Emléked címlistánkon örökké él

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy a Facebook a holtak profilját sem törli ki, sőt, bizonyos applikációk miatt folyamatosan kapunk "tőlük" üzeneteket. Nemrég viszont egy Facebook-poszt megemlékezett egy szakmabeli kolléga tíz évvel ezelőtti tragikus haláláról. Mivel tizenvalahány évvel ezelőtt magam is dolgoztam az illetővel egy közös projekten, megnéztem, hogy megvan-e a száma a telefonomban. És valóban ott volt.
Gyorsan átfutottam a címlistámat, és további négy halott ember számát találtam meg. Azt mondják, hogy halálunk után fennmaradó alkotásainkban és utódaink emlékezetében élünk tovább. Most már hozzátehetjük: ismerőseink mobiltelefonjaiban is. És nemcsak halottaink, de egész múltunk megtalálható telefonunk címtárában:

• Lányaim zenetanárai;
• Az óvoda telefonszáma, ahol be lehet jelenteni, ha beteg a gyerek;
• Rég nyugdíjba ment körzeti orvosok mobil számai;
• Lányaim volt osztálytársainak szülei;
• Unokatesóim régen elvált házastársai;
• Különféle, a gyerekek által csak rövid ideig űzött sportok edzői;
• És persze sok-sok szakmabeli, akivel valaha egy-egy projekten hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgoztam.

MOBILODBAN ÖRÖKKÉ ÉLEK

Mert benne élek minden félrecsúszott
Nyakkendődben és elvétett szavadban
És minden eltévesztett köszönésedben
És minden összetépett leveledben
És minden ócska mobiltelefonodban
Élek és uralkodom örökké, Amen.