Megvan a családokról szóló nemzeti konzultáció végeredménye

Van egy zsidó vicc, egy kicsit ide illik:
Kohn hosszabb üzleti útra indul, ezért a rabbira bízza a kincses ládikáját, hogy biztonságba legyen, amíg visszatér. A rabbi azt mondja: Örülök Kohn, hogy így megbízol bennem, de tudod mit: hívjuk be a bóhereket (rabbinövendékeket), hogy ők is tanúsítsák, hogy átadtad nekem a ládát. Így a rabbi a bóherek jelenlétében elteszi a ládát, Kohn pedig könnyű szívvel indul útnak.
Mikor pár hónap múlva visszatér, első útja a rabbihoz vezet: Rebelében, hazatértem, legyél szíves add vissza a ládikámat. Milyen ládikádat? - kérdezi elkerekedett szemmel a rabbi. Hát amit a bóhereid jelenlétében átadtam neked. Én nem tudok semmiféle ládikáról, de rendben van, hívjuk be a bóhereket. A rabbi e szavakkal fordul a megszeppent bóherekhez: Ugye nem adott nekem Kohn semmiféle ládikát? Dehogy adott, mi nem láttunk semmit.
A bóherek kimennek, az elkeseredett Kohn a ruháját szaggatja és a haját tépi, amikor a rabbi kihúzza a sublótja egyik fiókját, és kiveszi belőle a ládikát. Miért csináltad ezt velem? - kérdi Kohn döbbentem. Azért, hogy lásd, milyen bóhereim vannak nekem. - válaszol a rabbi.
A családokról szóló nemzeti konzultációról már posztoltam egyszer. A kormány pénzt, paripát, fegyvert bevetett, hogy ez a kampánya is sikeres legyen:

• A több mint nyolcmillió választópolgárnak kiküldött kérdőíveket elsőbbséggel adták fel, hogy egy napot se késsen a küldeményük, jó kis plusz bevételhez juttatva az ünnepek előtt amúgy is túlterhelt postát;
• Az egész média, rádiók, televíziók, nyomtatott sajtó tele volt a konzultációra való felhívással;
• A Fidesz-közeli internetes hírportálok is felugró ablakkal reklámozták az eseményt;
• Egymást érték az óriásplakátok. A Budaörsi úton öt egymás melletti óriásplakát is a nemzeti konzultációt hirdette. A reklámköltség így ötszörös volt, de alig hiszem, hogy az üzenet ötször annyi emberhez jutott volna el.

Több milliárdra rúg a postaköltség, reklámköltség és a kérdőívek feldolgozása, de megéri, mert a nép - akárcsak a viccben a bóherek - jól visszamondják a leckét. Vagy mégsem?
Tegnapelőtt bejelentették, hogy megvannak az eredmények, 1 millió 382 ezer ember küldte vissza az íveket, ez nagyjából a megszólítottak egyhatoda, több mint egy millióval kevesebb, mint a Fidesz biztos szavazóinak száma. Ráadásul a nemzetikonzultacio.kormany.hu oldalon ma, két nappal az eredményhirdetés után még mindig ez a nem igazán irodalmi magyarsággal megfogalmazott szöveg várja az érdeklődőt:

Szóval a kormány szerint "Az eredmények alapján a magyar emberek nagy felhatalmazást adtak a kormánynak arra, hogy tovább bővítse a családtámogatási rendszert."
Próbáljuk tehát mi is egy kicsit komolyan venni ezt a "nagy felhatalmazást":

• A bevándorlástámogatás vagy családtámogatás kérdésben 99.18 % döntött a családtámogatás mellett. Mostantól tehát azzal lehet elutasítani a menekültek megsegítésének nemzetközi kötelezettségét, hogy a magyar emberek úgy döntöttek, hogy ezt a pénzt családtámogatásra kell fordítani. Kétségtelen, hogy ennek a kérdőívnek ez volt a legundorítóbb, leggyomorforgatóbb pontja.
• Szintén 99 % fölött mondtak igent arra, hogy a gyermekek fejlődését az államnak támogatni kell. De hát ez még a szálinista alkotmányunkban is benne volt: 52. cikkely: A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére; következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit.
• Csak 98.78 % véli úgy, hogy a gyermeknek joga van anyához és apához. Több mint egy százalék biológiából megbukott, vagy átlátott a kérdés sandaságán, hogy talán az azonos nemű párok gyereknevelési szándékát próbálják keresztülhúzni.
• A legkisebb támogatottságot (93.37 %-ot) az a gondolat kapott, hogy a három vagy több gyermekes anyák kiemelt támogatást kapjanak. Bár nem fogalmazták meg pontosan, mire is gondolnak, de szóba került a teljes adómentesség is.

A nemzeti konzultációval kapcsolatban Dömötör Csaba államtitkár így fogalmazott: "a nemzeti konzultáció jó lehetőség a párbeszédre a választások közötti időszakban". Mondja ezt akkor, amikor a kormány semmibe veszi a szakszervezetek véleményét a munka törvénykönyvének módosításakor, az akadémikus véleményét a tudomány finanszírozásának központosításakor. Iskolás módon szájba rágott kérdéseket tesznek fel, és van, aki még mindig komolyan elhiszi, hogy a véleményére kíváncsiak.
A bevándorlásról és terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció kapcsán 2015. májusában készült filmemet még mindig aktuálisnak tartom: Minek a kérdés, ha tudod a választ?