Az utolsó Bimbó úti dal

Egy korábbi posztomban már megírtam, hogy szüleim Bimbó úti lakása is vevőre talált. Végül tegnap került sor a lakás birtokba adására. Azért húzódott a dolog ilyen sokáig, mert az alapító okirat szerint a társasház lakástulajdonosai gyakorolhatták volna elővásárlási jogukat.

Ezt a legtöbb adásvételnél nem szokták túl komolyan venni, általában csak kifüggesztik a lépcsőházban, hogy adásvételi szerződés köttetett az egyik ingatlanra, lehet élni az elővásárlási joggal. Valójában a táncrend ennél szigorúbb:

• A megkötött adásvételi szerződést el kell juttatni minden tulajdonoshoz, fel kell hívni a figyelmét, hogy jogosult az elővásárlásra.
• Meg kell kérni, hogy amennyiben nem él elővásárlási jogával, írásban mondjon le róla, a lemondó nyilatkozatot pedig tanúztassa le két tanúval.
• A foglalón felüli vételár-hátralék addig nem fizethető ki, a birtokba adás és a földhivatali bejegyzés addig nem történhet meg, míg vagy be nem érkezik az összes lemondó nyilatkozat, vagy le nem jár a válaszadási határidő.

Esetünkben az alábbi problémákkal kellett szembenézni:

• Hibás volt a földhivatali nyilvántartás, több régi tulajdonosnál is más emelet és ajtó volt nyilvántartva;
• Több lakásban is bérlő lakik, a tulajdonosok felkeresése nehézkes volt;
• Volt egy lengyel tulajdonos is, aki ténylegesen Lengyelországban él.

Elég sok helyen jártam, hogy beszerezzem a lemondó nyilatkozatokat, kiautóztam Versegre, jártam egy végrehajtói irodában, egy ingatlanügynökség irodájában. A lengyel tulaj is elküldte postán a nyilatkozatot, így mostanra lett jogilag is rendben a dolog.

Én viszont kihasználtam a lakáskiürítés és a birtokba adás közötti szünetet, és az üres lakásban leforgattam utolsó Bimbó úti dalomat. Egy három évvel ezelőtti posztomban már megírtam, hogy a Bimbó úton összesen nyolc dalomat vettem fel, közöttük mind a mai napig a legsikeresebbet, a TESCO-dalt. Utolsó, kilencedik Bimbó úti dalom témája mi más is lehetne, mint Magyar Péter.

 

A dalhoz a Boney M együttes Ma Baker című száma adta az ötletet, amelyben az a refrén, hogy "Ma-ma-ma-ma, Ma Baker", én viszont azt éneklem: "Ma-ma-ma-ma, Magyar Péter".

A Magyar Péter-jelenségről már több posztomban is írtam, és kíváncsian várom a hétvégi választások eredményét. Előtte azonban még írok egy-két posztot az esélyekről és a kampányról. Olvassátok a blogomat!