Érdekes színházi élményben volt részünk szombaton: A Katonában megnéztük Ferdinand von Schirach Nyílt tárgyalás című darabját. Schirachtól négy évvel ezelőtt már láttunk egy színdarabot, a Terrort, amiről posztoltam is. Az is, meg a mostani darab is tárgyalóteremben játszódik, és súlyos morális kérdéseket feszeget. A dráma német címe: Sie sagt. Er sagt. (A nő mondja, a férfi mondja), vagyis a német címből lehetne sejteni, hogy két vallomás áll egymással szemben, ez alapján kell a bíróságnak döntenie.
Már az alapszituáció is szokatlan a magyar társadalmi normák szerint: A nő és a férfi szeretők, és egy utolsó találkán is kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális aktus kezdenek, de közben a nő meggondolja magát, és többször is megkéri a férfit, hogy fejezze be az aktust, de a férfi erre nem hajlandó és a kielégülésig folytatja azt. A nő három nap múlva feljelentést tesz a férfi ellen szexuális erőszak miatt.
Kérdeztem Petra lányunkat, aki szintén velünk volt az előadáson, hogy szerinte egy magyar nyomozóhatóság mit kezdene egy ilyen feljelentéssel, indulna-e nyomozás, történne-e vádemelés? A magyar társadalom hogyan ítél meg egy ilyen cselekményt?
Persze a darab Németországban játszódik, ott komolyan vesznek minden szexuális bűncselekményt és komoly bizonyítási eljárást folytatnak le a tárgyaláson annak ellenére, hogy valóban úgy tűnik, hogy csak két tanúvallomás, a sértetté és az elkövetőé áll egymással szemben. És van két nagyon fontos jelenet a színdarabban, amit szerintem Magyarországon középiskolában lehetne tanítani. Az egyik egy kriminálpszichológus szakvéleménye (Pelsőczi Réka játszotta).
Ebben az hangzik el, hogy a nemi erőszakot még mindig nagyon sok mítosz és előítélet lengi körül. Egyrészt a szexuális esetek többsége nem illik bele abba az elképzelt mintába, hogy egy nőre rátámadnak egy sötét sikátorban, megerőszakolják, aki utána elmegy a rendőrségre és feljelentést tesz. Az esetek többségében az elkövető és az áldozat ismerik egymást, gyakran barátok vagy kollégák, de a leggyakoribb a családon belüli erőszak, amit a közvélemény még mindig nem fogad el "igazi" erőszaknak. Merthogy a férjnek "jogai vannak". Ugyanígy nem tekintik bűnnek egy szabadosabb életű hölgy megerőszakolását. Pedig a NEM minden helyzetben és mindenki szájából NEM.
Éppen ezért ennek a bűncselekménynek a látenciája nagyon magas, az erőszakot elszenvedők jelentős része nem fordul a rendőrséghez. A társadalmon belül még mindig nagyon erős az áldozathibáztatás, a hölgy öltözködésének vagy vélt kihívó magatartásának okolása. (Nem tudom észrevettétek-e, hogy a magyar nők sokkal kevésbé mosolyognak, mint külföldön. Szerintem ennek még mindig az egyik oka az, hogy a férfiak hajlamosak félreértelmezni, ha egy nő rájuk mosolyog). A férfiakat sokan "ösztönlénynek" tartják, ahogyan Demjén Rózsi is megénekelte: "Ha a szerelem beindul, nincs megállás!". És ez a férfitársadalomban elfogadott.
Na de a másik fontos monológ a darab végén hangzik el, mégpedig egy addig meg sem szólaló szereplő, egy bírósági gyakornok szájából. Sajnos csak fejből tudom összefoglalni a mondanivalóját:
„Egy jogállamban egy személy bűnösségéről vagy ártatlanságáról nem az újságok, nem a televízió, nem a közösségi média és nem az internetes fórumok döntenek. És nem is minisztériumi folyosókon. A büntetőeljárásban a bírák megpróbálják kideríteni az igazságot. Meghallgatják a tanúkat és a szakértőket, alaposan megvizsgálják a bemutatott bizonyítékokat, mérlegelik az ügyész, a vádlott és a védőügyvéd érveit. De nincs igazság mindenáron, ugyanakkor mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a tettei következményekkel járnak, melyeket objektív és pártatlan eljárásban bírálnak el."
Két nappal a "átláthatósági törvénytervezet" parlamenti benyújtása után ez a monológ tényleg nagyot ütött. Igen, egy jogállamban nem kormányhivatalok fosztanak meg egyeseket születéssel szerzett állampolgárságuktól, nem rendelettel bélyegeznek meg újságokat, médiumokat és civil szervezeteket. Egy jogállamban mindig van jogorvoslati lehetőség.
Bár hazánk egyre kevésbé jogállam, de remélem, hogy az olyan színházi műhelyek, mint a Katona még sokáig zavartalanul működhetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése