Parlament

Parlament

2019. július 20., szombat

A Sas leszállt 2.

Most, hogy kicsit jobban utánaolvastam az amerikai holdraszállásnak, megtudtam, hogy az utolsó pillanatig micsoda drámai küzdelem folyt az oroszok és az amerikaiak között.
A holdraszállás kulcskérdése egy a korábbiaknál sokkal nagyobb tolóerejű hordozórakéta kifejlesztése volt, mely képes a három fős személyzetet, a létfenntartó egységeket, a holdkompot és a visszatéréshez szükséges üzemanyagot is eljuttatni a Holdig. Ez a hordozórakéta az amerikaiaknál a Saturn V volt, az oroszoknál pedig a N1 lett volna.
A Saturn V-t a NASA-nak a németektől megörökölt Wernher von Braun fejlesztette ki, lényegében ez volt utolsó nagy alkotása. A Saturn V minden idők legnagyobb rakétája volt, 110 m magas és csaknem 3000 t. Azóta sem gyártottak ilyen erős rakétát, összesen 15 készült belőle, ebből 13-at használtak el, 12-t az Apollo-programhoz, egyet a Skylab pályára állításához. A három fokozatú rakéta első fokozata öt óriáshajtóműből állt.
A szovjet N1 a kilövőálláson
Az oroszok is tudták, hogy egy hasonló méretű óriásrakéta nélkül nem fognak tudni embert juttatni a Holdra, ezért már a '60-as évek elején hozzáfogtak az N1 típusjelet viselő rakéta kifejlesztéséhez. Szemben a Saturn V-tel az N1 első fokozata 30 hajtóműből állt, és ezek összehangolásával gyűlt meg a bajuk az oroszoknak. Négy kilövési kísérletet hajtottak végre 1969 és 1972 között, mind a négy kudarccal végződött, ráadásul  az 1969 július 3-ai kudarc (ne felejtsük el, két héttel vagyunk az Apollo-11 kilövése előtt) a rakétatörténelem legnagyobb robbanásával járt, hiszen a 100 m-es kolosszus a kilövőállványon robbant fel.
Mi itt a béketáborban ezekről a kudarcokról semmit sem tudhattunk, hiszen a szovjet űrkutatás egyik legfontosabb elve a titkolózás volt: előre semmit nem árultak el, utólag pedig csak a sikerekről beszéltek.
Az oroszok azonban nem adták fel a Hold meghódításáért folytatott küzdelmet. Ha embert nem is tudtak égi kísérőnkre juttatni, automatikus szondát igen. Ha sikerülne sokkal olcsóbban, emberi élet kockáztatása nélkül holdkőzetet hozni a Földre, ez még propagandacélokra is jól használható lenne. Ezért elkövették az űrkutatás történetének legnagyobb trollkodását: Mindössze három nappal az Apollo-11 kilövése előtt fellőtték a Luna-15-öt, és Hold-körüli pályára állították. Mire az amerikaiak elérték a Holdat, a Luna-15 már ott keringett az égitest körül.A NASA aggódott és Bormant, az Apollo-8 parancsnokát küldte Moszkvába, hogy tisztázza, veszélyezteti-e az orosz szonda az Apollo-11-et. Az oroszok meglepően sokat töketlenkedtek, hogy a Luna-15 landolhasson a Holdon, de csak 21-én szánták rá magukat a leszállásra, akkor Armstrongék már nagyban gyűjtögették a köveket. Az oroszok elkapkodták a dolgot, a szonda lezuhant és megsemmisült.
Hogy erről mi, magyarok miért nem értesülhettünk, arról álljon itt a TASSZ (szovjet hírügynökség) közleménye:
Forrás: HVG (katt a nagyobb képért)
"Július 21-én, moszkvai idő szerint 18 óra 47 perckor bekapcsolták a fékező hajtóművet. Az állomás ekkor letért pályájáról és a megadott térségben elérte a Hold felszínét.
A Luna 15. állomással végzett munka 18 óra 51 perckor befejeződött."

Kommunikációs mestermunka.

Az amerikaiak által kihelyezett egyik kamerának sikerült megörökítenie, ahogyan a Luna-15 áthalad a holdkomp mögött:


Így, visszatekintve 50 évvel ezelőttre talán mosolygunk ezen, de nem tudhatjuk, hány orosz tudós életét tették tönkre a Holdért folytatott küzdelem során elszenvedett vereségek. Állítólag az Apollo-program minden évben az amerikai GDP 4-5 %-át emésztette fel, nem csoda, hogy végül is idő előtt leállították. Ezek a költségek az oroszoknak sokkal nagyobb megterhelést jelenthettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése