Parlament

Parlament

2017. november 11., szombat

Gondolatok a reformáció 500. évfordulóján, II. rész

A reformációról szóló gondolataim első részét Dávid Ferenc egyházánál, az unitáriusoknál fejeztem be.
Az angliai reformáció abban tér el a kontinens vallási mozgalmaitól, hogy nem annyira a belső reform igénye, mint inkább politikai indítékai voltak. VIII. Henrik azért hozta létre az anglikán egyházat, mert Róma nem volt hajlandó elválasztani feleségétől, Boleyn Annától. Az anglikán egyház feje a mindenkori uralkodó, így aztán a katolikusok mellett a római katolikus szertartásrend erőteljesebb elutasítását követelő puritánok és a királyi befolyást elutasító independensek ellen is állandó harcot kellet folytatniuk, hullottak is a fejek rendesen a Towerban, ahogyan ez az angol királydrámákból megtudható.
A magyarországi reformáció a török befolyás növekedésével és ezzel együtt a katolikus egyház meggyengülésével nagyon gyorsan terjedt, mind a lutheránus, mind a kálvinista irányzat. Sárospatakon 1531-ben, Debrecenben és Pápán is nagyjából ekkor alakult meg a református kollégium, de az idei nemzeti tanévnyitó kapcsán megtudhattuk, hogy Nagykőrösön is 1557-ben alapították a Református Gimnáziumot. Moldova György Negyven prédikátora 150 évvel később, valamikor a vasvári béke után játszódik, amikor a Habsburgok pozíciója megerősödött és erős ellenreformáció indult meg az országban. Moldova 1973-ban írt regényének már nekifutottam valamikor negyven évvel ezelőtt, de nem jutottam tovább az első fejezetnél.
A Wesselényi-összeesküvés kapcsán, Zrínyi Péter és Frangepán György (sub rosa - rémlik?) kivégzése után koncepciós perek indultak a hazánkban működő kálvinista és lutheránus prédikátorok ellen, azzal vádolva őket, hogy támogatták a király elleni összeesküvést. A perben a prédikátoroknak három kiutat ajánlottak:

  1. Felhagynak prédikátori tevékenységükkel, és hitüket megtartva élhetnek tovább;
  2. Elhagyják az országot, és tovább prédikálhatnak;
  3. Katolicizálnak, és akár papi hivatásukat is folytathatják.
Moldovát azért izgatta ez a történet, mert úgy látta, hogy a '70-es évek értelmiségének is ugyanezt a választási lehetőséget kínálta az aczéli kultúrpolitika. Moldova regénye a hit megőrzéséről, az elveinkhez való hűségről szól. (Tudtátok, hogy a "hit" és a "hűség" etimológiailag ugyanabból a szótőből fakad, akárcsak az angol a faith=hit és faithful=hűséges szavak?). A hitét megtartó és inkább a gályarabságot választó prédikátorok története annyira megragadta Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázót, hogy sportolói pályafutása végén ezzel a könyvvel vonult el negyven napos meditációra egy tanyára, ahogy erről a Küldetés című magyar filmben vallott (Kósa Ferenc 1976-ban készült filmjében Balczó olyan dolgokat mondott ki, amit abban az időben még nem nagyon lehetett, többször hangzott fel a taps a nézőtéren). Moldova számára a hűség azt jelenti, hogy ma már talán ő az egyetlen igazi, érdek nélküli kádárista. Ő Kádárban nem az '56-ot véres kézzel elfojtó zsarnokot, hanem a kisemberek - ahogy Kádár mondta: a gyalogok - pártján álló vezetőt. Nem értek vele egyet, de nagyra becsülöm hűségét.
Negyven prédikátor főszereplője, Kócsi Csergő Bálint is felteszi magának ugyanazt a kérdést, amit Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versében:

De nem volt nagy ár
mégis a harmincévi döghalál,
d’Aubigné dühe, Coligny halála,
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,
fél Németország, a kettétörött
Európa, s hogy itt volt a török
százötven évig és a mi hazánk... —
Ez lett a ,,győzelem"! Ezt küldte ránk
Isten azzal, hogy ,,napként kimutatta":
nem ÉRTE folyt a harc, hanem MIATTA;
ilyen volt, mit díjul szánt a jövő:
— mert volt-e vajon győztes, kit nem ő
rendelt ELEVE győzni?

Illyés megválaszolja, amit valószínűleg mindannyian tudunk:

Hiszed, hogy volna olyan-amilyen
Magyarság, ha nincs — Kálvin?

Hatvanéves születésnapomra megkaptam I. Rákóczi György Bibliájának fakszimile kiadványát. Van abban valami megható, ahogyan a 16. század végén, két évszázaddal a nyelvújítás előtt próbálják a magyar hangokhoz, szavakhoz igazítani a latin betűket, hogy végre magyarul hangozhasson el a Szentírás a templomokban.
Vizsolyi biblia címlapja, magunknak nyomtatva
Az 500 évvel ezelőtti reformáció csak új egyházakat hozott létre, de végül a tridenti (trienti) zsinatal (1545-1549) a római katolikus egyházban is megújulás vette kezdetét.
És most ugorjunk megint fél évezredet. Ma az európai államok túlnyomó többsége szekuláris, az állam és az egyház szigorúan szétválasztott. Ezért hangzik furcsán, hogy a magyar miniszterelnök az évfordulós ünnepségen arról beszél, hogy a jelenlegi kormány isteni küldetést teljesít és Isten kegyelméből kormányoz.
A Parlament falai között ördögűzőkre hivatkozó, a Sátán elleni harcot hirdető kormánypárti felszólalás hangozhatott el.



Az Orbán családot amúgy is átjárja az isteni küldetéstudat. Fiatal korában Orbán Viktor közel került egy magyar metodista egyházhoz, az Evangéliumi Testvérközösséghez és annak karizmatikus vezetőjéhez, Iványi Gáborhoz. Ennek az egyháznak a szertartása szerint házasodott és itt keresztelték meg két gyermekét. Mivel a metodista mozgalom a világban főleg laikus igehirdetők, buzgó tanítványok körében terjedt, nem lehet véletlen, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár is isteni kinyilatkoztatásokat közvetít lelkészi, teológiai végzettség nélkül követői felé a Felház nevű egyházban?, gyülekezetben?, vallási közösségben?
A sors fintora, hogy mivel az Iványi-féle egyház kritizálta a jelenlegi kormányzatot, az új vallási törvény értelmében a MET már nem lehet egyház, többek szerint maga a miniszterelnök húzta ki a listáról Iványiékat. Orbán református létére olyan "bálványimádó" szertartásokon vesz részt, mint a Szent Jobb körmenet, és olyan "babonaságokat" tűr el, mint a már említett parlamenti felszólalás.
Pedig - hogy posztom végén visszakanyarodjak a Negyven prédikátorhoz - a Debreceni Kollégium esküszövege a katolikusokat nemes egyszerűséggel "babonás pápistáknak" nevezi.

"Tanítóink mondták: legyetek jó sókká, szövétnekekké, csillagokká…"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése