Nagypapám, akit a háború utolsó évében 19 évesen soroztak be, gyakran mondogatta a korabeli katonanótát: Megállj, megállj kutya Szerbia, nem lesz tiéd Hercegovina!

Ami pedig Szerbiát illeti, ma jártam benne először, mégpedig fél nap alatt. Mi sohasem nyaraltunk a régi Jugoszláviában, 1978-ban, nyugati turistautam végén a Velence-Trieszt-Zágráb vonalon jöttünk haza, de az Horvátország. 2006-ban a horvát tengerparton nyaraltunk, később pedig többször autóztunk át Szlovénián, egyszer még megálltunk, hogy megnézzük a postojnai cseppkőbarlangot és a predjamai várat. De Szerbiában sohasem jártam, egészen a mai napig.
Nővérem tavaly és tavalyelőtt elvitte Petrát és unokaöcsém két kislányát egy békéscsabai népművészeti táborba. Idén nyáron úgy alakult, hogy a békéscsabai tábor nővérem más programjával ütközik, de szívesen elvitte a lányokat a vajdasági Bajsára egy egyhetes népművészeti találkozóra. Én fuvaroztam le őket ebéd után, utána fordultam, és már jöttem is haza. Bajsa Topolya melletti kis bácskai falu, kb. 50 km-re Röszkétől. Bizony, legalább 10 éve nem léptem át nem schengeni határt, kicsit furcsálltam az útlevél- és vámvizsgálatot. Kényelmes dolog ez az Unió.
Remélem, egy hét múlva élményekkel teli kislányokat fuvarozhatok haza ebből a vendégszerető faluból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése