L

50. érettségi találkozóm volt a hétvégén. Még jól emlékszem édesapám és apósom 50 érettségi találkozójára, előbbi 1990-ben volt Nagykállóban, utóbbi 1992-ben Budapesten, a Scheiberben. Mindkettőn öten-hatan lehettek mindössze, megtépázta a történelem azt a generációt.

Ehhez képest a mi 38-as létszámú osztályunkból (három olyan osztálytársunkat, akik csak egy évig jártak velünk, nem számítjuk) mindössze egyvalaki ment el, ő is önpusztító életének köszönheti korai halálát. Csak összehasonlításul: a párhuzamos c-osztályban (mi voltunk a d-sek) nagyjából hasonló osztálylétszám mellett már hatan meghaltak (közöttük Donáth László református lelkész is).

Mi már a 10. érettségi találkozó, vagyis 1984 óta többnapos, kirándulással egybekötött rendezvényt tartunk, és a 40 éves találkozó óta évente eltöltünk egy hétvégét valahol:

• 1984: Dömörkapu (Pilis)
• 1989: Zamárdi
• 1994: Dobogókő
• 1999: Kékestető
• 2004: Dobogókő
• 2009: Dobogókő
• 2014 - 2017: Dobogókő
• 2018: Kisoroszi
• 2019 - 2022: Balatonboglár
• 2023: Romhány
• 2024: Tokaj

Az 50 évforduló mégiscsak kerek és fontos ünnep, ezért volt egy budapesti forduló, remélve, hogy erre többen eljönnek és pár tanárt is el lehet rá hívni. Alakítottunk egy nyolctagú szervező bizottságot, amiben az én feladatom a volt osztályfőnökünk becserkészése, meghívása és fuvarozása volt. Ezt a budapesti összejövetelt  régi iskolánkban, a ma már Baár-Madas Református Gimnáziumban tartottuk, ami az én időmben még Móricz Zsigmond Gimnázium volt. A rendezvényre három tanár és 28 diák (csaknem az osztály háromnegyede!) jött el.

A régi osztálytabló mintájára készítettünk egy új tablót, melyen kicseréltük azok fényképeit, akiket el tudtunk érni.

Péntek délután összegyűltünk régi tantermünkben, és a tanárokat egy Karikó Katalin-idézettel köszöntöttük, majd mindenki - a tanárok is - mondott egy "pár mondatot" magáról. Ez csaknem két és fél órát tartott.

Gyülekezik az osztály

A tanárok

 Az összejövetel után szalagot kötöttünk arra az emlékfára, amit matematika tanárunk emlékére ültettek, majd egy közelben lakó osztálytársnőmnél folytatódott a buli.

A Tokajba utazás fakultatív volt, délután négykor indult a program. Ide nagyjából annyian (23-an) jöttek el, mint a többi hétvégi rendezvényünkre. Ez is az osztálynak majdnem a kétharmada! Elég jó szállásunk volt, a Hotel Tokajvár. Egy borkóstolóval indítottunk a Szerelmi Pincesoron, majd vetélkedővel folytattuk a szálloda társalgójában.

A vetélkedő lényege a következő volt: akinek kedve volt, előre írhatott pár oldalt az elmúlt 54 évről. 19 pályamű érkezett be, ezekből volt kiválasztva 30 random idézet, és ki kellett találni, kitől származik. Nem dicsekvésből, de 19 találattal holtversenyben az élen végeztem (csak a vetélkedő szervezője ismerte az összes írást).

Utána két filmet vetítettünk le: egy, a gimnáziumi éveinkben 8mm-es fekete-fehér filmre forgatott filmet az osztályról, valamint egy általam forgatott filmet a 45. érettségi találkozóról. Mivel ebben a filmben mindenki beszélt magáról pár mondatot, ez témát adott az esti beszélgetéshez: kinek hogyan alakult az eltelt öt éve.

Másnap délelőtt egy rövid, 5 km-es kirándulást tettünk, de erre már csak a jelenlévők fele vállalkozott.

Indul a túra...

...ezen az útvonalon

Megint a Szerelmi Pincesornál bukkantunk ki, ami jó alkalom volt egy pohár borra. Az ebéd fakultatív volt, én a Gólya étteremben ettem egy hambit.

A délutáni program ismét egy beszélgetéssel indult: Ki hogyan képzeli el saját életét az elkövetkezendő öt évben, és a világ sorság a következő 54 évben? Meg kell mondjam, mindenki elég szkeptikus volt.

A tényleges bankettvacsora a közeli Bonchidai Étteremben volt, de mivel nem voltunk külön teremben és három asztalnál tudtak minket elhelyezni, ezért úgy döntöttünk, hogy az ünnepi beszédeket vacsora után saját társalgónkban ejtjük meg.

Az egyik beszéd rám hárult, arról beszéltem, mennyire elfelejtettünk a múlton való rágódás és a jövőért való aggódás között élvezni a jelent, és azért jók ezek a találkozók, mert ilyenkor gyermeki módon élhetjük meg a pillanatot.

Az esti beszélgetés lényegében a délutáninak a folytatása volt.

Hétfőn reggel mindenki igyekezett haza, pedig kicsit szeles, de napos idő volt, ezért én és egy osztálytársnőm tettünk egy kis kirándulást a Zemplénben. Osztálytársnőm nagyszülei egykor Olaszliszkán laktak, megnéztük, áll-e még a házuk (állt, de elég romosan). Utána sógorom szüleinek egykori vámosújfalui házát néztük meg kívülről (ez ép állapotban volt), ellátogattunk a hercegkúti pincesorhoz, mert osztálytársnőm még sohasem járt ott. Utána még a megyer-hegyi tengerszem felkeresésére is jutott idő.

 Hát dióhéjban így zajlott az 50. éves érettségi találkozónk.