1962-ben apám egy éven keresztül újságkivágásokat ragasztott egy füzetbe. Ezt a füzetet 2012-ben - az 50. évfordulón - nekem adományozta, én pedig ezen a blogon rendszeresen posztoltam belőle részleteket. El is neveztem apám blogjának.
Azért vettem elő most újra, mert két 1962-ben Budapestről készült zenés-táncos magyar filmet néztem meg a napokban, mindkettő Budapestről szól. Az egyik a Csudapest, a másik pedig a Fedezzük fel Pestet. Mindkettőre a Videa-n sikerült rábukkannom. Az előbbi rendes játékfilm, utóbbi pedig színházi felvétel.
A Csudapest egy laza szerelmi szálra felfűzött történet, mely egy IL-14-es pilóta (Márkus László) és egy, a barátnőjét a repülőtérre kikísérő random lány (Pásztor Erzsi) között szövődik. A film az akkor is és nekem még mindig gyönyörű ferihegyi repülőtéren, ifj. Dávid Károly épületében kezdődik, és közben zenével, tánccal és kabarétréfákkal úgy járjuk be Budapestet, mintha nem egy '45-ös és '56-os sebektől vérző városban, hanem Párizsban vagy Rómában járnánk.
6 éves voltam akkor, de jól emlékszem a golyónyomokra a házak falán, a sok üres telekre, a félbemaradt metró-építkezés nyomaira, az újjáépülőfélben lévő Várra, az épülő Erzsébet hídra.
Metróépítés az Astoriánál (forrás: fortepan.hu)
Az épülő Erzsébet híd (forrás: fortepan.hu)
A kupolátlan várpalota (forrás: fortepan.hu)
És itt van néhány karikatúra apám '62-es blogjából:
Az újjáépülő Vár rajza
A már említett két színész mellett játszik Csala Zsuzsa, Csákányi László, Kibédi Ervin, Hlatky László, Kabos László, Kazal László. A tánckar elképesztő minőséget hoz, pl. a Halászbástya lépcsőjén, vagy a már új, de még kis Déli Pályaudvar előtt.
A kis Déli Pályaudvar
Az énekesekről se feledkezzünk meg: Koós Jánosról, Vámosi Jánosról, Németh Lehelről vagy Sárosi Katalinról.
A filmben feltűnnek a hőn áhított, kultikus nyugati árucikkek, a nylonharisnya, az orkánkabát vagy a vetkőző töltőtoll.
A Fedezzük fel Pestet alapsztorija, hogy négy földrajzi felfedező elvetődik Budapestre, és tanulmányozza a pesti bennszülöttek életét, főleg egyik példányukat, a Pécsi Sándor által megformált pesti férfit (a felvétel időpontjában 40 éves Pécsi Sándor sármos és fiatal, de 10 év múlva már az öreg Quendelt játszotta a Fekete városban, és még abban az évben, ötven évesen meg is halt). De játszik a darabban a sugárzóan szép, fiatal és tehetséges Felföldi Anikó, a kabaréjeleneteket ugyanazok játsszák, akik a Csudapestben is, de például a férfi táncosok között feltűnik a későbbi vállalkozó és zálogház-tulajdonos Klapka György is. A keresztbe-kasul rímelő szövegeket pedig a rímhányó Romhányi Józsefnek köszönhetjük.
1962-ben az '56-os elítéltek még börtönben voltak, de az emberek már kezdték megkötni az alkujukat az "aki nincs ellenünk, az velünk van" doktrínát meghirdető Kádár-rendszerrel. Budapest élni akart, és ezt minden formában kimutatta: filmen, a színházakban, kabarékban és a sarki eszpresszókban. Hazugság volt? Nem mondanám, inkább csak álmodtunk egy világot magunknak, és elhittük, hogy igaz.
Posztom végére beszúrok egy dalt az egy évvel korábban, 1961-ben forgatott Napfény a jégen című filmből Kiss Manyival, Psota Irénnel és Mezey Máriával: Nékem csak Budapest kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése