Idén is volt családi síelés a sógornőmékkel és barátaikkal, de ezúttal Bori nem jött velünk, helyette inkább
Madridba ment.
Petrának már évek óta nem volt sífelszerelése, mert minden évben nőtt 10 centit, de úgy gondoltuk, idén talán már megállt a növekedésben, ezért úgy döntöttünk, végre lehetne saját léce és sícipője. Bukósisakot is kapott, mert eddig Orsiét használta, de Orsi most visszakérte az övét, mert ők februárban síeltek Saharral és barátaival.
|
Orsi a Francia Alpokban |
Nekem már évek óta nincs sílécem, mert a régi Head-em egyszer csak elkezdett félrehúzni. A bakancsom pedig
most februárban tört el. Szóval március 3-án vasárnap, a téli sporteszközök kiárusításának utolsó napján felkerestük a sportáruházakat, és én is meg Petra is kaptunk új bakancsot és lécet (a leárazott sportcuccokra az utolsó napon még további 25 % engedmény volt). Nagyon valószínű, hogy nekem már az utolsó lesz az életemben.
A családi síelésre március 14-től 17-ig került sor, és több szempontból is egyedülálló volt:
- Soha még ennyire magasan és ilyen közel a sípályákhoz nem volt a szállásunk. Schladming fölött a Planai oldalában a hegy kétharmadánál, 1800 m fölött volt a szállodánk.
- Soha ilyen változatos időjárásban még nem síeltem: másfél napig szakadt a hó és jeges szél fújt, míg az utolsó napon 18 fokot is mutatott a hőmérő.
|
A szemöldökömre fagyott a jég |
|
18 fok 1900 m magasan! |
Már a hegyre való feljutás sem volt egyszerű: egy sorompóval lezárt szerpentin vitt fel a hegyre, és nekem bizony hóláncot kellett feltennem. Legalább tíz éve nem szereltem hóláncot. Sógornőmék barátai csak estére értek ki. Az egyiknek Audi A6-osa volt, ő is csak félútig jutott fel, kétségbeesetten telefonált, hogy segítsünk neki hóláncot szerelni. Addigra már megjött a rutinom, pikk-pakk feldobáltuk a láncot. Egy másik házaspár Q4-essel jött, de nyári gumikkal. Ők a hegy lábánál hagyták az autót és taxival jöttek fel (az összkerékmeghajtású furgonok úgy futkároztak fel-le, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne).
A másfél napos hóesés után aztán áshattuk ki az autóinkat.
|
Kia a hóban |
Az első két sínap megpróbáltatásai után aztán az utolsó fél nap (hiszen délután még egy 500 km-es autózás is várt ránk) kárpótolt minket.
Beteszek ide néhány fényképet a társaságról és a tájról:
|
Pálék megint a csúcson |
|
Vidám társaság |
|
Havas nap |
|
Szállodánk ablakából |
|
Petra megpihent |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése