Néhány napja az Umbriai Magyar Köztársaság büszke polgárának nevezhetem magam, mert Katival részt vettük a Péterfy-Novák Éva - Péterfy Gergely íróházaspár által szervezett
Utas és holdvilág túrán az olaszországi Umbria tartományban. De ne szaladjunk ennyire előre.
Péterfy Gergely írót először A kitömött barbár című regényén keresztül ismertem meg. Aztán olvastam egy másik regényét, A golyó, amely megölte Puskint címűt, sőt, egy esszékötetét is megvásároltam. Elkezdtem követni Facebook-on, észrevettem politikai megnyilvánulásait, egy Orbán Viktor által 2016 március 15.-én elmondott beszédének szavaiból összeállított nyolcsoros versét el is énekeltem Gazdatest sirató címmel. Egy, a mesterséges intelligencia felhasználásával félrevezető posztja miatt kicsit meg is haragudtam rá. Felesége, Péterfy-Novák Éva munkásságát az Egyasszony című regényéből készült monodrámán keresztül ismerjük.
Nos, 2020-ban az íróházaspár elhatározta, hogy a Covid elől külföldre költöznek, főleg Olaszországban kerestek bérelhető lakást, és így bukkantak rá a festői Todi városára. Csak rövid időre akartak berendezkedni, de már több mint öt éve ott élnek. Íróakadémiát vezetnek, utazásokat szerveznek, kezdő írókat támogatnak. Egyik ilyen utazásuk az Utas és holdvilág túra Szerb Antal misztikus regénye nyomán.
A regény főhőse, Mihály feleségével épp itáliai utazáson vesznek részt és Firenzéből Rómába tartanak, amikor a cortonai vasútállomáson Mihály leszáll kávét inni, de véletlenül (ugyan, tudjuk, hogy nincsenek véletlenek) egy Perugiába tartó gyorsvonatra száll fel. Perugiában aztán leszáll, és elkezdi gyalog bejárni a varázslatos, titkokkal teli umbriai vidéket. Persze tudjuk, hogy ezekben a misztikus regényekben az utazás csak fedősztori, valójában a főhős belső, lelki utazásáról, egyfajta El Camino-járól van szó. A regény előképe Péterfy Gergely szerint minden bizonnyal Thomas Mann Varázshegye, ami azért is különlegesen érdekes, mert annak a regénynek a helyszínén, Hans Castorp belső utazásának színterén, a davosi tüdőszanatóriumban pont tavaly jártunk. De a Varázshegy sem előkép nélküli, Dante Isteni színjátéka is annak tekinthető, ami azért érdekes, mert jártunk Treviben, ahol Itália legelső nyomdája volt a 16. században, és itt nyomtatták ki először Dante halhatatlan művét.

A jobboldali képen a Google Photos által készített térképen láthatjátok, hogy hol mindenhol készítettem összesen 384 fényképet. Perugia nyilvánvaló, ide érkezik Mihály tévedésből. Aztán a regény szerint Spelloból sétál át Assisibe, ami furcsa tévedés, hiszen Assisi előbb kellett, hogy útjába essen (de már mondtuk, semmi sem véletlen). Aztán Assisiben idegösszeomlást kap és a Folignoi kórházba kerül, ahol megismerkedik egy angol doktorral és az ostobaságában is elragadó Millicenttel. Végül Gubbioban talál rá Ervinre, a zsidó vallásból kikeresztelkedett szerzetesre, és kapaszkodik fel hozzá Szent Ubald kolostorába.
De még Todiban is rábukkanhatunk a regény egyik fontos vonatkozására: Az egyik városrészt Borgo Ulpiano néven ismerik, innen merítette Szerb Antal az Ulpius testvérpár, Éva és Tamás nevét.
De a Chiesa del Sacro Cuore előtti terecskén egy bölcs öreg szerzetes szobra áll, kinek stólája egyik ujján héber felirat, a másikon pedig a feszület látható. Akár a regénybeli Ervinről is készülhetett volna.
Umbria történelme igazán súlyos, hiszen itt az etruszkok, a rómaiak (kicsit a kelták is bekavartak), a bizánciak, a gót barbár törzsek, aztán a Pápai Állam és a Németrómai Birodalom (a guelfek és a ghibellinek) között dúltak évszázados csaták. Napoleon is feldúlta Umbriát, ezért sok műkincsüket a Louvreban keressétek. De azon sem szabad meglepődni, ha néhány épületen ezt a feliratot olvassátok: Felújítva 1932-ben, a fasizmus 10. évében.
És ez a súlyos történelem ott van a városokban, a házfalakban, de az olaszok a lelkükben is hordozzák, méltósággal, de nem gőgösen viselik.
Csatangolásaink során, fagyiztunk, kávéztunk, jókat ettünk, ittuk a helyi fehér bort, a grechettót, de egy-egy terecskénél meg-meg álltunk, hogy koccintsunk a házaspár által magukkal hozott grappával.
 |
grappázás |
 |
fagyizás |
 |
Kávézás |
 |
Kati a híres Pane e Vino étterem előtt |
 |
Utolsó ebédünk első fogása |
 |
Búcsú Umbriától az utolsó napon |
Zömében busszal utaztunk, de nagyon élveztük Perugia "minimetróját", a Szent Ubald kolostorába felvivő szégyenketrec-formájú kétszemélyes felvonókat, vagy a todi siklót.
 |
Kati a siklón |
 |
Az íróházaspár a szégyenketrecben |
Péterfyék afféle művészeti és politikai projektként Olaszország zöld szívében megalapították az Umbriai Magyar Köztársaságot. A búcsúvacsorán letettük a hivatalos állampolgári esküt, és "igazi" útlevelet is kaptunk, az enyém az 592. sorszámot viseli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése