Első 40 évem a szakmában - a SCADANET-sztori

Kedves olvasóim, megint el kellett térnem a lineáris történetírástól, pedig már túljutottunk az első évtizeden. Most mégis a mába röppenünk egy pillanatra. Talán emlékeztek még rá, hogy március 1-ével az ERBE-hez szegődtem, és erről posztoltam is.
Az ERBE-ben alapvetően más feladataim voltak, mint amivel korábban foglalkoztam. Itt nemigen adódott lehetőség fejlesztésre, leginkább már létező műszaki és kiviteli tervek véleményezése, szabványossági vizsgálata volt a feladatom. Papírízű munka, de jól megfizették. Kezdtem jól beilleszkedni, részt vettem az ERBE-napon a cég Római-parti csónakházában, részt vettem az igazgatóság által szervezett csapatépítőn az MVM balatonfüredi vitorláskikötőjében.

A füredi MVM-kikötő

Tulajdonképpen ezen a csapatépítőn kérdezte meg az egyik kollégám, hogy mit keresek én az ERBE-ben, amikor én fejlesztő vagyok. Ez egy kicsit szíven ütött. Alig telt el öt nap, már csak két nap volt hátra a próbaidőmből, amikor kaptam egy telefonhívást. Egy régi ismerősöm keresett meg és állást ajánlott.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Életemben sok állásajánlatot kaptam, és egyet sem fogadtam el:

• Valamikor '87 táján egy volt osztálytársam akart nekem átpasszolni egy német melót. Azt két okból utasítottam el: egyrészt féltem idegenbe menni, másrészt volt egy kollégám, akinek volt egy NDK-s menyasszonya, a Steffi. Neki adtam tovább a munkát, boldogan elfogadta, elvette feleségül Steffit és kiköltöztek az NSZK-ba. Egy év múlva leomlott a berlini fal.
• Alig egy-két év múlva a SZTAKI-tól is megkerestek állásajánlattal, őket is elutasítottam.
• Az ABB, akikkel abban az időben a Dunamenti Erőműben volt közös projektünk, szintén ajánlatot tett a '90-es években.
• Valamikor az ezredforduló környékén a Dunamenti Erőműbe is csábítottak számítástechnikai főnöknek.
• Nem sokkal később egy nagyon komoly ajánlatot kaptam a Graphisoft-tól, a híres magyar informatikai startup cégtől.

Ennyi elutasított ajánlat még gombócból is sok. Az első elfogadott ajánlatom lényegében az ERBE idei megkeresése volt, és lám, rá három hónappal jött egy új ajánlat egy 63 éves öregnek.
Az ajánlatot tevő cég a SCADANET Kft., akik ipari informatikával foglalkoznak, és szinte kizárólag a Paksi Atomerőműnek dolgoznak. Ezer éve ismerem őket, a velem egyidős főnököt még az egyetemről, de a nála 15-20 évvel fiatalabbakból álló csapatát is vagy 15 éve. Sokszor dolgoztunk együtt, legutóbb az erőmű blokkszámítógép-rekonstrukcióján. Főnökük egyszerre jó szakember és jó menedzser, ezért megtiszteltetésnek vettem az ajánlatát.
Leültünk, megbeszéltük a dolgokat, kértem, hogy küldjön át egy munkaszerződés-tervezetet. Ez május 30-án este 10-kor megjött, azonnal igent mondtam, és május 31-én már csak annyi dolgom maradt az ERBE-ben, hogy beadjam az indoklás nélküli felmondásomat. Azért az jól esett a szakigazgatómtól, hogy azt mondta, ha a SCADANET-nél nem véglegesítenek a próbaidőm leteltével, akkor várnak vissza.
Kell léteznie sorsnak (nevezhetnők Istennek is), mert régi cégem, a CENTROMATIC Kft., amelyben már csak ketten vagyunk,  kapott egy nagyobb megbízást a Dunamenti Erőműből, amely egy gázturbinás blokkjuk rekonstrukciójához kapcsolódó irányítástechnikai fejlesztés. Túl nagy falat volt ahhoz, hogy az ERBE mellett másodállásban csináljam. Azt kértem ezért, hogy július 15-ével léphessek be az új munkahelyemre, így másfél hónapig megint főállású CENTROMATIC-os lettem. Fura volt reggel fél nyolcra bemenni a régi irodámba és délutánig zömében egyedül dolgozni (egy volt kollégám megbízással egy hétig dolgozott velem, társam pedig a délutánjait áldozta fel).
Tíz napja kezdtem el az új helyemen dolgozni, még friss a dolog, de nagyon kedvesen fogadtak, remélem fel fogom tudni venni a tempót.

A cég bejárata

Munkaasztalom

Névjegyeim (ERBE-s nincs)