Utoljára 2023 márciusában jártam Izraelben, nagyobbik unokám 1 éves születésnapján. Még terveztük a kiutazást ugyanabban az évben, és tulajdonképpen 2023 október elején már csak néhány kattintásnyira voltunk a repülőjegy megvásárlásától, amikor sor került a Hamász terrortámadására és az ezt követő gázai hadműveletekre.
Akkor azzal az elhatározással halasztottuk el az utazást, hogy majd tavasszal sort kerítünk rá. Sajnos a helyzet egyáltalán nem oldódott meg, sőt, a konflikus kiterjedt a Hezbollah által kontrollált dél-libanoni területre is, és a jemeni hútik (húszik) is beszálltak a buliba. Vejem alig volt otthon, Orsinak egyedül kellett megküzdenie a munkája mellett a gyereknevelés és a háztartás vezetésének gondjaival, úgyhogy a tavaszi utazás is elmaradt. Szerencsére év közben kétszer is láthattuk az unokánkat, egyszer júniusban töltöttek nálunk egy hetet, majd szeptember elején - immár a második unokánkkal várandós Orsi nélkül - néhány napot.
Október 17.-én aztán megszületett második unokánk, Alma, így most már egyre sürgetőbbé vált egy kiutazás. Bori már meg is vásárolta a repülőjegyét, de világpolitika megint közbeszólt: Irán is beszállt a konfliktusba, így aztán Bori járatát törölte a WizzAir, és az általunk megszokott fapados légitársaságok (RyanAir, WizzAir) felfüggesztették járataikat a térségbe. Persze az izraeli légitársaságok (ElAl, IsrAir) kitartottak, illetve a fapadosok pótlására kalandor légitársaságok indítottak járatokat. Tel Aviv-i viszonylatban a repülőjegy-árak jelentősen emelkedtek.
Ehhez még hozzájött, hogy egy kisebb műtétnek nézek elébe (nyugi, semmi komoly és majd fogok róla posztolni), ezért végül az a családi döntés született, hogy én az idei őszi utazást kihagyom. Végül Kati november 10-17-re, Petra pedig 14-17-re utazott ki, a BlueBird görög légitársasággal, mely egy bolgár charter-járatokat üzemelő társaságtól bérli a repülőit. Borinak is megvan már a repülőjegye, ő 27-én repül ki Tel Avivba.
Két jelentős esemény is van ebben az időszakban: Egyrészt Orsi 18.-án ünnepli 30. születésnapját, másrész a kis Alma 17.-én volt pont egy hónapos. Én itthonról folyamatosan tartottam a kapcsolatot a kintiekkel és szomorkodva néztem a fényképeket, amiket küldtek. Persze a helyzet továbbra sem volt zökkenőmentes, volt légiriadó is, így Kati megismerte a közeli óvóhelynek kinevezett mélygarázst, de hazautazásuk napján is voltak izraeli légitámadások Gáza és Libanon ellen, így nem voltam biztos benne, hogy felszáll a gépük.
Orsi 30. születésnapjára Kati egy telepakolt bőrönddel utazott, mert Petra és Bori pontosan 30 apró ajándékot csomagolt be külön-külön. A rokonok is küldtek ki ajándékokat, meg persze a két unokához sem lehetett beállítani üres kézzel, így éppenhogy tartani tudtuk a súlyhatárt. A kis Yaaruli továbbra is nyitott, vidám kislány, aki egyre többet beszél magyarul, Orsit már nemcsak "ima"-nak szólítja, hanem gyakran "anyu"-nak, vagy "anyukám"-nak. Katihoz odasétált ezzel a szabatos magyar mondattal: "Nagyi, játszani akarok veled!" Szóval jutott örömből bőven.
Posztom végén nem tehetek egyebet, mint kiteszek néhány fényképet Kati és Petra Izraelben töltött napjairól.
 |
| Ismerkedés a kistesóval |
 |
| Szia Nagyi! |
 |
| Séta a tengerparton |
 |
| Három grácia |
 |
| Szia Világ! |
 |
| Ő a testvérem? |
 |
| Nézzünk kicsit körül |
 |
| Nagyival, nagynénivel |
 |
| 1 hónapos vagyok! |
 |
| Búcsúzás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése