Mindössze egyetlen lemezt vásároltam tőle, az Antoine és Désiré-t, azt is erdélyi ismerősömnek ajándékoztam. Előadóestjén egyszer voltam, az Egyetemi Színpadon a '80-as évek első felében. Megdöbbentő volt, hogy itt áll egy ember egy gitárral, nála sokkal jobb énekesek és zenészek is vannak, mégis micsoda kisugárzása van ennek az embernek. Képes volt arra a pozitív energiaátadásra, amire csak nagyon kevesen, ő maga volt a költészet.
Utoljára 1991 őszén Koncz Zsuzsa Erkel Színházbeli koncertjén mint meghívott vendéget hallhattuk élőben. Az előadás azért nevezetes számunkra, mert ezen a koncerten mozdult meg először akkor még pocaklakó Bori lányunk.
Ezzel a hosszú bevezetővel a 75 éve született, de már sajnos kilenc éve halott művész tiszteletére rendezett emlékkoncertről írandókat készítettem elő. A közelünkben, a MOM Sportközpontban rendezték az előadást, a Vodku fiai zenekar szolgáltatta a zenét, a fellépő művészek pedig Gryllus Dorka, Jordán Adél, Miczura Mónika, Ónodi Eszter, Szávai Viktória, Tompos Kátya, Adorjáni Bálint, Anger Zsolt, Fekete Ernő, Thuróczy Szabolcs voltak. Nekem különösen Ónodi Eszter, Tompos Kátya és Fekete Ernő tetszett nagyon, de a zenekar gitáros-énekesének, Batai Istvánnak is hátborzongatóan csehtamásos hangja volt. A fiatal Adorján Bálintot nemrég láttuk a Mária Terézia tévéfilmben, mint gróf Esterházy Miklóst.
Az előadás szerkezete nagyon hasonlított egy Budapest Bár-koncertre: a színpad egy berendezett presszó volt, a fellépő művészek az asztaloknál ültek, hol felálltak és kimentek, hol visszajöttek. A főpincért Galkó Balázs alakította, ő volt egyúttal az előadás narrátora. Én végig azt vártam, hogy maga Cseh Tamás is megjelenik ballonkabátban, kalapban, rendel egy felest, és sajátos hangján elénekli a Fehér babákat, de csak egy szám erejéig idézték meg a kivetítőn: Cseh Tamás egy 30 évvel ezelőtti felvételen A 100 éjszaka című dalt énekelte, a Vodku fiai pedig élőben kísérték, meglehetősen bravúrosan.
Az előadás végén a színpadra jött Bereményi Géza, az elválaszthatatlan szerzőtárs, a művészek körülvették és közösen énekelték el a Budapestet. Bevallom, a végén kicsit elérzékenyültem, elfacsarodott a szívem:
Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, maradunk itt, maradunk.
Cseh Tamást azóta próbálja a jobboldal kisajátítani, amióta a 2002-es vesztes választás első fordulója után a Kossuth téri (kétmilliós) Fidesz-nagygyűlés színpadára ő is felült sok más híresség, sportoló és előadóművész közé. (A Fidesz 2010-es újabb kormányra jutását már nem élhette meg). Pedig Cseh Tamás hiába vonult ki a társadalomból indiánként Bakonybélen, már a '70-es években Jancsó Miklós filmes is felfedezte magának, Gyurkó László pedig a Huszonötödik Színházban alkalmazta. Számtalan filmben játszott rendszerváltás előtt és után is, zenét is szerzett jópár filmhez. Én utoljára az 1998-ban forgatott Tímár Péter-filmben láttam, a 6:3-ban, ahol egy harmonikást játszott. Öt évvel korábban Bereményi Géza filmjében, A turnéban pedig zongorista volt.
Beszélni kell még a Gellért téri Cseh Tamás-szoborról is. A bronz alkotást Majoros István szobrászművész készítette 2013-ban. Az életnagyságú szobor a fiatal Cseh Tamást gitárral kezében ábrázolja. Eredetileg a társadalomból kivonuló indiánt akarta megformálni, de a megrendelő XI. kerületi önkormányzat ragaszkodott a gitáros változathoz. Nem tudni, hogy bosszúból, hanyagságból vagy rejtett üzenetként, de a gitár jobbkezes húrozású ugyan, de a koptató a balkezes gitárokra jellemző oldalon van. Ilyen gitár a valóságban nem létezik, a koptató mindig a legvékonyabb húr alatt helyezkedik el, hiszen ha egy akkordot fentről lefelé megpendítünk, a hangoknak emelkedően kell megszólalniuk.
Íme Cseh Tamás eredeti gitárja és a szobron ábrázolt fordított gitár:
Cseh Tamás mindannyiunké. Felejthetetlen délután volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése