Aki három éve mondogatja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, hogy "Tűzszünetet! Tűzszünetet! Tűzszünetet!" az így három év után egy tűzszünet felé közeledve most azt mondhatja: Ugye én megmondtam. Igaz, Orbán Viktor, te nagy békepárti?
Csakhogy az a helyzet, hogy ha egy fegyveres konfliktus állóháborúvá alakul át, akkor előbb-utóbb kifullad és tűzszünet lesz a vége. Nem békekötés, nem végleges megállapodás. A hamu alatt mindig ott fog izzani a parázs. Példa erre a koreai háború, mely szintén három év után zárult le tűzszünettel, de egyik fél sem mondott le arról, hogy egyszer majd az egész ország az ő uralma alatt fog állni. Közben családok szakadnak szét, álmok törnek derékba. Itt láthattok egy nagyon érdekes animációt a koreai háború három éves történetéről, talán majd egyszer az ukrán háborúról is lesz hasonló.
Akik szerint igaz az a narratíva, hogy az oroszok csak a túlnyomóan orosz nemzetiségű megyéket akarták megszerezni (Luhanszk, Donyeck és a Krím után Zaporizzsját és Herszont), azokat nem árt emlékeztetni a háború legelején a Belarusz felől megindított betörésre, mely a bucsai mintegy 400 civil áldozattal járó mészárlásba torkollott. Bucsa szinte Kijev külvárosa, olyasmi, mint nálunk mondjuk Érd. Vagyis Putyin célja teljesen egyértelmű volt: a főváros elfoglalása, az ukrajnai vezetés leváltása, a hadsereg lefegyverzése, egy oroszok által támogatott fegyveres puccs, melyet aztán egy, a beloruszhoz hasonló oroszbarát bábkormány követett volna.
(Sajnos ma a hivatalos magyar kormány oroszbarátságában odáig ment, hogy a hivatalos kormánylapban a bucsai vérengzés valódiságát kétségbe vonva azt "hamis zászlós színjátéknak" állítja be.)
És itt van egy szintén gyakran hangoztatott narratíva, hogy miközben Európa és Ukrajna hatalmas vérveszteséget szenvedett el a háborúban, addig az oroszok megerősödve jöttek ki belőle és a szankciók semmit sem ártottak nekik, érdemes ezért számba venni azokat a stratégiai veszteségeket, amelyeket az oroszok a három év alatt elszenvedtek:
- A Balti-térségben elszenvedett vereség: A hagyományosan semleges Svédország és Finnország a NATO tagjai lettek (bár Orbánék mindent megpróbáltak ennek megakadályozására). Két hetes történet, hogy Észtország, Lettország és Litvánia véglegesen leváltak az orosz villamosenergia-hálózatról és csatlakoztak az UCTE-hez. Ennek igazi kárvallotja Kalinyingrád lett, ez az orosz exklávé egy jelentős orosz hadikikötővel, mely villamosenergiát már nem kap az anyaországból, földdgázt is csak Litvánián keresztül. Putyin ütköző zónát akart a NATO és Oroszország közé, és most kapott egy újabb 1000 km-es NATO határt.
- A Fekete-tenger térségében elszenvedett vereség: Putyint régóta zavarta, hogy a Fekete-tenger nyugati medencéje és déli része szintén NATO-övezet. Az orosz-ukrán háború legelső napjaiban a ruszkik elfoglalták a román partoktól alig 40 km-re lévő, ukrán fennhatóság alatt álló Kígyó-szigetet. Az ukrán helyőrség hősiesen ellenállt (Русский корабль иди на хуй! - ugye megvan?), még bélyeg is jelent meg róluk. Pár hónap múlva aztán az ukránok a HIMARS rakéták segítségével visszatértek a szigetre.
- Bár nem kapcsolódik szorosan az orosz-ukrán háborúhoz, de a gázai konfliktus kapcsán a korábbi szíriai elnök, Bassár el-Aszad hatalmát fenntartó Hezbollah fegyveres milícia megsemmisült, és az egész országban szunnita lázadók győztek. Oroszország így elveszítette két fontos katonai bázisát, a latakiai Hmeimim légitámaszpontot és a Tartusz haditengerészeti támaszpontot, ami fontos volt a Földközi-tenger keleti medencéjének ellenőrzéséhez.
Aztán Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter az Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén többek között ezt mondta:
Akárcsak Önök, mi is egy szuverén és virágzó Ukrajnát akarunk. De el kell ismernünk, hogy Ukrajna 2014 előtti határainak visszaállítása irreális célkitűzés.Ennek az illuzórikus célnak a hajszolása csak elnyújtja a háborút, és további szenvedést okoz.Ukrajna tartós békéjének szilárd biztonsági garanciákat kell tartalmaznia annak érdekében, hogy a háború ne törhessen ki újra.Nem lehet szó egy újabb Minszk 3.0 megállapodásról.Ezzel együtt az Egyesült Államok nem hiszi, hogy Ukrajna NATO-tagsága egy reális eredménye lehet a tárgyalásoknak.Ehelyett minden biztonsági garanciát megfelelően felkészült európai és nem európai csapatoknak kell alátámasztaniuk.Ha ezek a csapatok valaha is békefenntartóként Ukrajnába kerülnek, az egy nem-NATO küldetés keretében kell, hogy történjen. És nem eshetnek az 5. cikkely védelme alá. Emellett erős nemzetközi felügyeletre van szükség az érintkezési vonal felett.Hogy egyértelmű legyen: bármilyen biztonsági garancia részeként nem fognak amerikai csapatokat telepíteni Ukrajnába.
Vagyis egyértelművé tette, hogy sem Ukrajna NATO-tagságát, sem pedig egy NATO-keretében megvalósuló békefenntartást nem támogatnak, azt Európának megának kell megoldania.
Ezután került sor Rijádban az USA és Oroszország között egy előkészítő tárgyalásra a tűzszünetről, mely után Trump elnök tökéletesen hangot váltott. Szerinte Zelenszkij nem legitim elnök, egy középszerű színész, és Ukrajnának sohasem lett volna szabad elkezdeni (!) a háborút. Orbán persze boldogan tapsikol ehhez, sőt azt mondta, hogy mi már Trump előtt Trumpok voltunk (!). Trump nagyban gondolkodik, számára igazán három erős figura van a sakktáblán: az USA, Kína és Oroszország. Az USA számára a fő ellenség Kína, és mivel az Oroszok katonai hatalma sokkal jelentősebb, mint a gazdasági súlyuk, velük érdemes összefogni a sárga veszedelem ellen. Ebben a partiban Ukrajna nem tényező.
Most Európa - legalább is az Unió vezető államai mellett Nagy-Britannia kapkod fűhöz-fához, hogyan biztosítsanak katonai védelmet annak az Ukrajnának, amelyet Trump kihagyna a béketárgyalásokból és fejük felett döntene sorsukról. Orbán pedig cinikusan már csak úgy beszél keleti szomszédunkról: "Ukrajnának nevezett terület".
Az ukrajnai háborúról két dalom is született. Az elsőt pár héttel a háború kitörése után az "Akar-e háborút Moszkva?" című szovjet békedalra énekeltem, a másodikat pedig a háború 1000. napjára egy amatőr irodalmi portálon talált versre írtam.
---