Budapest titkai

Folytattam az elmerülést a Budapest-nosztalgiában, mert egy még tavaly, a főváros egyesítésének 150. évfordulójára megjelent színes kötettel, az Egy város titkaival töltöttem el néhány napot. A szerző Kordos Szabolcs, és a 45 érdekes budapesti helyszín és történet elég bulvár stílusban van megírva, akár a Blikkben is megjelenhetnének ilyen cikkek. Élvezetes olvasmány volt, mert nagyon sok érdekességet tudtam meg, és a 45 "titok" mintegy negyede, 11 helyszín valamilyen módon kapcsolódik hozzám vagy a közvetlen lakókörnyezetemhez.

1. Lóháton a szalonban (a Sándor-palota története). Korábban, amikor még a Lovas úton laktunk, gyakrabban sétáltam a Várban, de egy éve is beszámoltam egy Vár-béli sétámról. A Sándor-palotában az első Orbán-kormány miniszterelnöki rezidenciát szeretett volna kialakítani, de a 2002-ben megválasztott Medgyessy-kormány másként döntött: Köztársasági Elnöki Hivatal lett. A Sándor-palota kapuit évente a kulturális örökség hétvégéjén megnyitják a látogatók előtt, így jártunk benne kb.  20 éve. Tavaly tavasszal Novák Katalin a hivatalt hivatalosan is Sándor-palotának nevezte át, így már így szerepel az iratokon, pl. azon a botrányos kegyelmi döntésen is.
2. Boszorkányok találkozóhelye (Gellért-hegy). A Gellért-hegy kedvenc sétahelyünk, bár legtöbbször csak a víztározó tetejéig sétálunk fel. Hagyományosan innen szoktuk nézni az augusztus 20.-ai tűzijátékot.
   
   
   

   

   Egy gellért-hegyi boszorkány

   
   
3. Kádári kéjnők a budai lankákon (a Mambo Bár). A Hegyalja út és a Sánc utca sarkán álló épület előtt szállok le minden nap a buszról. Miután Strip Bar-ként hirdette magát, mindig is izgatott, de persze sohasem voltam benne. Hallottam mendemondákat arról, hogy ez egyben a felderítés egyik helye volt. Bár még hirdeti magát, de a covid óta zárva van az egyébként kívülről teljesen jelentéktelen épület.
4. Egy városrész, ami nincs többé (Tabán). Az egykori Tabán helyén lévő park kedvenc helyünk, ide jártunk a lányokkal szánkózni, amikor még havasak voltak a telek, rendszeresen kijárunk a május 1.-jei és augusztus 20.-i koncertekre is, és persze amikor itt volt a kisunokánk, kihoztuk őt ide a játszótérre. A könyvből megtudtam, hogy az egykori Tímárvárost törökösen Debághánénak nevezték, ez torzult el Tabánra.
   
   

   

   Vejem és unokám a játszótéren a Tabánban tavaly nyáron

   
   
5. Tizenegy emeletes bunker a Vár alatt (Nemzeti Bank egykori trezorja, később Teherelosztó). Számomra ez a bunker inkább a Teherelosztót jelenti, mely 75 éve, 1949-ben írt elő először menetrendet az erőműveknek. Amikor dolgozni kezdtem, már a közeli Nándor utcai épületbe, Virágh Csaba sok vitát kiváltó, de nagyon impozáns épületébe került, és  a villamosenergia termelésének és fogyasztásának egyensúlyát egy Hitachi számítógép biztosította. Azt később egy Siemens-rendszer váltotta fel, és a rendszerváltás után a MAVIR-rá átnevezett Teherelosztó Csillaghegyre költözött. Az elhagyott épületet sok vitával övezve bontották el, de semmiféle építkezés nem kezdődött el a helyén, állítólag a Levéltár új épületszárnya épül majd ide, ha lesz rá pénz.
   
   

   

   A teherelosztó egykor impozáns épületének hűlt helye

   
   
6. A japánakác, amelyben egykor Sisi is gyönyörködhetett (Nagy Fa). A budavári Nagy Fa a Vár déli oldalán áll. Sokszor sétálunk arra is. A Várkert Bazárral kapcsolatban posztoltam a Nagy Fa galeriről. Új hír, hogy a Fa szomszédságában új játszótér nyílt, talán majd egyszer ide is elhozhatjuk unokáinkat.
   
   

   

   Petra a Nagy Fa előtt 2009 környékén

   
   
7. A 205-ös lakosztály (Gresham palota). Ez az épület 16 éven keresztül a munkahelyem volt. A nevezetes 205-ös lakosztály a mostani Four Seasons szálloda legexkluzívebb elnöki lakosztálya, mely az én időmben a VEIKI vezérigazgatójának az irodája volt. Ennek az erkélyére vezette ki a külföldi vendégeket a kilátást megcsodálni. Dr. Vajda György vezérigazgatónk idén nyáron 97 éves korában halt meg, vele végképp távozott a villamosenergetikai szakma nagy professzornemzedéke.
   
   

   

   Az egykori labor helyén ma szállodai szoba van

   
   
8. Műkincs műkincs hátán (Lónyai-Hatvany villa). Ez az épület állandó szereplője volt a "El nem készült házak Pesten és Budán" rovatomnak. A villa újjáépítése 2000-ben kezdődött, addigra a Hatvany-gyűjteményt már szanaszét hordták a világban. Emlékszem, hogy meglepődtem, amikor a Dísz térről egyszer csak eltűnt a város felé a kilátás. De két évtizednek kellett eltelnie, hogy először megvegye az MNB, majd visszakerülve az államhoz a vagyonkimenekítési lázban a Batthyány Lajos Alapítvány tulajdonába kerüljön. Néha vannak benne az alapítvány működéséhez kapcsolódó rendezvények, de Aranybástya Étterem néven bőszen termeli a pénzt az alapítványnak a NER nagyobb dicsőségére.
   
   

   

   A villa a Király lépcső felől

   
   
9. Lakások, titkos átjárók, denevérek (Lánchíd és Alagút). A Lánchídon és az Alagúton napi rendszerességgel járunk át busszal, korábban - amig még lehetett - autóval is. Sokat posztoltam a Lánchídról, mert tavaly, Budapest egyesítésének 150. évfordulójára készült el, és a rogáni propaganda az önkormányzati választások előtt bepróbálkozott a "Lánchídbotrány" szappanoperával. Azt próbálták elhitetni, hogy a hidat felújító A-Híd Zrt. egy strómancégen keresztül csúszópénzt juttatott vissza fővárosi tisztviselőknek. Valójában a Lánchíd felújítása az a ritka beruházás volt, ami az eredeti költségkereten belül határidőre készült el. Ez egyéb állami beruházásokra alig mondható el, elég csak megnézni a Hauszmann Alajos program keretében épülő épületeket.
10. Óriásgyíkok nyomában (Déli pályaudvar). Hogy mi köze a Déli pályaudvarnak a dinoszauruszokhoz? Hát lehetne például az, hogy már maga is egy felújításra vagy teljes bontásra váró rogyadozó őskövület. De a valóság az, hogy az Alkotás úti oldalon lévő kerítés Balaton-felvidéki vörös homokkőből épült, melyen sok, 250 millió évvel ezelőtt élt ősgyík megkövesedett lábnyoma található meg. A szerző édesapja Dr. Kordos László paleontológus, ezt a fejezetet neki köszönhetjük. Ami viszont a Délit illeti, annak állapota tényleg szégyellni való, de hát ugyanez elmondható az egész MÁV-ra is. Rendszeresen szállunk itt át metróra/ról, de a múltkor ide érkezett Bécsből (egy órás késéssel) a Regio Jet, amivel Bori lányomtól jöttünk haza.
11. Egy budai titkos társaság (Szabadkőművesek a Margit körút és a Kapás utca sarkán). Ez a hely ma a Budai Táncklub, és bizony mindhárom lányom járt ide zenés tornára. Hosszú évekig hetente kétszer jártam ide, lebonyolítva a híres "nagy kört": Borit és Orsit felvettem otthon (akkor még a Lovas úton laktunk), Borit leadtam cselló-órára az Attila úton, majd mentem tovább a Kapás utcába Orsival. Visszaautóztam az Attila útra, mert addigra pont vége lett a csellónak, és vittem Borit is a Kapásba. Orsinak pont vége lett a táncórájának, és kezdődött Bori órája. Itt megvártuk Borit, általában közben bevásároltunk a G-Roby-ban.
    
    

    

    Petra a Budai Táncklubban

Hát ennyi személyes emlék jutott eszembe a könyv olvasásakor.

A révbe ért Láng

Akik régebb óta követik a blogomat, azok tudhatják, hogy egyik '56-os emlékművünk, a Forradalom Lángja, Lugossy Mária alkotása a szívügyemmé vált, és nagyon sokat posztoltam róla.

• 2015 októberében azon keseregtem, hogy eltűntették a Kossuth térről az emlékművet, pedig azt forradalmunk 60. évfordulójára mindenképpen fel kéne állítani.
• 2015 novemberi posztomban leírtam, hogyan nyomoztam ki, hogy hol van az alkotás, hogyan hoztam Mécs Imre és az Ötvenhatos Szövetség tudomására.
• 2016 szeptemberében leírtam, hogyan derült ki, hová fog kerülni a Forradalom Lángja.
• 2016 októberében tudósítottam a Láng utolsó meggyújtásáról.
• 2021 októberében szomorúan állapítottam meg, hogy a Láng végleg feledésbe merült, és közöltem ezzel kapcsolatos teljes levelezésemet is.
• Végül egy tavalyi posztomban keserűen állapítottam meg, hogy a NER-es cancel culture hogyan igyekszik eltörölni régi tradíciókat, köztük a Forradalom Lángjának ünnepélyes meggyújtását.

Általában minden év szeptemberében kötelességszerűen írtam egy emailt a központi ünnepségeket szervező irodának, a fővárosnak, a II. kerületnek és a Rákóczi Szövetségnek, hogy iktassák be a megemlékezések sorába a Láng fellobbantását. Néha udvarias hárítás volt a válasz, de többnyire válasz nélkül hagytak. Idén is készültem a levelek megírására, de támadt egy hatalmas ötletem: A TISZA pártnak, Magyar Péteréknek javaslom a Láng fellobbantását, hiszen ez szimbolikus jelentőségű lehetne. Mondhatnák, hogy lám, a Fidesz-kormányzatnak már nem fontos a forradalom, ha jönnének az oroszok, puskalövés nélkül adnánk át az országot, de a TISZA megvédi a forradalom szellemét.

Írtam hát egy levelet a TISZA címére:

Kedves Tiszások!

1996-ban a budapesti Kossuth téren felállították A Forradalom Lángja emlékművet (Lugossy Mária alkotása). Az emlékmű örökmécsesét minden év október 22.-én - a forradalom évfordulójának előestéjén - ünnepélyes keretek között meggyújtották, november 4.-én eloltották.

Ezt a szép, kormányokon átívelő hagyományt 17 éven keresztül megtartották, de 2013-ban a Lángot a Steindl Imre-program keretében megújuló Kossuth térről eltávolították, majd 2016-ban - forradalmunk 60. évfordulóján - a II. kerületi Nagy Imre téren állították fel. Abban az évben még volt ünnepélyes lánggyújtás, de azóta soha többet.

Az elárvult emlékművön pár évig még a kerületi közfelügyelet az ünnepekre kötelességszerűen meggyújtotta az örökmécsest, de az elmúlt években már ez is elmaradt. Van abban valami szimbolikus, ahogyan kormányunk magára hagyta a Forradalom Lángját, ezt most Orbán Balázs nyilatkozatával meg is erősítette.

Javaslom tehát, hogy a TISZA Párt élessze fel újra ezt a szép hagyományt. Ahogyan a lyukas zászlót választották zászlajuknak, gondozzák ők tovább a Forradalom Lángját, legyenek a pesti srácok méltó örökösei.

Október 22-én este lobbanjon fel újra a Forradalom Lángja!

Üdvözlettel Pál József

Két nap sem el, és a tiszások kapva kaptak az ötleten. Ezt a választ kaptam:

A 2. kerületiek kiválónak találták a fenti ötletet, szeretnék felvenni a kapcsolatot veled!

Meg tudnád kérlek írni a telefonszámod, hogy elérhessünk?

Köszönöm előre is!

Máté

TISZA

Természetesen válaszoltam a levélre és néhány nap múlva fel is hívott Koncz Áron, a II. kerületi TISZA sziget aktivistája, hogy lelkesek az ötlettől, valószínűleg Magyar Péter gyújtaná meg a lángot, de még nagyon sok egyeztetni valójuk van. Utána hetente beszéltünk telefonon, hogy hol tart az ügy. Megtudtam, hogy Őrsi Gergely polgármester is támogatja a javaslatot. Rendbe kellett tenni az emlékmű törött gázvezetékét, meg kellett szervezni, hogy a Láng meggyújtásakor jelen legyen a gázművek.

A Forradalom Lángjának meggyújtása nem volt nyilvános esemény, de természetesen engem meghívtak. Zömében II. kerületi aktivisták és MP stábja volt jelen. MP érkezése előtt már beállt az ikonikus nemzeti színre fújt kisteherautó az emlékműhöz, a gázosok nagyban végezték a próbagyújtást, provizor világítást helyeztek el, a tiszások pedig táblákkal és lyukas zászlókkal készültek. Az eseményen Őrsi Gergely is jelen volt.

Magyar Péter kb. 10 perccel a gyújtás előtt érkezett, mindenkivel kezet fogott (velem is!, most hetekig nem mosok kezet 😏). Felmérte a körülményeket, pattogó utasításokat adott a stábnak, de közben viccelődésre is volt ideje. Egyszóval oldott volt a hangulat.

Úgy lett időzítve a dolog, hogy a Láng fellobbantása pont 19:56-kor legyen, de MP még előtte is és utána is tudjon beszélni pár percet. Az egészet természetesen élőben közvetítette:

 

Magyar Péter jól érzett rá, hogy ez az elárvult emlékmű, mely egykor a Kossuth téren állt, milyen erős szimbólum. Egy olyan politikai jelkép, amit remekül ki tud használni. Okos politikus.

Én pedig büszke vagyok magamra, hogy kilenc év szélmalomharc után a Forradalom Lángja gazdára lelt, és ebben nekem is részem volt.

Lobbanjon fel a forradalom lángja szerte az országban!

Volt egyszer egy ellenzéki előválasztás

Három éve ért véget az ellenzéki előválasztás harmadik fordulója, és lett az összefogás közös miniszterelnök-jelöltje Márki-Zay Péter. A rogáni propagandagépezet mindent megpróbált:

• A közszolgálati híradóban a több hétig tartó eseményről egyetlen egy hírben sem számoltak be;
• Az utcákat ellepték a Stop Gyurcsány - Stop Karácsony plakátok, jellegzetes lila háttérszínnel, Karácsonyt virágos ingben ábrázolva;

• Amikor Karácsony visszalépett Márki-Zay javára, a Halálcsillag új koordinátákat táplált be, és lomhán ráfordult Márki-Zayra, akiről megtudhattuk, hogy naná, hogy ő is Gyurcsány embere;

• A Fidesz a korábban elindított, utcai standokon is gyűjtött aláírás-kampányát, mely szintén Stop Gyurcsány - Stop Karácsony néven futott, lazán átállította Stop Gyurcsány - Stop Márki-Zay-ra. Sok hithű fideszes kérdezgette, hogy akkor most újra alá kell írni, vagy jó a karácsonyos aláírás is. A Fidesz válaszként online formában is aláírhatóvá tette a petíciót, amely - ha hiszitek, ha nem - még három év után is zavartalanul működik, és bármilyen kamu email-címmel kiölthető. Próbáljátok ki, nagyon vicces.

Végül is az összefogás egyetlen egy pártja sem volt hajlandó feladni identitását és lemondani szuverenitásáról, így aztán a Fidesz zavartalanul szerezhette meg zsinórban negyedik kétharmadát. Ezután az ellenzéki pártok úgy egymás ellen ugrottak, hogy kő kövön nem maradt. De azért egy Magyar Péternek kellett jönnie, hogy teljesen eltűnjenek a süllyesztőben.

A DK acsarkodik és kapaszkodik, de a parlamenti bejutás határán billeg. Ezért is nagyon vicces, hogy a rogáni propaganda még mindig Magyar Péter összegyurcsányozásával próbálkozik, ami persze úgy pereg le Magyarról, mint Bese atyáról a szenteltvíz. Az MSZP, mely a rendszerváltás után három cikluson keresztül is kormányzó erő volt, a hibahatár alá süllyedt. Ahogyan a két, messiásként fogadott párt, a 2009-ben felemelkedő LMP és a 2017-ben feltűnt Momentum is. A Jobbik átadta a stafétabotot a szélsőjobb oldalon a Mi Hazánknak.

Hát ekkorát tudott fordulni a pártpolitika három év alatt. Most egy új Nemzeti Konzultáció vár ránk, hiába, úgy tűnik, Rogánnak semmi új nem jut eszébe, pedig lehet, hogy Magyar Péter ellen új ötletekre volna szükség. Szerintem most sok olyan politikus keresi új pártját, aki 2025-ben a TISZA-ban fog lehorgonyozni.

Egy korábbi posztomban már leírtam, hogy több mint száz éve az a magyar belpolitika rákfenéje, hogy nincs egy alternatív kormányzóképes erő, mert a hatalmon levő párt a hatalomösszpontosítással, hatalomtechnikai eszközökkel és az ellenzék kriminalizálásával elriasztja az embereket az ellenzéki politizálástól. Így amikor tényleg bekövetkezik egy változás, profi politikusok helyett politikai kalandorok kerülnek hatalomra. Bár a rendszerváltás után 20 évig jól működött a politikai váltógazdaság, a Fidesz egy alapvetően kétpárti rendszernek megfelelő választási törvényt alkotott. Ehhez viszont két nagyjából egyformán erős és egyformán kormányzóképes párt szükséges, mint az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban. Nos, lassan meglesz a Fidesszel azonos erejű párt, de kormányzóképessége kétséget hagy maga után.

Talán a hátra levő másfél évben ez a kétség is eloszlik, ha tehetséges ellenzéki politikusok (Hadházy Ákos, Dávod Ferenc, Komáromi Zoltán, Mellár Tamás, és még folytathatnám) félreteszik finnyásságukat.

Szukkot gyömölcse

A zsidóság most tartja az egy hetes sátoros ünnepet, a szukkotot. Ennek az ünnepnek a kultikus gyümölcse az etrog, ami egy citrusféle, olyan mint egy nagyobb citrom. Csakhogy számunkra a szukkot második napja egy másik gyümölcsöt termett: Almát. Ez a neve ugyanis második unokánknak, aki ma hajnalban született.

Persze a héberben az Alma nem gyümölcsöt jelent, hanem annyit tesz : kisasszony. Ráadásul á-val mondják, valahogy így: "álmá". Persze az Alma név Európában is elterjedt, és jelentése: gondoskodó, tápláló, kegyes. (az alma mater például gondoskodó anyát jelent elsősorban, de persze az egyetemre vagy középiskolára szoktuk érteni).

A baba is és anyukája is jól vannak, Almácska már elkezdett szopizni. Szóval nagy a boldogság.

Nekem viszont a tavalyi szukkot jutott eszembe, melynek utolsó napján egy zenei fesztivált rendeztek a Negev-sivatagban, ezen ütöttek rajta a Hamász terroristái, kivégezve mintegy 1200 civilt és elrabolva 251 túszt. Az áldozatok között volt az izraeli labdarúgó válogatott egykori szövetségi kapitánya, ismert izraeli sportkommentátor, Slomo Scharf unokája is. Kegyetlen módon végeztek vele, lefejezték. Slomo sógorom jó barátja, ezért mikor a szentendrei Szántó Emlék- és Imaházban, melyet sógorom hozott létre a vészkorszak szentendrei áldozatainak emlékére, megemlékezést és emléktábla-avatást tartottak, természetesnek vette, hogy erre meghívja Slomot és a lányát - az elhunyt kislány édesanyját - is.

Múlt vasárnap került sor a megemlékezésre, melyen jelen volt az izraeli nagykövet, a MAZSIHISZ elnöke, az Élet Menete alapítvány elnöke, Szentendre polgármestere is. A mintegy egyórás megemlékezésen Gerendás Péter énekelt. A megemlékezésről egy Slomo Scharffal folytatott beszélgetés keretében az izraeli 5-ös tévécsatorna is beszámolt (a filmben egy pillanatra még én is feltűnök).

Érthető hát, hogy aggódunk a kis Almácska és nővére, Yaaruli jövöjéért. Nyilván a jelenleg egyre inkább eszkalálódni látszó konfliktus előbb-utóbb nyugvópontra jut, de az emberek lelkében a gyűlölet még emberöltőkön keresztül ott marad. Túlságosan elfogult vagyok ahhoz, hogy objektíven tudjam megítélni a helyzetet. Terveztük, hogy novemberben kiutazunk, de most egyelőre csak kevés légitársaság vállalja a Tel Aviv-i utat, Borinak már megvolt a repülőjegye, de az ő járatát is törölték.

Azt kívánom, hogy legyen boldog a kicsi Alma, valósuljon meg minden álma!

30 éves a QR-kód

30 éves a QR-kód, és ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap Budapest fölött az égen egy QR-kód jelent meg drónokból kirakva, amely valóban beolvasható volt! De ne szaladjunk ennyire előre.

Első optikai úton beolvasható kód a vonalkód volt, melyet éppen 50 éve az USA-ban használtak először. Én kb. öt évvel később az egyetemen találkoztam vele, mert az Automatizálási Tanszéken elkezdtek egy vonalkód-leolvasó készüléket fejleszteni. Ahogyan már korábban megírtam, az egyetem utolsó éveiben mikroprocesszoros rendszerek fejlesztésével kezdtem el foglalkozni, és a tanszék - ki tudja milyen pénzből és milyen beszállítói csatornákon keresztül - beszerzett néhány szigorúan COCOM-listás fejlesztő eszközt, többek között az Intel által gyártott PROMT 48 készüléket, mely alkalmas volt MCS-48 univerzális programozható áramkörök fejlesztésére.

Egy évfolyamtársam foglalkozott az MCS-48 alapú vonalkódolvasó fejlesztésével, melyhez a lézeres szkennert is a tanszéken készítették el. Ez még egy toll-szerű eszköz volt, amit végig kellett húzni a vonalkód mentén, és a különböző vastagságú világos és sötét csíkok váltakozásával előálló kódot számsorrá alakította. Ebben a számsorban mind a mai napig az ország, a gyári szám és a cikkszám van megadva.

Egészen 1984-ig kellett várni, hogy a Skála áruházban megjelenjen az első leolvasó Magyarországon (hiába, Demján Sándor fogékony volt minden innovációra), és az is még ilyen toll-szkenner volt. Ehhez olyan intelligens pénztárgép tartozott, mely már tartalmazta az összes termék kódját és árát. Ma már nehéz elképzelni, hogy hogyan működtek a pénztárak korábban. Kezdetben a pénztárosok tudták minden termék árát, vagy átkiabáltak a másik pénztárosnak, mint például az alábbi filmben: Tina, mennyi most az óvszer?

Aztán voltak az árazópisztolyok, virágzott az árcímke-átragasztgatás. A vonalkód megjelenésével mindez a múlté, először a leolvasó pisztolyok jelentek meg, később pedig a pénztárpultba beépített szkennerek.

Az 1994-ben Japánban kifejlesztett kétdimenziós QR-kód már hibajavító kóddal van ellátva, tetszőleges passzív fényképező eszközzel beolvasható és nem csak számokat, de szövegeket, hiperlinkeket is tartalmazhat. A belekódolt információ mennyisége elvileg nem korlátozott. Amikor 2009-ben megalakult a cégünk, a CENTROMATIC, elhatároztam, hogy munkatársainknak is QR-kódot is tartalmazó névjegye lesz.

Azóta  a QR-kód szédületes karriert futott be, csak néhányat sorolok fel ötletszerűen:

• Végül is ezen alapul a budapesti jegyrendszer, felszállás előtt a jármű oldalán kell beolvasni a QR-kódot (Petra telefonjával már másfél méter távolságból be tudja olvasni).
• Kétfaktoros azonosításra használják, pl. ha belépsz a web-bankodba, feldob neked egy QR-kódot, amit a telefonoddal beolvasva igazolhatod magad.
• Nyomtatott könyvek hiperlinkjeként, a tartalom kiegészítéseként egy weboldalra irányít, ilyen van például Presser könyvében.
• A Geocaching-játékban már gyakran egy QR-kód beolvasásával regisztrálhatom a találatomat.
• Vagy csak egyszerűen rányomtatják egy termékre, mely a gyártó vagy forgalmazó honlapjára irányít.

Égen megjelenő működő QR-kóddal viszont csak tegnap este találkoztam először. A Yettel egy drón-showt mutatott be a Gellérthegyi körbe állványozott Szabadság-szobor előtt és fölött. (A drón-rajok csoportos irányításának kérdése megérne egy külön posztot, tény, hogy fantasztikus, amit ezen a téren művelnek). A mintegy negyedórás showműsor végén egy felirat jelent meg az égen: SCAN ME! Ez aztán egy QR-kóddá változott, ami a Yettel oldalára irányította az embert!

Végül ez az oldal nyílt meg

Hát ennyi minden jutott eszembe a tegnap este az égre vetített QR-kódról.

Fájdalomátvitel

A 21. század közepére mind az orvosi diagnosztikai módszerek, mind pedig a terápiás eljárások, személyre szabott genetikai beavatkozások olyan fejlettséget értek el, hogy már nem az volt a kérdés, hogy egy betegség gyógyítható-e, hanem az, hogy a szegény néprétegek is hozzáférhetnek-e ezekhez a méregdrága gyógymódokhoz.

Meglepetésként hatott hát, hogy egy magyar kutatóorvos, Dr. Takács Péter egy vadonatúj diagnosztikai eljárást fejlesztett ki, a fájdalomátvitelt. A módszer lényege az volt, hogy a beteg fejére megfelelően felhelyezett elektródák a fájdalmat egy feldolgozó egységbe továbbították, mely azt tovább küldte a diagnosztizáló orvos fejére rögzített elektródákon keresztül közvetlenül az orvos agyába. Természetesen egy 0 - 100% között állítható potenciométer  (az úgynevezett dolorométer) segítségével a fájdalom nagysága állítható volt.

Az orvosnak többé nem a beteg elmondására kellett hagyatkoznia, hogy milyen fájdalmat érez, hanem ő maga is közvetlenül átérezhette a fájdalmat, így már sokkal könnyebben elkülöníthető volt egy vesegörcs egy vakbélgyulladástól vagy egy eperoham egy szívinfarktustól. A fájdalomátviteli diagnózis egyszeriben nagyon népszerű lett az egész világon, sőt, Takács professzor tiszteletére a "megröntgenezés" mintájára elterjedt a "megtakácsolás" kifejezés, és Takács doktor hamarosan fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban részesült.

A fájdalomátviteli diagnosztikát dolor-diagnosztikának nevezték el, és egy új orvosi szakág, a dolorológia (angolul dolorology) alakult ki. A dolorológusoknak persze nagy segítséget nyújtott a mestersége intelligencia, hiszen a fájdalom nemcsak emberről emberre volt átvihető, de rögzíthető és tárolható is volt, és pár év alatt egy hatalmas fájdalom-adatbázis (PB - Pain Base) jött létre nemcsak betegségfajták, de nemek, életkorok és rasszok szerint csoportosítva. Ez alapján az adatbázis alapján képezték a jövő dolorológusait: a vizsgán a medikusokra különféle típusú fájdalmakat kapcsoltak, ez alapján kellett körülhatárolniuk a betegséget.

Természetesen a dolorológia mentális betegségeknél is alkalmazható volt, szorongások, fóbiák, depressziók is átvihetők voltak a pszichiáter számára. Sajnos azonban a fájdalom-adatbázis a terroristák kezébe jutott, akik a túszaikra a legnagyobb kínokat kapcsolták rá az elektródákon keresztül, sőt, ócska diktatúrák titkosrendőrségei kínvallatásra is használták ezt a módszert. Így aztán a "megtakácsolás" inkább a megkínzás szinonimájává vált, Takács Péter professzor az egyik leggyűlöltebb emberré vált és bujkálni volt kénytelen.

A kínai ipar hamar elkészítette a fájdalomátviteli készülékek olcsó, háztartási változatait, ezek voltak a HPTE (Home Pain Transfer Equipment) eszközök, melyeket vettek, mint a cukrot, mert az emberek tudni szerették volna, vajon miért sír a gyermekük vagy mit is érez valójában az állandóan panaszkodó idős hozzátartozójuk. Az internetről különféle fájdalom-mintázatokat lehetett letölteni a laikusok számára, amik betölthetők voltak a HPTE-kbe.

És ekkor következett be a nagy fordulat. Az internetről már nemcsak fizikai fájdalmakat lehetett letölteni, de mindenki számára megismerhető lett, mit érez egy otthonából elűzött menekült, egy hajléktalan, egy származása miatt megalázott ember, egy nemi identitását titkolni kénytelen embertársunk, egy osztálytársai által kiközösített gyermek. Hirtelen mindenki elkezdte átérezni a világ szenvedését. A század végére eljött az empátia és az együttérzés korszaka. Az "együttérzek veled" kifejezés immáron fizikai valósággá vált. Megszűnt az elnyomás, az üldözés, a megalázás és a kiközösítés. Az emberiség végre egymásra talált és beteljesült Schiller jóslata: "Testvér lészen minden ember".

Takács professzor pedig a orvosi Nobel-díj mellé húsz év után a béke Nobel-díjat is átvehette.

Az én szép és okos lányaim

Nagyon rég jelentkeztem ezzel a rovattal, pedig a Pál lányok élete is elég eseménydús mostanában, ezért most egy rövid beszámoló következik.

Bori

Bori lányunk fél éve kiköltözött Bécsbe, közösen bérelnek lakást Jonathannal, német barátjával, aki egy nemzetközi alapítvány bécsi irodájában dolgozik. Bori úgy ismerte meg Jonathant, hogy ő pedig ugyanennek az alapítványnak a budapesti irodájában dolgozott először munkatársként, majd ő lett a budapesti iroda vezetője.

Bori nagyjából másfél éve munkahelyet váltott és egy oknyomozó portál munkatársa lett, de kapcsolata megmaradt Jonathannal, mely barátságból szerelemmé alakult. Csaknem egy éven keresztül kétlaki életet éltek, egyik hétvégén Bori utazott Bécsbe, másik hétvégén Jonathan vonatozott Budapestre. Idén tavasszal érezték elég érettnek a kapcsolatukat az összeköltözéshez, és Bécsben nem messze a Westbahnhoftól a Garbergasse-ban bérelnek egy lakást.

Bori megtartotta munkahelyét és távmunkában dolgozott nagyjából kéthetenkénti helyszíni jelenlét mellett. Érezte, hogy egy bécsi munkahely jobb volna. Tudjuk, hogy az ismert okok miatt a CEU Budapestről Bécsbe költözött, és ott Bori régi szakán (Nationalism Studies) meghirdettek egy koordinátori állást, amit Bori megpályázott és el is nyert. A héten kezdett el ott dolgozni de úgy, hogy még mellette egy darabig ellátja az oknyomozó portálnál végzett tevékenységét is, így most hirtelen elég sok dolga lett. De ahogy Borit ismerjük, úrrá lesz ezeken a nehézségeken.

A Bécsbe menekített szentendrei kő emlékekkel

Jonathannal a bécsi Staatsoper-ben

Orsi

Nagyjából pont egy éve terveztünk kiutazni Orsiékhoz Izraelbe, amikor sor került arra a terrorista gaztettre, amely aztán lángba borította az egész térséget. Irán igazi proxi-háborúba kezdett Izrael ellen, hiszen a gázai Hamászt, a Libanonban állomásozó Hezbollah milíciát és a jemeni hútikat is ráuszította az országra. Szegény Orsi - akárcsak számtalan más izraeli asszony - innentől kezdve nagyon ritkán látta férjét, és egyedül, illetve olykor sógornője segítségével kellett megküzdenie munkája mellett a gyermeknevelés és a háztartás vezetésének a gondjaival.

Bár mi halasztgattuk a kiutazást, unokánkkal kétszer is együtt lehettünk Budapesten, egyszer nyár elején, amikor még Orsi is jöhetett, másodszor pedig nyár végén, amikor vejem jött a kis Yaara-val. Tavasszal azt is megtudtuk ugyanis, hogy Orsika októberre várandós második unokánkkal, ezért egy szeptemberi repülőút már nem lett volna biztonságos.
Most már tényleg csak pár hét van hátra az új kis földlakó megszületéséig, erre puffneki, ismét kiéleződött a konfliktus, mert Izrael a Hamász után a Hezbollah végleges megsemmisítését határozta el.

Orsi próbál bennünket nyugtatni, még az óvóhelyről is mosolygós képet küldött az iráni rakétatámadás alatt.

Orsi és Yaaruli az óvóhelyen

Rendszeresen vidám életképeket küld unokánkról, például az alábbi filmen egy kis énekórát tart Yaarulinak.

Reméljük novemberben tényleg kiutazhatunk hozzájuk, hogy kisebb unokánkat is láthassuk, akinek születéséről egészen biztosan beszámolok majd ezen a blogon.

Petra

Édesapám biztosan nagyon büszke lenne, hogy az ő népi kollégista hagyományait, ami meghatározta egész életét, szakkollégistaként Petra folytatja a családban. Petra annyira lelkesen vetette bele magát a Széchenyi István Szakkollégiumi létbe, hogy bár annak ellenére, hogy a szakkollégium mindössze 7-8 percre van tőlünk, mostmár hetente 2-3 éjszakát a szakkollégiumban tölt. (Baráti körében egyébként többen is vannak, akik budapesti létükre kollégisták). Szóval elkezdte a rugalmas és nem túl fájdalmas elszakadást a "mamahoteltől".

Persze egyetemi elfoglaltságait is komolyan veszi, negyedik félévét is jeles átlaggal abszolválta és bizakodóan kezdte el harmadik évét az ELTE-n. És természetesen azzal, hogy jelen van az életünkben, bearanyozza öregedő napjainkat.

Egy szelfi a Játékszínben

Az országos kéktúra nyugati végpontján

L

50. érettségi találkozóm volt a hétvégén. Még jól emlékszem édesapám és apósom 50 érettségi találkozójára, előbbi 1990-ben volt Nagykállóban, utóbbi 1992-ben Budapesten, a Scheiberben. Mindkettőn öten-hatan lehettek mindössze, megtépázta a történelem azt a generációt.

Ehhez képest a mi 38-as létszámú osztályunkból (három olyan osztálytársunkat, akik csak egy évig jártak velünk, nem számítjuk) mindössze egyvalaki ment el, ő is önpusztító életének köszönheti korai halálát. Csak összehasonlításul: a párhuzamos c-osztályban (mi voltunk a d-sek) nagyjából hasonló osztálylétszám mellett már hatan meghaltak (közöttük Donáth László református lelkész is).

Mi már a 10. érettségi találkozó, vagyis 1984 óta többnapos, kirándulással egybekötött rendezvényt tartunk, és a 40 éves találkozó óta évente eltöltünk egy hétvégét valahol:

• 1984: Dömörkapu (Pilis)
• 1989: Zamárdi
• 1994: Dobogókő
• 1999: Kékestető
• 2004: Dobogókő
• 2009: Dobogókő
• 2014 - 2017: Dobogókő
• 2018: Kisoroszi
• 2019 - 2022: Balatonboglár
• 2023: Romhány
• 2024: Tokaj

Az 50 évforduló mégiscsak kerek és fontos ünnep, ezért volt egy budapesti forduló, remélve, hogy erre többen eljönnek és pár tanárt is el lehet rá hívni. Alakítottunk egy nyolctagú szervező bizottságot, amiben az én feladatom a volt osztályfőnökünk becserkészése, meghívása és fuvarozása volt. Ezt a budapesti összejövetelt  régi iskolánkban, a ma már Baár-Madas Református Gimnáziumban tartottuk, ami az én időmben még Móricz Zsigmond Gimnázium volt. A rendezvényre három tanár és 28 diák (csaknem az osztály háromnegyede!) jött el.

A régi osztálytabló mintájára készítettünk egy új tablót, melyen kicseréltük azok fényképeit, akiket el tudtunk érni.

Péntek délután összegyűltünk régi tantermünkben, és a tanárokat egy Karikó Katalin-idézettel köszöntöttük, majd mindenki - a tanárok is - mondott egy "pár mondatot" magáról. Ez csaknem két és fél órát tartott.

Gyülekezik az osztály

A tanárok

 Az összejövetel után szalagot kötöttünk arra az emlékfára, amit matematika tanárunk emlékére ültettek, majd egy közelben lakó osztálytársnőmnél folytatódott a buli.

A Tokajba utazás fakultatív volt, délután négykor indult a program. Ide nagyjából annyian (23-an) jöttek el, mint a többi hétvégi rendezvényünkre. Ez is az osztálynak majdnem a kétharmada! Elég jó szállásunk volt, a Hotel Tokajvár. Egy borkóstolóval indítottunk a Szerelmi Pincesoron, majd vetélkedővel folytattuk a szálloda társalgójában.

A vetélkedő lényege a következő volt: akinek kedve volt, előre írhatott pár oldalt az elmúlt 54 évről. 19 pályamű érkezett be, ezekből volt kiválasztva 30 random idézet, és ki kellett találni, kitől származik. Nem dicsekvésből, de 19 találattal holtversenyben az élen végeztem (csak a vetélkedő szervezője ismerte az összes írást).

Utána két filmet vetítettünk le: egy, a gimnáziumi éveinkben 8mm-es fekete-fehér filmre forgatott filmet az osztályról, valamint egy általam forgatott filmet a 45. érettségi találkozóról. Mivel ebben a filmben mindenki beszélt magáról pár mondatot, ez témát adott az esti beszélgetéshez: kinek hogyan alakult az eltelt öt éve.

Másnap délelőtt egy rövid, 5 km-es kirándulást tettünk, de erre már csak a jelenlévők fele vállalkozott.

Indul a túra...

...ezen az útvonalon

Megint a Szerelmi Pincesornál bukkantunk ki, ami jó alkalom volt egy pohár borra. Az ebéd fakultatív volt, én a Gólya étteremben ettem egy hambit.

A délutáni program ismét egy beszélgetéssel indult: Ki hogyan képzeli el saját életét az elkövetkezendő öt évben, és a világ sorság a következő 54 évben? Meg kell mondjam, mindenki elég szkeptikus volt.

A tényleges bankettvacsora a közeli Bonchidai Étteremben volt, de mivel nem voltunk külön teremben és három asztalnál tudtak minket elhelyezni, ezért úgy döntöttünk, hogy az ünnepi beszédeket vacsora után saját társalgónkban ejtjük meg.

Az egyik beszéd rám hárult, arról beszéltem, mennyire elfelejtettünk a múlton való rágódás és a jövőért való aggódás között élvezni a jelent, és azért jók ezek a találkozók, mert ilyenkor gyermeki módon élhetjük meg a pillanatot.

Az esti beszélgetés lényegében a délutáninak a folytatása volt.

Hétfőn reggel mindenki igyekezett haza, pedig kicsit szeles, de napos idő volt, ezért én és egy osztálytársnőm tettünk egy kis kirándulást a Zemplénben. Osztálytársnőm nagyszülei egykor Olaszliszkán laktak, megnéztük, áll-e még a házuk (állt, de elég romosan). Utána sógorom szüleinek egykori vámosújfalui házát néztük meg kívülről (ez ép állapotban volt), ellátogattunk a hercegkúti pincesorhoz, mert osztálytársnőm még sohasem járt ott. Utána még a megyer-hegyi tengerszem felkeresésére is jutott idő.

 Hát dióhéjban így zajlott az 50. éves érettségi találkozónk.