Szeptember 11., kedd
Nem voltunk babonásak, szeptember 11-ére váltottuk meg a repülőjegyünket. A gép menetrend szerint nem sokkal hat után indult, ezért otthonról hajnali háromkor kellett elindulnunk. Édesanyám nálunk töltötte az éjszakát, és mivel nála a készülődés kicsit tovább tart, őt már hajnali fél kettőkor ébresztettük.
A kocsit egy reptérhez közeli parkolóban hagytuk, és negyed öt körül elkezdtük a becsekkolást, ami egy kicsit nehézkesen indult. Becsekkolás után anyám kerekesszékes segítséget kapott, és én elkísérhettem, ezért a többieknél hamarabb jutottunk át az útlevél-ellenőrzésen és a biztonsági vizsgálaton. Végül háromnegyed hét körül szállt fel a gépünk, és mivel hulla fáradtak voltunk, szinte végigaludtuk az utat. Háromnegyed 11 körül értünk a Ben Gurion repülőtérre, ahol szintén sikerült kerekesszékes segítséget kapnunk. Az izraeliek már lazábbak nálunk, így mind az öten gyorsított útlevél-ellenőrzésen estünk át, a csomagokat is hamar megkaptuk. Orsi jelezte, hogy már útban van a reptér felé, ezalatt elintéztük a telefonba a helyi SIM-kártyát és az autóbérlést. Képzeljétek, egy Kia Cee'd kombit kaptunk, mint a saját autónk, csak automatát.
Orsi egy kerekesszékkel jelent meg, amit direkt nekünk szerzett, de nem tudtuk tőle átvenni, mert a csomagok mellé már nem fért be a kocsiba. Azért nagyon örültünk, hogy elénk jött, és megbeszéltük, hogy délután még egyeztetünk, hogy mi legyen.
Szállásunk Ramlában egy 18 emeletes toronyház 13. emeletén volt. Tartott még a zsidó újév második napja, ezért az egyik lift sábesz-üzemmódra volt állítva: nem kell rajta gombot nyomni, egyesével megáll minden emeleten, kivéve a 13-at, pont ahol laktunk, és pont ebbe a liftbe sikerült beszállnunk. A lakásunk tágas és modern, gyorsan elhelyezkedünk. Mivel az ünnep miatt vásárolni sem lehet, az otthonról hozott bacon-os pulykát (nem éppen kóser) ebédeljük, majd kóma szerű álomba szenderül a család.
 |
| Kilátás az erkélyünkről |
Délután megbeszéljük Orsival, hogy elmegyünk hozzájuk a bázisra, mondtam is anyámnak, hogy az első, amit Izraelből lát, egy katonai légibázis. Orsiéknál lakik négy fiú osztálytársuk is, akik szintén az esküvőre jöttek, és mindenki hullafáradt, mert egy medencés partiban voltak. Megpuszilgatjuk az ifjú párt, átadjuk az ajándékokat, cserébe végre megkapjuk a kerekesszéket, amely hű kísérőnk lesz egy héten át.
Visszatérve a szállásunkra még kicsit beszélgetünk az erkélyen, majd megszámoljuk a szoba sarkait és lefekszünk.
 |
| Kati és Petra az erkélyen |
Szeptember 12., szerda
Ramla lakosságának a fele arab muszlim, fele vallásos zsidó, de van keresztény temploma is. A ramlai piac Izrael-szerte híres és szerdán pont piacnap van, ezért reggel fél kilenc körül első utunk odavezet.
 |
| A ramlai piac |
A ramlai nagymecset mellett parkolunk, a piac igazi színes, keleti, multikulti piac, nagyon élvezzük, vásárolunk is gyümölcsöket, humuszt, pitát, padlizsánkrémet és egyéb zsannamannákat, és otthon pompás reggelit csapunk.
Tíz körül indulunk északra, az úticél Názáret. Elhatároztam, hogy az Izraelben először járó édesanyámnak főleg keresztény helyeket mutatok meg, mert a zsidó részből úgyis jut neki bőven. Mi Katival '90-ben voltunk Názáretben, amely szinte teljesen arab város, mégis itt található a kereszténység egyik legszentebb helye, az angyali üdvözlet bazilika. A hegyen lévő nyüzsgő városban egy teremgarázsban hagyjuk az autót és a kerekesszéket üggyel-bajjal feltoljuk a templomhoz. A bazilikát olasz ferencesek emelték 1969-ben affölé a nagyméretű barlang fölé, melyről a hagyomány azt tartotta, hogy itt élt Mária. A kétszintes templom altemplomában van Mária háza, a felső templom és a templomkert kerítését pedig különböző keresztény országok által adományozott mozaikképek díszítik. Az altemplomban egy olasz zarándokcsoport misézett, a felsőben egy kínai, amikor ott jártunk.
 |
| Thaiföldi Madonna |
 |
| Anyám és Kati a bazilika előtt |
Átsétáltunk az egész keresztény komplexumhoz tartozó Szent József templomba is, amelyet viszont József egykori ácsműhelye fölé emeltek. Az egyik festményen a gyermek Jézus apja műhelyében egy kis keresztet ácsol éppen.
 |
| A szent család az ácsműhelyben |
Délután indulunk tovább a Genezáreti-tó felé, Tiberiasra. A forgalmas út mindkét oldalán főleg arab települések találhatók, a tó fölé emelkedő domboldalon mindenfelé nagy építkezés folyik (az építési láz egyébként egész Izraelre jellemző). Nincs túl sok turista a tengerparton, lesétálunk egészen a tóhoz, de a vízenjárás - akárcsak 28 évvel ezelőtt - most sem sikerült.
 |
| Petra és Bori a sikertelen vízenjárási próbálkozás után a tóparton |
A Big Ben Pub-ban már inkább vacsorázunk, mint ebédelünk fish&chips-et, Szent Péter-halat és vegyes salátákat humusszal, tahinával, padlizsánkrémmel, pitával. A kaja fele megmarad, azt elcsomagoltatjuk, jó lesz másnapra ebédre. Este nyolc után érünk vissza a szállásunkra, az esti Tel Avivon való keresztülautózás mindig megkapó látvány.
Szeptember 13., csütörtök
Ejtőzős délelőtt, 10 óra körül megyünk le a tőlünk pár száz méterre található szupermarketbe vásárolni. A biztonsági őr kérdez valamit a bejáratnál héberül. Mondjuk neki, hogy külföldiek vagyunk, mire a kezéből pisztolyt formálva azt kérdezi: "piúúú-piúúú?". "No piúúú" (vagyis nincs nálunk fegyver) válaszolunk nevetve.
Ebédre valóban a tegnapi maradékot esszük némi frissen vásárolt édesburgonyával, majd kicsi pihenés után a hozzánk legközelebbi tengerparthoz, Rishon Lezion-ba autózunk. Nincs jobb, mint szeptember közepén strandolni: a hőség már nem olyan rekkenő, a tenger langyos, már medúzák is alig vannak. Anyám is élvezi a hullámokat.
Este zsúfolt program vár ránk: Először beautózunk Tel Avivba egy micvéhez (rituális fürdőhöz), ahol Orsi esküvő előtti megmerítkezése lesz. Csajos program, én csak a sofőr vagyok, de Katin, Borin és Petrán kívül elkíséri leendő anyósa, nagyanyósa, sógornője és annak két nagynénje.
A micve után Katival a Ben Gurionra megyünk, mert érkezik nővérem és unokaöcsémék gépe. Bori, Orsi és Petra pedig lánybúcsúztató buliba mennek.
Nővéreméknek jól esik, hogy várja őket valaki, aki segít eligazodni a SIM-kártya beszerzésénél és a gépkocsi-kölcsönzésnél. De még nincs vége az estnek, mert éjjel egykor még újra be kell autóznunk Tel Avivba, hogy Borit és Petrát felszedjük valahol a buli után. Hajnali kettő körül kerülünk ágyba.
 |
| A lánybúcsú után lányaim és Orsi osztálytársai |
Szeptember 14., péntek
Nincs idő lustálkodni, irány Jeruzsálem. Nővéremék szállása egy Ramlával szomszédos városban, Lodban van, ott találkozunk velük és két kocsival hajtunk fel a szerpentines 395-ös úton, fenyőerdőkön át Ein Karem-be, Jeruzsálem külvárosába, ahol Zakariás, Erzsébet és Keresztelő Szent János háza helyén emelt templom áll. Sajnos a templom sziesztára bezárt, de gyönyörködünk a kilátásban és megmosakszunk Mária kútjánál.
 |
| Anita és Eszter Mária kútjánál |
 |
| Balázsék, nővérem, anyukám és lányaim mögött a bibliai táj |
Utunk a modern Jeruzsálemen keresztül a Trotner Parkhoz vezet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az óvárosra.
 |
| Bori Jeruzsálemmel szelfizik |
Az óváros Jaffa-kapuja közelében egy mélygarázsban hagyjuk az autónkat és megkezdjük óvárosi sétánkat. Végigmegyünk a bazársoron, anyámnak ki kell, hogy szálljon a kerekesszékből a lépcsők miatt.
 |
| Édesanyám a bazárban |
A Szent Sír Templomához vezet az utunk. Ebben is jártunk Katival a nászutunk során, de nem emlékeztem rá, hogy ilyen monumentális, szerteágazó és keszekusza. A fojtogató tömjénillatban zarándokok ezrei várnak a sorukra, hogy megérinthessék az egykori kereszt és a sír helyét. A templom előtt egy kanadai zarándok kérdezi anyámat, hogy mondhat-e egy imát a gyógyulásáért. Anyám beleegyezik, a zarándok kéri az Urat, hogy anyám gyógyuljon meg. Hiába, anyám szkeptikus, a csodatétel elmarad.
Egy evangélikus templom előtti kis téren az Al-Sultan büfében ebédelünk svarmát, humuszos marhahúst, falafelt, salátákat.
 |
| Bori, Petra, Luca, Eszter és Anita |
A Siratófal felé folytatjuk utunkat, a férfiak és a nők külön-külön járulnak a 70-ben lerombolt templom nyugati falához. Nagyon sok fohászt nyel el a Fal naponta, spirituális energia formájában sugározza vissza.
Felkapaszkodunk a Zion-kapuhoz, ahol a kapun kívül egymáshoz közel található az Utolsó Vacsora terme, Dávid király sírja és a Mária Elszenderedése bazilika. Az Utolsó Vacsora termében muszlim zarándokok vannak, Dávid sírjánál ortodox zsidók készülnek a szombatra, a bazilika környékén keresztény turisták. Hiába, Jeruzsálem az Jeruzsálem.
Péntek este kihal a város, kis forgalom mellett autózunk haza, illetve minket még várnak a bázison egy péntek esti grillpartira, ahol már ott vannak Orsiék osztálytársai valamin két egykori tesitanáruk is. A Tel Aviv-i Karmel-piacon beszerzett argentin marhahúsból készül a steak.
Az vacsora után még anyósomat Tel Aviv-i szállodájába haza kell fuvarozni, melyben Jeruzsálemmel ellentétben pezseg az élet. Megint éjfél után kerülünk ágyba.
Szeptember 15., szombat
Korán kell kelni, mert 9 körül kezdődik Sahar zsinagógai legénybúcsúja Gederán. A zsinagógai szertartásról majd egy későbbi posztomban részletesen is beszámolok. Az esemény után hagyományos szombati tízóraival várnak minket nászasszonyom húgáéknál. Nővérem és unokaöcsémék itt találkoznak először az ifjú párral.
 |
| Jachnun |
Egy tradicionális jemeni zsidó étellel, jachnunnal várnak minket, amely hengerré formázott barnára sütött leveles tésztából, főtt tojásból, reszelt paradicsomból és lecsóból áll. Utána még édesség is volt, úgyhogy simán elment ebédnek is.
Délután Tel Aviv-Yaffo várt ránk. Sétáltunk a régi kikötőben, felkapaszkodtunk a kilátóhoz, naplementekor belegázoltunk a tengerbe.
 |
| Nővérem mögött a város |
 |
| A Koscsó-család |
 |
| Petra és Bori |
Az estét a régi vasútállomás helyén kialakított szórakoztató negyedben zártuk. Egy görög népzenekar játszott, benéztünk a kis üzletekbe, megvacsoráztunk a Cafe Greg-ben. Én roppanós tésztatekercsbe csavart csirkehúrt ettem mézes salátával.
Szeptember 16., vasárnap - A NAGY NAP
Az egész nap a készülődés jegyében telik. Orsi a Tel Aviv-i Intercontinentalban dolgozik, így az eskövője napjára megkapta az egyik lakosztályt. Ide rendelt egy sminkest délelőtt fél 11-re, és persze némi pezsgőt és harapnivalót is mellé. Ide kellett betaxiznom Katit és a lányokat, mert az ő sminkjükben is segített a lány.
Délutánig tartott a szépülés, így ők láthatták meg Orsit először menyasszonyi ruhában.
 |
| Nagy levegő, jöhet a hajlakk |
Az esküvőre a hivatalosan meghirdetett vendégfogadás előtt egy órával, fél hétre érkezett a szűk család a fotózkodás miatt, és hajnali fél háromkor az ifjú párral és a nászomékkal utoljára hagytuk el a helyszínt. Ami közte történt, arról egy másik posztban számolok be.
Szeptember 17., hétfő
Késői ébredés után elmentünk bevásárolni, hogy vigyünk haza némi izraeli különlegességet (izraelikum?). Még várt ránk két helybéli nevezetesség.
Ramlán található egy 1200 éves, Harun Al Rashid kalifa korából származó régi boltíves víztározó, mely nemcsak megtekinthető, de még csónakázni is lehet benne.
 |
| Lányaim a víztározóban |
A már említett ramlai piac és nagymecset közelében van egy jelentéktelennek látszó kis humuszbár, a Hummus Salim, ami Izrael egyik legjobb humuszosa. Na, itt költöttük el búcsúebédünket, ami tényleg felséges volt, és emellett harmadába került mintha puccos étteremben ettünk volna.
Már csak az összepakolás, a szálláshely elhagyása, a kocsi leadása és a hazarepülés volt hátra. Nővéremék és unokaöcsémék már a délelőtti géppel hazarepültek, viszont az esti géppel rajtunk kívül anyósom és Kati unokatestvére, valamint kisebbik unokahúgom, annak barátja és teljes családja is velünk repült.
Anyukámnak és anyósomnak is került kerekes szék, az útlevélellenőrzésen és biztonsági átvilágításon hetedmagammal megint soron kívül mehettünk át. A két idős hölgyet emelőkocsi segítette a gépbe beszállni.
A háromórás út után Lisztferihegyen is flottul mentek a dolgok: útlevélellenőrzés, csomagok átvétele, minibusz a parkolóházig. Anyósomat Kati vitte haza taxival, én pedig édesanyámat szállítottam haza. Így aztán fél kettő körül kerültem ágyba, szinte percre pontosan 168 órával azután, hogy az indulás hajnalán ébredtem.
Hát ez volt a kronológiai összefoglaló, a esküvőről részletesen posztolok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése