Szárnyatlan angyalok

Egy korábbi posztomban már megírtam, hogy Nádas Párhuzamos történeteinek első kötetét egy Dragomán-novelláskötettel pihentem ki. A címe: Rendszerújra.
Dragomán György egy éve lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) tagja. Ezzel végérvényesen elkötelezte magát az urbánus oldalon. A két művészeti akadémia létezésével a népies-urbánus ellentét végérvényesen intézményesült, ráadásul az a tény, hogy az Alaptörvénybe egyedül a népieseket tömörítő MMA-t (Magyar Művészeti Akadémia) nevesítették, azt is jelenti, hogy Dragomán nem számíthat túl sok állami apanázsra. Valószínűleg Palkovics és Lovász vitája nyomán még az eddigieknél is kevesebbre.
Épp ma néztem meg Tölgyessy Péter előadását az Eötvös Csoport rendezvényén a YouTube-on (több mint három órás, csak akkor nézzétek meg, ha nagyon sok időtök van). Ebben elmondja, hogy Deák és Eötvös nemzedékével kihaltak azok a politikusok, akik hittek abban, hogy lehet egyszerre nemzetinek és nyugatosnak lenni. Nagyjából 1905 óta, vagyis több mint száz éve tart a nemzeti-nyugatos megosztottság a politikában és a művészetben egyaránt.
Persze Dragomán György nem került rossz helyre a SzIMA-ban, hisz állandó tagjai között találhatjuk Spirót, Závadát, Parti Nagy Lajost, Krasznahorkai, Nádas és még sorolhatnám a többit. Erre a másik oldalon azt mondják: összefújja a szemetet a szél.
Dragomán A fehér király című regényét már olvastam, sőt posztoltam is róla. Azóta a filmet is sikerült megnézni a UPC (áldassék a neve) videotárából. Akkor azt írtam: "...szinte valamennyi történet kicsit kicsúszik a realitásból és misztikusba hajlik." Na, a Rendszerújra minden novellája misztikusba hajlik, időutazók, angyalok, boszorkányok, különös lények és a múlt árnyai népesítik be.
Posztom címét a Papírpohár című novellából választottam, amiből megtudhatjuk, miért is nem használhatják a szárnyukat az angyalok: "...hogyha repülnének, akkor az úgy túl könnyű volna, akkor olyan dolgokba is beleszólhatnának, amikbe nem lenne szabad, és akkor túl szép volna minden."
A Puskák vagy galambok (Tatay Sándornak volt egy Puskák és galambok című ifjúsági regénye, még film is készült belőle) című novellája így, 2019-ben olvasva nagyon is a nemzeti konzultációra hajaz: "...gyereknépszavazás lesz, referendum, amin majd az egész világnak megmutathatjuk, hogy a Román Szocialista Köztársaság iskolásai mind-mind a békét választották, nem véletlenül dolgozik olyan fáradhatatlanul a pártfőtitkár elvtárs a békéért, ...minekünk, kis elsősöknek is szavazni kell, ne féljünk, nem nehéz, annyi az egész, hogy be kell jelölni a szavazólapon, hogy melyiket akarjuk, nem kell aggódni, nem számít, hogy nem tudunk olvasni, oda lesz rajzolva a kicsi kockák mellé egy békegalamb meg egy géppisztoly...".
Mondjuk a hegyfalui plébános sem állított túl bonyolult feladványt a hívek elé, hogy a migránsok vagy a kereszténység közül melyiket válasszák:

Hegyfalun egyszerű a választás

Az egész novella egyetlen egy mondat, akárcsak Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című regénye (A fehér királyban csak a bekezdések egymondatosak, nem az egész regény).
A Vattacukor című novella a nem túl távoli jövőben az önvezető autók döntési mechanizmusát boncolgatja, ha elkerülhetetlen az ütközés:
"...a rendszer már döntött, ha egy nagyvállalati középvezető és egy alkoholista statisztikus között kellene választani, egyértelmű volna, de a mérleg másik serpenyőjében még ott van három másik gazdag fiatal élet is, egy nem lenne elég, és talán kettő is kevés lenne, de háromnak több mint elégnek kell lennie...".
Dragomán György nem csinál titkot abból, hogy novelláit nemcsak irodalmi (Örkény István, Bodor Ádám, Franz Kafka), hanem képzőművészeti és fotóművészeti alkotások is inspirálták. Íme az egyik:

Vojnich Erzsébet: Kémlelő