Négy évvel ezelőtt jó kis Nokia E66-os okostelómat kénytelen voltam lecserélni, de nem azért, mert bármi baja lett volna (mai napig működőképes). Volt benne GPS, térkép, Facebook, Skype, de Symbian-os volt az istenadta, amit az éppen akkoriban tönkremenő Nokia már nem támogatott. Utódja egy Sony Xperia Z3 Compact lett, hű társam négy éven keresztül. Javíttatni egyszer kellett, az SD-kártyafoglalat meghibásodott benne. Sajnos - szemben elődjével - ez tönkrement, érintőképernyőjén vakfoltok keletkeztek, és az akkumulátora is hamar lemerült.
Többen együttes erővel beszéltek rá komolyabb darabra, egy Huawei P30 Pro típusú erőgépre. Négy kamera hátul, egy elöl, nyolcmagos processzor. Kati amúgy is rágta már a fülemet, hogy kéne egy komolyabb fényképezőgép, hát most megkaptam. Egyelőre csak ismerkedem vele, de beszúrok ide néhány fényképet, amit eddig csináltam vele.
Egy makrofotó |
Egy nagylátószögű tájkép |
Egy portré |
Nem ez volt az egyetlen telefon, amit ettől a kollégámtól vásároltam (aki egyébként mobiltelefon-fetisiszta). Amikor anyósomnak (emléke legyen áldott) elromlott az Emporia típusú nagyitelefonja (nagy, jól látható nyomógombok, egyszerű kezelhetőség, kontrasztos kijelző hatalmas betűkkel), akkor a kollégámtól vettem egy másik ugyanilyet. Na ezt a telefont kapta meg ma anyukám egy régi ConCorde típusú nagyitelefon helyett, amelyet még apukám kapott, amikor nagyon beteg lett. A ConCorde-nak ugyanis van egy vészgombja, amit ha megnyom a tulajdonos, vijjogni kezd és sorba hívni kezdi a hozzátartozókat. Anyukám persze leragasztotta a vészgombot, mert néha véletlenül megnyomta. Viszont az utóbbi időben valami baja lett a mikrofonjának, ezért kellett lecserélni.
A csere nem is ment olyan egyszerűen: anyósom Telekomos volt, anyám meg Vodás. Az Emporia a szolgáltatóhoz volt kódolva, ezért a Vodafone-os SIM-kártyát nem akarta befogadni. Ma már törvény kötelezi a szolgáltatókat a régi készülékek függetlenítésére, és ezt a T-Mobile ingyen meg is tesz, a neten keresztül. Az amúgy egy munkanapot igénybe vevő folyamat az Emporia-nál egy hétig tartott, mert a T-Mobile-nak fel kellett vennie a kapcsolatot a gyártóval.
Mivel is fejezhetnénk be a körjátékot, mint Kati telefonjával. Kati sokáig kitartott egy Nokia butatelefon mellett, de az három éve bemondta az unalmast. Pont akkor árult Bori kollégája egy Alcatel OneTouch Idol-t. Megvettük, ez lett Kati első okostelefonja. Sajnos kezdettől fogva fő baja volt, hogy csak 4 Gbájtos memóriája volt. Tettünk ugyan bele SD-kártyát, de az Androidnál nem minden alkalmazás tehető át SD-kártyára. Folyton sakkozni kellett a memóriával. Mostanra aztán az akkumulátora is kakukk lett, úgy döntöttünk, hogy ebbe a telefonba már nem ruházunk be. Na de mit kapjon Kati. Hát ő is - mint fél éve Petra - egy Samsung Galaxy J3-at. Ugyanis karácsony táján egy nagy árleszállításban az izraeli telefont pótlandó vettünk még egy ugyanolyat. Na, azt kapta most meg Kati. Valójában Kati és Petra Samsungja és az én Huawei-em is duál-SIM-es, vagyis egy külföldi telefon már csak Borinál játszhat.
Hát így jártak körbe a telefonok a családban:
Lenovo: kollégám -> Petra -> kollégám
Emporia: kollégám -> anyósom -> anyám
ConCorde: apám -> anyám -> kuka
Alcatel: Bori kollégája -> Kati -> kuka
Samsung1: Pál család -> Petra
Samsung2: Pál család -> Kati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése