Van egy régi Katona Klári szám, a Ha a cipőm beszélni tudna. Nos, ugyanígy vagyok én egy 26 éve, még 1999-ben vásárolt nyári vászonkapalommal. Tudni való, hogy szeretem a régi tárgyakat, melyekhez pont úgy viszonyulok, mint Bródy János az ő Filléres emlékeihez.
Vegyük például azt a legalább 70 éves aluminium turistadobozt, mely a mai műanyag dobozokhoz képest ormótlan és nehéz, mégis 2020-ban újra szolgálatba állítottuk és minden túránkra magunkkal visszük. Van egy gimnazista osztálytársnőm, aki 40 éve disszidált, és tavaly, az 50 éves érettségi találkozónkon megkérdeztem tőle, van-e olyan tárgya, családi emléke, amit magával vitt és azóta sem vált meg tőle. Nem tudott ilyet mondani. Hiába, nem mindenki ragaszkodik régi tárgyaihoz, ruhadarabjaihoz.
Az érintett vászonkalapot 1999 nyarán, korfui nyaralásunk előtt szereztem be. Íme az ominózus vászonkalappal készült első fotó:
Korfu, 1999
1999-ben volt egy teljes napfogyatkozás is, mégpedig augusztus 11.-én, édesapám 78. születésnapján. Az alábbi családi fotó a napfogyatkozás epicentrumában, Kőszegen készült a napfogyatkozás után, és talán a legjobban sikerült családi fotónk:
Kőszeg, 1999, Katival, Borival és Orsival
2006-ig minden nyaralásunk hű kísérője volt a kalap, amint azt az alábbi képeken is láthatjátok:
2000, Sárospatak, nővéremékkel
2003, Kréta, Borival és Orsival
2005, Garda-tó, az 1 éves Petra fején
2006, Horvátország, az öt tagú család
Ezután valahogyan hanyagolni kezdtem a vászonkalapot, különféle sapkákat és szalmakalapokat részesítettem inkább előnyben, de 2015-ben, amikor 25. házassági évfordulónkat Tiszakürtön a tiszavirágzás megtekintésével ünnepeltük, úgy gondoltam, hogy horgászmellényemhez pont jól illik a vászonkalap.
2015, Tiszakürt, Katival
A vászonkalap fontos kellék volt két dalomhoz: az elsőben a felcsúti kisvasútról énekeltem 2016-ban meglehetősen sikeresen (114 ezer megtekintés), a másikban pedig a CEU bezárásán szomorkodtam 2017-ben a Kis-Dunán (4500 megtekintés)
Azóta minden nyáron előveszem a kalapot, és bár továbbra is hordok sapkát és szalmakalapot, a vászonkalap is sok érdekes helyre elkísért.
2017, Szentendre, Pismány
2018, Tel Aviv, édesanyámmal, nővéremmel és Katival
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése