Bye bye Skype

Megszűnt a legendás Skype, a tulajdonos Microsoft minden korábbi felhasználót a Microsoft Teams ingyenes változatához tereli. Pedig amikor pár hete egy volt osztálytársnőm szomorúan posztolta ki, hogy az egyik lánya családostól Angliába költözött, és eddig nap-mint-nap láthatta három unokáját, mostantól pedig már csak videocsetelhet velük, azt válaszoltam: Üdv a Skype-nagyszülők csapatában.

Amikor 2023-ban először lett ADSL-alapú internetünk, az MSN Messengert használtuk számítógépes beszélgetésre és hangalapú átvitelre. Kezdetben a videóátvitelt még a kis sávszélesség nem nagyon tette lehetővé. Eleinte ezt használtuk akkor is, amikor 2012 őszén Bori Erasmussal Amsterdamba ment egy fél évre, de a családi összejövetelekbe már Skype-on csatlakozott be, ahogyan az az alábbi fotón is látszik.

A Skype már a legelső okostelefonomra is telepíthető volt, pedig az egy Symbian operációs rendszer alapú Nokia E66 volt. Ezt használtam 2010-ben, amikor Zürichből hazatelefonáltam.

A Skype-nak volt egy nagyon jó tulajdonsága, a Skype-out, amivel vezetékes telefonokat lehetett helyi tarifával felhívni a világ bármely pontjáról, ha nyitott az ember Skype-kontót és oda feltötltött valamennyi pénzt. Nagyon sokáig használtuk ezt a nagyszülőkkel való kommunikációra, ha külföldön voltunk. Talán még be is ragadt vagy 10$-om a Skype-kontómon. Bár ezt a fícsőrt rövid időre kiváltotta a UPC új szolgáltatása: egy telefonra töltött applikáció segítségével a telefonelőfizetésem számlájára telefonálhattam az egész világból, ha volt wifi. Sajnos a UPC ezt a szolgáltatást ugyanolyan hamar kivezette, mint a UPC-Wifree-t. Aztán ahogyan az EU-n belüli roaming-díjak szép lassan megszűntek, úgy tértünk át a mobiltelefon-használatra.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor használtunk utoljára Skype-ot, és rájöttem, hogy 2020-ban, a Covid kezdetén. Sem a családi szülinapokat, sem egyéb ünnepeket nem mertük megtartani, ezért Skype-on kapcsolódott össze a család.

Családi születésnap 2020 tavaszán

Szédereste, a család többi része Skype-on virtualizálva

És hogy mi helyettesíti azóta a Skype-ot? Családi kommunikációban 2014 óta már inkábba WhatsApp-ot használjuk, van családi csoportunk is, úgyhogy valójában nem is Skype-nagyszülők, hanem WhatsApp-nagyszülők vagyunk. Például májusban, Bori születésnapján négy országból kapcsolódtunk össze Bori köszöntésére.

Petra: Budapest
Orsi: Tel Aviv
Bori: Bécs
Kati és én: Todi (Olaszország)

A ragály idején a Skype mellett sok más kommunikácit is kipróbáltunk:

- a Zoom-ot
- a Teams-et
- a Webex-et (ezt a cégemnél használtuk egy darabig)

Ma már távértekezletekre kizárólag a Teams-et használjuk. Sokakkal használjuk a Meta (volt Facebook) Messengerét videotelefonálásra, de legutoljára, amikor Borival a lakásbiztosításáról egyeztettem, a Google Meet-et használtuk.

Videótelefonálás, ahogyan 100 éve képzelték.

 

A Révész

Valamikor az ezredforduló környékén ugyanúgy, mint mostanság, a Kossuth rádióra ébredtünk minden reggel. A 6 órás hírek előtt volt öt perc magvas gondolat különféle szerzőktől, és hetente egyszer Sári László Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában címmel buddhista gondolatokat hallhattunk. Nagyon szerettem ezeket a történeteket, pozitív energiákkal feltöltődve kezdhettem a napot.

Később Sári László Su-la-ce álnéven könyv alakban is közre adta ezeket a beszélgetéseket, akárcsak az ifjú Lin-csi és az időskori Lin-csi gondolatait, és ezeket a köteteket dedikálta is nekem.

Lin-csi tanításainak lényege, hogy azért van szükség tanításra, hogy megértsük: nincs szükségünk tanításra. Az egyik emlékezetes reggeli beszélgetés jól megvilágítja ezt, amit most csak rövidítve idézek:

"Cun-csiang szerzetes kétségbeesve fordult Lin-csihez:
- Mester, amióta tanítasz, a folyók nem folyók, a hegyek nem hegyek. Mielőtt idejöttem, minden az volt, ami valójában. Buddha Buddha volt, a Tanítás Tanítás, én én voltam, a folyók folyók, a hegyek hegyek. Mondd apát, mit tegyek?
- Tudod mit, Cun-csiang? Világosodj meg egészen! Vagyis felejts el mindent, amit tanultál! - vágta rá az apát.
- Nem tudom elfelejteni. Nem tudok megvilágosodni. Felfordult a világ! Minden a feje tetejére állt!
- Tudod mit kell tenned? Ha éhes vagy, egyél, ha szomjas vagy, igyál, ha álmos vagy, feküdj le! A folyótól pedig ne akarj mást, csak hogy folyó legyen, a hegytől pedig, hogy hegy.
A szerzetes visszament a cellájába, és úgy aludt el, hogy nem gondolt rá, ki az a Buddha, kik a pátriárkák, és mit tett vele a Tanítás. Mikor felébredt és kinézett a kolostor ablakán, megint mindent rendben talált a Hou-to folyó partján. Talpra állt a világ."

Máshol így beszél Lin-csi apát:

"A bölcsesség nem műveltség és nem is tudás, mely a könyvekből oly könnyen megszerezhető. Nem is okosság, ahogy egyesek képzelik, és főképpen nem fortély, ahogy a legbutábbak gondolják. A bölcsesség, szerzetesek, nem más, mint helyes látás. Mely abban segít minket, nehogy másnak lássék a világ... Ha jól odafigyeltek, hogyan legelésznek a jámbor birkák a hegyoldalban, vagy meglesitek, hogyan hevernek a lusta, álmos bivalyok a langyos sárban, egyszer bizony még ti is bölcsek lehettek - fejezte be reggeli beszélgetését a bölcsességről Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

Mindez azért jutott eszembe, mert Bori lányomtól Hermann Hesse egy több mint száz éve íródott könyvét kaptam meg, melyet a szerző "hindu költeménynek" definiál, a címe Sziddhártha. Kíváncsian olvastam el a könyvet, hiszen Gótama Sziddhártha a történelmi Buddha családneve. És valóban, a regény az indiai ókorban, két és fél évezreddel ezelőtt, Buddha idejében játszódik, de Gótama Buddha és Sziddhártha személye zavarba ejtő módon különválik. Sziddhártha egy bráhman (a legfelső, papi kaszthoz tartozó) ifjú, akinek életútját és megvilágosodását követhetjük végig ebben a prózai költeményben.

Sziddhártha is spirális belső utat jár be: elhagyja gazdag családját és szamanának (aszkéta szerzetes) áll, mert "tiszteletre méltó atyja és más tanítói, a bölcs bráhmanok átadták már neki bölcsességük legjavát, bőségüket már beletöltötték szelleme várakozó edényébe, ám az edény nem telt meg, szelleme nem lakott jól, lelke nem nyugodott meg, szíve nem csillapodott". Útja során találkozik Gótama Buddhával, de nem áll be szerzetesei sorába, mert:

"Ó Magasztos, úgy gondolom, senki sem részesülhet a megváltásban tanítás révén! Senkivel sem közölheted, senkinek sem mondhatod el szavakban, tanítással azt, ami veled történt megvilágosodásod pillanatában! Sok mindent tartalmaz a Megvilágosodott Buddha tanítása, sokakat tanít a helyes életre, a rossz elkerülésére. Egyvalamit azonban nem tartalmaz ez az oly tiszta, oly tiszteletreméltó tanítás: nem tartalmazza a titkot, melyet a Magasztos átélt, egyedül ő a százezrek közül."

Felhagy az aszkéta élettel, gazdag kereskedő lesz, éli a gazdagok kicsapongó, hedonista életét, de közben folyamatosan lenézi a hétköznapi életüket élő, küszködő, egyszerű gondolkodású embereket, akiket csak "gyerekembereknek" nevez, hiszen gondolataik és vágyaik oly gyermekiek. Aztán megcsömörlik ettől az élettől, hátrahagy minden gazdagságot és egy új ébredés vár rá egy folyó partján, melynek hullámveréséből kihallja a szent "Óhm"-ot, és egy révész, Vászudéva szolgálatába szegődik. Vászudéva Krisna egyik neve, jelentése: egyesítő, aki összeköti a folyó két partját, egyesíti a két életszférát: a szellem és a természet területeit, és feloldja őket a lélek egységében.

És vénségére Sziddhártha, a révész megvilágosodik, beérkezik, mert a hegyek újra hegyek, a folyók újra folyók lettek. Barátjának, Góvindának, aki árnyéka és lelki kivetülése is egyben, így beszél erről:

"A világ, barátom, nem tökéletlen, nem egy hosszú úton halad a tökéletesség felé; nem, minden pillanatban tökéletes, minden bűn magában hordozza a kegyelmet, minden kisgyermek az öregembert, minden csecsszopó a halált, minden haldokló az örök életet. Egyetlen ember sem láthatja, hogy a másik hol jár az útján, a haramiában és a kockajátékosban Buddha várakozik, a bráhmanban pedig a haramia. Mély meditációval megszüntethetjük az időt, egyszerre láthatunk minden elmúlt, létező és leendő életet, és ekkor minden jó, minden tökéletes, minden brahman."

Mai világunkban a révészekből, az egyesítőkből kellene sokkal több, hogy nyugodtan élhessük egyszerű "gyerekember" életünket gyerekes vágyainkkal, gyerekes érzéseinkkel, gyerekes gondolatainkkal egy nyugodt világban, ahol a hegyek csak hegyek, a folyók csak folyók.

Országajánlás: propaganda és valóság

Mostanában dézsávű-érzésem van: A '80-as évek végén már recsegett-ropogott a Kádár-rendszer, összeomlani látszottak a szocialista gazdaság fundamentumai, amikor is vagy két tucat közgazdász Fordulat és Reform címen egy terjedelmes kiadványban helyzetelemzést és ebből adódó reformjavaslatokat tettek közzé. A kiadvány szerkesztői Antal László, Csillag István, Lengyel László és Matolcsy György voltak, valamennyien a Pénzügykutató munkatársai. Persze a hivatalos kádári gazdaságpolitika nem értett egyet a nyugatbarát nézeteikkel, Lengyel Lászlót, Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt és Király Zoltánt látványosan ki is zárták az MSZMP-ből.

A magyar gazdaság megint bajban van, az uniós helyreállítási alap forrásainak elmaradása, a vártnál kedvezőtlenebb makropálya és a kormányzati választási osztogatások miatt az eredetileg tervezett 838 milliárd forinttal szemben 1685 milliárd forint értékű devizakötvényt bocsátanak ki, ennyivel növelve az államadósságot. Zuhan az ipari termelés, változatlanul magas az infláció.

Az Európai Unió Tanács célzott gazdasági országajánlást adott ki minden tagországra egyedileg szabva. A dokumentum természetesen a neten mindenki számára rendelkezésre áll magyarul is. Ahogyan a dokumentum fogalmaz: "A Bizottság 2025. június 4-én közzétette a Magyarországra vonatkozó 2025. évi országjelentést. Ebben értékelte a releváns országspecifikus ajánlások végrehajtása terén Magyarország által elért eredményeket, és számba vette a helyreállítási és rezilienciaépítési terv Magyarország általi végrehajtását."

Az átlagember leginkább a kormánypropagandából szerez tudomást a jelentés megállapításairól feketeöves propaganda stílusban:

Valószínűleg Juli nénit és Kati bácsit kielégíti ez a Gonoszbrüsszel-narratíva, de azért érdemes egy kicsit beleolvasni az eredeti dokumentumba, melynek elérhetőségét - talán mondanom sem kell - egyetlen egy propagandakiadvány sem adja meg.

A dokumentumnak hasonlóan a négy évtizeddel ezelőtti Fordulat és Reformhoz, van egy helyzetértékelési és egy ajánlási része. Mazsoláztam mind a kettőből, nézzük először a helyzetértékelés néhány érdekesebb megállapítását:

• A Bizottság 2025. június 4-én megállapította, hogy Magyarországon makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn.
• Az EU többi részéhez képest továbbra is erősebb inflációs nyomás jelentkezik, miközben a gazdasági fellendülés lassú és lefelé mutató kockázatoknak van kitéve.
• Az államadósság-ráta nem csökken, és az adósságszolgálati kiadás és a bruttó finanszírozási igény továbbra is magas. A bankok és az állam kapcsolata még szorosabbá vált azon adópolitikai intézkedések miatt, amelyekkel a belföldi bankokat az államadósság megvásárlására ösztönzik.
• A háztartások és a vállalatok részére nyújtott támogatások és hitelek továbbra sem a megfelelő célcsoportokra irányulnak, és a hitelkamatok szabályozása korlátozza a monetáris politika hatékonyságát. Ugyanakkor a lakástámogatások és a kedvezményes hitelprogramok továbbra is torzítják a lakáspiacot, és fokozzák a lakásárakat felfelé hajtó nyomást.
• A támogatott hitelek aránya a Covid19-járvány előtti szinthez képest továbbra is magas, ami az alacsony hozamú és a termelékenységet kevéssé javító projektek finanszírozása miatt az optimálistól elmaradó tőkeallokációt eredményez. Bár az élelmiszerekre vonatkozó ársapkákat 2024-ben fokozatosan megszüntették, 2025-ben a kormány az élelmiszerek széles körére kiterjedően maximálta a kiskereskedelmi beszerzési ár és az értékesítési ár közötti árrést.
• A költségvetési célértékek gyakori és jelentős módosítása következtében a költségvetés nem jelent stabil alapot a piaci szereplők számára, és kétségessé teszi a középtávú költségvetési tervek hitelességét.
• A közérdekű vagyonkezelő alapítványok gyengítik a költségvetési felügyeletet, mivel úgy tűnik, hogy hatékony ellenőrzési mechanizmusok nélkül működnek.
• A versenyképességi mutatók tekintetében Magyarország 2024-ben az egyik legrosszabbul teljesítő ország volt az EU-ban.
• A kiskereskedőket olyan adminisztratív beavatkozások is érintik, mint például a kiskereskedelmi ársapkák, az értékesítési árrés korlátozása, a kötelező árengedmények, az élelmiszerek lejárat előtt 48 órával történő értékesítésének tilalma és a kötelező online árjelentés.
• A magántőkealapok növekvő jelenléte új kihívásokat teremt. Ezt a vállalati struktúrát különösen a kormányhoz kötődő magánszemélyek alkalmazzák, mivel ez – az offshore vállalkozásokhoz hasonlóan – anonimitást biztosít számukra.
• Magyarországon a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott támogatások – például a rezsicsökkentési program, a földgázzal történő távfűtésre vonatkozó hozzáadottértékadó-csökkentés, valamint a gázolaj mezőgazdasági felhasználására vonatkozó jövedékiadó-visszatérítés – gazdaságilag nem hatékonyak, állandósítják a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, és nem ösztönzik a lakossági ágazat villamosítását.
• A magyarországi vállalkozások által fizetett energiaárak a legmagasabbak között vannak az EU-ban.
• Az alacsony egészségügyi kiadások és az egészségügyi szakemberek tartós hiányának kezelésére irányuló szakpolitikai intézkedések továbbra is korlátozottak. A születéskor várható átlagos élettartam a legalacsonyabbak között van az EU-ban.
• A nagyvonalú és nem célzott lakástámogatások és a korlátozott lakáskínálat hozzájárultak a lakásárak emelkedéséhez.

És akkor most nézzük a hangsúlyozottan nem követelésként, hanem ajánlásként megfogalmazott megállapításokat:

• Növelje a védelmi kiadásokat és fokozza az általános védelmi készültséget. (talán ez az egyetlen, aminek a békepárti lózungok ellenére eleget teszünk - P.J.)
• Vezesse ki a szükséghelyzeti energiatámogatási intézkedéseket.
• Fokozatosan szüntesse meg a még fennálló ársapkákat és kamatplafonokat, valamint az azokkal egyenértékű intézkedéseket a torzító hatások csökkentése és a monetáris politika zökkenőmentes transzmissziójának elősegítése érdekében.
• Elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése révén javítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, miközben megőrzi annak megfelelőségét.
• Kerülje az önkényes adminisztratív beavatkozásokat, a meghatározott vállalkozások számára indokolatlan előnyt biztosító vagy hátrányt okozó, adott jogalanyokra szabott jogszabályok alkalmazását és a piactorzító, államilag támogatott tranzakciókat, valamint csökkentse a feltétlenül szükséges mértékre a veszélyhelyzeti intézkedések alkalmazását, összhangban az egységes piac és a jogállamiság alapelveivel.
• Gyorsítsa fel a fosszilistüzelőanyag-ellátás diverzifikálását az orosz forrásoktól való függőség fokozatos megszüntetése érdekében, és tegyen konkrét lépéseket a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére, különös tekintettel a gázolajra kivetett jövedéki adókkal kapcsolatos támogatásokra és a lakossági ágazat villamosítását akadályozó támogatásokra.
• A lakáságazati támogatási intézkedések keretében nyújtson célirányos támogatást az alacsony jövedelmű háztartásoknak, valamint növelje a lakáskínálatot, többek között a szociális lakások tekintetében is.

Azért ugye így már kicsit árnyaltabb a kép. Hasonlóan a 40 évvel ezelőtti helyzethez, amikor is a reformközgazdászok a nép ellenségei voltak, most Gonoszbrüsszel és az ő csicskái, a "Tisza-Dobrev koalíció" az ellenségek. Ami optimizmusra adhat okot az az, hogy négy évtizede a Kádár-rendszer hamarosan megbukott, talán már Orbánék sem húzzák sokáig. 

3 az 1-ben

Valószínűleg a tavaszi évad utolsó darabját néztük meg a Játékszínben, a Legénybúcsút. Na de miért mondom azt, hogy 3 az 1-ben? Azért, mert Szente Vajk nemcsak írója és rendezője volt ennek a fergeteges vígjátéknak, hanem a főszereplője is.

Fergeteges vígjátékokról már posztoltam korábban is, és akkor így definiáltam a műfajt:

"A fergeteges vígjátékban a helyzetkomikumok, a félreértések, a kölcsönös füllentések olyan tobzódása alakul ki, hogy a néző a darab végére szépen elkezdi elveszíteni a fonalat, miközben folyamatos hasizom-próbának teszi ki magát a szűnni nem akaró röhögés miatt."

Nos, a Legénybúcsú tökéletesen megfelelt ennek a definíciónak. Minden karakternek három identitása volt: akinek mondta magát, aki valójában volt és akinek a többiek gondolták. Volt ezenkívül egy szállodai lakosztály nappalija elegendően sok ajtóval (bejárati ajtó, erkélyajtó, hálószoba, fürdő és gardrób), hogy az egyes szereplők a legváratlanabb és a lehető legrosszabb pillanatokban lépjenek be rajtuk. És adva volt még a háromféle "cucc", a háromféle tudatmódosító drog, hogy még jobban megkavarodjon a történet. Szente Vajk nem is tagadta, hogy Rejtő Jenő Herkules bonbon című bohózata előtt akart tisztelegni.

Szente Vajk a színházművészet teljes spektrumát lefedi: színészkedik, rendez, ír és fordít, dramaturg, dalszöveg-író és színigazgató. A tegnapi darabban is elhangzik egy mondat: "Siess, Jégvarázs-os nyalóka van a recepción!" Utána néztem: naná, hogy az ősszel a Madácsban bemutatásra kerülő Jégvarázs musical szövegét is Szente Vajk fordította (már megvan rá a jegyünk!). Szente Vajk a zenés színházzá átalakult Erkel Színház igazgatója. Rákerestem a színház őszi évadának bemutatóira. Egy vadonatúj musicallel, A TRÓN-nal kezdenek, melynek egyik szerzője és rendezője szintén Szente Vajk. A darab a Hunyadiakról fog szólni, a nagysikerű televíziós sorozat farvizén próbál befutni, remélem sikerrel.

Visszatérve a Legénybúcsúra: bár minden színész jót alakít, Csonka Picinek van egy olyan öt perce, amit tényleg alig lehet kibírni ép rekeszizommal. De van a színházi szórólapon egy nagyon érdekes, először csak funfact-nak tűnő mondat: "Lévay Viktória esküvői ruháját Léber Barbara divattervező tervezte". Csakhogy:

1. A darabban egyáltalán nem szerepel Lévay Viktória;
2. A darabban egyetlen szereplő sincs esküvői ruhában;
3. A jelmeztervezőt sem Léber Barbarának hívják.

A rejtélyre a netes címlap csak részben ad magyarázatot: ott Mona szerepében tényleg Lévay Viktória van feltüntetve, és nem kettős szereposztásban. Tegnap Gáspár Katát láthattuk ebben a szerepben, de esküvői ruhát nem visel. Viszont a színházi szórólapon abban van lefényképezve. Szóval a darabnak volt egy változata, amelyben megjelenik az esküvői ruha a színen. Érdekes.

Amikor Szente Vajkot először láttam a Magyarország, szeretlek című televíziós műsor műsorvezetői szerepében, azt gondoltam, hogy na, ő is a színészet helyett inkább műsorvezető lesz majd, mint Till Attila vagy Liptai Claudia (jó, ők is játszanak néha filmen vagy színdarabban, de a műsorvezetés dominál). De Szente Vajk tényleg mindennel foglalkozik, jelenleg ő a legsokoldalúbb színházi ember hazánkban.

Közös színpadon egy Kossuth-díjassal

Persze akkor még nem volt Kossuth-díjas az illető. Szirtes Ágiról van szó, akivel úgy adódott, hogy amikor az 1968/69-es tanévre a korábbi A és B osztály 1-1 harmadából egy C osztályt is csináltak az általános iskola 7. évfolyamára, akkor két évre osztálytársak lehettünk. Amikor 1959-ben a Zsigmond térre költöztünk, már állt a szüleim által csak "új háznak" nevezet nagy lakóépület, ahova sok ismert művész költözött, köztük a már akkor Kossuth-díjas Szirtes Ádám a családjával.

A Zsigmond téri "új ház" 1961-ben (Forrás: fortepan.hu,
Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztály)

Engem felső tagozatban az a keserű sors sújtott, hogy észrevették, hogy könnyen tanulok verseket és prózai szövegeket, ezért minden iskolai ünnepélyen fel kellett lépnem valamilyen szavalattal. Még versmondó szakkörbe is jártam a II. kerületi úttörőházba (a Kapás utcában volt a földszintes épület, ma emeletes társasház áll a helyén). Mivel összesen én és egy osztálytársam járt el az egy színész által tartott foglalkozásokra, két-három alkalom után meg is szűnt a szakkör.

Így adódott aztán, hogy mind 1969, mind 1970 tavaszán együtt indultunk Ágival az Úttörők Kulturális Seregszemléjén, ő versmondásban, én meg prózamondásban. Ő már akkor túl volt első játékfilmjén, A koppányi aga testamentumán, melyben 10 évesen szerepelt. És mind a két évben mind a ketten megnyertük a II. kerületi versenyt.

Mind a két évben a Pajtás újságból választottam egy-egy novellát: 1969-ben Peterdi Pál Lekvár című humoreszkjét, amely arról szól, hogy egy lány magnóra veszi a feleletét biológiából, becsempészi a magnót az osztályterembe. Hogy biztos legyen, hogy kihívják felelni, baracklekvárt ken a kitömött gólyára. De a magnó az "a csongorádi kisbíró unokája" kezdetű műdalt kezdi el játszani, mert az öccse elcserélte a magnószalagot. Még a szöveg elejére is emlékszem: "Elmélyülten öntözgettem a szőnyeg virágmintáit, mert kell egy kis kikapcsolódás a tanulónak, amikor Lomb Róza dugta be azt a busa fejét az ablakon."

1970-ben már egy kevésbé derűs novellát választottam, de szintén a Pajtásból: Berkesi András egy második világháborús történetét, amely arról szól, hogy egy orosz katona hogyan ment meg egy magyar csecsemőt a saját élete feláldozásával (tudom, hogy propaganda volt, de 14 éves voltam még csak). A címére nem emlékszem, de a kezdő mondatára igen: "Szergejék hevenyészett fedezéke a hóval borított tér túlsó oldalán volt". Sajnos sem ezt, sem pedig Peterdi írását nem találtam meg a neten.

A felső tagozatban szenvedélyes Pajtás-olvasó voltam. Ez valójában egy gyerekeknek szóló propaganda-lap volt, a 12-14 éveseket célozta meg leginkább. És igen, utólag Peterdi Pálról, az ismert humoristáról és a kocogó mozgalom elindítójáról megtudtam, hogy III/III-as ügynök volt, Berkesi András, a neves ponyvaregény-szerző pedig az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje, aki részt vett többek között Böröcz Sándor evangélikus lelkész kínvallatásában is. De írt a lapba Fehér Klára is, aki  1947-ben kihallgatóként részt vett az első nagy koncepciós per, a kisgazda pártot ellehetetlenítő Magyar Közösség perében. A megvádolt Szent-Iványi Domokos visszaemlékezése szerint „Fehér Klára egy éjszakán keresztül faggatta, s biztatásként a fejét időnként a falba verte.” Szóval láthatjátok, hogy jó kezekbe adták a kistinédzserek szellemi fejlődését.

Szerencsére 1970-ben versmondó karrierem véget ért, a gimnáziumban (ahová egyébként szintén együtt jártam Szirtes Ágival, de más-más osztályba) már nem kellett szavalnom. Szirtes Ági karrierje pedig közismert, Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az előző hónapban két olyan színházi előadást láttunk, melyben lánya, Pálmai Anna játszott, és engem megdöbbentett, hogy mennyire hasonlít a hangja Ági hangjára.

Hát most ezek az emlékek tolultak fel 55 év távlatából.

Só

Úgy tűnik a Korond-patak vize az elmúlt hetek esőzései nyomán végleg teljesen elárasztotta a parajdi sóbányát, ami nemcsak a környék sóbányászatát, de turistaforgalmát is hosszú időre hazavágta. A helyreállítás igen költségesnek ígérkezik: a pataknak új medret kell kialakítani, ami nem veszélyezteti sem a még működő bányaüzemet, sem pedig a bánya turisták által látogatható részét, víztározót kell létesíteni az ilyen esetek elkerülésére, a bányából ki kell szivattyúzni azt a töméntelen mennyiségű vizet és mindent helyre kell állítani. Csillagászati összeg és hosszú évek szükségesek hozzá.

A só alapszükséglet, amióta a világ világ. A sólelőhelyek birtoklása mindig fontos stratégiai cél volt, a sókereskedelem pedig mindig uralkodói kiváltság. Alapvető népmese A só, melyből kiderül, hogy a só olyan, mint a levegő: csak akkor gondolunk rá, ha hiányzik.

Az indiai függetlenségi mozgalom egyik fontos momentuma volt Gandhi 95 évvel ezelőtti ún. sómenete, amikor is 380 km-t gyalogolt az óceán partjára, és a brit monopóliumot megtörve sót vett magához.

A legendás sómenet

Nem véletlen, hogy a parajdi hírek hatására rögtön 30%-ot emelkedett a só ára (egyébként nekünk most itthon pont parajdi sónk van, mert Kati utasításba adta, hogy ne finomított sót vegyek, így a parajdira esett a választásom). Nekem meg ez jó apropó volt arra, hogy rádöbbenjek, hogy valahogy mindig pont nyolc évente járok sóbányába: először 2007-ben pont Parajdon, aztán 2015-ben Hallstattban, végül pedig 2023-ban Wieliczka-ban. Vegyük sorra őket.

2007, Parajd

Hosszabb erdélyi nyaralásunk során egy hetet Szovátán töltöttünk. Szováta maga is része az erdélyi Sóvidéknek (Korond, Parajd, Alsó- és Felsősófalva, Sóvárad tartoznak még ide). Szováta méltán híres tava, a Medve-tó is egy nagy esőzés nyomán keletkezett, amikor is egy Pálné gödre nevű terület beszakadt és megtelt vízzel. A sóval telített víz heliotermikus hatása miatt a felszín hőmérséklete 35 fokra emelkedik. De Szováta már a Medve-tó kialakulása előtt is fürdőhely volt, egy erősen sós vízű patak, a Géra is keresztülfolyik rajta. Nagypapám a nagyon elsózott ételre mindig azt mondta: ez sós mint a Géra.

A közeli Parajd sóbányája igazi turista-látványosság: sok-sok lépcsőn megyünk le a hatalmas termekbe, majd autóbusz hoz minket a felszínre. Íme az akkor készült fényképek:

Medve-tó, Bori, Orsi, Petra

Sódomb, szüleimmel (Bori csinálta a képet)

Bori és Orsi a sóbánya játszóterén

A parajdi sóbánya egyik nagy terme

Templom a bányában

2015, Hallstatt

2015 nyarán Orsi levizsgázott Jeruzsálemben az egyetem előkészítő évfolyama után és hazajött vakációzni, így együtt utazott a család Ausztria Salzkammergut-nak, azaz "Sókamarai javaknak" nevezett területére, melynek központja Salzburg, azaz "Sóvár". Hallstatt egy festői (és turisták által rendkívül túlterhelt) városka a Hallstätter-tó partján. A környéken már az ősember is bányászott sót, amit egy, a hallstatti sóbányában talált 7000 éves mumifikálódott holttest is bizonyít. Egy német gyerekeknek szóló tudományos műsorból, a Felfedező Expresszből tudom, hogy az egykori Pannon-tenger az Alpok kiemelkedésével lefolyás nélküli tavakat alakított ki, melyben a párolgás miatt nagyon megnőtt a sókoncentráció, kivált a só és ezek a sórétegek kerültek be évmilliók során a hegy belsejébe.

A bányához a városból siklóval lehet feljutni. Fent bányászruhát öltünk, lépcsőkön, csúszdákon és bányavasúton járhatjuk be a bányát. A bányászat ma már más technológiával folyik: a kitermelő aknákba folyadékot préselnek és sóoldatot szivattyúznak ki.

Lányaim bányászruhában

Kati, Bori és Petra a bányavasúton

Orsi és Petra a városban

Én és egy (majdnem) igazi bányász

2023, Wieliczka

2023-as lengyelországi utazásunk alkalmával négy éjszakát töltöttünk Krakkóban, és egyik nap felkerestük a közeli Wieliczka-i sóbányát. Ez a sóbánya is hasonló látványosság, mint a parajdi: hatalmas termek, sószobrok, katedrálisok a föld alatt. És persze nagy itt Árpád-házi Szent Kinga kultusza. IV. Béla gyermeke V. Boleszláv lengyel fejedelemhez ment feleségül. Szerette volna, ha a lengyelek is sót bányásznának, eljegyzési gyűrüjét egy máramarosi sótárnába vetette, amit később a megnyitott Wieliczka-i sóbányában találtak meg. Az utolsóként szentté avatott (1999-ben) Kinga akkora becsben van, hogy még a környék ásványvizét is róla nevezték el.

A bányába sok-sok lépcsőn juthatunk le és igazi bányalifttel mehetünk újra fel a felszínre. De 130m-rel a föld alatt még igazi étterem is üzemel.

Sószobor: Kinga gyűrűjének megtalálása

Katedrális a föld alatt

Pál család a sóoltár előtt

130 m-rel a föld alatt, asztalon a Kinga víz

Két színházi előadás, egy jó meg egy rossz

Most megint besűrűsödtek a színházlátogatásaink Kati jóvoltából, egy korábbiról nemrég beszámoltam. Néha a sok jó darab közé óhatatlanul becsúszik egy rossz. Pont olyan színházban, olyan színészektől és olyan rendezőtől, amire nem számítanánk.

A Katonában parádésnak mondható szereposztásban, Bezerédy Zoltán, Borbély Alexandra, Jordán Adél, Mészáros Béla, Fullajtár Andrea, Keresztes Tamás, Elek Ferenc játékával (mondjuk a nemzet színésze, Szacsvay László helyett Takátsy Péter játszott), a nagynevű, és már csak ritkán rendező Asher Tamás rendezésében láttuk Goldoni Egy nyár című darabját. Nem kellett volna, és tulajdonképpen felmerült bennem a szünetben való távozás gondolata, de az ember mindig reménykedik.

Goldonitól már láttunk korábban egy darabot, még 2017-ben A főnök meg én meg a főnök címen (korábban Két úr szolgája címen volt ismert). Míg annál az előadásnál tökéletesen sikerült a darab mai korba helyezése, addig az Egy nyárnál tényleg nem lehetett megérteni, hogy bemutatásával mi volt a cél. Bár rettentő sok szereplő van kesze-kusza családi és baráti viszonyban, az alaphelyzet nagyon sablonos:

Leonardo szereti Giacintát.
Guiglielmo is szereti Giacintát.
Giacinta viszontszereti Guiglielmot.
Vittoria is szereti  Guiglielmot.

Ennek ellenére a darab végén kik házasodnak össze, na kik? Hát természetesen azok, akik között nincs viszonzott szerelem (Leonardo és Vittoria házassága csak azért nem jöhet szóba, mert ők édestestvérek).

Ráadásul az volt a rendezői koncepció, hogy a szerepek szándékosan legyenek egy kicsit túljátszva, amit Keresztes Tamás és Elek Ferenc jól oldottak meg, a többiek nem.

Az előadás után három nappal azzal a rossz érzéssel mentünk el megnézni a Kalamazoo-t a Belvárosiban, hogy lehet, hogy megint melléfogunk. De Hernádi Judit és Kern András páros játékánál nehéz hibázni (ezért az alakításáért Hernádi Judit 2023-ban a VIDOR Fesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás Colombina-díját). Egy időskorú (időskorú?, annyi idősek kb. , mint én) kapcsolatról, szerelemmé formálódó egymásba kapaszkodásról szól a darab sok-sok humorral. Pedig egyáltalán nem jók a kilátásaik egy tartós kapcsolatra, hiszen a nő bigott katolikus, a férfi bigott zsidó. A nőnek öt lánya és tíz unokája van, a férfi egyetlen fia - ó Rétvári Bence, ne haragudj - melegkapcsolatban él.

Persze a szerelem győzelmét a vallási és kulturális különbségek fölött már sok filmben vagy színdarabban láthattuk (pl. Bazi nagy görög lagzi), de azért lássuk be, nem hiszünk igazán benne (pl. én és egy fideszes? Brrr!). Igazi könnyezve nevetős darab, másfél óra kiszakadás a mindennapokból.

Mindkét darabban szerepet játszott a zene. Az Egy nyárban Matisz Flóra Lili dalait éneklik, a darab egy pontján kórusban. A Kalamazoo-hoz Cári Tibor írt egy zseniális, slágergyanús duettet (akárhogyan kerestem, nem találtam meg a neten), címe: Még nem biztos. Csak érdekesség, hogy a posztom elején említett A főnök meg én meg a főnök című darabhoz is Cári Tibor írta a dalokat.

Lehet, hogy azért szerettük jobban a Kalamazoo-t, mert abban győzött a szerelem, míg Goldoninál nem? Hát ilyen javíthatatlan romantikusok vagyunk?

Kitiltva, avagy zászló-zászló-szívlapát

Egészen a legutolsó időkig a Madniner Facebook-posztjainak buzgó követője és kommentelője voltam, eljutottam egészen a "lelkes támogató" fokozatig. Persze kommentjeim aligha voltak támogatónak nevezhetők, éppen ellenkezőleg, kifejezetten kritikusak voltak, de nem tartottam magam igazi trollnak, mert nem gyalázkodtam, nem káromkodtam, nem személyeskedtem és nem minősítettem. Aztán nemrég észrevettem, hogy a hífolyamomban nem jelennek meg Mandiner-posztok, és ha a Facebook-keresőbe írom be azt, hogy Mandiner, nem ad ki értelmezhető találatot. A közvetlen megnyitási kísérletre pedig ezt kapom:

Rájöttem, hogy kitiltott az oldal, akárcsak korábban az Origo, a Magyar Nemzet vagy Orbán Viktor hivatalos oldala. Mondjuk a Mandiner-en az utolsó kommentem arra a posztra volt, amelyben azt írták, hogy a független magyar sajtó Magyar Péter lakájmédiája. Erre írtam azt kommentnek: "Pont a MandiNER beszél lakájmédiáról ☺" Ez volt náluk az utolsó csepp a pohárban.

A Facebook-on eredetileg csak lájkolni lehetett, amit később további ikonok egészítettek ki:

Ezek közül a szív, az ölelés, a megdöbbenés és a sírás ikonjának használata elég egyértelmű. A mérges ikon (😡) használatából viszont már nem derül ki, hogy a poszt tartalmára vagy a poszt írójára vagyok mérges, ezért állítólag az algoritmus kevésbé terjeszti azokat a posztokat, amelyeken sok mérges ikon van. A nevető fej (😄) pedig végleg a trollok eszközévé vált: már nem a vicces tartalom jele, hanem azt jelenti: "kinevetlek téged". Ezért aztán ha az ezernyi állami pénzből finanszírozott Megafon-poszt alatt sok nevető fejet láttok, az bizony azt jelenti, hogy a posztoló jól ki lett nevetve. És ugyanez érvényes a kommentelőkre is. Így aztán a nevető hangulatjelet én már csak erős fenntartással használom.

A kommentcsatározások általában személyeskedésben végződnek, amelyekből megtudhatjuk, hogy a posztoló vagy ingyenkrumplira ácsingózó NER-nyugger, vagy libsibolsikomcsi proli, de rosszabb esetben egy gyengeelméjű faszkalap. Magam sohasem személyeskedem vagy minősítek, az ilyen kommentre általában a könnyező hangulatjellel válaszolok (😢).

Aztán itt van a trollok legújabb szokása: felmennek a nekik nem tetsző kommentelő profiloldalára, és ha ott nyilvánosak a posztok (pl. az enyémek ilyenek), akkor válogatás nélkül minden poszt alá nevetős hangulatjelet tesznek. Most a Harcosok Klubjának meghirdetésével a Fidesz egy, ez eddiginél még nagyobb trollhadsereget toboroz, bár sokak szerint ez csak fedőművelet, valójában több ezernyi orosz robotprofilt engednek rá a közösségi oldalakra.

A közösségi oldalak szerencsére nem csupán a politizálás színterei, de a Z- és Alfa-generáció számára a közösségi lét fontos, ha nem a legfontosabb színterei. Nemrég láttunk egy négyrészes minisorozatot a Netflixen, a Kamaszokat. A sorozat minden egyórás epizódja egyetlen snittből állt, amit utoljára Jancsó Miklós vagy Tarr Béla filmjeinél láthattunk. De ezen a technikai bravúron túl a film tartalma is megdöbbentő volt. Egy 13 éves fiú meggyilkolja az osztálytársnőjét, és a nyomozók számára kiderül, hogy a kamaszok az Instagramon olyan kódnyelvet használnak, amelyet az idősebb generáció egyáltalán nem ért. A látszólag teljesen ártalmatlan ikonok a legbrutálisabb bullyinget (zaklatást) jelentik az Alfa-generáció számára, tele rejtett agresszív és szexuális tartalommal. Íme néhány példa (a Blikk cikke nyomán):

• 
  
• 🍆 vagy 🍌 – A péniszre utal.
• 🌮 – Női nemi szerv (vagina).
• 👀 – Ezt az emojit akkor használják, amikor meztelen vagy tiltott tartalmakat kérnek.
• 🎪 – A sátor bizony erekcióra utal.
• ⛽, 🍀, 🌳, 🌿 – Ezek az emojik mind marihuánát jelképeznek, de tulajdonképpen bármelyik zöld emoji jelentheti a füvet.
• 🍇 – Ezek a szőlőszemek a herékre utalnak.
• 🍒 – A cseresznye több titkos jelentést is hordoz: szimbolizálhatják a heréket, a melleket, de akár a szüzességet is.
• 🐫 – A teve emoji egy szexuális utalás, ami azt jelenti, hogy „meg akarlak d.gni”.
• 👻 – A szellem emoji azt jelzi, hogy valakit hirtelen dobtak (ghostolták) mindenféle magyarázat nélkül.
• 💦 – Vízcseppek: orgazmus, ejakuláció.
• 🧢 – A baseballsapka átverést, hazugságot jelent.
• 🚀 – A kábítószer-kereskedők gyakran használják ezt a rakéta emojit, hogy ezzel fejezzék ki, milyen erős anyaguk van.
• 🍑 – Valakinek a fenekét jelképezi, de a barackot fiatal lányok nemi szerveként is szokták emlegetni.
• ☠️ vagy 💀 – A koponya meglepő módon egész pozitív emoji: azt jelenti, hogy valami olyan vicces, hogy „meghalsz a nevetéstől”.
• 🤡 – A bohóccal egy „buta” egyénre utalnak, de jelezhet valami butaságot vagy kínos dolgot is.
• 💯 – Ez az emoji – bármilyen furcsa – az őszinteséget jelenti: 100% megbízhatóság.
• 🚛 – Az említett személynek nagy, formás hátsója van.
• 🔥 – A tűz azt jelenti, hogy valami szexi.
• 🐐 – Minden   legjobbja (Greatest of All Time, azaz Goat, ami angolul kecskét jelent).
• 👯‍♀️ – A lányokat a szexmunkások kódjaként használják.
• ⏳ – Jó teste van egy nőnek. (Homokóra alkat.)
• 🥑 – Az avokádó emoji jelentése: alap, persze, természetesen.

Használtam én már teljesen gyanútlanul padlizsán-emojit, hogy aztán a lányaim jól kinevessenek. A Kamaszok óta már minden emoji használatát megfontolom. Most állítólag a Harcosok Klubja tagjainak azt javasolták, hogy minden posztjukat három emojival zárjanak: zászló-zászló-szív. Hát bizony nem mindenki szeme olyan éles, a sok zászló közül könnyű összekeverni a magyart a tádzsikkal, és a szívnél sem mindegy, hogy mit használunk:

• Piros: barátság, szerelem, szenvedély;
  Narancs: barátság, törődés;
  Sárga: megbecsülés;
  Zöld: féltékenység, vega;
  Kék: bizalom, magabiztosság;
  Lila: luxus, csillogás;
  Fekete: gyász, szomorúság, lázadás;
  Fehér: tisztaság, ártatlanság, őszinteség.
• Kedves szülők, figyeljetek oda a gyerekeitekre! A közösségi oldalakra feltöltött emojik néha nem is olyan ártatlanok, mint elsőre látszanak!