Megvan a harmadik K: Krasznahorkai Nobel-díjas!

Amikor két évvel ezelőtt Karikó Katalin és Krausz Ferenc egymást követő napokon kaptak Nobel-díjat, titkon abban reménykedtünk, hogy egy harmadik K-s is megkapja a rangos elismerést, Krasznahorkai László. Persze az már túl szép lett volna, hogy teljesüljön, mégis csupán két évet kellett várni, hogy ez is valóra váljon: a Svéd Királyi Akadémia Krasznahorkai Lászlónak ítélte a 2025. évi irodalmi Nobel-díjat.

Milyen érdekes, hogy a 21. század öt magyar Nobel-díjasából (Kertész Imre, Herskó Ferenc, Karikó Katalin, Krausz Ferenc, Krasznahorkai László) négynek a neve K-val kezdődik. (Azért negyed század alatt 5 Nobel-díjas - még ha Kertész Imre és Herskó családjával együtt egy véletlennek köszönhetően élték túl a holokausztot, így azután Herskóék '50-ben legális módon vándoroltak ki Izraelbe - nem kis dolog!). De ami még érdekesebb, az ötből három munkássága erősen megosztja a magyar közvéleményt.

• Karikó Katalint az oltásellenesek kifejezetten tömeggyilkosnak tartják, és most új erőt meríthetnek Donald Trump egészségpolitikájából, hiszen Robert F. Kennedy egészségügyi miniszter is kifejezetten oltásellenes, az mRNS-sel kapcsolatos kutatások állami támogatását pedig beszüntették;
• A két irodalmi Nobel-díjasunkat, Kertészt és Krasznahorkait pedig sokan kifejezetten idegen-szívűnek, magyarellenesnek tartják.

De haladjunk sorjában. Amikor 2002-ben Kertész megkapta a rangos elismerést, bevallom, nem is tudtam, ki az a Kertész Imre. Soha semmit nem olvastam tőle, a Sorstalanságot is csak a díj megkapása után. Ezzel szemben Krasznahorkai már évtizedek óta ott van a magyar prózairodalom élvonalában, regényeinek megfilmesítésében Tarr Béla nemzetközileg is kiemelkedőt alkotott. Krasznahorkai két regényét is olvastam, mindkettőről posztoltam. 2021-ben a Herscht 07769 című egymondatosát, tavaly pedig a Zsömle odavan című királyregényét.

A filmekkel még jobban állok. Tarr Béla valamennyi filmjét láttam, ami Krasznahorkai regényéből vagy forgatókönyvéből készült:

• Tulajdonképpen a legelső Krasznahorkai-ihletésű Tarr Béla-film, amit láttam, és erre mozijegyet is vettünk, A torinói ló volt, 2011-ben. Érdekes, hogy Tarr utolsó filmjét láttuk legelőször;
• A Sátántangót 2013-ban néztem meg a tévében, este kezdődött és hajnalig tartott a vetítése a hét órás filmmonstrumnak;
• 2016-ban szintén magányosan néztem végig A londoni férfi című filmet a tévében Nemes Jeles László és a Saul fia Oscar-díja kapcsán, mivel Nemes Jeles több Tarr Béla-filmben is a rendező asszisztense volt;
• A Werckmeister-harmóniákat (Az ellenállás melankóliája című regényből készült) két évvel ezelőtt, szintén a tévében, de ebbe már Katit is be tudtam vonni;
• Tegnapelőtt a Duna TV-ben műsorváltozás volt Krasznahorkai Nobel-díja kapcsán, és leadták a Kárhozatot, mely Tarr Béla első (1987-es) Krasznahorkai-filmje. Hét évvel előzte meg a Sátántangót, de nemcsak annak már szinte összes stílusjegyét hordozta, de már ebben kezdett összeállni a Sátántangó alkotói gárdája is. Érdekes, hogy utoljára láttam a legelső Krasznahorkai-filmet.

Ahogyan említettem, a hivatalos kultúrpolitika hozzáállása Krasznahorkai munkásságához elég vegyes. A Magyar Nemzet egyik gyakran publikáló szerkesztője, Szentesi Zöldi László például ezt tudta leírni évekkel ezelőtt az akkor még létező 888-ban:

"Esterházy, Nádas, Spiró, Krasznahorkai, Dragomán, Grecsó, Závada és a többi. Bár ismerem őket, hosszan lapozgatom könyveiket. Mindenütt bekezdések nélküli szózuhatag vagy éppen tagolt rendetlenség. Egy valaha lezajlott posztmodern forradalom formai és tartalmi utóvédharcai. A sorok mögött nagyra hízott egók, belterjes és szűkre zárt terek, íróasztali élmények, önmutogató parádék. Egyik-másik regény az olvashatatlanság határán. Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria"

Ízlelgessük: "Értékhiányos, üres szómaszturbáció, magvas gondolatoknak álcázott sznobéria". Nyilván a Nobel-díjat is egy értékhiányos, belterjes társaság ítélte oda. De Németh Szilárd, a Fidesz ökle is furcsán gratulált Krasznahorkainak:

Vagyis finoman jelezte, hogy ez nem éppen az ő ízlésvilága, amivel természetesen semmi probléma nincsen, csak nem kellene ezt ennyire bunkó módon értésre adni. Ezért érezte Krasznahorkai a miniszterelnök gratulációját is álságosnak, hiszen a hivatalos kulturális kormányzatnak semmi köze sincs a sikeréhez.

Idén februárban Stockholmban a Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat vette át az író, és egy interjúban így nyilatkozott a magyar közállapotokról: „Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció... A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda."

Persze akik kicsit is ismerik az író munkásságát, tudhatják, hogy ő mindig a fonákjáról tekint a magyar társadalomra, sőt, az egész világra. Mégis kiabáltak kígyót-békát az íróra az interjú megjelenése után. "Aranytollú" Bayer Zsolt így üzent a szerzőnek: "Sok jó művészt fel tudok sorolni, akik zsidóztak, magyaroztak, saját országukat csepülték vagy épp totalitárius eszme szolgálatába álltak, ettől még jelentős alkotók voltak, ebbe a sorba illeszkedik Krasznahorkai is. Ettől még végtelenül visszataszító, amit mond, már amennyire egy szamárság visszataszító lehet.”

Ezért volt meglepő, hogy két héttel ezelőtt Orbán a felújított Lőkösháza-Békéscsaba vasúti vonal kapcsán Krasznahorkait idézte:

"Krasznahorkai László úr, egy író, idevalósi a szomszédos Gyulára. Van egy regénye, ami egy vonattal indul egy meg nem nevezett, de ha jól értem, akkor igencsak Békéscsabára hajazó megyeszékhelyen. Ami ott, abban a regényben elénk tárul, az Lázár miniszter úr rémálma. Soha meg nem érkező vonatok, kapkodó állomásfőnök, frusztrált utasok, lepukkant állomások, hogy úgy mondjam, a helyzet nem túl kedvező ebben a regényben. Azonban a Békéscsaba–Lőkösháza vasútszakasz felújításával ez megváltozott, a regény a múlt, ez itt meg a jövő."

Bár a miniszterelnök nem nevezte meg, de Az ellenállás melankóliája című regény nyitó mondatait idézte fel. És ha már itt tartunk: Krasznahorkai a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, regényei online olvashatók teljesen ingyen, ezért valószínűleg innen fogom pótolni én is a mulasztásaimat.

Mivel új Nobel-díjasunk Gyula város szülötte, utánanéztem Gyula díszpolgárainak. Fura egy ilyen lista, mert Kossuth, Jókai és Erkel mellett megtalálható rajta Gömbös Gyula miniszterelnök is. Krasznahorkai László nincs a díszpolgárok között, de az egyéb kitüntetettek között van egy Krasznahorkai: Krasznahorkai Géza könyvtárigazgató, aki Gyula város közszolgálatáért kapott kitüntetést.

Nagyon remélem, hogy a város hamarosan díszpolgárai közé emeli friss Nobel-díjasunkat, ha már nem tette meg 2004-ben a Kossuth-díj megkapása után, vagy 2015-ben a Nemzetközi Man Booker-díj odaítélése után. De lehet, hogy a Gyulai közgyűlés is saját ízlése után megy, és egy Jókai mellett nem férhet meg egy Krasznahorkai.