De haladjunk szép sorjában. Többször leírtam, hogy mivel az Eurovíziós Dalfesztivál egyidős velem, különös szenvedéllyel követem évről-évre. A mostani volt a 68. fesztivál, ugyanis 2020-ban a koronavírus-járvány miatt elmaradt a dalverseny.
Ha időben visszatekintünk, pontosan 50 évvel ezelőtt, 1974-ben nyert az ABBA a Waterloo című számával. Két hete voltunk egy ABBA-koncerten, pontosabban egy tribute-zenekar ABBA-koncertjén, ahol természetesen eredeti öltözetben a Waterloo is előadásra került.
 |
| A Papp László Sportarénában a koncert előtt |
Az ötven évvel későbbi Eurovízión is minden az ABBA körül forgott, hiszen 2023-ban megint a svédek nyertek, ezért Malmöből volt a közvetítés. Kapcsolták élőben Londont, ahol nagy sikerrel megy az ABBA hologram-show, de három korábbi Eurovíziós résztvevő, Charlotte Perrelli, Carola és Conchita Wurst (a szakállas nő!) élőben is előadták a dalt.
1974 amúgy is emlékezetes év volt: abban az évben érettségiztem, felvételiztem és bevonultam katonának, Rubik Ernő 1974-ben szabadalmaztatta a bűvös kockát, Kobayashi Ken-ichiro pedig megnyerte a Magyar Televízió Karmesterversenyét. Kobayashi búcsúkoncertjére az 50. jubileumon egy hete került sor a MÜPA-ban, végig partitúra nélkül vezényelt, mi a YouTube-on néztük az élő közvetítést.
30 évvel ezelőtt, 1994-ben az Eurovíziós Dalfesztiválon Bayer Friderika 4. helyezést ért el Kinek mondjam el vétkeimet című dalával, 10 évvel ezelőtt, 2014-ben pedig Kállay-Saunders András Running című dalával lett 5. Egyébként ez utóbbi dal ugyancsak aktuális, mert a családon belüli erőszakról szól, Kállay-Saunders elő is adta a Városháza Parkban május 1.-én.
 |
| Koncert a Városháza Parkban |
A 2024-es dalfesztiválon megfogant mindazoknak az átka, akik szerint ez a dalfesztivál már csak a normalitástól való eltérést díjazza, és a helyezéseknél fontosabb a résztvevő országokkal való szolidaritás, mint a zenei minőség. A győztes svájci Nemo ugyanis egy 24 éves nem bináris (vagyis aki nem tudja magát egyértelműen nőként vagy férfiként azonosítani) fiú nyerte az útkereséséről szóló, egyébként nagyon jó dalával. A két háborúban álló ország, Ukrajna és Izrael pedig a harmadik és ötödik helyen végeztek, de főként a közönségszavazatok alapján a szakmai zsűri szavazatainak ellenében.
Az izraeli dalt, Eden Golan Hurricane című számát végig nagy ellenszenv kísérte, mert az eredeti szövege közvetlen utalt az október 7.-i Hammas-terrortámadásra. A módosított szöveggel már engedték a részvételt a fesztiválon, de sok ország fenyegetőzött bojkottal, Malmöben Izrael-ellenes tüntetések voltak. Izrael a közönségtől 323 pontot kapott (második legtöbb), a szakmai zsűritől csak 52-t (12. hely). Ukrajnánál nem volt ilyen éles ellentét a közönség pontjai (307) és a zsűri pontjai (146) között, de a svájci dal végül azért győzhetett, mert a közönséget és a szakmát egyaránt sikerült meggyőznie.
Na de ami még egy plusz csavart adott a dalversenynek, az a holland énekes, a 20 éves Joost Klein kizárása volt. Klein dala, az Europapa mindenképpen helyezésre volt esélyes, de az elődöntő után a backstage-ben "fenyegető mozdulatot tett" egy női operatőr ellen, aki feljelentette, és az EBU (European Broadcasting Union) a megindult rendőrségi eljárásra való tekintettel megtiltotta Hollandia döntőben való részvételét. Mivel nem történt fizikai erőszak, és közvetlen az előadás után egy előadó "idegállapotban", beszűkült tudatállapotban van, mindenki számára aránytalannak tűnt az intézkedés, ezért rögtön megindultak a találgatások, hogy Klein kizárása esetleg összefügghet azzal, hogy ő is kifejezte ellenszenvét az izraeli részvétellel kapcsolatban.
Egy szó mint száz, a 2024-es dalfesztivált sok presztízsveszteség érte, így az eltört trófeát akár szimbolikusnak is tekinthetjük. Remélem sikerül megragasztani, én mindenesetre maradok a dalfesztivál, mint az európai sokszínűség és korlátnélküliség szimbóluma elkötelezett híve és lelkes követője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése