Hszi Csin-ping bölcsességei

Három napot töltött hazánkban a kínai elnök, feje tetejére állt tőle a város rendesen. Az állami híradóban (már tudjátok, hogy államihíradó-függő vagyok) elég részletesen beszámoltak Orbán és Szijjártó tárgyalásairól. És persze voltak egyéb tárgyalások is, pl. hírhamisító Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója tárgyalásokat folytatott a China Media Group elnökével, Sen Haj-hsziunggal.

A megbeszélésekről közös sajtótájékoztatón számoltak be, ahol a hírhamisító az alábbiakat mondta:

Ha valaki nem értette volna pontosan, leírom:

A China Media Group dokumentumfilmjei által a magyar nézők megismerhetik Hsz Csin-ping elnök úr válogatásában a kínai kultúrkör bölcsességeit, ugyanakkor láthatják Kína szerepét például a fenntartható fejlődés folyamatában.

Értitek? Maga Hszi Csin-ping elnök úr válogatta nekünk ezeket a bölcsességeket, nem más! Én megértem, hogy a kínai császárság többezer éves hagyománya nyomán a mindenkori kínai császár/főtitkár/elnök Kínában egyben orákulum is, a legfőbb bölcsesség forrása, de ezt mi itt Európában már régen meghaladtuk. Vagy mégsem?

Kicsit utána néztem a dolognak, és nagy valószínűséggel az Idézetek, amelyeket Hszi-Csin-ping szeret című dokumentumsorozatot fogják vetíteni a közszolgálati csatornákon. Ezen filmsorozat második évadának vetítéséről márciusban egyezett meg a China Media Group és az orosz All-Russia Állami Televízió és Rádió Társaság. Hiába, a ruszkik már egy évaddal előttünk járnak!

Íme az egyik bölcsesség: „Az úton, még ha keskeny is, haladás nélkül nem lehet átjutni."

De ha valaki azt gondolná, hogy a magyarok nem vevők a vezér bölcs gondolataira, azokat emlékeztetném, hogy Orbán hét bölcsességét egy tükörre gravírozták és hű Fidesz-szavazóknak osztogatták. Egy híres dalnok (akit szerénységem tiltja, hogy megnevezzek) még egy dalt is énekelt róla:

Az az érzésem, hogy ezzel a becsicskulással nagy lendülettel elindultunk vissza az '50-es évekbe...

22 éve a Naphegy lábánál

Pontosan 22 évvel ezelőtt, a rendszerváltás utáni kriminalisztika legvéresebb, nyolc halálos áldozattal járó bankrablásának napján vettük át jelenlegi lakásunkat. És ezzel utolértem folyamatos ottlakás szempontjából a Zsigmond teret, ott is 22 évet éltem. Vegyük sorra.

Zoltán utca (akkor Belojannisz utca): 1956 - 1959 = 3 év

Zsigmond tér: 1959 - 1981 = 22 év

Bimbó út: 1981 - 1986: 5 év

Lovas út (régebben Sziklai Sándor utca): 1986 - 2002 = 16 év

Zsolt utca: 2002 - napjainkig = 22 év

Nem csalás, nem ámítás: 3+22+5+16+22=68, pont ennyi éves vagyok. Az egész dolognak az ad még egy aktualitást, hogy a Bimbó úti lakás eladása éppen folyamatban van, már megkötöttük a szerződést és kiürítésre került a lakás, de egyelőre a ház többi lakóinak az elővásárlási jogukról való lemondására várunk.

A Bimbó úti lakást, melyben édesanyám lakott a legtovább, összesen 40 évet, 2021-ben, édesanyám halála után fél évvel kezdtük folyamatosan kiüríteni.

• A festményeket és a hatalmas népművészeti gyűjtemény nagy részét egy galérián keresztül árverésen értékesítettük;
• Az erdélyi Farkaslakáról származó szőtteseket és faragványokat visszajuttattuk Farkaslakára a Tamási Áron Múzeum számára;
• A több mint kétezer kötetes könyvtár értékesebb darabjait megtartottuk illetve egy részét magángyűjtőnek értékesítettük;
• Az árverésről megmaradt tárgyakat a sátoraljaújhelyi múzeumnak felajánlottuk;
• A magánjellegű iratokat, dokumentumokat és fényképeket kiválogattuk;
• A könyvtár többi darabját a Könyvmentők szállították el ingyenes adományként.

2023 nyarára került a lakás ebbe a félig kiürített állapotba, ekkor hirdettük meg először eladásra. Érdekes módon már az első héten érkezett viszonylag jó ajánlat, de annyira az értékesítés elején voltunk, hogy ezt akkor visszautasítottuk. A lakás két hónap alatt sem ment el, pedig az érdeklődők között volt filmrendező, menő pszichológus, sztárséf, színész és filmrendező. Nyár végén aztán úgy alakult, hogy Borinak el kellett hagynia az albérletét, és ekkor felajánlottuk, hogy átmenetileg költözzön be macskástul a Bimbó úti lakásba. Elég otthonosan be is rendezkedett.

Mirmi jól érzi magát a Bimbó úton

Tavaszra aztán, pont mire vásároltunk egy kis lakást Bori számára, Bori úgy döntött, hogy Bécsbe költözik a német barátjához.

Bori lakása

Így aztán három csapásirányon indultunk meg:

• Bori elkezdte szervezni a kiköltözését Bécsbe;
• Meghirdette a lakását tartós bérbeadásra;
• Mi pedig újra meghirdettük a Bimbó úti lakást eladásra.

Mind a kiadásra, mind pedig az eladásra meghirdetett lakások viszonylag hamar gazdára találtak, így aztán hozzáláttunk a Bimbó úti lakás végleges kiürítéséhez. Ez, és Bori végleges Bécsbe költözése két hete meg is történt. Mutatok a lakásról néhány "ilyen volt, ilyen lett" képet.

Ami pedig a Naphegy oldalát illeti, a 22 év alatt sok minden megváltozott a környéken. A Benke Laci bácsi által megálmodott étterem és pódiumszínpad, a Pegenini Étterem (többször fellépett itt Pege Aladár) mára már csak hétköznap délben van nyitva a környék irodáiban dolgozók számára, a Café Jardin utazási iroda lett, a Mandulás Cukrászda pedig furcsa üzleti modell szerint hétköznap 17:00-ig van nyitva, hétvégén zárva tart. A Zsolt udvarban és Zsolt utcában lévő üzlethelyiségek folyton változnak, talán csak a Miboltunk nevű ajándékbolt az, ami már 22 éve is megvolt, de rejtélyes, hogy miből él, mert vevőt alig látni benne.

A négy éve megnyílt Aldi nagyon megkönnyíti az életünket, és persze a szintén az utcánkban lévő orvosi rendelőben rendel a háziorvosunk. Van még egy állandó szereplő a környéken: a Mészáros utca és a Hegyalja út sarkán dolgozik egy mozgó virágárus, aki az autósoknak árul rózsát, tulipánt. Na, ő 22 éve is pontosan ezt csinálta.

22 év múlva pont 90 éves leszek, talán alulról szagolom az ibolyát, talán egy öregek otthonában demenciába süppedve várom az elmúlást, de lehet, hogy ugyanitt lakom még a Naphegy oldalában. Akkor majd posztolok róla megint.

Gyermekvédelem kirgiz módra

Tudjátok, hogy reggelente szenvedélyesen nézem az állami híradót. Különösen mostanában nagyon vicces, hogyan vergődnek Magyar Péter besározásával, hogyan fenyegetőznek az atomháború rémével, amit - mint tudjuk - Donald Trump egyetlen nap alatt felszámolhatna, de a Karácsony és a hídpénzbotrány című szappanopera is szinte minden reggel új epizóddal megy, egyedül talán csak az a rész állandó, ahogyan Vig Mór letartóztatásakor hasra fektetik a pongyolás nőt és a hátára térdepelnek a TEK-esek.

De azért vannak igazi hírek is néha árvizekről, földcsuszamlásokról, tömegbalesetekről. A ma reggeli hír arról szólt, hogy Kirgizisztánban az évente szabad téren megrendezésre kerülő szavaló versenyen egy teherautó elszabadult és a domboldalon helyet foglaló nézők közé gurult. A rövid hír egészen pontosan így szól:

Elszabadult teherautó hajtott a tömegbe Kirgizisztánban. A kiengedett kézifékű jármű sok embert magával sodort, amikor leszáguldott egy domboldalon. A balesetben több mint harmincan megsérültek.

A baleset óta több gyermeket még mindig a kórházak intenzív osztályán ápolnak.

 A több ezres tömeg egy versmondó versenyre gyűlt össze. Az országban nagy hagyománya van a szavalóversenyeknek, mivel a Manasz című kirgiz hőseposz a leghosszabb a világon.

Around 30 children were injured, three severely, when an adriverless ice cream truck rolled down a hill into a national holiday celebration in the Suzak region of Kyrgyzstan 🇰🇬
▪︎ 2 May 2024 ▪︎#Kyrgyzstan pic.twitter.com/YjAqZw5XGq

— DISASTER TRACKER (@DisasterTrackHQ) May 5, 2024

Ez eddig egy átlag tömegbalesetről szóló hír lenne a híradó végére, ha nem volna a hír végén ez a nagyon meghökkentő mondat:

Az incidens után a kirgiz kormány elrendelte, hogy gyermekek nem vehetnek részt hasonló eseményeken.

Hogy mi van? Kirgizisztánban gyermekek többet nem vehetnek részt szabadtéri rendezvényeken? Ki sem mehetnek a falu szélére focizni? Gyermekek számára nem lesz több szabadtéri sportesemény, de még nézőként sem vehetnek részt rajta? Ez a gyermekvédelem kirgiz módra?

Aztán eszembe jutott, hogy hiszen bennünk is csörgedezik kipcsak vér, mi is szakállas néniktől meg nemváltó műtétektől védjük gyermekeinket. Hiszen a gyermekekre leselkedő többi veszély, az alultápláltság, a nem megfelelő oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a gyermekgondozó intézményekben, egyházakban és a családokon belül megbúvó gyermekbántalmazás és abúzus elhanyagolható ezekhez képest. Mi könyveket fóliázunk, médiatartalmakat tiltunk le, megtiltjuk a gyermekek szakszerű szexuális felvilágosítását, mert ez "egyedül a szülő joga". Kirgizisztánban pedig végre megtalálták a gyermekekre leselkedő legfőbb veszélyforrást: a domboldalon elszabaduló teherautókat.

Azért én titokban abban reménykedem, hogy az egész csak egy prank, hogy legalább a kirgizek nem ilyen hülyék, és valódi megoldásokat keresnek az ehhez hasonló veszélyekre (nem domboldalon, hanem síkon tartják a rendezvényt, gazdátlan teherautó nem hagyható a dombtetőn, a rendezvényt körbe kerített helyen tartják stb). Szerintem a Híradó szerkesztői váltak mára annyira agyatlanná és szervilissé, hogy fel sem tűnik nekik, mekkora baromságot tettek bele a tudósításba.

EU20 (Lángolj fel a lelkünkben)

- Éljen és virágozzék! - kiáltott fel a feleségem május elsején, és elmentünk az Oázisba balkonnövényeket vásárolni az erkélyünkre. Pedig ez a május elseje nem egy egyszerű május elseje volt, hanem egyben uniós csatlakozásunk 20. évfordulója is. Ha nem volna egy büszke és szabad fővárosunk, bizony teljesen megemlékezés nélkül maradtunk volna.

A kormányközeli hírportálok, de még a kormánynak becsicskult Index is hallgatott az évfordulóról.

Az Index címoldala május elsején

A Magyar Nemzet címoldala május elsején

Az Origo címoldala május elsején

Szerencsére az évforduló előestéje Karácsony Gergely jóvoltából kapott egy kis ünnepi díszkivilágítást.

Pedig jól emlékszem a csatlakozás előtti este eufórikus hangulatára a Millenárison. Két nagyobb lányommal mentem el, Kati otthon maradt az egy hónapos kis Petrával. Volt fényfestés, ünnepi koncert, éjfél előtti visszaszámolás.

Húsz évvel ezelőtt az egész főváros uniós díszben pompázott, és mi a nagylányokkal egész nap csak csatangoltunk.

Kásás Tamás az Erzsébet híd pilonjában

A Lánchíd nemzeti színekben

(A vízilabdacsapat megjelenítése az Erzsébet hídon jó ómennek bizonyult: három hónap múlva Kásásék Athénban megszerezték zsinórban második olimpiai aranyukat, négy év múlva Pekingben pedig a harmadikat).

Még a Városligetben is megcsodáltuk a balsorsú időkereket, melynek dicstelen sorsa jól szimbolizálja uniós várakozásainkban való csalódásunkat.

Pedig ha megnézzük az alábbi két grafikont, igazán nem panaszkodhatunk az elmúlt 20 évre (forrás: Átlátszó)

A tegnapi dekorálatlan csend és hallgatás elég lehangoló volt, szerencsére szabad és büszke fővárosunk megemlékező koncertet tartott a Városháza parkban (amit Karácsony ígéretének megfelelően hamarosan tényleg megnyitnak a budapestieknek). Először a Budapest Kórus közreműködésével a nézőközönség elénekelhette az Örömódát, az Unió himnuszát, utána a 20 év 20 sláger című zenei egyveleg következett.

20 éves uniós csatlakozásunk többet érdemelt volna. Vegyük komolyabban!

Beszkárt-kalauz

Tudjátok, mi az a Beszkárt, egészen pontosan BSzK Rt? Hát Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság, a BKV elődje. Több mint 100 éve hozták létre a főváros tömegközlekedésének lebonyolítására. A villamosokon és autóbuszokon szolgálatot teljesítő jegyárusok voltak a Beszkárt-kalauzok. Élet és halál urai voltak, ha egyszer lecsengették a villamost, akkor a villamos le volt csengetve és slussz: se le- se felszállni már nem lehetett.

Édesapám a Beszkárt-kalauzokban látta megtestesülni azoknak az embereknek az archetípusát, akik minden feléjük irányuló kérdést vagy gesztust személyük ellen való támadásnak fognak fel.

- Bocsánat, hányadik megálló a Nyugati Pályaudvar?
- Inkább kapaszkodjon, ne kérdezősködjön!

- Csak egy tízesem van, tud visszaadni?
- Kalauz vagyok, nem pénzügyminiszter, ha csak ilyen nagy pénze van, menjen taxival!

Mostanában a politikusok is kezdenek egyre inkább Beszkárt-kalauzokká válni, olyan lett a Parlament, mint egy zsúfolt 66-os villamos a '60-as évekből. A legártatlanabb kérdésre is egymást kezdik gyalázni.

Ezelőtt egy hónappal a paksi atomerőműben - pont a 4-es blokk nagyjavítása közben - villamos védelmi működés miatt kiesett az 1-es blokk is a termelésből egy napra. Ilyenkor az a szokás, hogy az erőmű csak egy kurta közleményt tesz közzé a honlapján:

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 1. blokkján 2024. március 25-én 10 óra 45 perckor automatikus védelmi működés történt, aminek következtében a reaktorblokk leállt.  Az eseménynek nukleáris biztonságra gyakorolt hatása nincsen, a szakemberek dolgoznak a probléma megoldásán.

Az erőmű kommunikációs igazgatója egyébként az a Dr. Kovács Antal, aki az 1992-es atlantai olimpián cselgáncsban aranyérmet szerzett és mind a mai napig ő az egyetlen magyar cselgáncsozó, akinek olimpiai aranya van. Sportolói körökben csak Atom Antinak hívják. Valószínűleg nemzetközi standardokat követnek ezekkel a rövid közleményekkel, mert egyébként az atomerőmű közösségi tájékoztatása mintaszerű: van múzeumuk és látogató központjuk, lehet őket követni Facebookon és a honlapjukon is mindent meg lehet tudni az atomerőmű működéséről.

De azért azt is tudomásul kell venni, hogy az atomenergiát nagyon sok bizalmatlanság övezi. Pont ma van a csernobili baleset 38. évfordulója. Ráadásul a háborús időkben egy új orosz atomerőmű építését is sok ellenérzés kíséri. Szóval egy ilyen bizalmatlan légkörben a kormányzat elemi érdeke volna, hogy oszlassa az emberekben a kétségeket. Ehelyett Beszkárt-kalauz módjára viselkednek.

Történt, hogy az említett eseménnyel kapcsolatban Tóth Bertalan MSZP-s képviselő a Parlamentben ezt a kérdést intézte a miniszterhez:

1. Mi okozta a Paksi Atomerőmű 1-es blokkjának március 25-i leállását?

2. Miért nem adtak hírt a szokásos módon az üzemzavarról?

Lantos Csaba miniszter a válaszadást államtitkárának, Koncz Zsófiának szignálta ki. Koncz Zsófia úgy került be az országos politikába, hogy BAZ megye 6. számú választókerületének országgyűlési képviselője, Koncz Ferenc motorbalesetben váratlanul meghalt, ezért időközi választást írtak ki. A képviselői posztért ringbe száll a néhai képviselő lánya, a volt fidelitasos Koncz Zsófia és egy jobbikos képviselő, Bíró László. A korábban egy Facebook-posztban zsidózó íBrót a karaktergyilkos kormánymédia ízekre szedte, így Koncz 51%-kal képviselő lett Bíró 46%-ával szemben.

Koncz Zsófiát még Palkovics László nevezte ki államtitkárnak, Lantos Csaba pedig megtartotta. Hogy a jogász végzettségű hölgy mennyire ért az energetikához, az nem tudható, viszont Beszkárt-kalauznak egészen biztosan jó lenne. Ezt a pökhendi választ sikerült ugyanis adnia:

Nem túl hiteles, amikor az. MSZP és személy szerint Ön az ellátásbiztonságért aggódik. Amikor az Önök pártja vezetésével a baloldal kormányzott, felelőtlenül külföldi kézbe adták az energiavállalatokat és a földgáztárolókat, igy tizenötször emelkedtek az energiaárak, szó nélkül hagyták megsarcolni a magyar családokat.

Képviselő Úr most azt a magas szintű nukleáris biztonságot félti, melynek a további jogi garanciáit nyújtó atomtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadását Ön nem támogatta...

Kérem Képviselő Urat és az MSZP frakcióját, hogy a Paksi Atomerőmű működését és a nukleáris energia témáját még a választások közeledtével se akarják politikai hangulatkeltésre használni.

Hogy e helyett mit kellett volna sokkal inkább válaszolnia? Hát valami ilyesmit, hogy:

• Egy atomerőmű védelmi berendezései egyrészt megvédik az erőművet és környezetét az üzemzavaroktól, másrészt az erőmű főberendezéseit egy esetleges károsodástól;
• A védelmi rendszerek hibátlan működése a garancia arra, hogy az atomerőművet biztonságosan lehessen üzemeltetni;
• A villamosenergia-termelésben bekövetkező elektromos védelmi működések a nukleáris technológiára semmiféle hatással nincsenek.

Minden esetre az átlag ember meghallgatva az államtitkár asszony válaszát arra gondolhatott, hogy ezek már megint eltitkolnak valamit. Ez az ostoba nő meg csak annyit értett az egészből, hogy már megint itt egy remek alkalom beolvasni a baloldalnak.

Miben különbözik ez az este a többi estétől?

Ez az a kérdés, mely minden évben minden zsidó családban szédereste, a pészách beköszöntekor elhangzik, és minden olvasni tudó gyermek tudja rá a választ (hogy csak kovásztalant és keserűt eszünk, hogy bemártjuk az ételt és támaszkodva ülünk).

Orsi 20 évvel ezelőtt elmondja a "ma nishtana"-t

A tegnapelőtti széderste csak a dalt énekeltük el. Utána - ahogy minden évben - valaki elmeséli a zsidók Egyiptomból való kivonulásának történet, ahogyan azt egyébként minden keresztény is ismeri Mózes Második Könyvéből, az Exodusból.

De ami miatt ezt a posztot írom, az Mózes sajátos története. Mózest a fáraó saját gyermekeként nevelte fel, része volt a NER-nek az uralkodói rendnek, otthonosan mozgott a legfőbb oligarchák a felső vezetők és a papság körében, sőt, fontos pozíciót is kapott: a Diákhitel Központ vezetője volt a nagy egyiptomi építkezéseket irányította. Aztán úgy fordult a sorsa, hogy pont ő lett az Örökkévaló kiválasztottja.

Aki szerint egy politikai vezetőt az hitelesít, hogy honnan jön, annak álljon itt Illyés Gyula kétsorosa:

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal

Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész!

Egy új Kivonulás reményében beszúrom ide kedvencemet, Cippóra és Mirjam kettősét az Egyiptom hercegéből (soha sem tudom könnyek nélkül végighallgatni).

---

Viktor kerál és egy új vitéz születése

A csatákbúl mindig győztesen megtérő Viktor kerált régóta erős fejfájás gyötörte. Hogyne gyötörte vóna, amikor a keráli kincses kamara teljesen kiürült, a kerál által veretett bergengóc ezüstdukát már fabatkát sem ért, Bergengócia hű szövetségesei, a pollákok is elpártoltak Viktor kerál mellől, és dölyfös Ejrópa is egyre ellenségesebbé vált egykori hívével szemben.

Amikor Bergengócia ellenségei, az Ejrópából guruló tallérokkal fizetett spionok és krónikások kutakodása által kitudódott, hogy Bergengócia lelki életét vezető Katalin nővér és Zoltán barát egy várbörtönben sanyargó fertezett vérű gyermekrontót titokban szabadon engedett, a kerál főfájása még sokkal erősebb lett. Egy sötét, csillagtalan este már annyira kibírhatatlanná vált a fájdalom, hogy a magos Karmelitába, a keráli sasfészekbe hívatta Bergengócia propagandakovácsát, Antal mestert. Antal mester Viktor kerál propagandavillámainak kovácsa volt, az általa kovácsot villámokat szórta a kerál minden vélt és valós ellenségére szerte az országba és a világba.

- Lépj a trónusomhoz, hű kovácsmesterem, és pörölyöddel sújts a homlokomra, múljék el főfájásom hamar! - így a király.
- Na de felségem, nagy baj is lehet ebbül -  szabadkozott Antal mester.

- Egyet se szabadkozzál, csak lendítsd meg a propaganda pörölyét, és sújts homlokom közepibe.

Háromszor forgatta meg Antal mester pörölyét a feje felett, majd egy erős ütéssel a kerál homloka közepibe sújtott, de olyan erővel, hogy nemcsak a trónterem, nemcsak az egész Karmelita, de egész Bergengócia beleremegett. Kerekedett nagy fényesség, és a kerál fejibül egy ragyogó vitéz pattant ki teljes páncélzatban.

Ámult-bámult a teljes udvarnép, első ámulatábul Viktor kerál ocsúdott:
- Mi a neved, jó vitézem?
- Péter az én becsületes nevem.
- No, édes Péterem, állj be vitézeim közé, küzdjünk együtt Bergengócia ellenségei ellen.
- Engem a keráli propaganda pörölye hívott életre, de nem szolgálatodra, hanem ellenedre - válaszolt fenyegetően Péter vitéz.

Támadott nagy ijedelem-riadalom a Karmelitában, a kerál szórni kezdte propagandavillámait az új vitézre, de annak páncélzatárul úgy siklottak le a villámok, akár a napfény a víz tükrérül. Mire az udvarnép felocsúdott, Péter vitéz - illa berek, nádak, erek - kiviharzott a Karmelitábul.

Azóta Antal mester kovácsműhelyében éjjel-nappal izzik a faszén, dohog a fújtató, kettőzött erővel kovácsolják a keráli propaganda villámait, s mindet Péter vitézre szórják, de ő csak járja Bergengócia napfényes, lankás vidékét és sereget gyűjt Viktor kerál ellen. 

Lészen majd nagy csata és lőporfüst. Legyetek ott ti is!