4. nap, italunk az ír kávé és az alma-cider
Thony ma szabadnapos, Joe ugrik be helyette erre a napra, amikor is körbebuszozzuk az Iveragh-félszigetet, vagyis végighaladunk a Ring of Kerry-n. Az útvonalon az óramutató járásával ellentétes haladási irányt javasolják, mivel egyes helyeken a szembejövő buszok nem férnének el.
Első állomásunk Quaybaun-ban a Red Fox Inn-nél volt, vagyis a Vörös Rókához címzett kocsmánál, ahol megkóstolhattuk a hamisítatlan ír kávét: én whiskey-vel, Kati pedig Baileys-szel. A közelben szeltük át a Caragh folyót, ami szép természeti látványosság volt.
Következő megállóhelyünk Reenrusheen-ben volt.
Itt született Daniel O'Connell 19. századi ír politikus, az ír egyenjogúság megteremtője. A városka székesegyházát is róla, nem pedig egy szentről nevezték el, ezért először nem is akarták felszentelni.
A gyönyörű panorámakörút az öblökkel szabdalt nyugat-ír partszakasz mellett folytatódott, Waterwill-nél elértük utunk legnyugatibb pontját: nyugati hosszúság 10° 10' 53", soha ennél nyugatabbra még nem voltam (ez nyugatabbra van, mint a portugál Cabo da Roca, a kontinens legnyugatibb pontja, ahol Bori tavaly járt).
Innen indult az első tengeralatti telefonkábel az Újvilágba, és valahol itt látták utoljára az 1915 május 7-én elsüllyesztett Lusitania-t.
Beenarourke-nél megállunk a panorámában gyönyörködni:
Sneem-ben álltunk meg ebédelni, itt kóstoltuk meg a híres ír alma-cidert, és gyönyörködtünk a Sneem-patak zuhatagában.
Ebéd után beértünk a Killarney Nemzeti Parkba, ahol a Hölgyek Kilátójából gyönyörködhettünk a festői Upper Lake, vagyis Felső-tó látványában.
Szintén a nemzeti park területén található egy népszerű kirándulóhely, a Torc-vízesés, ahová pár száz méter gyaloglással lehet eljutni, és egy olyan mesebeli erdő közepén van, ahol a fák mögül tündérek, a kövek mögül trollok kukucskálnak elő.
Innen már akár át is gyalogolhattunk volna a Muckross-kastélyhoz, és annak gyönyörűséges kertjéhez. A harsogó zöld pázsit és a különféle színekben pompázó rododendron-bokrok látványa lenyűgöző volt.
Estére lejárt Thony szabadnapja, így befuvarozott minket Killarney egyik rendezvényközpontjába, ahol hamisítatlan ír táncestet nézhettünk meg. Megtudtuk, hogy az ír duda abban különbözik a skót dudától, hogy az ír dudánál nem befújják a levegőt, hanem a felkarjukkal pumpálják bele.
Ötödik napunk első állomása Adare, ahol nádfedeles házak és egy szép templom várja a turistákat.Innen indult az első tengeralatti telefonkábel az Újvilágba, és valahol itt látták utoljára az 1915 május 7-én elsüllyesztett Lusitania-t.
Beenarourke-nél megállunk a panorámában gyönyörködni:
Sneem-ben álltunk meg ebédelni, itt kóstoltuk meg a híres ír alma-cidert, és gyönyörködtünk a Sneem-patak zuhatagában.
Ebéd után beértünk a Killarney Nemzeti Parkba, ahol a Hölgyek Kilátójából gyönyörködhettünk a festői Upper Lake, vagyis Felső-tó látványában.
Szintén a nemzeti park területén található egy népszerű kirándulóhely, a Torc-vízesés, ahová pár száz méter gyaloglással lehet eljutni, és egy olyan mesebeli erdő közepén van, ahol a fák mögül tündérek, a kövek mögül trollok kukucskálnak elő.
Innen már akár át is gyalogolhattunk volna a Muckross-kastélyhoz, és annak gyönyörűséges kertjéhez. A harsogó zöld pázsit és a különféle színekben pompázó rododendron-bokrok látványa lenyűgöző volt.
Estére lejárt Thony szabadnapja, így befuvarozott minket Killarney egyik rendezvényközpontjába, ahol hamisítatlan ír táncestet nézhettünk meg. Megtudtuk, hogy az ír duda abban különbözik a skót dudától, hogy az ír dudánál nem befújják a levegőt, hanem a felkarjukkal pumpálják bele.
5. nap, italunk a Poteen whiskey
Következő úticélunk a Bunratty várkastély és a mellette elterülő skanzen. A kastély egy igazi ír lakótorony, berendezett szobákkal, korabeli bútorokkal és valószínűleg sok-sok szellemmel és kobolddal, a falumúzeum pedig az ír népi életet mutatja be: szegény és gazdag házak, üzletek, kézműves műhelyek, malmok, templomok, kocsmák.
A falu főtere |
Lakótorony, parasztház |
Szatócsbolt |
Vízimalom |
A skanzen éttermében megkóstoltuk az írek "illegális" whiskey-jét, a Poteen-t, amit az amerikai szesztilalom idején főztek és csempésztek a tengeren túlra. Az egyszer lepárolt és rövid ideig érlelt ital leginkább a törkölypálinkára emlékeztetett.
Délután várt ránk a nap attrakciója: Moher sziklái. Itt az Atlanti-óceán főlé 100-200 m magas függőleges sziklafal magasodik, gazdag madárvilágnak adva fészkelőhelyet. A látogatóközpontot ügyesen a hegy belsejében alakították ki, így csak a sok turista ront az idilli táj látványán.
Lábat lógató turisták |
Kietlen sziklák és a legelőket elválasztó kőfalak között buszozva jutunk el a Poulnabrone Dolmen-hez, egy ősi kelta temetkezőhelyhez, az írek Stonehenge-e, ami leginkább egy buszmegállóhoz hasonlít.
Szálláshelyünk Limerick mellett egy négycsillagos hotel. A Limerick az irodalomkedvelőknek egy versformáról lehet ismerős: A-A-B-B-A rímképletű ötsoros vers, Faludy György sok ilyet írt, de Varró Daninak is van néhány limerickje, pl.
Kővidék |
Poulnabrone Dolmen, várom a buszt |
Volt egyszer egy öreg stockholmi,
agyára ment már a sok holmi.
Szert tett egy bricseszre,
a többit kicseszte,
s megtanult nadrágot stoppolni.
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése