Hans Castorp nyomában - 3

Úti beszámolóm előző részében az első három túranapról írtam. Következzék hát az utolsó három nap leírása.

 Július 17., szerda

Ráereszkedtek a felhők a hegyekre. Megint a Rinerhornbahnnal húzatjuk fel magunkat a hegyre, de most az ellenkező irányban indulunk el a nagy homályban.

Előttünk-mögöttünk a nagy homály

A felhő nagyjából Abirüggig kitartott, aztán - huss - felszállt. Utunkat a Rinerhorn Sertigbach folyó völgye felé eső oldalában folytattuk, és ugyanúgy virágos völgyek és patakok váltogatták egymást, mint az első túranapon.

A völgyet egy kis tanya, Sertig Dörfli után érte el a turistaút, innen indultunk tovább a Sertigbach mentén a környék nevezetességéhez, a Sertig-vízeséshez.

A visszaút már a Jakobshorn oldalában vezetett, útközben még egy kis függőhídon is átmentünk. Sertig Mühle-nél buszra szálltunk, majd egy átszállással hazabuszoztunk.

Július 18., csütörtök

Míg a társaság az Albula-vasútvonal mentén túrázott, mi Katival kulturális napot tartottunk. Siklóval felmentünk a Schatzalpra, ahol az az egykori tüdőszanatórium (ma hotel) található, ahol Thomas Mann Varázshegy című regénye játszódik. A regényt Mann pont 100 évvel ezelőtt fejezte be, és 1925-ben már magyarul is kiadták. Irodalomtörténeti tény, hogy a Varázshegy nagy hatással volt József Attilára és Karinthy Frigyesre. 

Thomas Mannál:

“Engedd, hogy ajkammal hódolón érintsem az arteria femoralist, amely combod tövében ver, és lejjebb a tibia ütőerének két ágára oszlik! Engedd beszívnom pórusaid kipárolgását, megérintenem pehelyszőreidet, te vízből és fehérjéből alkotott s a sír anatómiájára szánt emberi kép, és engedj meghalnom, ajkaddal ajkamon!”

Karinthy Frigyesnél:

"Mert szebb a te májad a feslő rózsabimbónál, és vastagbeled sárga kanyarulatáért odaadnám az egész világot. Ó, ha én egyszer epehólyagod türkizkövét feltűzhetném – ó ha én rózsaszínű manduládat érinthetném – ó ha rekeszizmodra hajthatnám fejem – mert minden asszonyok között a te hasnyálmirigyed nedves csillogása csillog az én vágyam éjszakájában, mint odafönt az Alcyone, ha felkel a Hold."

József Attilánál:

"...Gyomrod érzékeny talaját

A sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát

csomóba szőve, bontja boglyát –

hogy nedűid sejtje gyüjtse sok raját

s lombos tüdőd szép cserjéi saját

dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!"

 A Schatzalpra vezető siklót 1899-ben építették, a szanatóriumot pedig 1900-ban, vasbetonból. Ide utazik Hans Castorp, hogy három hétre meglátogassa unokaöccsét, de hét évig marad, mert beszippantja a Varázshegy varázsa, miközben két filozófus társa, Settembrini és Naphta egymással folyton vitatkozva bevezetik hősünket Európa nagy szellemi és filozófiai irányzataiba, mialatt a szanatórium-környéki csodálatos sétautakat róják (paripatetikus módszer).
Huszonegynéhány évesen olvastam a regényt, és rám is nagy hatással volt.
A szállodában hetente kétszer - pont ezen a napon is - irodalmi vezetést tartanak, látogatható at 1907-ben létesített arborétum, az Alpinum, végigjárhattuk az egykori sétautat egészen fel a Guggerbach vízeséséig, melynek mentén egy másik arborétum is van. Végül a Thomas Mann úton sétálhattunk vissza a városba.

Július 19., péntek

Utolsó túranapunkon a Schatzalppal szemközti hegyre, a Jakobshornra (2590 m) vitetjük fel magunkat egy kétszakaszos felvonóval (az 1931 m magas Jschalp állomáson át kell szállni). A társaság egy része gyalog teszi meg a mintegy 1000 m-es emelkedést, másfél óra alatt sikerül is abszolválniuk. Sietnünk kell, mert kora délutánra esőt jeleznek, így aztán teketória nélkül indulunk meg a Jatzhornon (2682 m) és Tällifurgga-n (2569 m) vezető gerinctúrán. Elég félelmetes, hogy mindkét oldalon szakadék tátong.

Tällifurgga-tól mélyen leereszkedünk a völgybe, hogy aztán visszakanyarodva ismét elkezdjünk felkapaszkodni a Jakobshornra. Hosszú, egyenletes emelkedő, melyen el is kapott minket a hegyi zivatar. Mire felértünk, el is állt és a hegyi étterem nyitott teraszán ír kocsmazenére táncolva próbáltunk megszáradni.

Hát röviden így telt egyhetes svájci túrázásunk.

Hans Castorp nyomában - 2

Úti beszámolóm előző részében egy általános ismertetést olvashattatok, most pedig következzenek a túrák kronológiai sorrendben.

Július 14., vasárnap

Elsétáltunk a szállásunktól mintegy 300 m-re lévő felvonóig, és fellifteztünk vele a 2053 m magasan fekvő Jatzmeder állomásig. Talán ezen a túrán voltunk legtöbben, 50 fölötti volt a létszám.

A "pecsételő" kör

Gyönyörű virágos, hegyi patakokkal, zubogókkal szabdalt völgyek mentén mentünk Hauderalpig (2030 m), Oberalpnál ebédeltünk és megittam életem legdrágább sörét (Monsteiner, 7,50 frank), miközben alpesi tehenek bóklásztak körülöttünk, az 1877 m magasan fekvő Inneralptól aztán lesétáltunk Monstein faluba, onnan pedig haza (kb. 18 km).

Július 15., hétfő

A mai napon két részre szakadt a társaság. A fiatalabbja az eredeti túrakiírásnak megfelelően Flüela Passtól felkapaszkodott a 3147 m magas Schwartzhornra (1040 m szintemelkedés). Petra is erre a túrára ment. A lájtosabb túra, amin én és Kati is részt vettünk, pont az ellenkező oldalra vezetett. Bebuszoztunk a Parsennbahn nevű sikló alsó állomásáig, ezzel felmentünk a 2219 m magasan fekvő középállomásig, újabb siklózás következett a 2662 m-en fekvő Weissflujoch csúcsig, onnan lanovkával fel Weissfluhgipfelre (2844 m). A hegycsúcson találtunk még havat, láttunk zergét és egy katonai radarállomást.

A felvonóval ereszkedtünk vissza Weissflujochig, ahonnan a 2709 m-es Schlahornt megkerülve vándoroltunk el a Strelapass hágóig (2352 m). Út közben alpesi virágokat és kőszáli kecskéket csodáltunk meg, a hágónál megebédeltünk, megkóstoltam a svájci kólát, a tejsavóból készült Rivellát.

Soktövisű aszat

A hágótól egy csodálatos panorámaúton indulunk tovább a sikló középállomásáig. Út közben Davost és a szemközti hegyeket csodáljuk meg mindenféle szögből, közben mormotákkal is találkozunk.

Mormota a kicsinyével

Pettyes tárnics

A túra végén még marad idő a davosi tó körül is sétálni. Nagy vitorlásélet van itt, de van strand és röplabdapálya, sőt, mókusokat is lehet etetni a tóparti sétányon.

Július 16., kedd

Ezt a napot a Landwasser folyónak és a rajta átívelő vasúti viaduktoknak szenteltük, ezért természetesen nemcsak gyalogoltunk hanem vasutaztunk is. A régió vasúthálózata ún. metrikus nyomtávú, vagyis 1000 mm-es, szemben a mi 1435 mm-es normál nyomtávunkkal és a 760 mm-es keskeny nyomtávunkkal. A vonatott 11 kV elektromos feszültség hajtja 16 2/3 Hz frekvencián.

Az eredeti úti terv szerint Monsteintől Wiesenig gyalog mentünk volna a Landwasserschlucht szurdokon át, de egy tavalyi árvíz miatt a a fákkal borított hegyoldal a szurdokba csúszott, és még nem sikerült megtisztítani illetve a hegyoldalt megerősíteni. Így aztán közvetlen Wiesen állomásig vonatoztunk. Sétánk végig a Landwasser völgyében egészen Filisur vasúti csomópontig tartott, miközben átsétáltunk a Wiesen-viadukt és a Landwasser-viadukt alatt, majd ugyanezeket több kilátópontról felülről is megszemlélhettük.

A Davos-Filisur vasútvonalat 1906-1909 között építették, 14 alagútból és 30 hídból áll, ebből a legimpozánsabb a Wiesen-viadukt. A pompázatos Landwasser-viadukt még régebbi, 1902-ben építették teljesen terméskőből a szintén Filisuron áthaladó Albula vasútvonal mentén. Ezen a vasútvonalon olyan trükkök is találhatók, mint a hegy belsejébe fúrt spirálalagútban 360 fokos fordulatot megtéve emelkedő vasúti pálya.

Filisurból egy hegyoldalon vezető ösvényen mentünk vissza Wiesenbe, ahol még volt időnk felkaptatni a Bärentrittre vízeséseket nézni.

Landwasser

Landwasser-viadukt

Wiesen-viadukt

Úti beszámolómat a túra utolsó három napjának leírásával folytatom.

Hans Castorp nyomában - 1

Az a túracsoport, amellyel már pár éve rendszeresen eljárunk túrázni, az idei nyári túráját Svájcba, a Davos környéki hegyekbe tervezte. Még soha nem vettünk részt a csoport egyhetes nyári túráján, mert én és Kati képviseljük a társaságban a 60+ korosztályt, de végül jelentkeztünk, és nem bántuk meg.
Kati többször járt a bázeli érmevásáron, én viszont csak egyetlen egyszer, 2010-ben voltam Scájcban az ABB jóvoltából egy gyári átvételen. Akkor felvittek bennünket a Kis-Titlisre, ez volt életem első 3000+-os csúcsa.

Honnan ismerheted Davost?

Ha bújod a bulvárhíreket, akkor tudhatod, hogy sok híresség tölti a telet Davosban vagy Sankt Moritzban. Aztán évről évre ebben a városkában rendezik meg a Világgazdasági Fórumot, 2022 óta Zelenszkij elnököt is rendszeresen meghívják ezekre a találkozókra.
De ha olvastad Thomas Mann Varázshegy című regényét, tudhatod, hogy a regény főhőse, Hans Castorp egy davosi tüdőszanatóriumban eltöltött hét évéről szól a regény, innen is posztom címe.

Az oda- és visszautazás

Davos Svájc keleti felében, a Landwasser folyó északkelet-délnyugat irányban húzódó völgyében kb. 1500m magasan, hegyektől övezve fekszik. Autóval valamivel több, mint 900 km, megállásokkal együtt kb. 11 óra alatt érhető el Budapestről. Mi egy túratársunkat is vittük, így negyedmagunkkal vágtunk neki az útnak és felváltva vezettünk Petrával. Davosba keleti irányból a Flüela Pass-hágón (2384m) keresztül, szerpentines úton lehet bejutni, vagy a kényelmesebbek választhatják a Rhätische Bahn (Rétoromán Vasutak) autószállító vonatát, mely Sagliains és Klosters Selfranga között egy alagúton keresztül viszi át az utazókat gépjárművel együtt (34 svájci frankért).
Csak érdekességként: míg odefelé a Waze navigátor a szokásos bécsi elkerülő útvonalat ajánlotta (A4-S1-A21-A1), addig visszafelé keresztül vitt bennünket Bécsen (A1-1-A4), elautóztunk a Schünbrunn kastély előtt.

A szállásunk

Szállásunk Davostól délre, Davos Glaris településen a Sporthotel Spinabad-ban volt, amit télen rendes szállodaként üzemeltetnek, nyaranta azonban kiadják teljes turistacsoportoknak. Mi most több mint 60-an voltunk, betöltöttük az egész épületet. Kicsit aggódtunk, hogy hogyan oldjuk meg az ellátmányozásunkat, de a házhoz ipari konyha tartozott hűtőkamrával és szárazanyagraktárral, nagy kapacitású sütőkkel és főzőlapokkal, ipari mosogatóval, mely 2 perc alatt végez egy tálcányi szennyesedénnyel.
Az épület a főút és a vasútvonal mellett, a Landwasser partján helyezkedik el, közel a vasútállomáshoz, a buszmegállóhoz illetve a Rinerhornbahn nevű felvonóhoz.

A szálloda konfortfokozata nagyjából egy magyar '60-as évekbeli szállodának felelt meg: a szobában csak mosdókagyló volt, WC és zuhanyozó kinn a folyosón.

A szálláshoz vendégkártya is járt, amely ingyenes utazásra jogosított bennünket a környéken a vonaton és az autóbuszon, valamint kedvezményeket biztosított a környező hegyekre felvivő siklókra és felvonókra.

Közlekedés Davosban

Vonattal és autóbusszal ingyenesen közlekedhettünk a körzethatáron belül, amit rendszeresen meg is tettünk.

A közeli vasútállomás

Körzethatáron kívül a vasúti jegyet az állomás melletti automatából, a buszjegyet a járművön lévő automatából bankkártyával lehetett megvásárolni. Tudom, hogy közhely a svájci vasutakról áradozni, de a szerelvényen lévő illemhelyek tisztasága elképesztő volt.

A környező hegyekre siklóval vagy felvonóval jutottunk fel.

Davosi életképek

Davosba nemcsak a hírességek szeretnek járni, de a brooklyni ortodox zsidóság kedvenc üdülőhelye is. Ehhez kiépítették saját kóser konyháikat és szálláshelyeiket, és tényleg nagy számban fordulnak elő a környéken hagyományos ruházatukban. Egy család a Jakobshorn tetején meg is szólított bennünket, amikor hallották, hogy magyarul beszélünk, mert nagyszüleik Magyarországról valók voltak (gondolom nem túl jó emlékekkel). A világsajtót idén februárban bejárta az a hír, hogy egy sportkölcsönző kiírta a bejáratára: zsidókat nem szolgálunk ki. Kisebb botrány majd bocsánatkérés lett a dologból.

Egyik reggel két rendőr jelent meg a szállásunkon, és két gépkocsi tulajdonosát keresték. Kiderült, hogy az országba belépve az előírt 30 km/h helyett nagyobb sebességgel haladtak és fotó készült róluk. A szállásunk elhaladó járőrkocsi rendszámfigyelő rendszere jelezte a rendőröknek, hogy körözött rendszám mellett haladtak el. 250-250 frankba került a gyorshajtás (kb. 100 000 Ft!), de lehetett kártyával is fizetni.

A svájciak öntudatosak és figyelik az idegeneket, pl. egy csoporttól a buszmegállóban egy helybéli megkérdezte, hogy van-e jegyük, és figyelmeztette őket, hogy a kedvezménykártya itt már nem érvényes.

Magyarországon eléggé furcsán néznének egy ilyen önkéntes jegyellenőrre.

Több Davosban illetve a környéken dolgozó magyarral is találkoztunk (hol nem?). Filisurban a vasúti restiben egy magyar hölgy volt a kiszolgáló, és örült, hogy magyarul beszélhet velünk, de ezt egy helybéli vendég nehezményezte, és követelte, hogy németül beszéljünk. Ez azért is volt furcsa, mert Svájc többnyelvű ország, ráadásul Davos környéke nemcsak német nyelvű, de rétoromán részek is vannak. Innen kapta a vasút is a nevét, de sok település neve is furcsa hangzású rétoromán név.

Posztom második részében már magukról a túrákról fogok írni, melyek izgalmasak, szépek, emberpróbálók és élménygazdagok voltak.

A gépház jelenti

Kedves olvasóim, bizonyára észrevettétek, hogy nyitó lapomról  hiányzik a "Csicsergéseim" rovat. Miután Elon Musk átvette a Twittert és X-esítette, problémák jelentkeztek csicsergéseim beágyazásával, vagyis a blogoldalamon való megjelenítésével. Erről annak idején posztoltam is. A problémán csak félig-meddig sikerült úrrá lennem: A blogom indító oldala azok számára, akiknek van X-regisztrációjuk, rendben tartalmazta X-bejegyzéseim hírfolyamát, mások számára viszont csak egy ostoba üzenet jelent meg.

Pedig annak idején a "Csicsergéseim" rovatot annak szántam, hogy olyan rövid gondolatokat, információkat osszak meg, melyekért nem érdemes egy komplett posztot írni, és jól elfér blogom oldalsávjában. Sajnos kénytelen voltam a rovatot törölni, csak a "Linkjeim" között találjátok meg az X-oldalamra vezető utat a többi mellett.

Más.

Az elmúlt hónapban drámaian megugrott posztjaim olvasottsága.

Volt olyan nap, hogy napi 500-nál is több kattintást regisztrált a statisztika. Először arra gondoltam, hogy a Google vagy más kereső oldalak kezdik előbbre sorolni a bejegyzéseimet a találatoknál. Tudni kell, hogy összesen 15-20 fix olvasóm van, a kereső oldalak révén ehhez hozzájön még kb. napi 50 egyéb kattintás.

Aztán jobban utána jártam a tízszeresére ugrott forgalomnak, és döbbentem tapasztaltam, hogy a kattintások zöme Hongkongból érkezik.

Mivel a hongkongi embereket aligha érdeklik az én bejegyzéseim, csakis arra gondolhatok, hogy egy információéhes új hongkongi mesterséges intelligencia minden elolvas, ami megjelenik a világhálón. Bár sokan az MI legnagyobb fenyegetésének azt látják, hogy fölébünk kerekedik és átveszi a világuralmat, de pillanatnyi legnagyobb baj, hogy a sorra létrehozott MI-szerverközpontok hatalmas internetforgalmat generálnak, és energiaéhségük is szinte csillapíthatatlan, és ez a helyzet a kvantumszámítógépek tömeges elterjedéséig nem is fog változni.

Ami a dolgot érdekessé teszi, hogy a blogomon eddig mindössze 1346 bejegyzés van (ez most az 1347.), ezért nem teljesen érthető az a 6500 kattintás, amit a hongkongi MI az elmúlt 30 napban produkált. Minek olvassa el ugyanazt a posztot újra meg újra? Volt már rá eset, hogy egy szerver végigszkennelte az összes posztomat (tavaly október 26.-án), de az utána már nyugton maradt.

Hát ennyit a blogom és a világháló érdekességeiről. Hamarosan már megint "igazi" poszttal jelentkezem, egyhetes svájci túrázásunkról fogok írni, de addig még rendezni kell az élményeket és a fényképeket.

Stay tuned!

 

PS 2024.09.06.

A hongkongi, később szingapúri olvasási láz augusztusra lecsillapodott, így blogom olvasottsága visszaállt az eredeti szintre. De azért ti maradjatok továbbra is hűséges olvasóim!

 

 

Első öt évem jelenlegi munkahelyemen

2019 július közepén egy átmeneti, három hónapos ERBE-s korszak után mentem át jelenlegi munkahelyemre, a SCADANET-be. A munkahelyváltásom körülményeiről már írtam korábban, itt az ideje megvonnom első öt évem szakmai mérlegét.

Forrás: Fredrik Jonsson AI-művész FB-oldala

Gyakorlatilag feladataim teljes egészében a Paksi Atomerőműhöz kapcsolódnak, és a cégnél a nagyobb feladatokban gyakorlatilag mindenki részt vesz valamilyen résztevékenységgel, így az öt éves munkám során végeztem tervezési, fejlesztési és kivitelezési munkákat az ipari informatika és irányítástechnika szakterületen. Be kell, hogy valljam, hogy amikor a céghez kerültem, még nagyon újak voltak nekem azok a rendszerek és megoldások, amelyeket a SCADANET alkalmazott. Megpróbálom időrendbe szedni azokat a témákat, amelyekkel az öt év alatt kapcsolatba kerültem.

• Amikor a céghez kerültem, pont akkor folyt egy megbízható, redundáns, adatvesztésmentes adatgyűjtő, archiváló és felügyeleti rendszer koncepciójának megalkotása. A vicces az volt, hogy ebben a projektben benne volt előző munkahelyem, az ERBE, és nekem szánták volna az ő részükről a témát, ha maradtam volna. A SCADANET-nél az anyag végleges összeállításában vettem részt, így ezen keresztül ismerhettem meg, hogy milyen rendszerekben gondolkodik az új cégem.
• Gőzerővel elkezdtem tanulni a C# programozási nyelvet, és első feladatomat, egy hatóság erőművi online információval való ellátásának rekonstrukcióját már C#-ban oldottam meg. (A # jellel a zenében a fél hanggal való felemelést jelölik, vagyis a C# a zenei cisz, a fél hanggal feljebb szállított C zenei jele. Viccesen így jelzik, hogy a C# programnyelv a C programnyelv magasabb szintre emelve.)
  
• Még a Covid előtt komolyan foglalkoztatta az EU-t, hogy valamennyi tagországban kivezetik a téli/nyári óraátállítást, ezért a Paksi Atomerőműben is komolyan elkezdtek azzal foglalkozni, hogy ez a meglévő digitális rendszereiknél milyen módosításokat igényel, fellelhetők-e azok a szakemberek és eszközök, amelyekkel a változások megvalósíthatók. Cégünk erre is adott be koncepciótervet, és a feladatkiosztásnál rám is jutott néhány irányítástechnikai rendszer, melyet át kellett tekintenem ebből a szempontból.
• A számítógépes adatgyűjtő rendszerek egyik nagy veteránja a Modbus kommunikáció, még az AEG Modicon vezérlőkhöz fejlesztették ki ezelőtt több mint 40 éve, és bár azóta számtalan újabb és korszerűbb terepi kommunikációs rendszer van, a Modbus népszerűsége nem csökken. Nekem jutott feladatul egy C# nyelven megírt objektumkönyvtár fejlesztése a Modbus kommunikáció használatához.
• Sor került az új adatgyűjtő, archiváló és felügyeleti rendszerkoncepció első gyakorlati megvalósítására az erőmű vízkivételi műve irányítástechnikai rekonstrukciója kapcsán. Ebben a témában a tervezés-fejlesztés-megvalósítás teljes folyamatában részt vettem. Egyrészt C#-ban fejlesztett komponensekkel, másrészt programozható logikai vezérlőre (PLC) írt programmal vettem részt a fejlesztésben, illetve a téma projektkoordinátora is voltam.
• Az erőművi nagyfeszültségű csomópontok feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozása (U/Q szabályozás) végigvonul egész szakmai életemen, már '81-ben ezzel kezdtem foglalkozni a VEIKI-ben. A Dunamenti Erőműben és a Paksi Atomerőműben is több változatát valósítottuk meg az U/Q-nak. A Paksi U/Q rendszer gondozását a CENTROMATIC-tól örökölte meg a SCADANET, és az elmúlt öt évben számos elfoglaltságot adott nekem:
• A rendszer folyamatos karbantartása;
• A nagyfeszültségű alállomás adatgyűjtőinek rekonstrukciójával kapcsolatos teendők;
• További két blokknál (vagyis négy generátornál) a gerjesztés-szabályozók rekonstrukciójával kapcsolatos teendők;
• Koncepció kidolgozása az U/Q rendszer központi szabályozójának rekonstrukciójára.
• A SCADANET által fejlesztett blokkszámítógépek bővítésre szorulnak, és mivel ezek telepítésében és villamos tervezésében is részt vett annak idején a CENTROMATIC is, így a bővítés villamos részének tervezésében és a telepítési munkákban most is részt veszek.
• A Paksi Atomerőmű is részt vesz a országos tercier szabályozásban, azaz nap közben, amikor a naperőművek sok energiát termelnek, az erőművet a rendszerirányító kis mértékben visszaterhelheti. Mivel az erőmű teljesítmény-elosztó rendszerét is a SCADANET fejlesztette, ebbe került belefejlesztésre a tercier szabályozás is. Én ebben egy nagyon kicsi, de annál romantikusabb részfeladattal vettem részt: én szólaltatom meg az erőművi irányítóközpont dudáját, ha leterhelési parancs jön a MAVIR-tól. Ráadásul ezt a feladatot kivételesen Borland C programnyelven kellett megoldani.
• A Paksi Atomerőmű digitális rendszereit egy központi órahálózat szinkronizálja össze. Ez a hálózat is régi és elavult már, ennek rekonstrukciójában is részt vesz a cégem a tervezéstől a fejlesztésen keresztül a kivitelezésig. Az én részfeladatom ebben a témában egy időprotokoll-konverziót végző PLC programozása volt.
• Az új archiváló, adatgyűjtő és felügyeleti számítógépünket a vízmű után a turbinaszabályozó-rekonstrukcióban is bevetjük. Ennek még csak a tervezési és fejlesztési szakaszában vagyunk, egy évekig tartó projektről van szó.

Kis összefoglalómból láthatjátok, hogy nem telt unalmasan az elmúlt öt év, és feladat van még bőven, hiszen a Paksi Atomerőmű tervezett üzemidő-hosszabbításához sok főberendezés és a hozzájuk kapcsolódó irányítástechnika rekonstrukciójára szükség lesz. A 10 éves évfordulón majd megint posztolok.

Forrás: Fredrik Jonsson AI-művész FB-oldala

MEGA

Sűrű napjai vannak a miniszterelnöknek, amióta lezajlottak az európai parlamenti választások. Na de milyen eredménnyel?

• Az ellenzék szerint soha ilyen rosszul nem szerepelt a Fidesz, amióta uniós tagok vagyunk. A 44,8%-os eredmény (amiről azért tudjuk, hogy újabb kétharmadot jelentene) és a 11 képviselő a legkevesebb, amit a Fidesz 2004 óta elért.
• A Fidesz szerint még soha ennyien (2,048,211 érvényes szavazat) nem szavaztak rájuk európai parlamenti választáson, ami hatalmas felhatalmazást ad a "no gender, no migration, no war" politika folytatására.

Vagyis megint beigazolódott Churchill mondása: csak azt a statisztikát fogadom el, amit én hamisítottam.

A Fidesz-KDNP (2004-ben még csak Fidesz)
eredményei az európai parlamenti választásokon

Hogy miért ért el ilyen rossz eredményt a Fidesz ilyen sok szavazattal? Mert nagy volt a részvétel az együtt tartott önkormányzati választások miatt.

Meg is kezdte a 11 bátor ember egy európai parlamenti frakció keresését, de a Meloni-vezette Európai Konzervatívok és Reformerek köszönte, de nem kért egy oroszbarát képviselőcsoportból. Orbánék gondoltak egy merészet és nagyot, és saját képviselőcsoportot hoztak létre Patrióták Európáért néven, mely a poszt írásának napján még nem frakcióképes, mert csak 6 országból vannak benne képviselők (a magyar Fidesz-KDNP 11 taggal, az osztrák FPÖ 7 taggal, a cseh ANO 6 taggal, a portugál Chega 2 taggal, a spanyol Vox 6 taggal és a holland PVV szintén 6 taggal, ami ha jól számolom 38 képviselő). Valószínűleg meglesz a hét ország, Orbánék egy igazi nagyvadra, a francia Le Pen pártjára számítanak, ezzel akár a második legerősebb jobboldali frakció lehetnének. De azért jól látható, hogy ebben a pártszövetségben tényleg Európa szemetét fújta össze a szél.

Míg Orbán saját hazájában masszívan a többségi (bolsevik) demokráciát alkalmazza a konszenzusos demokrácia helyett, most mégis ez utóbbit kéri számon az Unión a vezető tisztségviselők kiválasztásának folyamatában. A hagyományos jobb- és baloldal helyett már sokkal inkább globalistákról és szuverenistákról lehet beszélni az európai szintéren. Az Unió olyan, mint egy házasság, melyben a résztvevő felek szuverenitásuk egy részét feladják a közös jó érdekében. Ennek a feladásnak a mértékéről folyik egy - szerintem - legitim vita.

Aztán itt van az uniós elnökség is a nyakunkon. A 2011-es elnökségnek köszönhetjük pl. a gödöllői M31-es autópályát, mert akkor a gödöllői kastélyban volt az elnökség főhadiszállása. Akkor az volt a jelmondat: Strong Europe (erős Európa). (Apám szeretett nyelvészkedni, de nem tudott angolul, ezért szerinte a "strong" és a magyar "istráng - kötőfék" szó ugyanazt jelenti: Tartsuk féken Európát!). Az idei uniós elnökségre a várbeli régi-új pénzügyminisztériumi épület lett beígérve, többé-kevésbé el is készült.

Na de az idei jelmondat! Orbán rendszeresen hangot ad annak, mennyire szeretné, ha Trump nyerné meg ismét az amerikai elnökválasztást. A diplomáciában nem szokásos, hogy egy nagyhatalommal szemben egy kis ország úgy pozícionálja magát, hegy teljes mértékben és egyoldalúan elkötelezett valamelyik párt és valamelyik elnökjelölt mellett. Orbán ebben is unortodox. De hogy még Trump jelmondatát is átvegye és európaira hangolja (MEGA = Make Europe Great Again, tegyük ismét naggyá Európát), ez már végleg kiborította az Uniót. De kicsit az az érzésem, mintha a magyarok is szégyellenék a jelmondatot, mert az "ismét" szót gyakran kihagyják belőle:

A Fidesz FB-posztja az elnökség megkezdésekor

A túlmozgásos Orbán az Unió friss elnökeként azonnali békemisszióba kezdett: először Zelenszkijt kereste fel és ajánlott neki azonnali tűzszünetet, majd két nap múlva Moszkvába repült és jelentett Zelenszkíjről Putyinnak. Tette ezt uniós felhatalmazás nélkül, de uniós jelvénnyel:

Legyen ez az X(Twitter)-poszt bizonyíték arra, hogy amit Orbán Zelenszkijjel zárt ajtók mögött tárgyalt, azt valóban elkotyogta Putyinnak. Mindezt az Európai Unió nevében, de felhatalmazása nélkül!

Orbán béketeremtő mániája mögött több dolog is meghúzódhat:

1. Tényleg Putyin megbízását teljesíti, és kapitulációra akarja kényszeríteni Ukrajnát;
2. Van egy határozott békevíziója, rendezési terve, amit a "háborúpárti" Európában nem értenek meg;
3. Tudja, hogy a konfliktus csakis egyfajta tűzszünettel érhet véget, és akkor majd elmondhatja: Lám én megmondtam előre.

Én az utóbbira tippelek, és koreai megoldást vizionálok: egy tűzszünet békekötés nélkül, és Nyugat-Ukrajna minél gyorsabb európai és euroatlanti integrációja. Vagyis Orbán itt is ugyanazt játssza, mint minden más kérdésben: a legvalószínűbb társadalmi, gazdasági, külpolitikai kimenetelre fogad és tesz rá nagy, gyakran all-in téteket. A közvéleménykutatások szerint Európában egyre kevésbé hisznek egy teljes Ukrán győzelemben.

Érdekes ősznek nézünk elébe.

Bob hazatért

Na de ki az a Bob? Hát Bori régi e-könyv olvasója, amit még 12 éve kapott a születésnapjára, egy PocketBook Touch 622. Ő nevezte el Bobnak. Akkor Bori Erasmussal készült Amszterdamba, és egyszerűbb volt egy könyvolvasót, mint könyveket vinni magával. A könyvolvasó sok kalandot megért Borival, de nemrég vásárolt magának egy Kindle-t, és Bobot visszaadta nekünk.

Egy hasonló könyvolvasót egy év múlva Orsi is kapott, amikor kivándorolt Izraelbe. A kiutazása előtti hetet Balatonbogláron töltöttük, és elég érdekes látványt nyújtottunk ott a parton. Míg Kati Petrával Uno-zott, addig Orsi a könyvolvasóján olvasott egy Rejtő-regényt, Bori egy angol könyvet olvasott, talán a Trónok harcát, én pedig épp akkor olvastam Spiró Györgytől A messiást. Érdekes, hogy most, a visszakapott Bobon is pont egy Spiró-kötetet olvastam elsőnek.

Mindhárom lányom szenvedélyes könyvolvasó, és úgy tűnik, hogy unokám is belép a könyvszeretők táborába, legalább is az alábbi felvétel ezt bizonyítja:

Szóval megkaptam Bobot rajta jópár könyvvel, sokat még én töltöttem rá fel 2012-ben. Ma elektronikus könyv olvasására az alábbi lehetőségek vannak:

• A legtöbb könyv megvásárolható e-könyv formában, nem sokkal olcsóbban, mint a nyomtatott változat.
• A Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában működő Digitális Irodalmi Akadémián nagyon sok kortárs magyar szerző nagyon sok műve fent van. Ezek korábban letölthetők voltak, ma már csak az online olvasás lehetséges. Ez otthoni olvasásra megfelelő lehet, arra azonban mégsem alkalmas, hogy az ember egy útra magával vigyen néhány művet.
• A klasszikus magyar irodalom alkotásai elérhetők az Országos Széchényi Könyvtár által működtetett Magyar Elektronikus Könyvtárban és ezek nemcsak helyben olvashatók, hanem le is tölthetőek.
• És természetesen nemcsak a mozifilmeknek és zenéknek, de az elektronikus könyveknek is megvannak az illegális - vagy inkább szürke zónába tartozó - letöltő oldalai. Bori adott is tippet ilyen oldalhoz.

Most egy rövid Spiró-kötetet olvastam el Bobon, a címe: Malaccal teljes éveink, amely egy hosszabb és két rövidebb esszét tartalmaz. A címadó hosszabb esszé a szerzőnek az Eötvös Collegiumban eltöltött éveinek krónikája. Az Eötvös Collegium az ELTE szakkollégiuma. A kollégiumot még 1895-ben báró Eötvös Loránd alapította és édesapjáról nevezte el. 1910 óta egy Alpár Ignác által tervezett Ménesi úti patinás épületben működik.

Az Eötvös Collegium nem egyszerű bentlakás, hanem szakkollégium, melyen egyetemen túli szakmai munka folyik. Spiró szerint tulajdonképpen minden egyetemistának kollégistának kéne lennie.
Édesapám életének alapvető, talán legmeghatározóbb élménye az volt, hogy tagja volt az Györffy István Népi Kollégiumnak. Ez az összetartó társaság nagyon szoros baráti kapcsolatot ápolt életük végéig, és mivel legtöbben a társadalom különféle vezető pozícióiba kerültek, ez egyben életen át tartó informális kapcsolatot is jelentett közöttük. Apám barátai között volt miniszterelnök (Hegedűs András), tábornok, pártalapító író, elítélt '56-os szabadságharcos.

Sajnálom, hogy életemből ez az élmény kimaradt, Bori sem lett tagja szakkollégiumnak, viszont Petra tavaly felvételt nyert a Széchenyi István Szakkollégiumba, a SzISz-be, mely szintén egy Ménesi úti épületben működik. Nem lakik bent (ámbár fontolgatja), mert gyalog tőlünk mindössze 7 percre van. Viszont baráti körünkben több olyan egyetemista is van, aki budapesti volta ellenére beköltözött egy szakkollégiumba, mert ezzel szervesebben kapcsolódik a kollégium életéhez és megízlelheti az önállóságot.

Közismert, hogy a Fidesz kiröpítő fészke is egy szakkollégium volt, a Bibó, mely szintén (ez már a harmadik!) a Ménesi úton található. Volt idő, amikor mindhárom közjogi méltóság (Orbán, Áder, Kövér) egy közös kollégiumi szobából kerültek ki. Rogán viszont SzISz-es volt, akárcsak most Petra.

Visszakanyarodva Spiróra: ő a '60-as évek második felében volt az Eötvös tagja. Mozgalmas évek voltak, új gazdasági mechanizmus, prágai tavasz, párizsi diáklázadások. Kádárék jól tudták, hogy az Eötvösben felerészt a szocialista rendszerrel lojális értelmiség, részben a leendő ellenzék van születőben (szokás őket Nagy Generációnak is nevezni). Akkor még nem volt Magyarországon olyan igazi káderkeltető, mint most az MCC.
Bár Spiró hű krónikása az Eötvös '60-as évekbeli életének, azt maga is elismeri, hogy kevés hír jutott el hozzájuk a prágai tavaszról és a lengyelországi eseményekről. (Bevallom őszintén, én is csak most, Spiró könyvéből tudtam meg, hogy1968 márciusában a diákok által vezetett varsói tüntetések ürügyet adtak a Gomułka-kormánynak arra, hogy a zsidókat eltávolították a Lengyel Egyesült Munkáspártból, valamint az iskolákban és az egyetemeken a tanári pozíciókból. 1967 és 1971 között a gazdasági, politikai és titkos rendőrségi nyomásra több mint 14 000 lengyel zsidó úgy döntött, hogy elhagyja Lengyelországot, és lemond lengyel állampolgárságáról).

Spiró leírja, hogy a kollégium kilenc bölcsészhallgatója, a Kilencek hogyan küzdött azért, hogy közös antológiában jelenhessenek meg:

"Akik a Kilencekről írtak, jobboldali ellenállónak próbálták beállítani őket... A Kilencek költői azt kapták, amit a magyar lakosság zöme: a konszolidálódott Kádár-rendszer fantáziátlan, szürke, unalmas elnyomását, a megélhetés szűkösségét, a hivatalok packázását, a féltehetségek diktatúráját..."

1964-ban az Eötvös Collegium költői, írói kiadták egy irodalmi folyóirat 1. számát, a Tiszta Szívvelt. Aztán megjelent a 2., majd '66-ban az összevont 3. és 4. szám. Ez utóbbiban Haraszti Miklós és Kis János írásai is szerepeltek, ezt már betiltották Aczélék. '69-ben Spiróék elérkezettnek látták az időt a következő szám megjelentetésére. Ez hosszas küzdelmek árán sikerült, 1970 tavaszán - négy évvel az előző szám után - jelent meg. Jelenleg egyetlen példány sem fellehető belőle. Petri György, Szilágyi Ákos, Bereményi Géza írtak bele.

Posztom végén álljon itt egy részlet Rózsa Endrének, a Kilencek egyik tagjának Az elsüllyedt csatatér című verséből annak érzékeltetésére, hogyan élte meg a Nagy Generáció a '60-as évek ideológiai küzdelmeit:

sosem halunk meg ezen a csatatéren
mert nem csatatér ez s mi nem harcolunk
csak kínjában megrepedt a föld ez itt dehogyis lövészárkok mesebeszéd hogy ágyú tátog csak kitárt szánkat szövi be a pók