Három éve dörögnek a fegyverek a szomszédunkban

Aki három éve mondogatja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, hogy "Tűzszünetet! Tűzszünetet! Tűzszünetet!" az így három év után egy tűzszünet felé közeledve most azt mondhatja: Ugye én megmondtam. Igaz, Orbán Viktor, te nagy békepárti?
Csakhogy az a helyzet, hogy ha egy fegyveres konfliktus állóháborúvá alakul át, akkor előbb-utóbb kifullad és tűzszünet lesz a vége. Nem békekötés, nem végleges megállapodás. A hamu alatt mindig ott fog izzani a parázs. Példa erre a koreai háború, mely szintén három év után zárult le tűzszünettel, de egyik fél sem mondott le arról, hogy egyszer majd az egész ország az ő uralma alatt fog állni. Közben családok szakadnak szét, álmok törnek derékba. Itt láthattok egy nagyon érdekes animációt a koreai háború három éves történetéről, talán majd egyszer az ukrán háborúról is lesz hasonló.

Akik szerint igaz az a narratíva, hogy az oroszok csak a túlnyomóan orosz nemzetiségű megyéket akarták megszerezni (Luhanszk, Donyeck és a Krím után Zaporizzsját és Herszont), azokat nem árt emlékeztetni a háború legelején a Belarusz felől megindított betörésre, mely a bucsai mintegy 400 civil áldozattal járó mészárlásba torkollott. Bucsa szinte Kijev külvárosa, olyasmi, mint nálunk mondjuk Érd. Vagyis Putyin célja teljesen egyértelmű volt: a főváros elfoglalása, az ukrajnai vezetés leváltása, a hadsereg lefegyverzése, egy oroszok által támogatott fegyveres puccs, melyet aztán egy, a beloruszhoz hasonló oroszbarát bábkormány követett volna.
(Sajnos ma a hivatalos magyar kormány oroszbarátságában odáig ment, hogy a hivatalos kormánylapban a bucsai vérengzés valódiságát kétségbe vonva azt "hamis zászlós színjátéknak" állítja be.)

És itt van egy szintén gyakran hangoztatott narratíva, hogy miközben Európa és Ukrajna hatalmas vérveszteséget szenvedett el a háborúban, addig az oroszok megerősödve jöttek ki belőle és a szankciók semmit sem ártottak nekik, érdemes ezért számba venni azokat a stratégiai veszteségeket, amelyeket az oroszok a három év alatt elszenvedtek:

• A Balti-térségben elszenvedett vereség: A hagyományosan semleges Svédország és Finnország a NATO tagjai lettek (bár Orbánék mindent megpróbáltak ennek megakadályozására). Két hetes történet, hogy Észtország, Lettország és Litvánia véglegesen leváltak az orosz villamosenergia-hálózatról és csatlakoztak az UCTE-hez. Ennek igazi kárvallotja Kalinyingrád lett, ez az orosz exklávé egy jelentős orosz hadikikötővel, mely villamosenergiát már nem kap az anyaországból, földdgázt is csak Litvánián keresztül. Putyin ütköző zónát akart a NATO és Oroszország közé, és most kapott egy újabb 1000 km-es NATO határt.
• A Fekete-tenger térségében elszenvedett vereség: Putyint régóta zavarta, hogy a Fekete-tenger nyugati medencéje és déli része szintén NATO-övezet. Az orosz-ukrán háború legelső napjaiban a ruszkik elfoglalták a román partoktól alig 40 km-re lévő, ukrán fennhatóság alatt álló Kígyó-szigetet. Az ukrán helyőrség hősiesen ellenállt (Русский корабль иди на хуй! - ugye megvan?), még bélyeg is jelent meg róluk. Pár hónap múlva aztán az ukránok a HIMARS rakéták segítségével visszatértek a szigetre.

• Bár nem kapcsolódik szorosan az orosz-ukrán háborúhoz, de a gázai konfliktus kapcsán a korábbi szíriai elnök, Bassár el-Aszad hatalmát fenntartó Hezbollah fegyveres milícia megsemmisült, és az egész országban szunnita lázadók győztek. Oroszország így elveszítette két fontos katonai bázisát, a latakiai Hmeimim légitámaszpontot és a Tartusz haditengerészeti támaszpontot, ami fontos volt a Földközi-tenger keleti medencéjének ellenőrzéséhez.

És ekkor jött Donald Trump, és belefingott a nullás lisztbe. Trump amolyan trumposan azzal dicsekedett, hogy 24 óra alatt békét teremt. Aztán érdekes módon első ajánlata Zelenszkijhez szólt, hogy ha az USA megkapja Ukrajna ritkaföldfém-készletét, akkor folytatja a katonai támogatást.
Aztán Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter az Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén többek között ezt mondta:

Akárcsak Önök, mi is egy szuverén és virágzó Ukrajnát akarunk. De el kell ismernünk, hogy Ukrajna 2014 előtti határainak visszaállítása irreális célkitűzés.

Ennek az illuzórikus célnak a hajszolása csak elnyújtja a háborút, és további szenvedést okoz.

Ukrajna tartós békéjének szilárd biztonsági garanciákat kell tartalmaznia annak érdekében, hogy a háború ne törhessen ki újra.

Nem lehet szó egy újabb Minszk 3.0 megállapodásról.

Ezzel együtt az Egyesült Államok nem hiszi, hogy Ukrajna NATO-tagsága egy reális eredménye lehet a tárgyalásoknak.

Ehelyett minden biztonsági garanciát megfelelően felkészült európai és nem európai csapatoknak kell alátámasztaniuk.

Ha ezek a csapatok valaha is békefenntartóként Ukrajnába kerülnek, az egy nem-NATO küldetés keretében kell, hogy történjen. És nem eshetnek az 5. cikkely védelme alá. Emellett erős nemzetközi felügyeletre van szükség az érintkezési vonal felett.

Hogy egyértelmű legyen: bármilyen biztonsági garancia részeként nem fognak amerikai csapatokat telepíteni Ukrajnába.

Vagyis egyértelművé tette, hogy sem Ukrajna NATO-tagságát, sem pedig egy NATO-keretében megvalósuló békefenntartást nem támogatnak, azt Európának megának kell megoldania.

Ezután került sor Rijádban az USA és Oroszország között egy előkészítő tárgyalásra a tűzszünetről, mely után Trump elnök tökéletesen hangot váltott. Szerinte Zelenszkij nem legitim elnök, egy középszerű színész, és Ukrajnának sohasem lett volna szabad elkezdeni (!) a háborút. Orbán persze boldogan tapsikol ehhez, sőt azt mondta, hogy mi már Trump előtt Trumpok voltunk (!). Trump nagyban gondolkodik, számára igazán három erős figura van a sakktáblán: az USA, Kína és Oroszország. Az USA számára a fő ellenség Kína, és mivel az Oroszok katonai hatalma sokkal jelentősebb, mint a gazdasági súlyuk, velük érdemes összefogni a sárga veszedelem ellen. Ebben a partiban Ukrajna nem tényező.
Most Európa - legalább is az Unió vezető államai mellett Nagy-Britannia kapkod fűhöz-fához, hogyan biztosítsanak katonai védelmet annak az Ukrajnának, amelyet Trump kihagyna a béketárgyalásokból és fejük felett döntene sorsukról. Orbán pedig cinikusan már csak úgy beszél keleti szomszédunkról: "Ukrajnának nevezett terület".

Az ukrajnai háborúról két dalom is született. Az elsőt pár héttel a háború kitörése után az "Akar-e háborút Moszkva?" című szovjet békedalra énekeltem, a másodikat pedig a háború 1000. napjára egy amatőr irodalmi portálon talált versre írtam.

---

10 éves a TESCO-dal

Pont 10 éve tettem közzé eddigi legsikeresebb dalomat, a TESCO-dalt. Többször posztoltam már róla, 700 ezres megtekintését azóta megközelíteni sem tudtam. Akkor már 2 éve volt egy YouTube csatornám, de a TESCO-dalig mindössze 6 feltöltésem volt, viszont utána rendszeresen jelentkeztem új dallal, 2015-2019 között évente 7-9 feltöltésem volt, 2020-tól azonban szinte minden hónapban jelentkezem új feltöltéssel. Természetesen nagyon kevés kivétellel mind politikai töltetű, a '60-as évekbeli terminológiával protest song.

A TESCO-dal egy nagyon érzékeny társadalmi problémáról szólt, a Fidesz-KDNP kormány azon javaslatáról, hogy vasárnaponként a kereskedelmi egységek tartsanak zárva. Ez egyébként nagyon sok európai országban (pl. Ausztriában is) így van, de Magyarországon mégis egy, a rendszerváltás után kialakult gyakorlatot akartak megváltoztatni 25 év után egyetlen rendelettel, amit 2015 március 15.-e után be is vezettek.

Több népszavazási kezdeményezés is volt a témában, és a kormányzat ezeket igyekezett megakadályozni. Az volt a szabály, hogy azonos témakörben újabb népszavazási kezdeményezést csak akkor lehetett benyújtani, ha az előzőt már megtárgyalták (párhuzamossági moratórium). Az elsőként benyújtott kezdeményezést az úgynevezett érkeztető bélyegző időpontja határozta meg, ezért az NVI portáján egy bélyegző automatát helyeztek el. A kormány igyekezett kamu kezdeményezésekkel a valódi kezdeményezéseket megelőzni.

A legemlékezetesebb eset 2016. február 23.-án volt, amikor is a Fidesz alelnöke, Kubatov Gábor, aki egyben  Fradi elnöke is volt, köztörvényes verőemberekkel igyekezett megfélemlíteni Nyakó István MSZP-s politikust, hogy lebélyegezhesse a kezdeményezését, helyette kamu kezdeményezést nyújtottak be. Azt hiszem, erre gondolt Majka a Csurran-cseppen klipjében, amikor ezt énekli:

A stábomnak a nagy része köztörvényes, ha meg utcára kell menni, akkor ütőképes!

Naná, hogy az NVI szerint minden rendben volt, utólag sem találtak semmi kivetni valót a demokrácia elleni nyílt támadásban, Kubatov Gábor azóta is a Fidesz alelnöke.

Ráadásul, mintha az NVI-nél komoly szövegértési problémák is jelentkeztek volna, miközben az NVI elnöke számára a "népszavazási kérdés a választópolgár számára egyértelműen eldönthető", addig a kúria ugyanarról a kérdésről így nyilatkozott: "nem felel meg annak a követelménynek, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét". Végül a vasárnapi boltzárat - érezve a társadalmi nyomást - 2016. április 16.-án szüntették meg. Szerintem Orbán megijedt a dalom utolsó versszakától:

Igyad Viktor, nem bánom, úgyis elmész a nyáron.

Azóta is rajtam kérik számon a barátaim, hogy azt ígértem, elmegy Viktor, aztán azóta megint kétszer is kétharmaddal nyertek.

Sok dalomban említem meg Orbán Viktort, de közvetlenül két évvel ezelőtt az Ember! Most jövök a templomból! című dalomban szólítottam meg. A rorate miséről távozó miniszterelnököt a templom előtt próbálták szóra bírni, ezért én is feltettem a saját kérdéseimet, de dalban.

A mostani jeles évfordulóra ezúttal egy prózai művel készültem (ez a 111. feltöltésem). Vlagyimir Majakovszkij Beszélgetés Lenin elvtárssal című versét egy kicsit aktualizáltam, de visszahelyeztem magam egy 100 évvel ezelőtti dolgozószoba miliőjébe, és mint egy 100 évvel ezelőtti megafonos (végül is Majakovszkij is a szovjethatalom egyik propagandistája volt) intézek rajongó szózatot Orbán elvtárshoz. Közben lágyan szól a Keresztapa című film zenéje (Nino Rota). Ez is elég jól megy a neten, ajánlom szeretettel.

---

500 nap

500 napja rontott rá a Hámász az izraeli Nova könnyűzenei fesztiválra, valamint a környékbeli településekre, lemészárolva mintegy 1200 embert, és mintegy 250 túszt ejtve. Ezzel egyidejűleg hatalmas rakétatámadás zúdítottak Izraelre, mintegy 5000 rakétát indítva, mellyel a vaskupola-rendszer nagyon nehezen tudott megbírkózni. Az esemény családilag is érintett, hiszen középső lányom kint él, és a esemény idején vejem még hivatásos katonatiszt volt.

A helyzetről többször is posztoltam:

• Újrakezdés című posztomban beszámoltam az eseményről. Akkor azt írtam: "A Hamasz, mely 18 éven keresztül nem tudott mást ígérni az általa túszul tartott gázai lakosoknak, mint hogy Izraelt el fogja törölni a Föld színéről, most - némi iráni noszogatásra - kénytelen volt lépni, ezzel alá is írva saját halálos ítéletét."
• Az én ateizmusom című posztban ezt írtam: "Elképzelem a mennyboltot, amint fel van osztva különböző vallások istenei között, és a zsidók istene, Jahve, valamint a muszlimok istene, Allah ücsörög a saját rekeszében, de időnként lemeccselik, hogy melyikük a hatalmasabb."
• Dies Irae című posztomban ezt írtam: "Izraelben a veszély még jobban összekovácsolta az embereket, a szolidaritás kis közösségekben és társadalmi szinten is megerősödött a hagyományos széthúzó zsidók között."
• Béke - שָׁלוֹם - سلام című posztomban unokámról, egy háborús baba hétköznapjairól írtam.
• A 137. zsoltár című posztomban azon szomorkodtam, hogy az ószövetség leggyakrabban idézett zsoltárában ilyen mondatok szerepelnek: "Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!"
• A 100 nap - 100 perc című posztomban arról írtam, hogy pont a konfliktus 100 napján néztük meg a Golda című filmet, és ezzel kapcsolatban ezt írtam: "Az 1973-as és 2023-as arab támadásban az a közös, hogy mindkettőt benézte az egyébként nagyhírű izraeli titkosszolgálat, így váratlanul, ráadásul mindkét esetben ünnepnapon érte Izraelt a csapás."
• Szukkot gyömölcse című posztomban nemcsak második unokám, Alma megszületéséről számoltam be, hanem arról is, hogy a konfliktus egy éves évfordulója kapcsán részt vettünk egy megemlékezésre a szentendrei zsidó imaházban, melyen jelen volt az izraeli nagykövet, a MAZSIHISZ elnöke, az Élet Menete alapítvány elnöke, Szentendre polgármestere is.

Az akció kimenetele nagyjából az lett, amire számítani lehetett: Az izraeli offenzíva és Gáza civil lakosságának élő pajzsként való felhasználása, valamint a túszok szabadon engedésének makacs megtagadása miatt Gázában mintegy 45 000 halálos áldozat volt (a gázai egészségügyi minisztérium szerint). Az egész világon megerősödött az Izrael-ellenesség. Az ENSZ főtitkára és a hágai Nemzetközi Bíróság is népirtásnak minősítette az Izrael harcát, melynek nyomán az USA szankciókat léptetett érvénybe a hágai bírósággal szemben.
(A népírtás fogalmát Raphael Lemkin lengyel jogász alkotta meg, és az ENSZ 1948-as "A népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezménye" határozta meg jogilag. Az egyezmény szerint genocídiumról akkor beszélünk, ha egy népcsoport teljes vagy részleges elpusztítására irányuló szándék áll fenn, akár emberek megölése, fizikai vagy mentális károsítása, születések megakadályozása vagy életfeltételek ellehetetlenítése által. Vagyis háborús bűntett vagy emberiség elleni bűntett felmerülhet, genocídium semmiképpen sem.)

Közben a térség geopolitikai helyzete gyökeresen megváltozott: a Hámász és a Hezbollah katonai szárnyának szétverése és Irán légvédelmének megvakítása miatt a szíriai Aszad-rezsim katonai támogatás híján megbukott, ezzel Oroszország is jelentősen meggyengült a Földközi-tenger térségében.

Jelenleg törékeny tűzszünet van érvényben a Hámász és Izrael között, mely alatt túszcserékre kerül sor. Az 500 napja fogvatartott túszok szimbóluma a Bibas család. Az izraeli-argentin család négy tagját (apa, anya és két kisgyermek) 2023. október 7-én a Nir Oz kibucban ejtették foglyul. A nagyszülőket meggyilkolták. A férfi a Hámász fogságába került, a nőket és a gyermekeket pedig egy másik katonai szervezet tartotta fogságban. A mostani túszcsere során a férfit kicserélték palesztin foglyokért, de az asszonyról és a gyermekekről azt állítják, hogy már '23 november 29-én meghaltak egy bombázásban. Erről viszont semmilyen érdemi bizonyítékot nem tudnak felmutatni, így a családtagok még reménykednek abban, hogy életben vannak.

A Bibas gyermekek portréja sok helyen feltűnik közterületeken, mint a még fogságban lévő mintegy 70 túsz kiszabadításának jelképei.

Donald Trump még beiktatása előtt úgy nyilatkozott, hogy ha a beiktatásáig nem szabadulnak ki a túszok, Gáza népére a poklok pokla vár. Beiktatása után ez a "terv" aztán úgy módosult, hogy Gáza lakossága költözzön Egyiptomba vagy Jordániába, Gázát adják át az USA-nak, majd ők újjáépítik és nyaralóövezetté alakítják. Hát ennyire lehet komolyan venni az új amerikai elnök ígéreteit és terveit.

Update 2025.02.25.

Az eddigi túszcserék után még 63 embert tart a Hámász fogságban. Hol a Donald Trump által beígért Armageddon? 

Klímautópia, pár évvel elhalasztva

A globális klímaválságról olvastam egy disztópiának induló, végül pozitív utópiával záruló regényt egy jónevű sci-fi szerzőtől, Kim Stanley Robinsontól, a címe: A jövő minisztériuma. A 2020-ban megjelent regény cselekménye 2025-ben kezdődik egy, a globális klímaváltozás eredményeképpen India egyik államára lesújtó hőhullámmal. Azt gondolhatjuk, hogy egy hőhullám kibírható kellő mennyiségű folyadék elfogyasztásával, de nem. A megemelkedő testhőmérséklet miatt egy idő után a keringés összeomlik. Klimatizált helyiségek csak a fejlett országoknak állnak rendelkezésre. De a klímák áramot fogyasztanak, összeomolhat a villamosenergia-ellátás. A dieselaggregátorok füstöt okádnak, tovább növelve a felmelegedést. A regénybeli hőhullámnak több millió (!) áldozata volt és ez már cselekvésre kényszerítette a világszervezeteket. Megalakul a Svájcban székelő új világszervezet, a Jövő Minisztériuma, melynek feladata minden olyan tudományos, pénzügyi, társadalmi és politikai intézkedés kidolgozása, mely megállítja az egyre gyorsuló folyamatot.

Az indiai hőhullámot átélt, Indiában önkéntesként dolgozó Frank, aki az események hatására klímaterrorista lesz, és a Jövő Minisztériumának főigazgatója, Mary párhuzamos története, és sok egyéb tölti ki a mintegy 500 oldalt.

A regény napjainkban egyre inkább aktuális, mert a bolygó évi átlaghőmérséklete egyre gyorsuló ütemben emelkedik (lásd a bal oldali ábrákat), és ha csak a 2024-es évet vesszük, olyan, a szélsőséges időjárások által kiváltott természeti katasztrófák sújtották Földünket, mint pl. a valenciai villámáradás, vagy a Los Angeles-i tűzvész.

De nem kell túl messzire mennünk, hazánkat nyáron ismét aszály szorongatta, míg ősszel olyan özönvíz zúdult Nyugat-Európára, amelynek epicentruma szerencsére az utolsó pillanatban észak felé tolódott, így nálunk csak a valaha volt második legnagyobb dunai árvizet okozta, de pl. Ausztriában napokra megbénult a közlekedés (Bori lányunk itt is ragadt nálunk, mert nem jártak a vonatok).

Novemberben ismét kivirágoztak az orgonabokrok, megbolondult a természet.

A regény áttekinti a klímaváltozás összes következményét és a folyamat megállítására teendő intézkedéseket. A következmények:

• aszályok, erdőtüzek, árvizek;
• tengerszint-emelkedés, partmenti települések érintettsége;
• a vízminőség romlása, édesvízkészletek csökkenése;
• fajok tömeges kihalása, biológiai sokszínűség csökkenése;
• Eróziók, talajminőség romlása, belvizek;

A regény szerint az éghajlati, gazdasági és társadalmi folyamatok szorosan összefüggenek, ezért ezeket csak komplex módon lehet kezelni. Az emberiség egynegyede a nyomorszint alatt él, híján minden alapszükséglet kielégítésének, miközben a világ GDP-jének felét nem szükséges, de környezetszennyező fogyasztási javakra fordítjuk. A világkereskedelem hajóforgalma, a világturizmus repülőgép-forgalma rettenetesen környezetszennyező. A fosszilis vállalatok (olaj- és szénkitermelők, erőművek, olcsó energiát használó gyárak) nem érdekeltek a széndioxid-szint csökkentésében. Túl nagyok a világban a jövedelmi különbségek.

A regényben a klímaterroristák a világ gazdagjai ellen elkövetett merényletekkel, a polgári repülőgépek elleni dróntámadásokkal, a tengerhajók elleni támadásokkal, a fosszilis energiát használó ipari üzemek elleni szabotázsakciókkal próbálkoznak. A jövő minisztériuma viszont a világ nagyhatalmainak bankjait ráveszi a karbonpénz kibocsátására, mely minden bizonyítottan szént megkötő vállalkozásnak jár a megkötött szénmennyiség arányában. A fosszilis cégeket felvásárolják. A multicégek egyre inkább átalakulnak a helyi közösségek által üzemeltetett vállalatokká, szövetkezetekké. Előtérbe kerül az organikus regeneratív mezőgazdasági termelés, visszaszorul az állattenyésztés A pénzforgalom blokklánc-alapúvá válik.

Az energiatermelésből kiszorulnak a fosszilis források, a víziközlekedés napenergia+szélenergia, a légiközlekedés léghajó+napenergia alapú lesz. A tengerszint-emelkedést megakadályozandó a grönlandi és déli-sarki gleccserek alól kiszivattyúzzák a vizet, hogy azok mozgása lelassuljon. A tenger energiavisszaverő képességét környezetbarát festéssel fokozzák. A Föld Fele program keretében az állattenyésztés rovására megnövelik a vadon élő fajok élőhelyének területét.

A klímaváltozásból adódó menekülttömegek kezelése nem a visszatoloncolás, hanem a befogadás és a menekült-útlevél kibocsátása a megoldás, de persze a száraz afrikai és ázsiai övezetek termővé tétele is fontos szerepet játszik a lakosság megélhetésének biztosítására. A 2040-es évek második felében záródó regényben már az emberiség túljutott a nagy változások miatt fellépő gazdasági, társadalmi és menekültválságokon, és a klímakatasztrófát előidéző kedvezőtlen folyamatokat sikerül megállítani.

És akkor most szálljunk le az álmodozásból a földre. Az USA frissen megválasztott elnöke kilépett a Párizsi Egyezményről, és a "Drill, Baby, Drill" jegyében fokozni kívánja az amerikai olaj- és földgáz-kitermelést, a világ nagy energiaexportőrévé kíván válni. És nemcsak egyszerűen visszahozta a súlyosan környezetszennyező műanyag szívószálat, de egyenesen betiltotta a papír szívószálat. A Trump melletti kiállás egyik szimbóluma lett műanyag szívószálakkal fotózkodni. Ez már nem satufék a klímapolitikában, hanem egyenesen rükverc. A "nekünk ne mondja meg senki" makacssága.

Németország energia-zöldítése sem sikerült jól: az atomerőművek bezárása és az ingadozó megújuló (szél és nap) energia miatt egyre gyakrabban voltak kénytelenek az ún. sötét szélcsendben (Dunkelflaute) olajjal és szénnel villamosenergiát termelni. Mintha még mindig nem látnánk, hogy egy időzített bombán ülünk és közös a bolygónk.

Természetesen vannak magányos klímaharcosok, ilyen az egyik rokonunk is, aki csomagolásmentes boltban vásárol, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel közlekedik, környezetkímélő tisztítószereket használ. Mikor megtudta, hogy klímaaktivista könyvet olvasok, rajongva nézett rám. Pedig itt az egyéni cselekedetek már keveset érnek, az összefogás és szolidaritás korszakát pedig most a MAGA jegyében az önzés korszaka váltja fel.

Két székely legény Amerikába tart

Most, hogy 18 (!) évvel Románia Unióhoz való csatlakozása után immár a schengeni övezet tagja lett, vagyis határellenőrzés nélkül lehet mozogni a román-magyar határon, eszembe jutott egy 35 éves történet, a romániai forradalom utáni hónapokból.

Édesapám egy kis erdélyi faluból, Gegesből származik, de nagyapám Trianon után Magyarországra jött és itt ismerte meg nagyanyámat. Gegesben maradt a bátyja, akit édesapám haláláig támogatott anyagilag (kb. a '60-as évek közepéig). Halála után nem maradtak Pálok a faluban, de apámnak fontos volt a kapcsolat a szülői fészekkel, ezért dédanyám családjával vette fel a kapcsolatot. És a '60-as évek második felében kezdtek is hozzánk érkezni távoli rokonok Erdélyből. Először egy asszony a lányával (Ilonka néni és Lenke), később mások is. 1973-as erdélyi utazásunkkor aztán nagyon sokukkal találkoztunk.

Az 1989 decemberi romániai forradalom után egészen a 1990 fekete márciusáig, amikor is véres etnikai összecsapások voltak a románok és a magyarok között Marosvásárhelyen (amire Sütő András író fél szeme is ráment) volt két és fél hónapnyi olyan időszak, amikor nagyon könnyű lett az átjárás a román-magyar határon. Hirtelen laza lett a határellenőrzés, pedig korábban Romániából Magyarországra utazni csak megalázó procedúrákon átesve lehetett.

1990. februárjában megjelent nálunk két fiatalember (Laci és Attila), hogy a szüleimnél lakhatnak-e addig, amig elintézik, hogy Amerikába utazhassanak.

(Még általánosba jártam, amikor olvastam Tamási Áron Ábel-trilógiáját: Ábel a rengetegben, Ábel az Országban és Ábel Amerikában. A harmadik rész nagyon megragadott, mert olyan Tamási-bölcsességek vannak benne, mint pl.: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." vagy "Inkább uralkodjék, szenvedés árán is, az igazság, mint akármilyen örömnek a fényében a valótlan dolog." Arra a kérdésre, hogy mi leszek, ha nagy leszek, sokáig azt válaszoltam, hogy porszívóügynök, mert Ábel is porszívóügynökként dolgozott Amerikában.)

Szóval Laci és Attila (Laci egy rokon lány férje, de akkor még nem volt gyermekük), úgy döntöttek, kihasználják a forradalom-adta szabadság lehetőségét és szerencsét próbálnak az Újvilágban. Azt mondták, hogy egy kinti ismerősük küldi a repülőjegyet, ők addig intézik az amerikai vízumot.

Mi akkor már Katival a közeledő esküvőnket tervezgettük, ott laktunk a Lovas úton Németh Miklós miniszterelnökkel egy házban, ezért csak távolról figyeltük a két legény ügyintézését, illetve talán jártak nálunk is és talán egy városnéző kört is mentünk velük a Trabanttal. Nem tudom az USA nagykövetségén mit szóltak hozzájuk, mert menekült státuszhoz nem a legjobb ómen, hogy pont most vívták ki a szabadságot. A repülőjegy sem érkezett, ezért változtattak a koncepción, hogy majd hajóval mennek és a hajón vállalnak szolgálatot. Nem nagyon volt konkrét elképzelésük, ezért három hét után fel is adták, és hazautaztak Erdélybe.

Attilát szem elől veszítettük, de Lacival többször találkoztunk, 2007-es erdélyi utazásunkkor voltunk is náluk. Erdélyben maradt, ott épített házat a családjának, oda született a gyermekük. Az amerikai álom csak álom maradt...

Elővásárlási jog

Tudom-tudom, olyan vagyok, mint büfés Lali az Üvegtigris2-ben, aki egy római jog tankkönyvvel a hóna alatt megy be a polgármesteri hivatalba, hogy igazságának érvényt szerezzen. Már az elévülési idővel kapcsolatban is amatőr fejtegetésekbe fogtam - mentségemre legyen mondva, hogy megpróbáltam elég széleskörűen tájékozódni -, most a Rákosdubaj-ként elhíresült ügyről is előadom a gondolataimat.

Tudnivaló, hogy az állam, a nagy állami intézmények a legnagyobb környezetszennyezők. Az ország tele van elhagyott laktanyákkal és katonai bázisokkal, egykori ipari és bányaterületekkel, használaton kívüli kórházakkal és vasúti területekkel. Valahogy ezek felszámolásához nem fűlik foga az egykori állami tulajdonosoknak (alant néhány egy-két éven belül készült fotómat láthatjátok):

Elhagyott uszályok Szeged tiszai teherkikötőjében

Egykori laktanyám Molnaszecsődön

Felhagyott bányaüzem az Esztramos oldalában

Omladozó határőrlaktanya Kőszegnél

A vasútüzem omladozó, rohadó rozsdaövezetei Lázár János miniszterhez tartoznak, aki kellően nagy cinizmussal próbálja megoldani a lassan már teljesen fejünkre omló problémát, ugyanakkor költségvetési pénzt alig kap mellé. Erről egy régi kollégám mondása jut eszembe: kemény f@sszal nem kunszt b@szni, próbálnák meg az enyémmel! Visszavonta a már nyertest hirdető mozdonytendert, nagy állami beruházásokat halasztott el, összevonta a MÁV-ot a Volánnal, legutoljára hét nagy pályaudvar nem közvetlenül a vasútüzemhez tartozó részeit adná tartós bérletbe ingatlanhasznosítás fejében.

(Az I. kerületben a Déli pályaudvar Márvány utca és Hegyalja út közötti területe igazi rozsdaövezet, és V. Naszályi Márta polgármester itt szeretett volna kulturált turistabusz-terminált kialakítani mosdókkal, kávézóval, étteremmel, szuvenírbolttal, elektromos shuttle buszokkal a Gellérthegyre és a Budai Várba. A kerületi Fidesz megfúrta ezt a projektet, pedig a Turisztikai Ügynökség is támogatta volna. Helyette a Dózsa-szobor előtt parkolnak teljesen kaotikus módon a turistabuszok. Most azzal vádolják V. Naszályit, hogy semmit sem tett a helyzet megoldására.)

És így jött be  a képbe Rákosrendező környékének csaknem 100 hetáros területe, ami szintén igazi rozsdaövezet. Csak érzékeltetésül, kb. egy margitszigetnyi vagy hajógyáriszigetnyi területről van szó. Tavaly tavasszal attól volt hangos a sajtó, hogy a kormány nemzetközi szerződést kötött (2024. március 13.-án) az Arab Emirátusokkal a terület ingatlanhasznosítására (2024. évi XXI. törvény). Akkor elég nagy visszhangja volt, hogy ide majd felhőkarcolókat fognak építeni, el is nevezték Mini-Dubaj-nak, vagy Rákosdubajnak. A törvényként kihirdetett szerződés 3. cikkelyében a magyar kormány 800 millió eurós kötelezettséget vállal a terület rendezésére, cserébe az Arab Emirátusok 5 milliárd eurós ingatlanfejlesztést vállal a területen. A szerződés előre vetíti, hogy a magyar kormány:

"a Projekt megvalósításához szükséges ingatlanokat (fejlesztési területet) az Egyesült Arab Emírségek által – az MK határozatában kiadott előzetes írásbeli hozzájárulásával – kijelölt gazdálkodó szervezetnek (a továbbiakban: „Jogalany”) értékesíti – ha és amennyiben azt a vonatkozó magyar jogszabályok lehetővé teszik – közbeszerzés vagy pályáztatás nélkül, de összhangban a nemzeti jogszabályokkal"

(Zárójelben érdemes megemlíteni, hogy Orbán egyszer a Parlamentben úgy válaszolt a családi oligarchák helyzetbe hozását felemlegető vádakra, hogy aki külföldi befektetőt támogat a magyarokkal szemben, az labancpolitikát folytat. Ez benne van a Direkt36 A dinasztia című filmjében is.)
Vagyis lehetett sejteni, hogy itt előbb-utóbb adásvételi szerződés fog születni. Telt-múlt az idő, zajlott a kegyelmi ügy, jöttek a választások, áradt a TISZA, el is feledkeztünk Rákosdubajról. Az adásvételi szerződés megkötésére idén január közepén - vagyis tíz hónap elteltével - került sor, az Emirátusok által kijelölt vevő az Eagle Hills Hungary Zrt., képviselője pedig Mohamed Ali Rashed Alabbar. A szerződés derekas jogi munka, mely felsorol a területre vonatkozó minden szolgalmi és elővásárlási jogot, az eladó és a vevő kötelezettségei között pedig lehivatkozza a tavaly megkötött államszerződést.

Ismét előjött a tíz hónappal ezelőtti vita a Hősök terét elcsúfító felhőkarcolókról, meg hogy-hogy csak úgy odadobunk egy ekkora területet az araboknak, a magyar föld nem eladó! És ekkor Karácsony Gergely feltette a kezét, hogy bocsi, de élni szeretnénk elővásárlási jogunkkal, merthogy olyan is van nekünk. Ekkor egyből letromfolták, hogy államközi szerződésben ilyet nem lehet, aztán jött Magyar Gyuri bácsi, aki elmagyarázta, hogy az elővásárlási jogával élő vevőnek minden feltételt és kötelezettséget vállalnia kell, ami a szerződésben szerepel, ami a fővárosra nézve elég nagy terhet jelentene. Mert bár a vételár mindössze 51 milliárd forint (erre mondta Karácsony, hogy ez olyan kis összeg ekkora területért, hogy ilyen hülye ingyen nem lehet az állam), de vállalni kéne ugyanannyi befektetési tőkét, amennyit az Emirátusok vállalt.

Innentől kezdve két szálon kezdtek futni az események: a főváros óellenzéki és TISZA párti képviselői a Fidesz ellenében megszavazták, hogy élnek elővásárlási jogukkal, Orbánt pedig rapportra rendelték Abu Dhabiba, hogy nem volt szó harmadik játékosról, az Emirátusok nem akar évekig pereskedni. Így aztán Gulyás Gergely - aki még egy héttel ezelőtt azt mondta, hogy a főváros elővásárlási joga egy marhaság - bejelentette a kormányinfón, hogy tessék, viheti Budapest Rákosrendezőt. Na hoppá!

És itt világította meg a helyzetet kedvenc vloggerem, Ésik Sándor ebben a podcastjában (35:00-tól). A lényeg, hogy itt nem egy egyszerű adásvételi szerződésről van szó (egyszerű szerződést egy jogász utoljára az egyetemen lát), hanem egy olyan vegyes szerződésről, melynek szerves részét képezi egy ingatlanfejlesztésről szóló államközi szerződés is. Ha most a főváros megszerzi a tulajdonjogot, az államközi szerződés még érvényben marad, érvényben maradnak az állam kötelezettségei is meg az Emirátusok kötelezettségei is. És a telekár pont azért ilyen olcsó, mert a lényeg egy kapcsolódó nemzetközi szerződésben van. Ha az államközi szerződést bármelyik fél felmondja, akkor az ingatlanadásvételi szerződés is hatályát veszíti.

Mi lehetett az oka, hogy az elmúlt 10 hónapban nem kereste meg az állam a fővárost, hogy ezt az elővásárlási jogot - ami mindenképpen egy jogi kockázat volt - tisztázza a fővárossal? (Amikor eladtuk a Bimbó úti lakást, a társasházban minden lakástulajdonost megilletett az elővásárlási jog. Természetesen először az ő körükben hirdettem meg a lakást, így a szerződés megkötése utáni nyilatkozattételük már csak formaság volt).

• Megállapodhattak volna Karácsonnyal, hogy némi, Budapestnek nyújtott juttatás fejébe mondjon le az elővásárlásról, cserébe beleszólást kap a területen folytatott ingatlanfejlesztésbe;
• Akár az állam valamilyen ürüggyel (műemlékvédelem, természetvédelem, nemzeti kincs) úgynevezett intézményi elővásárlást jelenthetett volna be a területre.

Talán az volna a legjobb szcenárió, hogy mivel Budapest elővásárlási joggal vásárolta meg a területet, az összes, a szerződésben szereplő feltétel, így a 2024. évi XXI. törvényben kihirdetett államközi szerződés érvényben maradna, így az állam elvégezné a területrendezéseket, az Emirátusok pedig ingatlanfejlesztésbe kezdene, de a főváros, mint a terület tulajdonosának kontrolljával. Elvileg ha az állam felmondja az Emirátusokkal az államközi szerződést, akkor az ingatlanadásvételi szerződés is semmis, a vételár visszajár a fővárosnak.

Egy hete énekeltem egy elég indulatos dalt arról, hogy Lázárék az araboknak adták el Rákosrendezőt. Abban azt éneklem: Húzzanak el a πcsába! Akkor még nem ismertem azokat a részleteket, amiket ebben a posztban leírtam. Mindenesetre elégedetten nyugtáztam, hogy elhúztak a πcsába.

---

Je suis non Orbán!

Ezen a Charlie Hebdo-címlapon (valószínűleg csak hamisítvány) egy ...khm spermium kikéri magának és tiltakozik, hogy ő nem Orbán. Igen, 10 éves a híres G-nap, de '14 nyarától '15 tavaszáig nagyon sok minden történt a magyar belpolitikában.

2015 januárjában, a Charlie Hebdo francia szatirikus lap munkatársai elleni brutális merénylet elleni tiltakozásul összegyűlt Párizsban Európa minden vezetője, hogy kiálljanak a szólásszabadság mellett és a terrorizmus ellen. Ebben a látszólagosan nagy egyetértésben Orbán lényegében mindenkit megdöbbentve így nyilatkozott:

A bevándorlásról és az azzal összefüggő kulturális kérdésekről az eddigieknél sokkal nyíltabban, őszintébben, teljes egyenességgel kell beszélni. Abban reménykedem, a mostani események higgadt, nyugodt elemzése abba az irányba viszi majd el az európai vezetőket és Brüsszelt is, hogy egy szigorú, a bevándorlást korlátozni akaró politika nyerjen polgárjogot Európában.

Akkoriban még csak szállingóztak Szíriából a polgárháború elől menekülők, a Magyarországon keresztül nyugatra igyekvők többsége kosovói menekült volt, akiket elkezdtünk leszállítani a vonatról és visszaküldeni Szerbiába.

De ha visszalépünk még néhány hónapot, akkor emlékezzünk meg arról, hogy a Fidesz 2014-es második kétharmada után Orbán Tusnádfürdőn illiberális zászlóbontást hirdetett. A Telekomtól megvásárolt Origo fokozatosan kormánybefolyás alá került. A főként Simicska Lajos által birtokolt Fidesz-közeli médiumokra (Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió, HírTV) pedig megemelt reklámadót vetettek ki. Válaszul Simicska ezeken a médiafelületeken egyre erőteljesebb kormányellenes hangot ütött meg, ezért a kormánnyal lojális szerkesztők 2015. február 6.-án felmondtak. Simicska válaszul végighaknizta az egész ellenzéki médiát, pedig addig hosszú éveken keresztül senkinek sem nyilatkozott. Ekkor hangzott el a ma már csak O1G-vel rövidített mondat. Totális médiaháború és oligarchaváltás indult meg Magyarországon.

Tulajdonképpen a G-napig két hatalmi ága volt a Fidesz-kormánynak: egy politikai és egy, a médiát is birtokló gazdasági. Az igazi oligarchát az jellemzi, hogy függ a politikától, de egyben befolyásolja is azt. Ebben a tekintetben vitathatatlanul Simicska volt az utolsó mohikán, mára már a politikai és gazdasági hatalom egyértelműen az Orbán-dinasztia kezében összpontosul. Simicska még három évig tartotta magát a felszínen, médiái egyre élvezhetőbbé váltak, bár a KÖZGÉP egyre kevesebb pályázatot nyert el. A 2018-as választások előtt nagyon vártuk, hogy majd "ledobja az atomot", de helyette teljes kapituláció következett be. Simicskáról én magam is sokat posztoltam, "simicskalajos" tag alatt megtalálhatjátok őket, de van egy jó kis húszperces film a 444-től, ami összefoglalja a Simicska-sztorit.

Mivel nagyjából ekkor uralta le teljesen az Origo-t a kormány, az onnan kilépő szerkesztők egy maroknyi csapata létrehozták a Direkt36 tényfeltáró portált. A Direkt36 másként dolgozik, mint a többi hírportál. Kevés üggyel foglalkoznak, de azokkal nagyon alaposan és átfogóan, az újságírói etika és a tényellenőrzés minden szabályát aprólékosan betartva. Bori lányom projektmenedzserként dolgozott náluk két évig, ekkor váltam én is a Direkt36 olvasójává és támogatójává. Most ünnepelték 10 éves fennállásukat, és ezzel összekapcsolva vetítették le premier előtt A dinasztia című dokumentumfilmjüket az Orbán család meggazdagodásáról.

A rendezvényen, mint támogató magam is jelen voltam. Büszkén állapítottam meg, hogy a stáblistán Bori lányom is szerepelt, mint produkciós asszisztens. Igen, mert egy évig tartott a forgatás, a kezdeteknél még Bori is ott volt. A film elég megdöbbentő és hatásos. A Direkt36 azt ígéri, hogy hamarosan megjelenik a YouTube-on, ahol bárki megtekintheti.

Vicces volt, hogy a rendezvény előtti napon Kocsis Máté bejelentette, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság számára készült egy jelentés, miszerint Ukrajna a magyar ellenzéki sajtón keresztül igyekszik lejáratni Orbán Viktort, amire rákontrázott a Magyar Nemzet, hogy ukrán pénzből készül a Direkt36-nál egy film az Orbán család gazdasági ügyeiről. Szóval értitek: már a hrivnya az új dollár, és nem azt kell mondani, hogy az amerikai titkosszolgálatok által pénzelt dollárbaloldal, hanem az ukrán titkosszolgálatok által pénzelt hrivnyabaloldal. Óceánia mindig is a szövetségesünk volt!

Minden esetre a Direkt36-ot már a SzuveNERitásvédelmi Hivatal is belevette egy jelentésébe. Én nem hiszem, hogy a Sutyerákvédelmi Hivatal csak pitykegomb Orbán mentéjén, és hogy a jelentéseinek sohasem lesz semmi következménye. Azt gondolom, ezek a jelentések kilövési engedélyek egyben, és a Transzparency, az Átlátszó és Direkt36 nyugodtan elkezdhet aggódni.

Én viszont a G-nap emlékére beteszem ide azt a dalomat, amit két évvel az esemény után énekeltem Simicska-maszkban, hogy megemlékezzek az emberről, aki megteremtette a Fidesz gazdasági és médiabirodalmát, aki az indulótőkét adta Tiborcz István gazdasági tevékenységéhez.

---

PS. 2025.02.07

Már kinn is van a film, a Telex oldaláról elérhető.

És Orbán a ma reggeli rádióinterjúban bejelentette, hogy a külföldi hálózatok ki lesznek söpörve, amit a SzuveNERitásvédelmi hivatal lelkesen üdvözölt.

Patkószög

Ugye ismeritek a patkószög történetét:

Egy szög miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a lovas elveszett
A lovas miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Máskor verd be jól a patkószeget!

- No, lássuk a medvét! - mondta a Vidéki Prókátor 2024. február 2.-án reggel kávéját hörpölve, és belemerült a Kúriai Döntések című folyóirat januári számába, hogy egy újabb érdekes esetről olvasson. A Vidéki Prókátor komolyan veszi a szakmáját. Ellentétben a vármegye potentátjaival, közgyűlési képviselőkkel, a főispánnal, kerületi ügyészekkel együtt vadászgató kollégáival ő még lelkiismeretesen végzi az ügyvédi munkát. Minden reggel, mielőtt a napi ügyekre térne, átrágja magát a legújabb Közlönyön (csuda érdekes rendeletek szoktak éjszakánként megjelenni), és ha még futja idejéből, áttekint egy-egy kúriai határozatot is a miheztartás végett.

Ezen a reggelen a Büntető Kollégium alábbi - természetesen anonimizált formában megjelenő - határozata keltette fel a figyelmét:

A II. r. terhelt intézményvezető-helyettesként hatalmi befolyását felhasználva a kiszolgáltatott kiskorúval szemben az I. r. terhelt által elkövetett szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülését akarta segíteni, éspedig oly módon, hogy egyúttal leplezze a terhelő tartalmú vallomásvisszavonás I. r. terhelt által kényszerített voltát. E cselekmény bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette [Btk. 278. § (1)–(2) bek.].

Emlékezett az ügyre, és arra is, hogy ebben jogerős bírósági ítélet született, ezért érdeklődéssel olvasta tovább a Kúria döntését.

Időközben, 2023. április 27. napján a köztársasági elnök a kegyelmi kérelem elbírálásáról szóló határozatával a II. r. terhelttel szemben a jelen ügyben kiszabott szabadságvesztés-büntetés hátralévő részének végrehajtását kegyelemből 5 évi próbaidőre felfüggesztette, a foglalkozástól eltiltás büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés hátralévő részének végrehajtását kegyelemből elengedte, valamint az ítélet vonatkozásában a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól kegyelemből mentesítette.

Micsoda?! Végrehajtási kegyelemben részesítették az elkövetőt? Egy pedofil bűnös jogerősen elítélt tettestársát? Milyen alapon? Mire hivatkozva? Úgy érezte, ezt azonnal a közvélemény tudomására kell hozni, ezért a független sajtó szinte valamennyi lapjának az alábbi tartalmú emailt küldte el:

Katt a teljes képernyős nézetért

A patkószög ezzel kiesett, a folyamatot már nem lehetett megállítani, megindult a "kegyelmi ügy"-ként ismert folyamat, mely nemcsak a köztársasági elnök bukásához és egy otromba alaptörvény-módosításhoz vezetett, de egyben az óellenzék bukásához és a TISZA Párt felemelkedéséhez is.

A Kúria elnöke, Varga Zs. András úgy érezte, hogy feltétlenül meg kell akadályoznia, hogy még egy hasonló ügyet a folyóiratuk kiszivárogtathasson, jól be kell verni azt a patkószeget, ezért azonnali vizsgálatot kezdeményezett. Ez az otrombaság amúgy jellemző Varga Zs.-re, akit kedvenc bloggerem, Ésik Sándor csak így jellemzett:

Orbán bokájához vékonyan aranyozott lánccal odakötött, rákosista ámokfutó, hatalommániás egykori ügyész, aki bírónak képzeli magát, és küldetésének tekinti hogy a magyar bírósági rendszerből élettelen zombit csináljon. Ez az ember a NER erős mezőnyében is kirívóan gonosz, öntelt, kisszerű. Bűneit csak súlyosítja az, hogy amúgy okos és művelt. Nem a géprombolók párhuzama ő, hanem az egykori segédszínészé, aki lerombolta a Nemzeti Színházat. Sokan nem értik, hogy mekkora károkat okoz ez az alak abban a bírósági rendszerben, amely egyébként is egy beteges, a kommunizmusból itt felejtett, rossz beidegződésektől terhelt, kontraszelekcióra épülő, roskatag építmény. És akkor kapunk hozzá egy kisebbrendűségi komplexusban szenvedő, gőgös, sértődös óriáscsecsemőt, aki alsó tagozatos bully színvonalán nyilvánul meg, mert másra nem képes. Élő példája annak, hogy ha valamit felteszünk a spájz polcára, abból még nem lesz lekvár.

Nehéz megmondani, hogy az ügyben mi vagy ki volt a laza patkószög. A terhelt, Kónya Endre, aki annak ellenére, hogy végrehajtási kegyelemben részesült, önérzetből a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel fordult? A  Kúriai Döntések szerkesztője, aki elég tanulságosnak találta ezt az ügyet ahhoz, hogy lehozza a folyóirat januári számában? A Vidéki Prókátor, aki bár nyíltan a TISZA párttal rokonszenvez, anonimitását máig is őrzi? Novák Katalin, aki engedett lelki atyjának (egyesek szerint titkos szeretőjének), a Sándor Palota Raszputyinjának, Balog Zoltán kérésének, hogy kegyelmet adjon Kónyának?

Az óvodás gyermekek nemváltó műtétjével riogató "gyermekvédő" kormányból pillanatok alatt "pedofilsimogató" kormány lett, melyen  már a tisztáldozat, Novák Katalin és Varga Judit menesztése sem tudott segíteni. Megállíthatatlanul árad a TISZA, itt a friss felmérés eredménye, melyet 3000 főn végzett a Publicus és az ország felnőtt népességére életkor, nem, iskolázottság, településtípus és régió szerint reprezentatívnak tekinthető.

Persze a csata még nem veszett el, de a szög, a patkó, a ló és a lovas már igen. A csata kimenetele rajtunk is múlik.