Posztjaim

2018. augusztus 7., kedd

Ki a zsidó?

Biztosan ismeritek Hofi Géza alábbi viccét:
- Te partizán voltál?
- Nem, de már intézik.

Na, majdnem hasonló módon járt Orsi: Már minden előkészület megvan az alig több mint egy hónap múlva tartandó esküvőhöz, de Orsi nem tudta igazolni, hogy zsidó. Aztán elintézték neki, hogy az.
Pedig vasárnap volt pont öt éve, hogy Izrael földjére lépve kezébe nyomták az állampolgársági papírját. Ha állampolgárnak jó zsidó volt, akkor miért nem volt elég jó zsidó a házassághoz? És ha nem zsidó, miért ne köthetne házasságot?
Nos a válasz nagyon egyszerű: Izraelben csak egyházi esküvő létezik. Az állami esküvő hazánkban sem túl régi intézmény, de azért mégis csak 150 éves, és újra emlékeztetnem kell a kedves blogolvasót arra, hogy valamikor az első Orbán-kormány idején komolyan felmerült, hogy ha el nem is törlik az állami esküvőt, az egyházi esküvő legyen elegendő a házassághoz. Ez végül is azon az alkotmányban rögzített alapelven bukott meg, hogy hivatalos okiraton senkiről sem tartható nyilván, hogy milyen felekezethez tartozik. Lám, az ilyen sokvallású országnak, mint Magyarország, is vannak előnyei.
De kit tekint zsidónak az izraeli állam bevándorlásjogi szempontból, és kit tekint zsidónak az izraeli egyház családjogi szempontból? A bevándorlási törvény alapján zsidó leszármazottnak tekintendő mindenki, akinek legalább egy nagyszülője (mindegy, hogy nagyapa, vagy nagymama) zsidó. Így alijázott több millió orosz, akik Izraelben simán megtartották ortodox keresztény vallásukat.
Családjogi szempontból viszont csak az tekinthető zsidónak, aki anyai ágon zsidó származású. Ha ezt nem tudja igazolni, nem léphet házasságra egy zsidóval. Gondoljátok el, hogy abban a liberális Izraelben, ahol egy fiatal pár nyugodtan együtt élhet, ahol Sahar tisztavatásán nemcsak szülei, de Orsi, mint barátnő nevét is felolvasták, és az avatás utáni éjszakát minden katona együtt tölthetett a barátnőjével a bázison, abban az országban, ahol Tel Aviv pont olyan szabad, multikulturális város, mint New York, Amszterdam vagy Berlin, ott nem köthet bárki szabadon házasságot.
Amikor tavaly az izraeli miniszterelnök hazánkban járt, Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke szóvá tette neki: "fájdalmasan érinti közösségünket, amikor Izraelben a diaszpórai zsidóság vallási elismerését szűkíteni akarják. Közösségünk túlélte a holokausztot, a vallásellenes kommunista rendszer alatt is hű maradt gyökereihez, és mi ne számítanánk eléggé zsidónak?" - utalva ezzel arra, hogy a neológ vallási hagyományok szerint kötött zsidó házasságot Izraelben nem ismerik el.
Van egy baráti család Izraelben, akiknek a fia már évek óta együtt él egy orosz kislánnyal. Kérdeztük, mikor lesz esküvő. Azt mondták, nem lehet, mert ahhoz a lánynak be kéne térnie, és ezt a szülei ellenzik.
Bori lányom úgy berágott azon a helyzeten, hogy két izraeli állampolgár nem köthet szabadon házasságot, hogy elhatározta, ő veszi kezébe Orsi zsidóságának ügyét. Végül is a dolog nem volt annyira komplikált, mint amire számított:
  • A Budapesti Zsidó hitközség anyakönyvi hivatalában kikérte anyósom, vagyis Orsi nagymamája egyházi születési anyakönyvi kivonatát, valamint anyósom szüleinek (Orsi dédszüleinek) házassági anyakönyvi kivonatát. Ebből tudtuk meg egyébként, hogy anyósom szüleinek esküvője a dohány utcai zsinagógában volt és a szertartást az a Scheiber Sándor főrabbi vezette, aki egyben nyelvész és irodalomtörténész volt, és több egyházi intézmény is viseli a nevét.
  • A két okiratot ki kellett egészíteni Kati születési anyakönyvi kivonatával és Orsi születési anyakönyvi kivonatával, hogy a vérvonal folytonossága igazolható legyen.
  • Az egész paksamétát egy másik irodában le kellett adni, akik kiállították az okiratot.
Bár az okirat hamar elkészült, de a titkárnő elment szabadságra, mire visszajött, a főrabbi volt szabadságon, így nem volt, aki aláírja. Végül tegnap Bori kézhez kapta az okiratot.
Bori, kezében az okirattal
Egy korábbi posztomban írtam arról a kutatásról, melyben Bori is részt vett, és nemrég jelent meg egy kiadványban. A könyv első fejezete pont annak a demográfiai becslésnek a bizonytalanságával foglalkozik, mely a magyarországi zsidóság számát próbálja meghatározni, és végül 59.000 és 110.000 közé teszik. A csaknem kétszeres eltérés abból adódik, hogy nagyon sok zsidó származású embernek egyáltalán nincs zsidó identitása, jusson eszünkbe Radnóti Miklós, aki keresztény neveltetéssel és identitással halt mártírhalált zsidó származása miatt. Sok vegyes házasság van vegyes identitással - ilyen a miénk is - akik keresztény és zsidó ünnepeket egyaránt tartanak.
Erről a kiadványról egyébként egy hónapja, a megjelenésekor szinte minden internetes portál és sok hetilap beszámolt. Érdekes volt azokat a kommenteket olvasni, melyeket az internet népe a hír kapcsán kiokádott magából:

  • Volt, aki szóvá tette, hogy a MAGYAR emberek pénzét már megint ilyen kutatásokra költik, holott a tudósítás elején tisztázták, hogy zsidó szervezetek adtak megbízást a kutatásra;
  • Volt, aki minden zsidó témájú cikk alá odaírja, hogy a zsidók azt gondolják, hogy övék a világ és világuralomra törnek. Ennek alátámasztásául egy bizonyos Baruch Levy rabbi 150 évvel ezelőtt Karl Marxnak írott levelét hozzák fel.
Szóval még mindig érzékeny téma a zsidóság, és még mindig nehéz megmondani, ki a zsidó.

1 megjegyzés:

  1. Érdekes, Ausztriában rákérdeznek a vallási hovatartozásra, még a bejelentőlapon is. Ott senkit sem zavar. Gondolom, nálunk is csak a...

    VálaszTörlés