Idei naptárt vásárolni novemberben

Látszólag nincs sok értelme egy ilyen vásárlásnak, mi mégis megtettük. Megnéztük ugyanis a Naptárlányokat a Magyar Színházban. Tim Firth darabjából már egy film is készült Felül semmi címmel Helen Mirren főszereplésével. A Magyar Színház 2017 őszén mutatta be és a 2017-es Pozsonyi Pikniken magától az egyik főszereplőtől, Hegyi Barbarától kaptuk meg a darab szórólapját, de több mint egy év után jutottunk oda, hogy megnézzük.
Hat nő éli a vidéki angol nők életét, aktívkodnak kicsit a helyi nőegyletben, amikor is egyikük férje rákban meghal. Elhatározzák, hogy pénzt gyűjtenek a helyi kórház onkológiai osztálya számára. A már nem túl fiatal hölgyek egy aktnaptárt készítenek, de teszik ezt annyi bájjal és nőiességgel, amitől az elkészült naptár nem várt sikerre tesz szert és végül a tervezett összeg ezerszeresét sikerül összegyűjteniük. A darabhoz kapcsolódóan Hegyi Barbara, Tóth Enikő, Igó Éva és a többiek valóban kiadtak egy naptárt, amivel a Semmelweis Egyetem onkológiai klinikáját lehetett támogatni, ráadásul a művésznők a darab végén személyesen dedikálták is fényképeiket, így azt sem bántuk, hogy hamarosan lejár a naptár.

A színdarabot egyébként Tallós Rita rendezte. 1981-ben volt egy magyar film, a Cha-cha-cha. Ebben tűnt fel Rudolf Péter, de láthattuk benne az azóta már elhunyt Usztics Mátyást is. A filmben van egy lány, akibe a főszereplő reménytelenül szerelmes, róla szólnak day-dream-jei, de még megszólítani sem nagyon meri. A tánciskolából hazafelé menet a parkban aztán a lány minden fiúnak odaadja magát, így törik össze a Rudolf Péter által megformált Gruber Ernőben az Álmok Asszonyáról alkotott csalóka kép.
Ezt a lányt alakította Tallós Rita. A filmben megjelenik a lány kitárulkozó vaginája (mint később megtudhattuk, puncidublőzt alkalmaztak a jelenethez), 1981-ben ez még sokakban hangos felháborodást váltott ki a nézőtéren. Tallós Ritára pedig egy kicsit ráégett ez a jelenet. Jelenleg a Jóban Rosszban sorozat sztárja, de több rendezése is fut a Játékszínben és a Magyar Színházban.
Ha már a novemberi kultúrprogramok szóba kerültek, a hónap filmélménye mindenképpen az új magyar rajzfilm volt: Ruben Brandt, a gyűjtő. Miért zseniális ez a film, miért mondják rá, hogy ez az új Macskafogó? Hát azért, mert annak ellenére, hogy egészen más jellegű filmről van szó, hordozza a Macskafogó számos attribútumát:

• A filmnek saját univerzuma van. Ez a Macskafogónál egy olyan bolygó, melyen macskák és egerek élnek, a Gyűjtőnél pedig a 20. század képzőművészetének képi világában zajlódik a cselekmény.
• Mindkét filmnek nagyon izgalmas, önmagában is megálló és lebilincselő cselekménye van, az előbbinél egy ízig-vérig kémtörténet, az utóbbinál pedig egy műkincsrablásos Tarantíno stílusú noire.
• Mindkét filmnek sodró lendületű zenéje van.

A filmkockákon elsősorban a 20. század festményei (Picasso, Matisse, Dalí és a többiek) elevenednek meg, de megidéződnek az iparművészeti alkotások, csodálatosan formatervezett mozdonyok, autómobilok és repülők is. A film végére már egyáltalán nem érezzük zavarónak, hogy egyes szereplőknek két arcuk van, esetleg három szemük, vagy éppen kétdimenziósak.

Kicsit az előbbi rajzfilmhez kapcsolódik az a darab, amit a Belvárosi Színházban láttunk, a címe: Valódi hamisítvány. A cselekmény itt is egy festmény körül forog, el kell dönteni róla, hogy egy 100 millió dollárt érő valódi absztrakt képről vagy egy háromdolláros hamisítványról van-e szó. Igazi jutalomjáték Hernádi Juditnak és Kern Andrásnak. Nagyobb társadalmi távolságot elképzelni sem lehet, mint ami egy lakókocsiparkban élő lecsúszott, elvált, alkoholista nő és egy sikeres művészettörténész, egyetemi tanár és múzeumigazgató között feszül. Aztán a darab végére szép lassan kiderül, hogy a nő sem olyan elveszett és a férfi sem olyan magabiztos. A festmény pedig talán hamisítvány, de lehet, hogy mégsem az.
Azért megemlítem, hogy Petra lányunk részt vett a zeneiskola 50. éves jubileumi koncertjén a Zeneakadémián, nagyon büszkék voltunk rá. Ugyanazt a keringőt adta elő, amit már játszott idén egy zeneiskolai koncerten. Viszont a műsor záródarabjaként a tanári énekkar a Rabszolgakórust adta elő Verdi Nabucco-jából. Ráadásul a közönséget is megénekeltették, ahogyan az az opera minden olaszországi előadásánál megtörténik (Egyszer egy külföldi vendégkarmester nem tudta, hogy a Rabszolgakórust a közönség együtt szokta énekelni, és lepisszegte a publikumot. Csúfos bukás lett tudatlanságának eredménye.)
Az egésznek az adott pikantériát, hogy a Parlament épp most készül elfogadni az úgynevezett "rabszolgatörvényt", mellyel a dolgozók akár évi 400 óra túlórára is kényszeríthetők lennének.

"Szálljon bátran a feltámadt ének,
Adjon hangot e sorsűzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt!
Fényes új lángot gyújt!"