Trudi néni

Mindhárom lányom nyolcosztályos gimnáziumba járt, mindhármukat végigvitte az osztályfőnökük, de más szaktanáruk is volt, aki nyolc éven keresztül oktatta őket. Én meg azon gondolkodtam, volt-e olyan tanárom, aki ilyen sokáig tanított engem. Hát a zongoratanárnőm, Páll Tiborné Mausi néni vagy tíz évig tanított nekem zongorát, szolfézst, zeneelméletet, de az magánóra volt, nem közoktatás.

Osztályfőnökeim sűrűn váltogatták egymást. Elsős tanító nénim Ilus néni volt, másodiktól negyedikig Mária néni, ötödikben István bácsi magyarszakos, hatodikban Zsuzsa néni énekszakos, hetedikben és nyolcadikban egy másik Zsuzsa néni, aki viszont testnevelés szakos voltak az osztályfőnökeim. A gimnázium első két évében Györgyi néni orosz szakos volt az osztályfőnökünk, harmadikban és negyedikben Kati néni, aki szintén oroszt tanított.

De eszembe jutott Trudi néni, aki hat éven keresztül, harmadiktól nyolcadikig tanított nekünk rajzot és művészettörténetet. És ráadásul Trudi néni édesanyámat is tanította! Az úgy volt, hogy anyám még a klasszikus 4 elemi - 4 polgári - 4 kereskedelmi osztásban járt iskolába, és a 4 polgári osztályt az Óbudai Polgári Leányiskolában járta ki a Lajos utcában, ami ugyanabban az épületben volt, ahová mi is jártunk a nővéremmel általánosba.

A Polgári Leányiskola első osztályában
(legfelső sorban balról a második az anyukám)

Igazából rajzolni sohasem szerettem, szemben nővéremmel, aki 12-13 éves kora körül már nagyon klassz dolgokat rajzolt, és nem kis részben Trudi néninek köszönheti, hogy a József Attila Gimnázium (akkor a Szent Imre Gimnázium épületében működött a Feneketlen tónál) rajz tagozatára jelentkezett, és olyan osztálytársai voltak, mint Wahorn András. Ma meg már okleveles népi iparművész. Én viszont annak nagyon örültem, hogy már talán hetedikben elkezdődött a művészettörténet oktatása is. Klasszikus művészettörténet-oktatást kaptunk a festészetben az altamirai barlangrajzoktól az egyiptomi egysíkú ábrázolásokon keresztül a perspektivikus ábrázolás felfedezéséig (magam is szerettem perspektivikus tárgyakat rajzolni), a reneszánszon keresztül a romantikusokon, az expresszionistákon és az impresszionistákon át egészen a modern festészetig. Azt hiszem Trudi néni Victor Vasarelyt személyesen is ismerte.

Nagyon sok diát vetített, ezért a firenzei Uffizit, a drezdai Zwingert, a madridi Pradot vagy a Vatikáni Múzeumot is már úgy ismertük, mint a tenyerünket. Budapesti iskola lévén sokat jártunk a Nemzeti Galériába (már akkor is, amikor a Kúria épületében volt a Kossuth téren majd később, amikor felkerült a Várba). Nem felejtem el a történelmi festményekhez fűzött magyarázatait, pl. Madarász Viktor Hunyadi László siratása című festményénél a gyertyatartó pont a levágott fejnél szeli keresztbe a képet.

Székely Bertalan Dobozi Imre és felesége című festményénél a a vizuális történetmesélésre hívta fel a figyelmünket: a háttérben a felégetett vár, a közelben közeledő török lovasok, az előtérben pedig a reménytelen helyzetben lévő házaspár, ahol az asszony maga kínálja fel keblét a férjének, hogy szúrja le és így elkerülje a gyalázatot.

Velázquez Breda átadása című festményénél nemcsak a mű kompozíciójára hívta fel a figyelmet, hanem arra a gesztusra, ahogyan a nyolc hónapon át ostromolt város eleste után Ambrogio Spinola hadvezér átveszi a város kulcsát a holland város polgármesterétől. Nem megalázó, ellenkezőleg, tiszteletet megadó mozdulatot tesz (gondoljatok a február 27.-ei Trump-Zelenszkij találkozóra).

Természetesen a szobrászatban is a willendorfi Vénusztól indultunk a klasszikus görög, római szobrokon át, Michelangelo-n keresztül, Rodin-től egészen Henry Moore-ig, végül Amerigo Tot-ig.

Henry Moore egy szobra

Ugyanígy végigmentünk az építészeti stílusokon is, bár nekem édesapám már kicsi gyerekkoromban megtanította a román, a gótikus, a reneszánsz, a klasszicista és egyéb stílusokat, ismertem a görög oszlopfő-fajtákat. Viszont Trudi néni sok kortárs épületről is vetített diát, pl. ezekről:

Le Corbusier: Ronchamp-i templom

Brasilia, Nemzeti Kongresszus épülete

Wright: Vízesésház

Bátran kijelenthetem, hogy engem Trudi néni tett a kortárs építészet szenvedélyes hívévé. Bár nem vagyok műértő, viszonylag gyakran járunk múzeumokba, tárlatokra. Az elmúlt néhány hónapban az alábbi helyeken voltunk:

• December 26.-án Munkácsy-kiállítás a Szépművészeti múzeumban.
• Január 11.-én Chagall-kiállítás megtekintése a bécsi Albertinában.
• Február 9.-én az Art&Antique kortárs galériák kiállítása a Bálnában.

Szent György egy pincekapun

• Február 22.-én A Galimbertik kiállítás (Galimberti Sándor, valamint első feleség, Lanov Mária és második felesége, Dénes Valéria festményei) a Nemzeti Galériában.

Holland kisváros tipikus Galimberti-féle rátekintő perspektívában