről, de az összes közösségi médiában a NER politikájának a szószólója, aki fellép a "genderpropaganda", az LMBTQ közösségek ellen, elítéli a pornográfiát és a házasságon kívüli szexet és a hagyományos keresztény családmodellt védelmezi. Bese atya minden vízkeresztkor felszentelte a Karmelitát, krétával felírva az ajtókeretre az évszámot és a CMB jelet (a három királyok, latinul Caspar, Melchior, Balthasar, de másképpen „Christus Mansionem Benedicat!”, azaz: „Krisztus áldja meg e hajlékot!”).

Nos, ez a Bese Gergő atya bukott le a héten melegpornó videóival. Bár már korábbi dalomban is kifiguráztam a NER álkereszténységét, most sem tehetek egyebet, mint dalba öntöm Bese Gergő tartuffe-i cselekedetét:

---

Ahogy egymással bánunk az a hazánk

2014 augusztusában pilisi kirándulásunk során bukkantunk a Kő-hegyen arra az emlékoszlopra, amelyre ez a nagyon fontos mondat van felírva. Túl voltunk már a Fidesz második kétharmados győzelmén, a gyalázatos német megszállási emlékmű lopva, felavatás nélküli felállításán, az illiberális demokrácia meghirdetésén. Legnagyobb lányunk már nagyban arra készült, hogy ősszel megkezdje tanulmányait a CEU-n, mert akkor még Soros György jóbarát volt.

Szóval tíz évvel ezelőtt, ebben a változóban lévő országban ez a felirat reményt és biztatást adott nekünk. Most olvastam el Karácsony Gergelynek az önkormányzati választások előtt megjelent kis könyvecskéjét, melynek címe? Falak helyett hidak, és ennek is egyik legfontosabb mottója ez a kő-hegyi felirat: Ahogy egymással bánunk az a hazánk.

A könyv címadó idézete állítólag Ferenc pápától származik: a 2023-as magyarországi pápalátogatás során őszentsége a nunciatúrán fogadta a főpolgármestert (a Fidesz nem kis bosszúságára), ahol Karácsony egy Lánchidat ábrázoló metszetet adott át a pápának. Ekkor mondta Ferenc pápa azt, hogy korunkban falak helyett hidakra van szükség.

Bár politikai pamfletet olvasni - pláne a választások után - kicsit unalmas lehet, mégis fontos, hogy megismerje az ember a második ciklusát  újrakezdő főpolgármester élettörténetét, nézeteit, vízióit a városról. A könyv Petráé, Karácsony egy, a Széchényi István Szakkollégiumban elhangzott előadása után vásárolta meg. Tudni való, hogy Karácsony is SzISz-es volt, akárcsak Petra, vagy például Rogán Antal. (Ezzel kapcsolatban szerepel egy rövid történet a könyvben, miszerint Rogán és Karácsony sokat beszélgettek a szakkollégiumban, mert Rogán csak az 1998-as első Fidesz-győzelem után költözött ki. Karácsony nagyszerű koponyának tartotta Rogánt, akiről már akkor látni lehetett, hogy sokra viszi majd. 20 évvel később találkoztak a bíróságon legközelebb egy rágalmazási vagy személyiségi jogi per kapcsán).

A politikai propaganda nyomán Karácsonyt egyszerűen egy külföldről finanszírozott, háborúpárti baloldali politikusnak tarthatják sokan. Könyve alapján viszont egy, a nyitott társadalom eszméi mentén cselekvő embert ismerhetünk meg. Persze amióta Soros a főgonosz lett, a nyitott társadalom is valamiféle liberális felforgatás, woke-ideológia. Pedig Soros György világosan leírta A nyílt társadalom, avagy a globális kapitalizmus megreformálása című gazdaság- és társadalomfilozófiai művében:

"A nyílt társadalom azon fontos felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sohasem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik, nézeteik vannak, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén ezek összeegyeztethetők egymással."

 Érdemes például megnézni Karácsonynak a 2021-es Pride-on elhangzott szavait:

"Hetero vagyok, apa vagyok, keresztény vagyok. De nem annak ellenére vagyok itt, mert ez mind igaz rám. Hanem éppen ezért."

Karácsony tevékenységét két fő elv hatja át: a szolidaritás és a környezetért való aggódás, és ez rányomja bélyegét Budapest-politikájára is. Budapest bevándorló város, hiszen szinte minden budapestinek vidéki gyökerei vannak. Maga Karácsony Nyírtassról származik, és szerintem vidéki származása jót tesz annak, hogy képes Budapestet kicsit távolabbi perspektívából nézni. (Nekem valamennyi nagyszülőm vidéki, édesapám is huszonévesen került fel Budapestre). Budapest olyan, mint az Egyesült Államok, ahol mindenki bevándorlók leszármazottja, ez adja azt a sokszínűséget, ami fővárosunkat jellemzi. Karácsony ezért az érdekegyeztető politizálás (ha úgy jobban tetszik: a konszenzusos demokrácia) híve, ezért tűnik a Fidesz egészpályás letámadásának fényében határozatlannak, teszetoszának. Pedig az első polgármesteri ciklusának válságai (járvány, energiaválság) jól lettek menedzselve, és méltán lehet büszke a Lánchíd sikeres felújítására is.

Érdemes megnézni a kormányzat fővárosi "játszóterein", pl. a Budai Várban vagy a Gellérthegyen végzett tevékenységét. Facebookon követem a Hauszmann Alajos-program tevékenységét. Pár hete egy FB-posztból derült ki, hogy a felújított Szabadság-szobor talapzatára egy hatalmas kőkereszt kerül majd. Nem tudható, hogy ez milyen körben lett eldöntve. Így lesz, és puntktum! Akárcsak a tíz évvel korábban felálított német megszállási emlékmű.

A főpolgármesteri cím a legnagyobb legitimitással rendelkező cím, hiszen csaknem másfél millió ember név szerint szavaz egy személyre. Tudjuk, hogy az idei választást Karácsony mindössze 293 szavazattal (a leadott szavazatok 0.02 %-ával!) nyerte Vitézy Dávid előtt. De hogy! A választási eredmény kihirdetésekor 324 szavazatnyi különbség volt, de az NVI elrendelte az érvénytelen szavazatok újraszámolását. A különös szabályértelmezés alapján ha valaki a szavazólapra csak egy hatalmas brokit rajzol, de az kiadja két vonal metszését valamely jelölt melletti karikában, akkor az érvényes szavazatnak számít. Ennek az újraszámolásnak a nyomán Karácsony előnye 41-re olvadt. Viszont Vitézy fellebbezésére a Kúria elrendelte az összes szavazat újraszámolását, ennek alapján alakult ki az ismert végeredmény. Kell-e nagyobb legitimitás, mint három újraszámolásból győztesen kikerülni?

Az októberben megalakuló új közgyűlésben Karácsonynak nem lesz könnyű dolga, hiszen a Fidesz, a Tisza Párt és a többi képviselő egyharmad-egyharmad arányban osztoznak a mandátumokon. Itt lesz fontos szerepe a főpolgármester kompromisszum-kereső képességének és konszenzusos politizálásának.

Egy hét unokázás kis megszakítással

Úgy adódott, hogy múlt hét közepén ismét Magyarországra jött az unokánk a vejem kíséretében. Egy volt osztálytársának volt az esküvője, arra érkezett, Orsi már nem kísérhette le, hiszen már betöltötte a második terhességével a hetedik hónapot, de Sahar bevállalta, hogy egyedül elhozza a kis Yaarulit, hogy a nagyszülőknek is szerezzen egy kis örömöt.

Szerdán kora délután érkeztek, és Sahar ebéd után el is köszönt a kislányától. Lehetett volna az, hogy innentől kezdve a kis Yaara folyamatos az anyja után bömböl, de Yaarulit nem ilyen fából faragták. Anyja küldött nekünk egy kétoldalas "használati utasítást" arról, hogy mi a gyerek napirendje (teljesen rugalmas), mit eszik (mindent) és mennyit (mint egy felnőtt), mivel szeret játszani (szinte bármivel), hogyan történik az altatása stb. Részlet a "kezelési utasításból":

Van ott a bőröndben egy kis neszeszere is, az ahoi-os, abban van fogkefeje, fogkreme, egy nagyobb napozó krém, szúnyogirtó, és krém az ínyére ha jönne foga vagy fajlalna 

Koev = fáj

Pe= száj 

Beten = poci

Maka = ütés/ beütötte magát 

Imád labdazni, gyurmazni, festeni, orvososat játszani, fozocskezni (igazából, szeret ott lenni a konyhában és segíteni a készítésében, is és játékból is, szeret nagyon takarítani és feltorolni is, de imád amúgy mindent, nyitott kislány 

Péntek délig velünk volt a kislány, nagyon elfogadott bennünket, egyre többet mondott magyarul. Csütörtök este Bori is hazajött, így mindkét nagynénjével sokat játszhatott.

Érkezés a repülőtérre

Petrával játszik

Locsolja az erkélyen a paradicsomot

Uzsonna Kokóval

Szappanbuborék-fújás

Borival reggelizik

Yaaruli nagyon sok magyar gyerekdalt ismer, íme, hogyan énekli a Megy a gőzös Kanizsára kezdetű dalt:

A hétvégére átadtuk unokánkat a nászéknak, mert mi egy ünnepi megemlékezésre voltunk hivatalosak: Az a turista-egyesület, amelyikkel túrázni szoktunk, most lett 40 éves, 1984-ben (orwelli szám) alapították meg közgázos diákok. Az egész hétvégés rendezvényre a balatonszemesi diáktáborban került sor, ami két szempontból is jópofa volt:

• Pontosan ugyanezen a helyen voltam gyerektáborban 1962-ben, hat éves koromban a nővéremmel;
• Rendes menzaétkezést kaptunk: piros-fehér kockás abrosz, műanyag pohár, betűtésztás paradicsomleves, paprikáskrumpli, reggelente ovis tea.

A rendezvényre, ami fizikai és szellemi vetélkedőből, végül pedig buliból állt, Petra készített alkalmi süteményt, és ebben Yaaruli is segített neki.

A kész művek

Yaara gyúrja

Yaara szaggatja

Vasárnap délután visszakaptuk a kisasszonyt, és hétfőn este elmentünk megünnepelni édesapja 30. születésnapját.

Sajnos kedden és szerdán Pakson kellett dolgoznom, de Yaaruli számára nem teltek a napok eseménytelenül, mert meglátogathatta sógornőm unokáit is, akik nem is tudom, milyen rokoni kapcsolatban állnak vele, de életkorban nagyon is közel.

A legkisebb családtaggal, a kis Benjaminnal

Két vagány fiúval, Zsomborral és Árminnal

Ma hajnalban korai kelés volt, mert fél négyre már a repülőtéren kellett lennünk, és unokánkat és vejünket elnyelte a reptéri forgatag.

Szia, drága kis csillag! Kistestvéred születésekor újra találkozunk.

A tizenötödik

Ennek a blognak az indulásától, 2011-től minden évben posztolok a Nemzeti Tanévnyitókról, melyet a második Fidesz-kormány 2010-es megalakulásától számoznak, azaz a 2011-es volt a második, a mostani pedig a tizenötödik.

A 2. Nemzeti Tanévnyitó Lipóton volt, újraindítottak egy bezárt kistérségi iskolát két tanteremmel, és akkor én indulatosan azt írtam, hogy nem falusi iskolákban, hanem körzeti iskolaközpontokban kéne gondolkodni iskolabusz-hálózattal együtt. Nos, megkövetem a lipótiakat: a 2011-ben megnyitott iskolát 2013-ban már emelet-ráépítéssel bővítették, 2016-ban új épületszárnyat kapott, 2020-ban pedig a győri bencések vették át a tankerülettől, így jött létre a Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Bencés Általános Iskola, és így vált egyben ő maga körzeti iskolaközponttá.

Bár a közoktatásban már egyik gyermekünk sem érdekelt, már csak unokaöcsök és -húgok gyermekei járnak általános és középiskolába, mégis sok minden jut eszembe szeptember 1.-ről. 50 éve szeptember elsején bevonultam katonának, azt hiszem, ez a nap volt életem egyik leghosszabb napja. A bevonulásra reggel 7-kor a józsefvárosi Gutenberg Művelődési Otthon nagy színháztermében került sor. Ezen a napon csak egyetemi előfelvételisek vonultak be mindenféle alakulatokhoz. Minket, villamosmérnök hallgatókat a délelőtt folyamán menetben vonultattak a Keleti Pályaudvarhoz, ahol egy Debrecen felé tartó különvonatra szálltunk fel, és a kora délutáni órákban értünk Debrecenbe. Először a Kossuth laktanyába vittek minket teherautóval, itt került sor a civil ruha leadására, a fürdésre és fertőtlenítésre (nem vicc), itt kaptuk meg a kimenő ruháinkat. Itt osztottak be bennünket századokba. Én egy rádiólokátoros századba kerültem. A lokátorosokat Debrecen egy másik laktanyájába, a sokkal patinásabb épületekből álló Bocskaiba szállítottak át. Itt történt meg a szakaszokba és rajokba történő beosztás, a gyakorló ruhák, munkaruhák és minden egyéb felszerelés vételezésére és az első eligazításra. Csak este 11 körül kerültünk ágyba az 50 fős hálókörletünkben.
Leszerelésemre pont 11 hónap múlva került sor az angyalföldi József Attila Művelődési Központban.

Aztán az is eszembe jutott közoktatásról, hogy augusztus 20.-án megnéztem a tévében leadott Most vagy soha című filmet, amelyben van egy jelenet, mi szerint egy németül beszélő kislány elcsalja Szendrey Júliát, és átadja őt három rendőrpribéknek. Szendrey Júlia felháborodottan mondja a pribékeknek, hogy ennek a kislánynak iskolában volna a helye, ahol az anyanyelvén tanulhatna, magyarul.
Pest lakossága 1848-ban több mint 90%-ban német volt, vagyis a kislány nem azért nem beszélhetett magyarul, mert az osztrákok nem engedték, hanem mert német volt az anyanyelve. A filmben többször is elhangzik a magyar nyelvű közoktatás követelése, csakhogy ez 1848-ra már megvalósult. 1844 november 13-án szentesítette V. Ferdinánd magyar király az 1843/1844. évi pozsonyi országgyűlés törvényeit. Ezek közül a legismertebb a magyar nyelv hivatalossá tételéről szóló 2. törvénycikk. Ennek kilencedik cikkelye így szól: "Ő Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen."
Nem véletlen, hogy a Tizenkét Pontban a magyar nyelvhasználatról már nem is esik szó, ezzel szemben a film úgy végződik, hogy megkezdődik Pest kényszermagyarosítása, a König Gasse helyett boldogan írják ki, hogy Király utca, mintha ez is az osztrák elnyomás szimbóluma lett volna.
Aki ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy a 1907-ben hozott Lex-Apponyi szerint a magyar nyelv oktatása kötelező lett Magyarország nem magyarok lakta területein is: "A nem magyar tanitási nyelvü elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi minister által a hitfelekezeti iskolafentartó meghallgatásával megállapitott tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni." Ez a törvény a magyarországi nemzetiségek körében számos kritikát és tiltakozást váltott ki, és ezt is felhozták a trianoni diktátum meghozásakor.
A film tele van olyan fikciókkal, hogy pl. Szendrey Júlia a forradalom előestéjén súgja meg Petőfinek, hogy gyermeket vár, holott az 1848. december 15-én megszületett Petőfi Zoltán akkor legfeljebb csak megfoganhatott. De Szendrey Júlia és Farkas nyomozó élet-halál küzdelme is inkább Sarah Connor és a terminátor küzdelmére emlékeztet. De a fő probléma mégis az, hogy erre a filmre tömegesen viszik az iskolásokat, akik így hamis történelmi képet kapnak forradalmunkról, a forradalom igazi céljairól.

A 15. Nemzeti Tanévnyitóra idén egy vadonatúj létesítményben, a Dunakeszi Diáknegyedben került sor, mely egy 20 tantermes gimnáziumot és egy 26 tantermes szakképző központot tartalmaz két tornateremmel és egy sportpályával. A létesítmény teljes egészében magyar beruházás, 37 milliárd forint, hangsúlyozottan nincs benne uniós pénz. Így a tanévnyitó egyben a létesítmény avatása is volt. Persze nem véletlen, Dunakeszi régi és új önkormányzata is szinte teljesen fideszes, de Szijjártó Péter otthona is Dunakeszin található, nemrégiben ide hozott lángosozni egy magas rangú kínai vezetőt. (Orbán inkább egy másik Keszire, Budakeszire jár lángost enni).
Amióta a közoktatás a Belügyminisztérium alá tartozik, rendszeresen füstölgök azon, hogy a nemzeti tanévnyitóra csak államtitkári szinten kerül sor. Idén bezzeg három miniszter is képviseltette magát az avatón, de pont nem azok akik re számítottunk. Pintér Sándor belügyminiszter változatlanul nem mer megnyilvánulni a közoktatást érintő kérdésekben. Az oktatási központ építéséért felelős Lázár János közlekedésügyi és építési miniszter pedig valószínűleg a MÁV mostani botrányai miatt nem mert nyilvánosan megjelenni. Jelen volt viszont Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium minisztere, mert hozzájuk tartozik a szakképzés, Tuzson Bence igazságügyi miniszter, mert egyben ő a térség országgyűlési képviselője, valamint Szijjártó külügyminiszter, valószínűleg csak mint dunakeszi lakos. A Belügyminisztériumot csak Rétvári Bence államtitkár képviselte, valamint jelen volt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Szegény diákok elég unottan hallgatták a beszédeket, és az arcukról, akárcsak a tanári kar arcáról is leolvasható volt a rémület, hogy hétfőtől miképpen tesznek majd eleget annak a feladatnak, hogy iskolakezdéskor minden diáktól beszedjék a mobiltelefont, majd a tanítás végén visszaadják...