Tényleg meg tudjuk csinálni? - 1. rész

Bár az új gazdaságpolitikáról indított nemzeti konzultáció már több mint egy hete elkezdődött, kötelező kellékei majd csak a diplomáciai nagyhét után jelennek meg. Hogy mik ezek a kötelező kellékek?

• Utcai plakátok. Orbán Trump győzelme után kellőképpen febátorodott, de mégsem fogadhatja a Budapestre érkező Ursula von der Leyent a saját képmását ábrázoló gonoszbrüsszelezős plakáttal.
• Az online kitöltés lehetősége, mely után mindig megjelennek az etikus hekkerek, akik kitöltő robotot fabrikálva mutatják meg, mekkora csalás az egész.*
• És már nagyon várom a kedvencemet, az írni-olvasni nem tudó siketek és nagyothallók számára készült jelnyelvű konzultációs filmet. A tavalyi is nagy siker volt, megnézték vagy 80-an, de csak azért, mert megosztottam a Facebook oldalamon.**

Ami az új gazdaságpolitikát illeti, azt bizony a magyar gazdaság nem túl rózsás helyzete kényszerítette ki. A 2022-es választásokat megelőző orbitális osztogatás után szőnyegbombázásként jött az energiaválság. Ebből a bombatölcsérből azóta sem tudtunk kikecmeregni, a mostani harmadik negyedévi gazdasági mutatók is elég hervasztóak:

• a GDP 0,7 %-os csökkenése;
• az ipari termelés jelentős, 7,2 %-os visszaesése;
• az export 5 %-os csökkenése;
• a lakásépítések 19 %-os visszaesése;
• a kiskereskedelmi forgalom további 1,4 %-os csökkenése;
• a fentiekkel együtt a forint jelentős gyengülése.

És ha mindez nem volna elég, a legfrissebb demográfiai mutatók sem túl bíztatóak, pedig Orbán a nyári tusványosi előadásában 2035-re jelentős demográfiai fordulatot ígért be. 2024 szeptemberében 2023 szeptemberéhez képest:

• 7,7 %-kal kevesebb gyermek született;
• 5,4 %-kal többen haltak meg;
• 22 %-kal kevesebben kötöttek házasságot;
• a termékenységi ráta 1,53-ról 1,39-re csökkent.

Orbán ezen kívül még Magyar Péter hideg leheletét is a tarkóján érezheti már egy ideje, sürgősen tenni kell hát valamit. Ilyenkor friss pénzt szokás a gazdaságba pumpálni, egyrészt, hogy megnőljön a belső kereslet, másrészt, hogy a vállalkozásoknak legyen miből bővíteniük a termelést a megnövekedett kereslet kielégítésére. De ilyenkor mindig előbb van a tojás, mint a tyúk, vagyis előbb kell a friss pénz, és csak később érezteti gazdasági hatását. Ennek a friss pénznek egy része rejtett tartalékokból (pl. az önkéntes nyugdíjmegtakarításokból) mobilizálható, más részének előteremtésére a gazdaság szereplőit lehet valamilyen módon rákényszeríteni, de egy jelentős részéhez bizony a költségvetést kell megcsapolni. Elképzelem az éjszakákba nyúló, késhegyig menő vitákat Nagy Márton és Varga Mihály között.

Csak azt ne gondoljátok, kedves szavazópolgárok, hogy valóban a véleményetekre kíváncsiak. A költségvetést november 11-én a parlament elé terjesztik, december közepére meg is szavazzák, vagyis még a Nemzeti Konzultáció határideje előtt. Ebben a költségvetésben már egy sor, a konzultációban eldöntendő kérdésként szereplő intézkedés finanszírozását meg kell teremteni. Valójában tájékoztatásként, kormányzati propagandaként kell tekinteni az egészet. Szinte az összes kérdés a "Mit szeretnél inkább, egy sült libacombot vagy egy seggbe rúgást?" kategóriába esik, vagyis a választópolgárok mélységes lenézése tükröződik vissza belőlük.

De azért mi most próbáljuk meg komolyan venni a kérdéseket.

1. Gazdasági semlegesség

Az Orbán Balázs által megfogalmazott konnektivitást szerette volna a miniszterelnök a nép egyszerű nyelvére lefordítani, ahogyan "intermodális csomópont" helyett is inkább "vasútállomást" mond mindig. A kérdésben sugallt Oroszország és Kína elleni kereskedelmi háborúból Oroszország ellen - mivel agressziót folytat egy szomszédja ellen - gazdasági szankciók vannak érvényben. Kína más helyzet, vele minden európai ország a maga módján üzletel, ebben a kérdésben nem kell félteni sem a németeket, sem a franciákat, akik, ha kell, az ördöggel is hajlandók cimborálni. Ők csak abban különböznek tőlünk, hogy gazdasági erejüknél fogva jobb tárgyaló pozícióban vannak, mint mi. Tény, hogy komoly vita volt az Unión belül a kínai elektromos autókra kiszabott büntetővámokat illetően, még Németország is ellene szavazott, pedig az ő autógyártásuk került a legmélyebb gödörbe. Ez tekinthető kereskedelmi háborúnak, de Kína sem kispályás a tiltott állami támogatásokat illetően.

2. Új gazdaságpolitika

Ugyanaz a helyzet, mint az 1. kérdésnél: eddig is üzletelhettünk bármelyik nem uniós országgal az uniós vámtarifák betartásával, mely nem áll közösen megszavazott szankciók hatálya alatt. Az immár 15 éve meghirdetett keleti és déli nyitás politikáját inkább csak saját bénaságunk, mint Brüsszel akadályozta. Éljen a csádi tevetej.

3. Kis- és középvállalkozások támogatása

Felháborító a kérdésfeltevésnek az a módja, melyben sem a támogatás fajtáját (vissza nem térítendő támogatás, kamatmentes vagy kedvező kamatozású kölcsön), sem annak mértékét (mekkora összeg, hány százalékos kamat) nem mondják meg. Ezek tényleg komplett hülyének néznek minket!
A támogatásnál nyilvánvalóan be kell tartani a tiltott állami finanszírozásra vonatkozó uniós szabályokat, de ezek általában a kis- és középvállalkozásokra nem vonatkoznak, úgyhogy ezen a téren nem kell harcolnunk Brüsszellel.

A hátralévő nyolc kérdéssel posztom második részében foglalkozom majd.

* november 30.-én megjelent az on-line kitöltés lehetősége, ami teljesen nyilvánvalóan adathalászat.
** szintén november 30. óta jelnyelven is elérhető az olvasni nem tudó siketek és nagyothallók számára.