Parlament

Parlament

2018. október 18., csütörtök

Áremelési trükkök

Biztos ismeritek azt, hogy hogyan árazza le a zöldséges a krumplit.
Ki van írva:

Burgonya 1 kg
199 Ft
A táblát így módosítja:
Burgonya 1 kg
249 Ft
199 Ft

Mert a vevő nem azt nézi, hogy mekkora az ár, hanem hogy mekkorát spórolhat. Az isztambuli bazárban tudják az irhabunda-árusok, hogy a magyarokkal könnyű dolguk lesz: elég csak egy magas induló összeget mondaniuk, a magyar lealkudja a felére, és otthon büszkén meséli, milyen jó vásárt csinált. Bezzeg a német pontosan tudja, mi az irhabunda reális értéke, és erre próbálja lealkudni az árat. Megboldogult kollégám mesélte, hogy valahányszor a felesége vásárolt valamit és azzal dicsekedett, hogy mennyit spórolt, megkérdezte tőle, hogy akkor miért nem vett mindjárt ötöt a termékből, akkor ötször ennyit spórolhatott volna.
Onnan jutottak eszembe ezek a marketing-történetek, hogy már jópár éve kaukázusi kefirt fogyasztok esténként. Sok márkát végigpróbáltam, végül az Alföldi kefir nyert, második helyre a CBA kaukázusi kefirje került (igen, ha jó a termék, még Orbán udvari közértjében, a CBA-ban is hajlandó vagyok vásárolni), a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Spar kaukázusi kefirje állhatott. A többi kefirt túlságosan savanyúnak találtam.
Kb. fél évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy a kedvenc kefirem kezd eltűnni a polcokról, egy idő után már úgy kellett vadászni rá. Aztán már sehol sem lehetett kapni. Aztán megjelent egy új termék, neve Riska Drink&Go, nem műanyag flakonos, hanem papírdobozos, nem 500 g-os, csak 450. Gondoltam, kipróbálom. Mmmm, ez egész finom, majdnem olyan jó, mint a régi Alföldi, nézzük, ki gyártja. Hát mit látok: Alföldi Tejipari Vállalat. Kivezették a régi terméket, behozták új néven csökkentett mennyiségben, hogy árat emelhessenek.
Általában én csinálom a hétvégi nagy bevásárlást, így már figyelem egy pár éve, milyen trükkökkel próbálják elrejteni az áremelést az egyes cégek. Íme néhány:
  • Mennyiség-, súly- vagy térfogatcsökkentés. Biztosan mindenkinek feltűnt, hogy a 100-as csomag papírzsebkendő már csak 90 db-os, egy doboz cigarettában már nem 20, hanem csak 19 szál van, az 5-ös borotválkozó penge egyik rekesze már üres, túróból már régóta nem kapni 500 g-osat, csak 450-eset. Vannak olyan mennyiségek, amelyekben a gyártók valahogyan konszenzusra jutnak, hiszen aki fél kiló túrót próbálna eladni, annak a polcán maradna az árúja. Dobozos sörből is árulnak 400 ml-eset, de szerencsére csak a citromos változatból, nem terjedt el általánosan.
  • Trükközés a mértékegységgel. Különösen tejtermékeknél fordul elő, hogy a termék mennyiségét vagy g-ban, vagy ml-ben adják meg. Általában a vevő nincs pontosan tisztában a termék sűrűségével (fajsúlyával), ezzel is lehet nyerni néhány százalékot. Ma már ott tartok, hogy ha a feleségem azt mondja, vegyél egy nagy pohár tejfölt, 330 g-tól 500 ml-ig mindenféle kiszerelést kaphatok.
  • Mennyiségcsökkentés ajándéknak álcázva. A módszer a következő: megjelenik a joghurtos dobozon egy csík, rá van írva: 100 ml ajándék. Az ár változatlan. Aztán pár hónap múlva eltűnik az ajándék, a mennyiség 100 ml-rel csökkent. Újabb fél év múlva visszaáll az eredeti mennyiség, de persze ennek megfelelően emelik az árat is.
  • Emelik az árat, de a termék árát hetente-kéthetente leakciózzák. Ez különösen azoknál a termékeknél van, amelyeknél az ár meghalad egy pszichológiai küszöbszintet. Ilyen a Jogobella, amely már poharanként 159 forint körül van, a lúzerek megveszik ennyiért, a türelmesek megvárják, míg néha lemegy 109 Ft-ra. Így vásárolok margarint, Apenta üdítőt, Piroska szörpöt.
  • Kivezetik a terméket és másik márkanéven visszahozzák, de már más kiszerelésben, magasabb egységáron, ahogyan az én kedvenc kefiremmel történt, de bevett eljárás ez csokoládéknál is.
Vannak persze olyan termékek, amelyek már rég túllépték a lélektanilag elfogadható küszöböt, mégsem kerül sor soha leakciózásra, mert a gyártó úgy gondolja, hogy a vevő úgyis megveszi ennyiért is. Ez a helyzet pl. a Mackósajttal, gyermekkorom nagy kedvencével, mely kitart a 499 Ft-os áron.

Jut eszembe: 9-esre végződő árak. Amikor 1978-ban először jártam nyugaton, feltűnt nekem ez a mánia és borzasztó nagy marhaságnak találtam, de a marketing-szakemberek kimutatták, hogy azokban az üzletekben, ahol egy forinttal felkerekítik az árat, lényegesen jobban csökken a forgalom, mint amekkora a felkerekítésből származó minimális nyereség.
Pár hetes történet, hogy a UPC (áldassék a neve) üzletkötője felhívott telefonon, hogy mint régi ügyfelüket, megajándékoznak: kapok tőlük egy mobiltelefonszolgáltatást, a SIM-kártyát hamarosan kikézbesíti a futár, és ezért a havidíjam mindössze csak 1500 Ft-tal emelkedik. Mondtam az üzletkötőnek, nem kérem a szolgáltatást, ne emeljék az árat. Azt mondja, ezt nem lehet, nekem csomag-előfizetésem van, a csomagba most bekerült a mobiltelefon. Ha nem kérem a csomagot, akkor az összes szolgáltatást (tévé, internet, vezetékes telefon) listaáron számlázzák ki, és akkor sokkal többe fog kerülni.
Erre még Kohn bácsi is csak csettintene és azt mondaná: ügyes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése