Most, hogy szépen ráfordultunk a választási kampány célegyenesére, egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy a választások tétje megint az, hogy Kádár népe maradunk, vagy a saját sorsát kezében tartó polgárok.
Miközben Márki-Zayék megpróbálják a népnek elmagyarázni, hogy életük hogyan függ a makrogazdasági folyamatoktól, hogy a nyersanyagok és energiahordozók tekintetében alapvetően a világpiacnak kitett ország tartósan nem függetlenítheti magát a világgazdasági folyamatoktól, hogy ha nem veszünk tudomást a nagyvilágban zajló eseményekről, akkor nem tudunk felkészülni egy esetleges még drámaibb árrobbanásra.
Orbánék ezzel szemben azt mondják, hogy a kormány elsődleges feladata a családok védelme, ezért védőburkot kell vonni köréjük, és ebbe a védő aurába nem gyűrűzhet be sem infláció, sem kamatemelés, sem energiaár-emelkedés. Talán még visszaemlékszünk, az első Orbán-kormány még polgári kormányként aposztrofálta magát. De a 2002-es vereségben rá kellett jönniük, hogy a polgár nem jó alattvaló. A polgár saját bajaira elsősorban saját tehetségeben, másodsorban önszerveződő közösségekben látja a megoldást, csak legutoljára az államban.
Az Orbán-kormány ismét Kádár népét farag a magyarból, aki Ferencjóskától, Kun Bélától, Kádártól és most legutoljára Orbántól vár megoldást minden bajára. Kádár népének nem kell tudnia az amerikai cseppfolyós földgázról, az Északi Áramlat II-ről, a sertéspestisről és a madárinfluenzáról. Kádár népe körömszakadtáig védi az ingyenes egészségügyet, de vígan fizet a CT-ért, ha az államiban csak fél év múlva van szabad időpont, és nem kérdezi, hogy ezt a pénzt miért nem vonhatja le a TB-befizetéseiből. Míg egy polgár érdekvédelmi szervezeteken keresztül alakítja sorsát, Kádár népe egyéni kis alkukat köt.
Talán vannak, akik még emlékeznek az Anyag- és Árhivatalra, egy Csikós-Nagy Béla nevű ember volt az elnöke. Ennek a hivatalnak módjában volt a teljes termelési lánc bármely pontján az állami beavatkozásra, így tartották kézben a fogyasztói árakat. Persze a "begyűrűzéstől" így sem védhették meg a lakosságot, a '70-es években már nyugtalanító áremelkedések kezdődtek. A hús árának emelését először a párttagokkal közölték, persze már rögtön aznap tudta az egész ország. De volt kompenzáció, a "húspénz", amit még az egyetemi ösztöndíjamhoz is hozzátették, de külön szerepelt a fizetési papíron. Azért nem megdolgoztunk, azt Kádár apánk adta nekünk.
Orbán nem a piacgazdaságokban alkalmazott hagyományos állami beavatkozási módokat alkalmazza, hanem visszatértünk a jó kis hagyományos direkt állami beavatkozásokhoz. Érdemes néhányat végignézni:
Rezsicsökkentés
Hitelmoratórium, kamatbefagyasztás
Üzemanyagár-befagyasztás
Alapvető élelmiszerek árának befagyasztása
Szintén ellenzéki javaslat, hogy az élelmiszerek áfáját csökkentsék. Ezt bizonyos élelmiszer-fajtákra meg is tették, így a mostani intézkedés is zömében erre az áfacsökkentett termékkörre terjed ki. Viszont egy minapi tévébeszélgetésben valaki úgy érvelt az ÁFA további csökkentése ellen, hogy "azt úgyis lenyeli a kereskedő", a vevő semmit nem érez belőle.
Na most itt álljunk meg egy pillanatra, mert az én alapvetően Marxszal pallérozott közgazdaság-ismeretemmel ez sehogyan sem fér össze. Mert lehet, hogy fellélegez a kereskedő, hogy de jó, legalább nem kell árat emelnie, de azért a konkurens hűvös lehelletét is ott érzi a tarkóján. Azon a konkurensét, aki arra vár, hogy egy árcsökkentéssel a versenytársa elé kerülhessen. Kínálati piacnál ez így működik. Persze a versenytársak megállapodhatnak abban, hogy együttesen lenyelik az áfacsökkentést, de arra való a Versenyhivatal, hogy árgus szemekkel figyelje az ilyen kartellezést.
A mostani intézkedés alapvetően a kiskereskedőre terheli rá az árbefagyasztást.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a választások előtt Orbán tipikusan pártállami eszközöket vet be egy alapvetően versenypiacon alapuló gazdaságban, ami még sok anomáliát fog okozni. Ráadásul ennek terheit a piaci szereplők vállára rakja, akik ilyen vagy olyan formában, de szépen továbbhárítják azt a végfelhasználókra. Közben Márki-Zayék felvállalják a lehetetlent, és három hónap alatt próbálják Kádár népének elmagyarázni a piacgazdaságot. A '70-es években egy rajzfilmsorozat, a Dr. Agy próbálta megtenni ugyanezt, Gyurcsányék alatt pedig a Modern képmesék. Ma viszont Kádár népének a Gyurcsány-show propagandafilmjeivel kell beérniük minden hullámhosszon és minden plakátfelületen. Híg trágyalével gombaként a sötétben
Részlet a Dr. Agy-ból |
Részlet a Modern Képmesékből |
Részlet a Gyurcsány-showból |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése