A dolog úgy kezdődött, hogy Kati nyert egy 300 000 Ft-os TENSI-utalványt. Mivel a Pénzverőnél ő bonyolítja a külföldi értékesítést, gyakran ad fel értékküldeményt. A Magyar Postának volt egy nyereményjátéka, és mivel Kati mindent kitölt, amivel nyerni lehet, minden csomagfeladásnál kitöltötte a nyereményszelvényt. A nyereményutalványt csak 2018-ban kellett felhasználni. Próbáltuk
a nyári észak-tiroli utunkhoz felhasználni, de úgy éreztük, túl nagy kötöttség lenne, ha a TENSI szervezné meg a szállásunkat.
Szóba került a nyereménykuponnak egy családi síeléshez való felhasználása is, de mivel a sógornőmék felvetették, hogy menjünk együtt, Bori meg közölte, hogy ő inkább Madridba menne, ezért ezt is elvetettük. 2018 utolsó munkanapján mentünk be a TENSI irodájába, és egy írországi körutazásra fizettünk be. A kupon kb. a teljes költség felét fedezte.
Most írok egy kis összefoglalót az útról.
1. nap, italunk a Guinness
|
Napfelkelte a Liszt Ferenc repülőtéren |
Hajnali kelés, 4:20-kor találkozás a repülőtéren az idegenvezetőkkel és a csoport többi tagjával. Vezetőnk Gordon Ágnes, nagyon rátermett 40-es nő, a csoportban összesen 12-en voltunk, négy házaspár és négy nő. Mi voltunk a legfiatalabbak.
KLM-járatokkal amszterdami átszállással 11 óra körül értünk Dublinba. Sofőrünk egy Mercedes kisbusszal várt ránk, és rögtön megkezdtük városi körutunkat.
Dublin ír neve egyébként Baile Átha Cliath, vagyis a "Rőzsefonattal Megerősített Város a Gázlónál".
(Az ír nyelv a még létező hat kelta nyelv egyike, de csak a lakosság egyhatoda beszéli, anyanyelvként pedig mindössze pár százezren. Állítólag többen beszélnek családi körben lengyelül Írországban, mint írül).
Megnéztük a György-korabeli elegáns épületeket a színes ajtókkal, a Szent Patrik székesegyházat és a Trinity College-t.
|
Színes ajtók - drága autók |
A Szent Patrik egy anglikán templom, egyik fő-esperese a híres író Jonathan Swift volt, aki itt is van eltemetve.
A Trinity College-ban pedig a IX. századi kelsi kódexet, az ír nemzeti örökség egyik legrégebbi nyelvi emlékét őrzik (sajnos nem volt idő a megtekintésére).
|
A Szent Patrik székesegyház |
|
A Trinity College harangtornya |
Szabad programot kaptunk a városban való csatangolásra: sétáltunk a Temple Bár környékén, átkeltünk a Tiffey folyót átszelő gyalogoshídon, a "félpenny-s hídon". Ebédünket egy amerikai étteremben költöttük el.
|
Dublini épület |
Délután várt minket a híres Guinness-múzeum. A sörgyár területén kialakított söröspohár-alakú hatszintes épületben mindent megtudhattunk az írek büszkeségéről és a sörgyártás folyamatáról. A Guinness az egészen sötétre pörkölt malátától olyan mélyvörös, és a hozzáadott nitrogéntől van az a nagyon finom habja. Egy pint sör csapolása két percig tart: hűtött pohárba először 45 fokos szögben csapolunk, másfél percet várunk, majd függőlegesen telecsapoljuk.
|
Ganz-gyártmányú régi malátaörlő |
|
Eredeti hordók |
|
Egészségetekre! |
A sörözés után kilátogattunk Európa egyik legnagyobb közparkjába, a Phoenix-parkba, mely kétszer akkora, mint a New York-i Central Park, és harsogó zöld. Azon a helyen, ahol II. János Pál Pápa misézett, egy hatalmas keresztet emeltek.
Este még kisétáltunk a városba, betértünk a Temple Bar-ba ír kocsmazenét hallgatni. Hatalmas tömeg volt, sem leülni, sem a bárpulthoz odaverekedni magunkat nem tudtuk, de a zene kellemesen autentikus volt.
|
A Temple Bar |
2. nap, italunk a SmithWick's
|
Bray tengerpartja |
Viszonylag korán, fél 9-kor indulunk végleges sofőrünkkel, Thony-val, a tegnapi csak Dublinban volt velünk. Dél felé elhagyva a várost az ír Rivierán, Bray-ben állunk meg egy rövid időre. Ha úszni volna kedvünk, mindössze 100 km-t kéne szelnünk a habokat, hogy Anglia nyugati partjait elérjük. Sok lapos kő volt a parton, jól lehetett kacsázni.
Utunkat az Enniskerry-ben található Powerscourt Garden irányába vesszük. Ez a kastélykert a National Geographic szerint a világ 10 legszebb kertje között van. A kastélyt a tulajdonos a '70-es években felújította, de a felújítás után pár hónappal leégett. A kert viszont pazar: hagyományos francia kert, vadregényes angol kert, japán kert, rododendron-bokrok, tulipán-ültetvény.
Utunkat Wicklow megye kies tájain a Glendalough-i két folyó összefolyásánál lévő kolostorromok felé folytatjuk. Itt az íreket kereszténységre térítő Szent Kevin alapított kolostort még a 6. században. A romos épületegyüttes festői környezetben, két tó, az Alsó-tó és a Felső-tó mellett fekszik.
Viszonylag korán, délután 5 felé érünk második szállásunkra, Kilkennybe, ezért nagy sétát teszünk a városban. Hagyományosa Kilkennynek is volt egy protestáns és egy katolikus fele, melyet fal választott el, amit ma már csak a járdán olvasható felirat jelez.
Kilkenny két dologról híres: innen származik az írek egyik labdajátéka, a hurling, melyet gyepen, ütővel játszanak, de a labda kézzel is érinthető. Másrészt ebben a városban főzik a Kilkenny-sört, amit itt SmithWick's néven forgalmaznak.
|
A kastély |
|
Régi sőrfőzde |
|
A székesegyház |
|
Helyi sör |
Este közösen vacsorázott a csoport a Matt The Millers kocsmában, ahol szintén játszott egy ír banda, a hagyományos és jól ismert kocsmazenéket játszották.
3. nap, italunk a Jameson whiskey
Reggeli után Cashel sziklájához indulunk, Tipperary megyébe. A sziklát állítólag maga az ördög harapta ki egy közeli hegyből, és itt köpte ki. A hegyen egy viszonylag épen maradt román stílusú templom és egy közvetlen mellé épült, romos állapotú gótikus székesegyház található. A településen további kolostorromok is találhatók, beszéljenek erről a képek.
Cashel-ból Midletonba, az ír whiskey-gyártás fellegvárába buszozunk. Innen indult világhódító útjára az Jameson whiskey. A szépen felújított egykori gyárterületen van a látogatóközpont, ahol mindent megtudhatunk a whiskey-gyártásról. A Jameson alapanyaga 50%-ban árpa, 50%-ban malátázott árpa, melyet a szárítás és az őrlés után megerjesztenek. A szárítás füstmentesen történik, nem úgy, mint a skót whiskey-nél, ahol a szárításkor kapja az ital a jellegzetes füstös ízét. Az így kapott kb. 10%-os alkoholtartalmú folyadékból akár még sör is készülhetne, a Whiskey-gyártásnál azonban desztillálják az italt, mégpedig a Jameson-t háromszor.
A lepárlás végén kapott 86%-os szeszt hígítják, keverik, a Jameson hagyományosan kevert whiskey. A folyamatot a több éves érlelés zárja: Amerikában és Spanyolországban gyártott tölgyfahordókban érlelődik a nemes ital. Az ír whiskey-k - szemben az amerikai bourbon-ökkel - nem újonnan készült, hanem használt hordókban érlelődnek, melyekben korábban sherry-t vagy bort tároltak, ez is hozzájárul a jellegzetes ízhez.
A látogatás végén kóstoló is volt, a skót Johnnie Walker-t, az amerikai Jack Daniels-t hasonlítottuk össze a Jameson-nal.
Mielőtt szálláshelyünkre, Killarney-ba buszoztunk volna, megálltunk Írország második legnagyobb városában, Corkban. Jellegzetes ír város a Lee folyó tölcsértorkolatánál, de semmi különös.
Folytatás a következő posztban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése