Úgy alakult, hogy a húsvéti ünnepek alatt három előadáson is voltunk: nagycsütörtökön a MÜPA-ban a Budapest Fesztiválzenekar koncertjén Lalo Spanyol szimfóniáját és Berlioz Fantasztikus szimfóniáját hallgattuk meg, míg húsvét vasárnapján a negyven éves 100 Tagú Cigányzenekar előadásán voltunk az MVM Dome-ban. Hát mit mondjak, a két előadásban csak annyi volt a közös, hogy mindkettőben nyolc nagybőgő volt. Sem a cigányzene, sem az operett nem az én műfajom, ráadásul a csarnokban talán 1500-an lehettünk, kongott az ürességtől, és emiatt visszhangzott is.
De én egy harmadik előadásról szeretnék írni, amelyben nagypénteken volt részünk. Úgy látszik, hogy Budaörsre kell elmennie az embernek, hogy a legjobb kortárs magyar drámaíró, Székely Csaba drámáját nézhesse meg a legjobb magyar rendező, Alföldi Róbert rendezésében. Egyszóval a Budaörsi Latinovits Színházban láttuk az Igazság gyertyáit. A darab az erdélyi Bözödújfaluban játszódik az 1940-es években. A falut ne keressétek a térképen, mert a Küsmöd-patak felduzzasztásával 1988-ban vízzel árasztották el, hogy helyén egy víztározót létesítsenek. A lakosságot kitelepítették.
2007-ben erdélyi utazásunk során felkerestük a víztározót, megnéztük a vízből kiálló templomtornyot, leróttuk kegyeletünket az emlékfalnál. Íme néhány akkor készült fényképem:
A templomtorony |
Az emléktábla |
Az emlékfal |
Az emléktáblán ez olvasható:
"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. Ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szűntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a Vallásbéke helye és szimbóluma."
Még erdélyi utazásunk előtt olvastam egy, a szomszéd faluból, Küsmödről származó író, Szávai Géza Székely Jeruzsálem című szociográfiáját. Ebben leírja ezt a különös helyzetet, hogy ennyi vallás él békésen egymás mellett egy ilyen piciny faluban, és közöttük is ott vannak a székely szombatosok, a "zsidózók", vagy ahogyan magukat hívták, az igazság gyertyái. A zsidózók felvették a zsidó vallást, tartották a zsidó szokásokat, megtartották a szombatot és a zsidó ünnepeket. És ez teremtett érdekes helyzetet a '40-es években, és itt indul Székely Csaba színdarabja.
Bözödújfalu is visszakerül Magyarországhoz, és '42-ben itt is érvényesíteni kell a zsidó törvényeket. De hát kik is a zsidózók? "Ősturáni szittya magyarok" vagy zsidók. Milyen törvények vonatkoznak rájuk. És azzal az egyedülálló helyzettel néznek szembe, hogy lehetőségük van választani. De a falu többi lakója is választ. Van, aki szerint ugyanolyan székelyek, mint a többiek, de van, aki azt mondja: eddig is mindig gyanúsak voltak nekem, de most végre kinyílt a szemem, ezek a zsidók tényleg a mi vérünket szívják. És boldogan lubickolnak abban, hogy végre megmondhatják, ki az igazi magyar.
A falu 63 zsidózója közül 62-t elvisznek a marosvásárhelyi gettóba (egy, a darabbéli család családfője kereket old). Itt viszont választaniuk kell: keresztény magyarnak vagy zsidónak vallják-e magukat. Ketten nem adják fel identitásukat, pedig az "igazi" zsidók gyanakvással nézik az egész bözödújfalui társaságot, hiszen az ő őseik nem szenvedtek az egyiptomi szolgaság és a babilóniai rabság alatt. Ezt a kettőt viszi tovább a vonat Auschwitzba. A többi 60 visszatérhet a faluba, és próbálhat megbékülni azokkal, akik szerint mindig is kilógtak a sorból.
Időről-időre olyan választás elé állít bennünket az élet, amikor választanunk kell az identitásunkat adó szilárd alapok és a továbblépés között. A hagyományos széderestén, a zsidó húsvét, a pészách beköszöntekor az egyiptomi kivonulás történetét mindig Bori lányom szokta nagyon színesen elmesélni, mert ez tetszeni szokott a gyerekeknek. De Bori a felnőtteknek is szokott üzenni. Idén azt mondta, a zsidó nép kivonulása Egyiptomból olyan választás volt, melyet időnként nekünk is meg kell hoznunk: egy rossz munkahely elhagyása, kilépés egy mérgező kapcsolatból. Bori példaként saját tavalyi választását hozta fel, amikor úgy döntött, hogy Bécsbe költözik a szerelméhez.
De hogyan viszonyuljunk ahhoz, amikor a fejünk felett akarják eldönteni magyarságunkat, amit rettenetes történelmi időket visszaidézve most már az alaptörvényre hivatkozva is elvehetnek azoktól, akikre a hatalom ujja rámutat?