Szeptemberi bágyadt búcsúzó

A nyár végét mindig igyekszünk kicsit mozgalmasabbá tenni, idén ez is kicsit bágyadtra sikeredett.
Az utolsó igazi nyári napon nyárbúcsúztató bál volt az első kerületben, mint 15 éve mindig. De valahogy egyre kevesebben vagyunk, a főműsorra korábban olyan sztárokat hívtak meg, mind Demjén Ferenc, Szikora Robi, idén meg már csak Janicsák Vecára futotta. A tűzijáték után korábban élő zenekar húzta a talpalávalót, idén már csak egy diszkós ótvar magyar számokkal.

Petra és barátai a nyárbúcsúztatón

De eljöttek Petra barátai az anyukájukkal, és velünk volt Kati unokatestvére, Dávid Kanadából, úgyhogy végül is jól éreztük magunkat.
Dávidot két nap múlva meghívtuk a Clark Ádám téren épült új szálloda tetején működő Leo Rooftop bárba. Kati már régóta csak az alkalomra várt, hogy valakit meghívhassunk oda. Annak idején Orsi is egy rooftop étteremben pincérkedett Jeruzsálemben, ahonnan rá lehetett látni az egész óvárosra.
Hát ennek a szállodának a tetejéről is elég pazar a kilátás, finom koktélokat és ízletes ételeket is kapni - persze aranyárért. De talán a lenti fotókon is láthatjátok, hogy megérte.

Kati és Dávid

Bori és Petra

A kilátás

Úgy tűnik, nemcsak a külföldiek, de a magyar politikai elit is kultiválja a helyet, mert Papcsák Ferenc is a vendégek között volt.

A zsinagóga kertje este

Az idei Zsidó Kulturális Fesztivál egyetlen előadásán voltunk csak a Goldmark teremben egy monodrámán, címe: Marmorstein Berta csodálatos élete. A 20. századdal egyidős zsidó nő életén ugyanúgy robogott át a történelem, mint Hédi nénin a Szakácskönyv a túlélésért című darabban. Hédi néni életével három éve ismerkedtünk meg. Berta márványkőbe vésett sorsát (Marmorstein németül annyit tesz: márványkő) korabeli feljegyzésekből Czető Bernát László állította össze, és felesége, Rák Kati adta elő igen szubjektíven. Régóta mondom, hogy a történelem csakis személyes sorsokon keresztül mutatható be hitelesen, ezen munkálkodik Bori lányunk a Centropa és a Haver alapítványokban.

Lendvai, Lakner, Hont

Mint már sok éve minden szeptember minden első szombatján, idén is kilátogattunk a Pozsonyi Piknikre, ha másért nem, hogy ehessünk Raj Ráchel flódnijából. Jó volt kicsit elvegyülni az írók és színészek társaságában, eszünkbe jutott, hogy tavaly ilyenkor már micsoda izgalomban voltunk Orsi esküvője miatt. A 168Óra című újság standjánál Lendvai Ildikó, Lakner Zoltán és Hont András tartottak fórumbeszélgetést az önkormányzati választásokról. Pont ma olvastam, hogy Lakner Zoltán szeptember végétől már nem tagja a lap szerkesztőségének. Eszembe jutott, hogy a tavalyi pikniken még Ungvári Tamás dedikált, és Heller Ágnessel egy villamoson utaztunk hazafelé...
Vasárnap pedig Szentendrén, a Pismány-hegyen bizonyosodtunk meg róla, hogy végérvényesen itt az ősz.