Május 9-ike van, az európai egység napja. 30 évvel ezelőtt egyre gyorsuló sebességgel megindult a rendszerváltás, 15 évvel ezelőtt pedig beléptünk az Európai Unióba. Mindkét esetben tele voltunk várakozással és optimizmussal.
1989. májusában kezdték bontani a vasfüggönyt, a Magyarországot Ausztriától elválasztó műszaki határzárat.
|
A vasfüggöny szimbolikus átvágása |
A berlini fal még állt, de Európa belső falai már vagy leomlottak, vagy leomlóban voltak. Két napja jöttünk meg egy írországi körutazásról (majd részletesen posztolok róla), láthattuk azt a mementóként meghagyott falat, amely a belfasti katolikusokat választotta el a protestánsoktól.
|
A belfasti kerítés |
Sokan félnek attól, hogy a brexit után az írek úgy érzik majd, hogy Észak-Írország megint eltávolodott tőlük, és ismét fellángolnak a küzdelmek.
Különben az egykori Páneurópai Piknik helyszínén, ahol a megnyitott vasfüggönyön át százak tódultak át a szabad világba, mi is jártunk 2017 őszén, Fertőrákosnál.
|
Vasfüggöny-emlékmű Fertőrákoson |
Az európai falak leomlottak, és mi gyors fejlődésben kezdtünk reménykedni, helyette gazdasági visszaesés és munkanélküliség következett. Csak egy évtized múlva, az ezredforduló táján értük el a rendszerváltás előtti gazdasági állapotot.
1999-ben - 50 évvel a NATO megalakulása, és 10 évvel a magyar rendszerváltás megkezdődése után - csatlakoztunk az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetéhez, majd újabb öt év múlva, 2004. május elsején az Európai Unióhoz. Ezzel úgy látszott, a magyar komp végleg a nyugati parton horgonyoz le. Az EU-csatlakozás hatalmas népünnepély volt, míg Kati a másfél hónapos Petrával otthon volt, Borival és Orsival a Millenárison vártuk az éjfélt.
|
Bori a csatlakozási bulin a Millenárison |
A csatlakozástól - ha lehet - még többet vártunk, mint a rendszerváltástól. Bár sokan morogtak, hogy Brüsszel még az uborka görbületét is elő akarja írni, meg többé már nem ehetünk velős pacalt, az ország komoly fejlődés elé nézhetett. Sajnos azonban - ahogyan azt egy
Tölgyessy Péter-előadásból megtudhattuk - a világgazdaság súlypontja nagyjából pont akkor helyeződött át Ázsiába, és az a gazdasági potenciál, amely még Portugáliát és a már említett Írországot kihúzta a bajból és felzárkóztatta Európához, már nem állt rendelkezésre a frissen belépő kelet-európai tagállamoknak, így a gyors ütemű fejlődés megint elmaradt. Felerősödtek az euroszkepticista hangok, a migránsválság pedig kedvezett a populista nézetek terjedésének.
|
Az Időkerék 2004. május elsején |
A füstbe ment uniós remények tökéletes szimbóluma a Városligetben az uniós csatlakozáskor felavatott időkerék. Ebben az óriás homokórában pont egy év alatt kellene leperegni a homoknak, és a terv szerint minden év utolsó napjának utolsó percében ünnepélyes keretek között, tűzijáték kíséretében fordították volna át.
Az időkerékben már évek óta ugyanúgy megállt a homok pergése, mint ahogyan Magyarország is szép lassan távolodni kezdett az európai egység gondolatától. A Liget-projekt keretében a kerék el is tűnik a térről, a régi szimbólumok helyett újak lepik el a főváros köztereit.
Belfastban, amikor megálltunk az egykori ádáz ellenségeket elválasztó falnál, Thony, a sofőrünk adott egy filctollat, amivel üzenetet írhattunk a falra. Az én üzenetem ez volt:
Inkább kapuk legyenek, mint falak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése