A Tóra örömünnepétől a Tóra örömünnepéig

A szimchat Tórá, vagyis a Tóra örömünnepe napján visszatért az összes túsz Izraelbe. Két évvel ezelőtt a szimchat Tórá pont október 7.-ére esett, amikor a Hamász brutálisan rajtaütött a Nova zenei fesztiválon és a környező kibucokon, brutálisan legyilkolva mintegy 1200 lakost, és elhurcolva 251 túszt. A Tóra örömünnepén a templomban befejezik a Tóra végigolvasását majd újrakezdik. Vagyis két Tóra-olvasásnyi idő kellett a túszok hazatértéig.

Két évvel ezelőtt azt a címet adtam a posztomnak, hogy Újrakezdés. Mert hasonlóan a Tóra újrakezdéséhez, a terrortámadással is lezárult egy korszak és valami új kezdődött. Vajon mennyire vált be a Hamász számítása, mi volt a terve?

• Arra valószínűleg számítottak, hogy Izrael kegyetlenül leszámol velük, de abban bíztak, hogy a környező muszlim országok - amelyek közül egyre többel sikerült Izraelnek megállapodnia - a segítségükre sietnek, és sikerül legyőzniük "a Sátán birodalmát". Nos ehelyett a közel-keleti helyzet teljesen átrendeződött, melynek két nagy vesztese Irán és a Hezbollah. A Hezbollah lefegyverzésével pedig bukott az oroszokkal baráti viszonyt ápoló szíriai rezsim is. Vagyis a Hamásznak ez a számítása nem jött be, és lényegében támasz nélkül maradt.
• Arra is számítottak, hogy a világ közvéleményének szimpátiája a palesztin nép felé fordul, és elfordulnak Izraeltől. Nos, ez a várakozásuk beteljesült, szerte a világon vannak palesztinpárti tüntetések, Izraelt elítélő közlemények, kiállás egy jövőbeli palesztin állam mellett.

Gyökeres fordulatot kétségtelenül az USA erőteljes fellépése jelentett. Komoly segítséget nyújtottak Izraelnek az iráni atomfenyegetés felszámolásában, de egyúttal sikerült nyomást gyakorolniuk a térség országaira és Izraelre egy, az USA által diktált békeszerződés elfogadására. Pedig Donald Trumpról tudjuk, hogy sohasem egyenes vonalban közelít a célja felé.

• Beiktatása előtt még a "poklok poklával" fenyegette meg a Hamászt, ha nem engedik szabadon az összes túszt addigra, mire beiktatják.
• Trump azt is javasolta, hogy a gázai lakosokat ki kell telepíteni, az USA átvenné a területet és a Közel-Kelet riviéráját hoznák itt létre.

Nem kerülhető meg a gázai áldozatok magas száma és az Izraelt ért "népírtás" vád. A háború alatt 67 175 halott volt palesztin részről: 31 754 férfi (47%), 20 179 gyermek (30%), 10 427 nő (16%),4 813 idős ember (7%). Nem derül ki, hogy a férfiak közül hányan voltak harcosok, illetve az sem, hogy hányan haltak természetes halált. 67 ezer halott nagyon sok, de mégis "csak" a gázai lakosság 3,4%-a. A második világháborúban csak a magyar katonai veszteség tett ki ekkora arányt, amihez még hozzájött 60 - 100 ezer magyar civil áldozat és legalább 400 ezer elpusztított magyar zsidó, ez utóbbi tényleg népírtás volt.

A népírtásról, vagyis a genocídiumról egy az ENSZ által elfogadott deklaráció szerint akkor beszélünk, ha egy népcsoport teljes vagy részleges elpusztítására irányuló szándék áll fenn, akár emberek megölése, fizikai vagy mentális károsítása, születések megakadályozása vagy életfeltételek ellehetetlenítése által. Hogy világos legyen: ha egy gázai kórházat azért bombázok le, mert "hadd pusztuljanak az arabok!", akkor valóban népírtásról beszélünk, de ha azért, mert az alagsorában a terroristák egy rakétaösszeszerelő üzemet működtetnek, akkor a sok civil áldozat, ami ennek az üzemnek a megsemmisítésével jár, felvetheti a háborús bűntett vagy az emberiesség elleni bűntett tényállását, de a népírtásét semmiképpen. Valószínűleg még évekig fogják vizsgálni, hogy egyes gázai hadi cselekmények mennyire ütik meg a háborús bűntett mértékét, de a Hamásznak a hadműveleteket bármikor módjában állt volna leállítani a túszok elengedésével.

És hogyan alakult a túszok sorsa? A 251 túszból 166-an menekültek meg élve: 8-at kimentettek, 158-at elengedtek. 85-en veszítették életüket, ebből 65 holttest visszatért Izraelbe, 20 holttest még nem került elő. Alul láthattok egy idővonalat a túszok sorsának alakulásáról.

Forrás: The Washington Post (kattints a teljes képernyős nézetért)

Miközben az izraeli túszok sorsát böngészem egy Wikipedia-oldalon, döbbenten fedezem fel, hogy az egyikőjüknek pont az a neve, mint a vejemnek, és 2023. december 8.-án egy sikertelen kimentési kísérlet során hunyt el. Egy héttel később pedig három túsz baráti tűzben veszítette életét.

Nagy kérdés, hogy mi lesz ezután? Valóban sikerül-e egy "semleges entitás" által fenntartott status quo-t kialakítani a térségben? Még hány generáción át fog izzani a népekben az egymás elleni gyűlölet? Kik, milyen pénzből fogják Gázát újjáépíteni? Fény derül-e arra, hogy milyen tényezők vezettek el oda, hogy az izraeli hírszerzés nem tudott a Nova fesztivál ellen készülő támadásról? Bíróság elé kerül-e Benjamin Netanjahu? Lesznek-e háborús bűntettekkel kapcsolatos perek?

Egy biztos: ahogyan a Tóra olvasása újrakezdődött a tegnapi nappal, úgy kezdődött valami új a térségben. A Tóra kezdő mondatai bizakodásra adnak okot:

Legyen világosság: és lőn világosság!

Egy 77 éves szeretetmackó

Presser Gábor olyan, mint egy csupaszív mackó. Zenéjét receptre kéne felírni. Az MVM Dome-ban megrendezett koncertjén a csarnok úgy feltöltődött pozitív energiával, hogy ezzel akár a Holdba is repíthetett volna minket. "Mindig magasabbra!"

Amikor még az év elején megvásároltuk a jegyünket a koncertre, azért fohászkodtam, hogy jaj, csak nehogy közbejöjjön valami. Szerencsére nem jött közbe semmi gikszer, és a koncert minden várakozásunkat felülmúlta.

Már a Presser-könyv kapcsán (melynek második kötete is megvan és várakozik a csőben) megírtam, hogy Pici bácsi a magyar könnyűzenei élet nagy kovásza. Koncertje a Presser-életmű keresztmetszete volt számtalan vendégművésszel, énekesekkel, zenészekkel táncosokkal. Ők voltak a "403. társulat". A hangtechnika tökéletes, a látványtechnika pedig fergeteges volt, kicsit a Presser-könyvet láttam a kivetítőkön megjelenni.

A koncert elején hippi táncosok lepték el a színpad környékét és a Neked írom a dalt-tal énekeltették meg a közönséget. A hippik később tánckarrá alakultak, és pont úgy néztek ki, mint a Hair színes forgataga. Aztán Pici bácsi elfoglalta a helyét a küzdőtér közepén lévő négyzet alakú pódiumon egy zongora és egy szintetizátor között, körbevették a zenészek: ütősök, szóló és basszusgitárosok valamint a vokalisták. És kezdetét vette a két és fél órán keresztül tartó csoda.

Időben nem lineárisan haladtunk, de az ős-Omegától az LGT-n keresztül a patronáltjainak írt dalokon és a musicaleken keresztül egészen a napjainkban íródott dalokig jutottunk el mindenféle bakugrásokban.

Az Omegás időkből elhangzott a Tízezer lépés (Sena Dagadu előadásában, akit legutoljára az István a király 40 éves jubileumi előadásán hallottunk énekelni a Sámánasszony szerepében) és a Rettenetes emberek, ezenkívül Az 1958-as boogie-woogie klub megidézése. A legtöbb dal az LGT-s korszakot idézte: Mi lesz velem, Mindenki blues, Mindenféle emberek, Nézd az őrült, Egy elfelejtett szó, Nem adom fel, És jött a doktor, Embertelen dal, Pokolba már a szép szavakkal.

Megható volt, hogy megemlékezett arról, hogy az első magyar nyelvű beat-dalokat az Illés együttes játszotta, fergeteges Little Richard előadást hallhattunk. A képzelt riportot a Ringasd el magad (megint a közönség megénekeltetésével) és a Valaki mondja meg című dallat idézte meg. A padlásból pedig a Fényév távolság és a és az Örökre dalok hangzottak el Wunderlich József előadásában. Wunderlich ingén egy Arany János- és egy Petőfi Sándor-portré volt, jelezve a szerző kétségbe vonhatatlan magyarságát ("Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim").

De persze Presser dalai mindenütt felbukkantak a magyar popzenében:

• A Kovács Katinak írt Rock'n Rollert most Ruzsa Magdi énekelte, a Csík zenekar és Presser harmonikajátéka kíséretében;
• A Mond kis kócos című, Komár Lászlónak írt dalt Vitáris Iván énekelte;
• A Katona Klárinak írt Lárika-dalokból elhangzott a Mint a filmeken, az Amig várok rád és a Miért nem próbálod meg velem. A dalokat Lábas Viki és Falusi Mariann énekelték;
• Egy Vikidál-dal is elhangzott, a Csak a szívemet dobom eléd;
• Az Ibojka lemez legszebb dalát, a Voltam Ibojka című számot maga Oláh Ibolya énekelte, aki más számokban is énekelt;
• Elhangzott egy dal a Rutinglitang-ból is.
• Kern András számára írt dalai közül vitathatatlanul a legnépszerűbb, és igazi koncertzáró dal a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Ezzel nemcsak megénekeltette, de meg is ríkatta a közönséget.

Tudnivaló, hogy számos dal szövegét maga írta, vagyis nemcsak hatalmas zenész, de érzékeny költő is. De megemlítette, hogy az egyetlen dalszöveg, amit Laux József írt, az a Mindig magasabbra volt. Presser zenei ízlése kifinomult, zenésztársait igényesen választja ki, de irányukban maximális szeretettel és alázattal viszonyul. Pici bácsi direktben nem politizál, csak finom jelzéseket küld, például hogy a kortárs irodalom melyik szeletéből ihletődik (Esterházy, Parti Nagy, Erdős Virág, Závada Pál), de Falusi Mariann lírai zongorakísérettel Andante-ban elénekelt "Egy a jelszónk, a béke" kezdetű dalát is értette, aki érteni akarta.

A koncertet az Utolsó billentyű című, direkt erre az alkalomra komponált dalával zárta, melynek záró motívumai már az Electromatic dallamait idézték.

Felejthetetlen este volt. "Ó ez embertelen jó!"

Megvan a harmadik K: Krasznahorkai Nobel-díjas!

Amikor két évvel ezelőtt Karikó Katalin és Krausz Ferenc egymást követő napokon kaptak Nobel-díjat, titkon abban reménykedtünk, hogy egy harmadik K-s is megkapja a rangos elismerést, Krasznahorkai László. Persze az már túl szép lett volna, hogy teljesüljön, mégis csupán két évet kellett várni, hogy ez is valóra váljon: a Svéd Királyi Akadémia Krasznahorkai Lászlónak ítélte a 2025. évi irodalmi Nobel-díjat.

Milyen érdekes, hogy a 21. század öt magyar Nobel-díjasából (Kertész Imre, Herskó Ferenc, Karikó Katalin, Krausz Ferenc, Krasznahorkai László) négynek a neve K-val kezdődik. (Azért negyed század alatt 5 Nobel-díjas - még ha Kertész Imre és Herskó családjával együtt egy véletlennek köszönhetően élték túl a holokausztot, így azután Herskóék '50-ben legális módon vándoroltak ki Izraelbe - nem kis dolog!). De ami még érdekesebb, az ötből három munkássága erősen megosztja a magyar közvéleményt.

• Karikó Katalint az oltásellenesek kifejezetten tömeggyilkosnak tartják, és most új erőt meríthetnek Donald Trump egészségpolitikájából, hiszen Robert F. Kennedy egészségügyi miniszter is kifejezetten oltásellenes, az mRNS-sel kapcsolatos kutatások állami támogatását pedig beszüntették;
• A két irodalmi Nobel-díjasunkat, Kertészt és Krasznahorkait pedig sokan kifejezetten idegen-szívűnek, magyarellenesnek tartják.

De haladjunk sorjában. Amikor 2002-ben Kertész megkapta a rangos elismerést, bevallom, nem is tudtam, ki az a Kertész Imre. Soha semmit nem olvastam tőle, a Sorstalanságot is csak a díj megkapása után. Ezzel szemben Krasznahorkai már évtizedek óta ott van a magyar prózairodalom élvonalában, regényeinek megfilmesítésében Tarr Béla nemzetközileg is kiemelkedőt alkotott. Krasznahorkai két regényét is olvastam, mindkettőről posztoltam. 2021-ben a Herscht 07769 című egymondatosát, tavaly pedig a Zsömle odavan című királyregényét.

A filmekkel még jobban állok. Tarr Béla valamennyi filmjét láttam, ami Krasznahorkai regényéből vagy forgatókönyvéből készült:

• Tulajdonképpen a legelső Krasznahorkai-ihletésű Tarr Béla-film, amit láttam, és erre mozijegyet is vettünk, A torinói ló volt, 2011-ben. Érdekes, hogy Tarr utolsó filmjét láttuk legelőször;
• A Sátántangót 2013-ban néztem meg a tévében, este kezdődött és hajnalig tartott a vetítése a hét órás filmmonstrumnak;
• 2016-ban szintén magányosan néztem végig A londoni férfi című filmet a tévében Nemes Jeles László és a Saul fia Oscar-díja kapcsán, mivel Nemes Jeles több Tarr Béla-filmben is a rendező asszisztense volt;
• A Werckmeister-harmóniákat (Az ellenállás melankóliája című regényből készült) két évvel ezelőtt, szintén a tévében, de ebbe már Katit is be tudtam vonni;
• Tegnapelőtt a Duna TV-ben műsorváltozás volt Krasznahorkai Nobel-díja kapcsán, és leadták a Kárhozatot, mely Tarr Béla első (1987-es) Krasznahorkai-filmje. Hét évvel előzte meg a Sátántangót, de nemcsak annak már szinte összes stílusjegyét hordozta, de már ebben kezdett összeállni a Sátántangó alkotói gárdája is. Érdekes, hogy utoljára láttam a legelső Krasznahorkai-filmet.

Ahogyan említettem, a hivatalos kultúrpolitika hozzáállása Krasznahorkai munkásságához elég vegyes. A Magyar Nemzet egyik gyakran publikáló szerkesztője, Szentesi Zöldi László például ezt tudta leírni évekkel ezelőtt az akkor még létező 888-ban:

"Esterházy, Nádas, Spiró, Krasznahorkai, Dragomán, Grecsó, Závada és a többi. Bár ismerem őket, hosszan lapozgatom könyveiket. Mindenütt bekezdések nélküli szózuhatag vagy éppen tagolt rendetlenség. Egy valaha lezajlott posztmodern forradalom formai és tartalmi utóvédharcai. A sorok mögött nagyra hízott egók, belterjes és szűkre zárt terek, íróasztali élmények, önmutogató parádék. Egyik-másik regény az olvashatatlanság határán. Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria"

Ízlelgessük: "Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria". Nyilván a Nobel-díjat is egy értékhiányos, belterjes társaság ítélte oda. De Németh Szilárd, a Fidesz ökle is furcsán gratulált Krasznahorkainak:

Vagyis finoman jelezte, hogy ez nem éppen az ő ízlésvilága, amivel természetesen semmi probléma nincsen, csak nem kellene ezt ennyire bunkó módon értésre adni. Ezért érezte Krasznahorkai a miniszterelnök gratulációját is álságosnak, hiszen a hivatalos kulturális kormányzatnak semmi köze sincs a sikeréhez.

Idén februárban Stockholmban a Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat vette át az író, és egy interjúban így nyilatkozott a magyar közállapotokról: „Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció... A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda."

Persze akik kicsit is ismerik az író munkásságát, tudhatják, hogy ő mindig a fonákjáról tekint a magyar társadalomra, sőt, az egész világra. Mégis kiabáltak kígyót-békát az íróra az interjú megjelenése után. "Aranytollú" Bayer Zsolt így üzent a szerzőnek: "Sok jó művészt fel tudok sorolni, akik zsidóztak, magyaroztak, saját országukat csepülték vagy épp totalitárius eszme szolgálatába álltak, ettől még jelentős alkotók voltak, ebbe a sorba illeszkedik Krasznahorkai is. Ettől még végtelenül visszataszító, amit mond, már amennyire egy szamárság visszataszító lehet.”

Ezért volt meglepő, hogy két héttel ezelőtt Orbán a felújított Lőkösháza-Békéscsaba vasúti vonal kapcsán Krasznahorkait idézte:

"Krasznahorkai László úr, egy író, idevalósi a szomszédos Gyulára. Van egy regénye, ami egy vonattal indul egy meg nem nevezett, de ha jól értem, akkor igencsak Békéscsabára hajazó megyeszékhelyen. Ami ott, abban a regényben elénk tárul, az Lázár miniszter úr rémálma. Soha meg nem érkező vonatok, kapkodó állomásfőnök, frusztrált utasok, lepukkant állomások, hogy úgy mondjam, a helyzet nem túl kedvező ebben a regényben. Azonban a Békéscsaba–Lőkösháza vasútszakasz felújításával ez megváltozott, a regény a múlt, ez itt meg a jövő."

Bár a miniszterelnök nem nevezte meg, de Az ellenállás melankóliája című regény nyitó mondatait idézte fel. És ha már itt tartunk: Krasznahorkai a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, regényei online olvashatók teljesen ingyen, ezért valószínűleg innen fogom pótolni én is a mulasztásaimat.

Mivel új Nobel-díjasunk Gyula város szülötte, utánanéztem Gyula díszpolgárainak. Fura egy ilyen lista, mert Kossuth, Jókai és Erkel mellett megtalálható rajta Gömbös Gyula miniszterelnök is. Krasznahorkai László nincs a díszpolgárok között, de az egyéb kitüntetettek között van egy Krasznahorkai: Krasznahorkai Géza könyvtárigazgató, aki Gyula város közszolgálatáért kapott kitüntetést.

Nagyon remélem, hogy a város hamarosan díszpolgárai közé emeli friss Nobel-díjasunkat, ha már nem tette meg 2004-ben a Kossuth-díj megkapása után, vagy 2015-ben a Nemzetközi Man Booker-díj odaítélése után. De lehet, hogy a Gyulai közgyűlés is saját ízlése után megy, és egy Jókai mellett nem férhet meg egy Krasznahorkai.

Az őszi kultúrcunami folytatódik

Zsúfolt kilenc napunk volt, tele kulturális programokkal, ezért most időrendi felsorolás következik.

Szeptember 27., szombat

A 25. @®© kiállítást rendezték meg az idén, szerintem a legtöbbön ott voltunk. Még Geszti Péter hozta létre, és kezdetben az Ötvenhatosok terén (Felvonulási téren) tartották, aztán az építkezések miatt átkerült az Álmos vezér útjára, hogy aztán végül a Bikás parkban állapodjon meg. A kiállítás címe "Ennyike", és szokott módon most is rendszerkritikus plakátok voltak többségben.

A kontraproduktív Pride-betiltással több mű is foglalkozott, a fenti kép az egyik kedvenc. Kíváncsi leszek, hogy a hétvégi Pécs Pride kapcsán indulnak-e szabálysértési perek.

Szeptember 28., vasárnap

Orsiék az unokákkal most Amerikában vannak, és küldtek fotókat a Kennedy Space Center-ből. Mi meg Katival kedvet kaptunk, és megnéztük a HUNIVERZUM: Magyarok a világűrben című kiállítást. Látszik, hogy ebbe a kiállításba beletettek apait-anyait, még saját illata is volt a kiállításnak, amit egy parfumeur kevert ki. Főleg kamaszoknak van nagyon sok interaktív attrakció, van dokkolásszimulátor, kilövés-szimulátor, VR szemüveges túra az űrállomás környékén, mikrogravitációs futópad stb.

Én viszont nem tudtam megállni, és a rákövetkező héten kirobbant "Zsolti bácsi" botrány hatására elkészítettem az alábbi képet:

Szeptember 29., hétfő

Még a Pozsonyi Pikniken vett jegyet Kati a Pécsi Balett Carmen című előadására. Az 1960-ban alakult Pécsi Balett volt az első kortárs balett-társulat Magyarországon, amit aztán majd' 20 év múlva követett a Győri Balett. Ma már sok kortárs tánc- és balett-társulat van.

Az előadás receptje egyszerű: Válaszd ki Bizet operájából a legnépszerűbb dallamokat, egészítsd ki kortárs zenei részletekkel, a mű öt legfontosabb szereplőjének, Carmennek, Don Josénak, Escamillónak, Micaelának és Zunigának adj önálló karaktert, és máris kész egy valamivel több mint egy órás előadás.

Jó kis este volt.

Október 1., szerda

Október 1-je hagyományosan az idősek és a zene világnapja, és pont erre a napra adott át egy barátom féláron két hangversenyjegyet a MüPa-ba, a Londoni Szimfónikus Zenekar Sir Antonio Pappano vezényletével. Sosztakovics, Prokofjev és Beethoven volt műsoron.

Egy brit zenekar sokkal szertartásosabb, mint egy magyar, a koncertmester külön vonul be, a karmestert pedig állva fogadja a zenekar. A zongorista Seong-Jin Cho zseniális volt.

Október 3. péntek

Ez kevésbé kulturális, inkább nosztalgikus esemény volt: egyetemi évfolyamtalálkozó. Akikkel együtt voltam katona, azokat 51 éve, a többieket 50 éve ismerem. Több volt osztálytársam is volt közöttük. Jópárral később is volt szakmai kapcsolatom, pl. az ex-miniszter Süli Jánossal, aki egykoron Pakson a villamos szakterületet irányította. Több volt tanárral is tudtam beszélgetni.

A szervezők kérésére összeállítottam egy tíz perces anyagot azokból a fényképekből, amiket a volt kollégium látogatásakor készítettem. Egykori tankörömbe 13-an jártunk, ketten már nem élnek közülük, most heten jöttünk össze.

Október 4., szombat

Koradélután kimentünk a Könyvfesztiválra, amit most először nem a Millenárison, hanem a Bálnában rendeztek meg. A helyszínválasztás azért bizarr, mert a Bálnában haditechnikai kiállítás és toborzóiroda működik, tankok árnyékában voltak a könyvsátrak.

Én a Telex standján a Grafitember (Merényi Dániel) Napirajz 2020-2024 című karikatúra-gyűjteményét vásároltam meg és dedikáltattam a szerzővel.

A Grafitember karikatúráit már az 1900 napja "államosított" Indexben nagyon szerettem, aztán ő is sok újságíró társával átment a Telexhez, és most annak lapjain vidít fel nap-min-nap bennünket.

Este a Centrál Színházban Martin McDonagh A kripli című színdarabját néztük meg. A szerző neve ismerős lehet a Három óriásplakát Ebbing határában című filmből. A darabot Varró Dani fordította, és egy nagyon sajátos, szinte már Parti Nagy Lajosos nyelvezetet sikerült megalkotnia, hogy megpróbálja visszaadni a száz évvel ezelőtti kis istenhátamögötti ír sziget, Inishmaan (Aran-szigetek) falusi világát. A történet egyszerre vicces, riasztóan kemény és megható, a színészi alakítások jók, a díszlet egyszerűségében is remek.

Október 5., vasárnap

Ez a nap volt a kulturális hét fénypontja, este jegyünk volt a Madách Színházba a Jégvarázsra.

A Jégvarázs rajzfilmet nagyon sokszor láttam, 3D-változatban is birtoklom (érdekes, hogy hogy kihalt a 3D tévézés, nem nagyon vannak 3D streaming oldalak, a BlueRay az egyetlen legális lehetőség az otthoni 3D mozizásra). A fő dalt Petra még zongorázni is megtanulta.

Az előadásra nagyon sok Elzának öltözött kislány is érkezett (érdekes, mindenki a hideg, zárkózott Elza akar lenni, senki sem a cserfes, hebrencs de melegszívű Anna). Tényleg varázslatos előadás. Annál a jelenetnél, amikor Elza úgy dönt, hogy jégkirálynő lesz, és a ruhája egy pillanat alatt csillogó Jégkirálynő-ruhává válik (a cirkuszból jól ismert quick-change mutatványt alkalmazzák), egyszerre száz kis Elza sikoltott fel a nézőtéren. Túl a csodán a Jégvarázs nagyon fontos mese (Boldizsár Ildikó szerint minden mese fontos) a kamaszoknak (és szüleiknek) a Szépség és a Szörnyeteg és a Shrek mellett. Mindhárom mese az elzárkózásról és a megnyílásról szól.

Egy új szót, pontosabban egy új életérzést is megtanulhattunk: hygge. A Dániából eredő szó meghittséget, melegséget, otthonosságot jelent. A dánok a hyggével vészelik át a hosszú skandináv teleket.

Posztom végére beteszem a Jégvarázs Let It Go című dalának 25 nyelven énekelt változatát (a magyar 1:35-nél). Már 84 millióan megnézték, nézzétek meg ti is!

---

Szamármese és nemzeti konzultáció

Biztosan ismeritek az apa, a fiú és a szamár történetét. Röviden: Az apa és a fiú egy szamarat hajtanak a vásárra, de a szembejövő falubélieknek semmi sem jó:

• Ha egyikük sem ül a szamáron, milyen bolondok, hogy nem ül fel valamelyikük a szamár hátára;
• Ha a fiú ül a szamáron, milyen tiszteletlen, hogy hagyja idős édesapját kutyagolni;
• Ha az apa ül fel, gonosz szülő, aki gyaloglásra kényszeríti a fiát;
• Ha mindketten felülnek, akkor igazi állatkínzókká válnak;

A mese végén végül felkapják a szamarat, és így cipelik el a várárba. Hiába, a falubeliek mindenhez (is) értenek. Na, hát pont így lettünk mi, magyarok a tízmillió adószakértő országa, most már nemzeti konzultációban kérik ki a véleményünket az adózásról. Van egy tipikus angol mondás arról, hogyha valaki a saját érdekéről szavaz: Turkeys voting for Christmas (a pulykák szavazása a karácsonyról).

(Zárójeles történet: Tavaly januárban felmerült, hogy a BKK csökkentené a járatok számát az első és utolsó munkanapokon, mert az utasszámlálási adatok szerint ilyenkor kevesebb az utasszám, mint a többi napon. A budapesti ellenzék azon felvetésére, hogy erről az utasokat is meg kéne kérdezni, Walter Katalin, aBKK vezetője úgy nyilatkozott, hogy az utasokat ebbe a folyamatba nehéz lett volna bevonni, mert az olyan, „mintha hálaadás előtt megkérdeznék a pulykát, hogy mi legyen vele”. Persze az ellenzék rögtön Walter lemondását követelte, mert vágásérett pulykákhoz hasonlította az utasokat. Azóta óvatosabban bánik mindenki a nem közismert angol mondásokkal. De hogy a szamármese itt is teljesüljön, most éppen az a baj Budapesttel, hogy túl sok pénzt költ.)

De természetesen a szamármese visszaköszön a költségvetésben és az adópolitikában is:

1. Ha túl sok adót szedsz, hogy az állami kiadásokat finanszírozhasd, népnyúzó politikát folytatsz;
2. Ha csökkented az állami kiadásokat és fontos ellátási területeket elhanyagolsz (egészségügy, oktatás, vasút stb.), akkor rosszul gazdálkodsz;
3. Ha privatizálsz fontos állami feladatokat, akkor magánkézbe játszod az állami vagyont;
4. Ha hitelt veszel fel, hogy az állami kiadásaidat finanszírozhasd, akkor eladósítod az országot.

Mondjuk az a legviccesebb, hogy a jelenlegi magyar kormány képes egyszerre megvalósítani mind a négy fenti esetet. De térjünk vissza a nemzeti konzultációra, mely idén már a második, hiszen volt nekünk egy Voks2025-ünk is. Már korábban is említettem, hogy mi mindig az elsők között kapjuk meg a kérdőíveket, most is október 1.-én már a postaládánkban landolt a négy boríték (még Orsi is ide kapja, pedig már 2013 óta Izraelben él).

Közismert, hogy hetek óta arról hangos a kormányhoz hű média, hogy kiszivárogtak a TISZA adótervei, és nagy-nagy népnyúzás van kilátásba helyezve. Persze Magyar Péterék ezt cáfolják, de a propagandagépezet már beindult, most ez megy reggel, délben és este minden hullámhosszon. Természetesen a csodafegyver, a nemzeti konzultáció sem maradhatott ki ebből. Na de hogyan oldják meg, hogy ne hivatkozzanak a TISZA Pártra? Ezt Rogán jogászai a kísérőlevélben ezzel a mondattal oldották meg: "Vannak olyan politikai pártok, amelyek a színfalak mögött megegyeztek Brüsszellel! Megkapják a brüsszeli bürokraták támogatását a választásokra, cserébe végre kell hajtaniuk Brüsszel adóterveit." (vastagítás az eredeti levélben).

Azért, csak a rend kedvéért fussunk végig az öt kérdésen, melyeket egy-egy bevezető magyarázat vezet be, és mindig a B válasz a "jó".

1. Többsávos jövedelemadó-kulcs

Talán nem árt emlékeztetni, hogy nemcsak Európa legtöbb országában van többsávos jövedelemadó-kulcs, de az SZJA 1988-as bevezetése óta (emlékeztek még Kupa Mihály magyarázataira?) egészen 2010-ig (vagyis az Antall-kormány és az első Orbán-kormány alatt is) így adóztunk. De ennél a kérdésnél a "hibás" A válasz is megér pár szót: "Igen, szükség van a magasabb adókra, hogy legyen miből támogatni azokat, akik nem dolgoznak."

Kik is azok, akik nem dolgoznak?

• A gyermekek. Igen, többet kell költeni az oktatásra és a gyermekvédelemre.
• A betegek. Igen, jelentősen javítani kell az egészségügyi rendszeren.
• Az idősek. Igen, a vegyes indexálású nyugdíjrendszer visszaállításával méltányos nyugdíjrendszert kéne bevezetni.

2. Családi adókedvezmények

Természetesen demográfiai szempontból fontos a családi adókedvezmények rendszere, de fontos lenne ennek a rendszernek a differenciált alkalmazása. A magas jövedelműeket a mostani rendszer kiemelten támogatja.

3. SZJA-mentesség

Itt pont ugyanaz a helyzet, mint a 2. kérdésnél. Csak egy példa: Kati ettől a hónaptól kezdve munkajövedelem után már nem fizet adót, annak ellenére, hogy mindhárom gyermekünk felnőtt. Ráadásul egy három gyermekével özvegyen maradt édesapa nem jogosult erre az adómentességre. Miért? Milyen demográfiai célt szolgál ez?

4. Orosz energia, rezsicsökkentés

A rezsicsökkentés 2013-tól 2022-ig egy olyan csodafegyver volt, amellyel egyrészt el lehetett hitetni a lakossággal, hogy olcsóbban kapja a villanyt és a gázt, mint Gonoszgyurcsány alatt kapta volna, másrészt egy kalap pénzt lehetett keresni rajta, mert még a rezsicsökkentett árnál is kisebb volt a beszerzési ár.

2022 után ez éles fordulatot vett, és jelenleg azok a magyar cégek, amelyek nem rezsicsökkentett áron jutnak energiához, Európában a legmagasabb árat kénytelenek fizetni. A villamosenergia-helyzetre jobb rálátásom van: hazánk az esti-éjszakai órákban, amikor legmagasabb a villamosenergia ára, jelentős importra szorul az alaperőművek és a tároló kapacitások hiánya miatt, nem ritkán eléri az 1000 €/MWh értéket.
Ami a belföldre szánt kommunikációt illeti, az olaj és a gáz esetében emellett természetesen folyik az alternatív ellátási útvonalak és források felkutatása, Szijjártó épp most írt alá egy hosszútávú szerződést LNG-re.

5. Társasági adó

Valószínűleg ehhez értenek a legkevesebben. A főnököm, aki egyben a cég tulajdonosa, majd' kicsattan a boldogságtól a 9%-os társasági adó miatt. De miért bántja ez Gonoszbrüsszelt? Az Unió üldözi a versenypiacon szereplő cégek állami finanszírozását. Ebbe bukott bele a Malév, és ezért lépett vissza a rajtkockáta a Paks2 beruházás is. Az alacsonyan tartott társasági adó is egyfajta állami finanszírozás, és valóban el szeretnék érni az Unióban, hogy különösen a multi cégeknél ennek legyen egy minimális mértéke (pl. 15%). A kérdéshez fűzött magyarázatban szereplő 30% viszont túlzó és légből kapott.

És amit a konzultáció nem említ

Valahogy kimaradtak a kérdések közül a fogyasztáshoz kapcsolódó adók, melyek a költségvetés bevételi oldalának legerősebb pillérei, kétszeresét teszik ki a lakossági befizetéseknek, háromszorosát a gazdasági szervezetek befizetésének. A 27%-os áfakulcs az Unióban nálunk a legmagasabb, és ezt mindenki fizeti, családos és nem családos, öreg és fiatal, szegény és gazdag.

És természetesen szóba sem kerülnek a közvéleményt foglalkoztató olyan kérdések, mint a gyermekvédelem helyzete (ki az a Zsolti bácsi?), az állam által kitartott oligarchia luxizása vagy a Nemzeti Bank hatalmas vagyonvesztése. Én pedig nem tehettem egyebet, mint szokásomhoz híven ismét egy dallal köszöntöttem ezt a konzultációt is:

---