A Tóra örömünnepétől a Tóra örömünnepéig

A szimchat Tórá, vagyis a Tóra örömünnepe napján visszatért az összes túsz Izraelbe. Két évvel ezelőtt a szimchat Tórá pont október 7.-ére esett, amikor a Hamász brutálisan rajtaütött a Nova zenei fesztiválon és a környező kibucokon, brutálisan legyilkolva mintegy 1200 lakost, és elhurcolva 251 túszt. A Tóra örömünnepén a templomban befejezik a Tóra végigolvasását majd újrakezdik. Vagyis két Tóra-olvasásnyi idő kellett a túszok hazatértéig.

Két évvel ezelőtt azt a címet adtam a posztomnak, hogy Újrakezdés. Mert hasonlóan a Tóra újrakezdéséhez, a terrortámadással is lezárult egy korszak és valami új kezdődött. Vajon mennyire vált be a Hamász számítása, mi volt a terve?

• Arra valószínűleg számítottak, hogy Izrael kegyetlenül leszámol velük, de abban bíztak, hogy a környező muszlim országok - amelyek közül egyre többel sikerült Izraelnek megállapodnia - a segítségükre sietnek, és sikerül legyőzniük "a Sátán birodalmát". Nos ehelyett a közel-keleti helyzet teljesen átrendeződött, melynek két nagy vesztese Irán és a Hezbollah. A Hezbollah lefegyverzésével pedig bukott az oroszokkal baráti viszonyt ápoló szíriai rezsim is. Vagyis a Hamásznak ez a számítása nem jött be, és lényegében támasz nélkül maradt.
• Arra is számítottak, hogy a világ közvéleményének szimpátiája a palesztin nép felé fordul, és elfordulnak Izraeltől. Nos, ez a várakozásuk beteljesült, szerte a világon vannak palesztinpárti tüntetések, Izraelt elítélő közlemények, kiállás egy jövőbeli palesztin állam mellett.

Gyökeres fordulatot kétségtelenül az USA erőteljes fellépése jelentett. Komoly segítséget nyújtottak Izraelnek az iráni atomfenyegetés felszámolásában, de egyúttal sikerült nyomást gyakorolniuk a térség országaira és Izraelre egy, az USA által diktált békeszerződés elfogadására. Pedig Donald Trumpról tudjuk, hogy sohasem egyenes vonalban közelít a célja felé.

• Beiktatása előtt még a "poklok poklával" fenyegette meg a Hamászt, ha nem engedik szabadon az összes túszt addigra, mire beiktatják.
• Trump azt is javasolta, hogy a gázai lakosokat ki kell telepíteni, az USA átvenné a területet és a Közel-Kelet riviéráját hoznák itt létre.

Nem kerülhető meg a gázai áldozatok magas száma és az Izraelt ért "népírtás" vád. A háború alatt 67 175 halott volt palesztin részről: 31 754 férfi (47%), 20 179 gyermek (30%), 10 427 nő (16%),4 813 idős ember (7%). Nem derül ki, hogy a férfiak közül hányan voltak harcosok, illetve az sem, hogy hányan haltak természetes halált. 67 ezer halott nagyon sok, de mégis "csak" a gázai lakosság 3,4%-a. A második világháborúban csak a magyar katonai veszteség tett ki ekkora arányt, amihez még hozzájött 60 - 100 ezer magyar civil áldozat és legalább 400 ezer elpusztított magyar zsidó, ez utóbbi tényleg népírtás volt.

A népírtásról, vagyis a genocídiumról egy az ENSZ által elfogadott deklaráció szerint akkor beszélünk, ha egy népcsoport teljes vagy részleges elpusztítására irányuló szándék áll fenn, akár emberek megölése, fizikai vagy mentális károsítása, születések megakadályozása vagy életfeltételek ellehetetlenítése által. Hogy világos legyen: ha egy gázai kórházat azért bombázok le, mert "hadd pusztuljanak az arabok!", akkor valóban népírtásról beszélünk, de ha azért, mert az alagsorában a terroristák egy rakétaösszeszerelő üzemet működtetnek, akkor a sok civil áldozat, ami ennek az üzemnek a megsemmisítésével jár, felvetheti a háborús bűntett vagy az emberiesség elleni bűntett tényállását, de a népírtásét semmiképpen. Valószínűleg még évekig fogják vizsgálni, hogy egyes gázai hadi cselekmények mennyire ütik meg a háborús bűntett mértékét, de a Hamásznak a hadműveleteket bármikor módjában állt volna leállítani a túszok elengedésével.

És hogyan alakult a túszok sorsa? A 251 túszból 166-an menekültek meg élve: 8-at kimentettek, 158-at elengedtek. 85-en veszítették életüket, ebből 65 holttest visszatért Izraelbe, 20 holttest még nem került elő. Alul láthattok egy idővonalat a túszok sorsának alakulásáról.

Forrás: The Washington Post (kattints a teljes képernyős nézetért)

Miközben az izraeli túszok sorsát böngészem egy Wikipedia-oldalon, döbbenten fedezem fel, hogy az egyikőjüknek pont az a neve, mint a vejemnek, és 2023. december 8.-án egy sikertelen kimentési kísérlet során hunyt el. Egy héttel később pedig három túsz baráti tűzben veszítette életét.

Nagy kérdés, hogy mi lesz ezután? Valóban sikerül-e egy "semleges entitás" által fenntartott status quo-t kialakítani a térségben? Még hány generáción át fog izzani a népekben az egymás elleni gyűlölet? Kik, milyen pénzből fogják Gázát újjáépíteni? Fény derül-e arra, hogy milyen tényezők vezettek el oda, hogy az izraeli hírszerzés nem tudott a Nova fesztivál ellen készülő támadásról? Bíróság elé kerül-e Benjamin Netanjahu? Lesznek-e háborús bűntettekkel kapcsolatos perek?

Egy biztos: ahogyan a Tóra olvasása újrakezdődött a tegnapi nappal, úgy kezdődött valami új a térségben. A Tóra kezdő mondatai bizakodásra adnak okot:

Legyen világosság: és lőn világosság!