Bye-bye CEU

Hát végül mégis megtette. Igen, Ő egyedül, mert mindenben Ő dönt.
Egy júliusban írt posztomban még azt prognosztizáltam, hogy nem várt módon akkora nemzetközi nyomás nehezedik Orbánra a CEU maradásáért, hogy végül meghátrál:
"Valószínűleg egy-két hónap múlva, észrevétlenül, a nyári uborkaszezonban aláírják a megállapodást, a Magyar Idők majd megírja, hogy csak liberális hisztériakeltés folyt a CEU körül, azt senki sem akarta elzavarni Magyarországról, de hazánk egy jogállam, itt még Soros Györgynek is be kell tartania a törvényeket. Putyint meg majd csak kiengesztelik valahogy, ha a paksi szerződés és a metrószerelvény-felújítás nem volna elegendő az orosz elnöknek. Az Index és a HirTV elhallgattatásával talán beéri."
Nem így történt, Orbán átlépte a vörös vonalat az EU-ban, az Európai Néppártban és USA kormányzatában is. Aztán kiderült, hogy nincs vörös vonal. Az EU a Sargentini-jelentés elfogadásával már korábban nagy lomhán működésbe lendült, a Néppártnak még mindig jobban kell Orbánék várható 12-14 képviselője, semhogy szóvá tegyék, hogy sáros csizmával nem lépünk perzsaszőnyegre és zsíros pofánkat nem töröljük a damasztabroszba. Na és az USA? Cornstein nagykövet, akinek első budapesti útja a CEU-ra vezetett, csak ejnyebejnyézett egyet. Majd egy zsíros hadiipari megrendelés kiengeszteli Amerikát.
Orbán igazi maffiózóként viselkedett. "Meghagyom az életedet, ha teljesíted a kérésünket" - mondja a Don, majd a kérés teljesítése után lelövi áldozatát. Hogyan másként lehetne értelmezni, hogy mindössze nyolc hónapot adott a törvény a CEU-nak az amerikai oktatás megszervezésére. Miután ez mégis sikerült a CEU-nak, először egy évvel meghosszabították a törvényi határidőt, hogy mindenkit elaltassanak, utána pedig cinikus módon úgy döntöttek, hogy nem döntenek. A Don nem ír alá semmit, de el sem utasítja.
Láttam már filmet a riói utcai gyerekbandákról. Abból lesz mindig a bandavezér, aki először szerez fegyvert és először meri használni. Az sem baj, ha egy ártatlant lő le, a lényeg, hogy lássák: mindenre elszánt. Ezt a mindenre elszántságot mutatta be most Orbán, aki régiós vezető kíván lenni, elsősorban a Balkánon kívánja növelni a befolyását.
A CEU is ártatlanul pusztult, esküszöm Radnóti jutott eszembe. A CEU-nak egyetlen "bűne" volt: Soros György alapította. Ugyanolyan ősbűn, mint Radnótinál a zsidó származás. Nem számítottak az érdemei, a 27 évi sikeres magyarországi működése, a hazai tudományos közéletben betöltött fontos szerepe. A Don célzott és lőtt. Nem volt irgalom.
Na jó, de miért hagytuk. Hogyan jutottunk el 2017 tavaszától 2018 decemberéig.

Több tízezer ember demonstrál 2017 tavaszán a CEU-ért

Pár tucat ember gyújtott gyertyát 2018 december 3-án a CEU-ért

Azt mondják, a gyász feldolgozása során szükségszerűen van egy önhibáztató fázis. Most éppen itt tartunk. Keserűen mondogatjuk, hogy nem kellett volna hagyni, jobban fel kellett volna emelni a szavunkat, hogy hol vannak most a tudományos világ korefeusai. Pedig, ha belegondolunk, "csak" egy kis külföldi posztgraduális képzést nyújtó magánegyetemről van szó mindössze. Lehet, ha nem volnék családilag érintve a dologban (Bori ide járt), át sem ütötte volna az ingerküszöbömet. Ehhez képest csoda, hogy hány emberhez jutott el a hír 2017 tavaszán, és egyáltalán nem csoda az a közömbösség, amivel egy kétharmados vereség után fogadják az emberek a CEU végleges elhatározását.
De én a magam részéről semmiféle lelkiismeret-furdalást nem tudok érezni. Ahogy Hendrik Höfgen mondja a Mephisto végén: "Mit akartok tőlem, én csak egy színész vagyok!". Lássuk, miket tettem a CEU-ért:

• Tüntetésekre jártam. A törvényjavaslat beterjesztésekor élő láncot vontunk a Nádor utcai épülettömb köré, vonultunk a Fővám tértől a CEU-ig, majd a Várkert bazártól a Kossuth térig. Idén novemberben a Momentum által meghirdetett két tüntetésre is elmentem, majd a december 3-ai döntés után gyertyát gyújtottam a CEU épülete előtt. Borit felfuvaroztam a Várba a Sándor-palota elé tüntetni.
• Bori révén CEU-feliratos pulóvert és #IstandwithCEU jelvényt szereztem be, és hordtam, amikor kellett.

• Ezen a blogon vagy egy tucatszor írtam viccesen vagy komolyan a CEU-ügyről. Még három tanmesét is írtam: Mercedes-Benz, Viktor kerál és a napkeleti bölcs, Sörös Gyula, a lángossütő. 
• Baráti vitákon védelmembe vettem a CEU-t, igyekeztem elmagyarázni a tényleges helyzetet.
• Megvívtam ezernyi kommentharcot naiv, tudatlan vagy cinikus kommentelőkkel. Elképesztő mennyiségű mocsok zúdult az egyetemre. Megtudhattuk, hogy nem is igazi egyetem, csak janicsárképző, ahol genderista buziságot és sorosista felforgatást tanítanak, Amerikában egy fa kulipintyóba vannak bejelentve, kamudiplomákat osztogatnak, előjogokat követelnek maguknak és nem akarják betartani a törvényeket. A CEU rektora, Michael Iganetieff egyszerre orosz és amerikai ügynök, egy felforgató.
• Az áprilisi választásokon természetesen Orbánék ellen szavaztam, persze ez mit sem segített a kétharmadon.
• Dalaim közül négyben is említésre került a CEU: #IstandwithCEU, Szajrédal, Sunyimuki-blues, 2/3 dal. A CEU búcsúztatására zenei idézeteket szúrtam be a búcsúdalomba:

• Tíz másodperces végtelenített videókat, coub-okat is készítettem, részben a dalaimból, részben külön. Íme:

• A Facebook-ot próbálom politikamentesen tartani, de ez nagyon felháborító esetekben nem szokott sikerülni. A CEU esetében nem tudtam magam türtőztetni, a végleges döntés után még a profilképemet is megváltoztattam.

Nem érzek lelkiismeret-furdalást, csak az öncélú pusztítás, a gőgös rombolás, a hazámnak okozott károkozás miatti végtelen keserűséget.