1898-1918-1928-1978-2018 - egy régi kép

Ezen a fényképen anyai nagyapám és két bátyja látható. A nagyvelegi Imre (eredetileg Imreh) családban négy fiúgyermek született, de az édesapa és a legidősebb fivér még az első világháború előtt "kitántorgott" Amerikába, a háború kitöréséig küldtek is pénzt és csomagot rendszeresen az otthon maradt anyának és a kisebbik testvéreknek.
Nagyapám 1898-ban született, a világháború kitörésekor 16 éves volt mindössze. Mindhárom testvér harcolt a háborúban, nagyapám rögtön lakatostanonc évei után került a K. u. K. hadsereg tüzérségéhez. Isonzót sikerült ép bőrrel, csak némi halláskárosodással megúsznia. Két bátyja nem volt ilyen szerencsés: az idősebb olyan súlyosan sebesült meg, hogy 1920 körül meg is halt, a fiatalabbik súlyos látáskárosodással élt élete végéig. Nagyapám még Kun Béla Vöröshadseregében is harcolt a Felvidéken, az összeomlás után pedig végleg Budapesten maradt, a MÁV-nál helyezkedett el géplakatosként.
Nagyanyámmal 1928-ban kelt egybe, nagyjából a nagy világgazdasági válság kitörésekor. Szervezett munkásként a francia szakszervezet révén kiutazott Le Havre-ba dolgozni, édesanyámmal várandós nagymamám itthon maradtak. Majdnem megismétlődött a családi sors: az apa külföldön, az asszony és gyerek idehaza. De nagyanyám az időközben megszületett édesanyámmal és nagyanyám öccsével egy év múlva kiutaztak nagyapám után, nagyapám ekkor láthatta először gyermekét. Erről korábban már írtam egy posztot. '31-ben hazatért a család, a franciáknak elege lett a magyar kommunistákból.
A két háború között a család Amerikába szakadt részével megszakadt minden kapcsolat, nagyapám csak a második világháború után a Vöröskereszt segítségével talált rá bátyjára. Édesapja (az én dédapám) akkor már nem élt. Levelezni kezdtek, kiderült, hogy megnősült és van egy lánya, Mary. Anyám amerikai unokatestvére megmaradt levelezőpartnernek, bár ő nem tudott magyarul, anyám meg nem tud angolul, de mindig akadt valaki, aki a leveleket lefordította. Nagyapám sem találkozott soha az amerikai testvérrel.
Nagyapám 1978-ban, 80 évesen halt meg agyvérzésben. A gyászhírt megírtuk Mary-nek és még vagy tíz évig minden karácsonykor levelet váltottunk, aztán végleg megszakadt a kapcsolat.
A fénykép digitális másolata nemrég, pont a világháború lezárásának 100. évfordulóján és nagyapám születésének 120., halálának 40. évfordulóján bukkant elő egy winchester eldugott zugából.
A világháború befejezésének évfordulóját mi magyarok szokásos magyaros duzzogással magunkban ünnepeltük. November 11-én Párizsban 100 ország vett részt a megemlékezésen - egykori győztesek és vesztesek egyaránt - , 72 ország állam- vagy kormányfői szinten képviseltette magát. Mi magyarok ezt nem éreztük fontosnak, egyre jobban elszigetelődünk a világtól.

2018. november 11-én Párizsban a világ országai az első világháború
lezárására emlékeztek. A magyarok nem voltak ott.