Ki a zsidó? - 2

Ha azt hiszitek, hogy az előző bejegyzésemben leírt történet, melyben Orsi zsidóságát igazoló papírjáról írtam, happy-enddel végződött, akkor pont annyira nem ismeritek a magyarországi zsidó egyházak között dúló háborúskodást, mint ammennyire mi sem. A dolog megértéséhez egy viccel kezdem:

Egy zsidó egy lakatlan szigetre vetődik, és csak évek múlva talál rá egy hajó. Látják, hogy két takaros zsinagógát is épített magának a hajótörött az évek során.
Kérdezik tőle:
- Mi ez a két zsinagóga a szigeten?
- Ó, hát az egyikben minden szombaton és a vallási ünnepeken imádkozom az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg. - válaszolja az atyafi.
- Na de a másik zsinagóga mire való?
- A másik? Hát abba be nem tenném a lábamat.

Szóval az történt, hogy az Orsi számára kiadott cirkalmas igazolás értéktelen papírdarab Izraelben. Ebben a cikkben részletesebben is olvashattok arról, milyen nehéz egy izraeli bevándorlónak megszereznie a zsidóságát igazoló dokumentumot. "Ha a házasságra készülőnek levele van egy tengerentúli rabbitól, amely tanúsítja, hogy az illető zsidó, manapság ellenőriztetnie kell Slomó Amar főrabbi irodájával, ahol nyilvántartják azoknak a diaszpórabeli rabbiknak a listáját, akik megbízhatónak számítanak. A lista nem nyilvános. Ha a levélíró rabbi nincs a listán, a folyamodót újabb bizonyíték benyújtására utasítják, vagy a rabbinikus bírósághoz irányítják."
Nos Radnóti Zoltán rabbi, a Budapesti Zsidó Hitközség rabbiságának igazgatója nem szerepel ezen a listán. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ismerni kell a neológ, vagy reformzsidóság fogalmát. Egy több mint öt évvel ezelőtti posztomban írtam Ungvári Tamás Csalódások kora című könyvéről, melyben a magyarországi zsidók 150 évvel ezelőtt elkezdődött, majd kudarcba fulladt asszimilációjáról ír. A főleg nagyvárosi, asszimilációra hajló, vegyes házasságokkal hígított zsidóság körében kialakuló neológ vallásgyakorlatban a zsidó vallás már nem járta át annyira a zsidók mindennapjait, mint korábban. A hagyományos zsidó öltözködést a polgári viselet váltotta fel, felhagytak a kóser étkezéssel, a vallás a családi eseményekre és a nagyobb vallási ünnepekre szorult vissza. De ez ugyanígy van a legtöbb nem rendszeresen templomba járó kereszténynél is.
A vidéki zsidóság, főleg a kelet-magyarországi, az egykori Jiddisland-hoz tartozó falusi és kisvárosi haszid zsidóság jobban ragaszkodott ortodox hagyományaihoz. Sajnos a holokauszt a legtöbb áldozatot pont a vidéki zsidóságból szedte, így a háború után a neológia lett általános Magyarországon. A szocializmusban az asszimiláció tovább folytatódott, az aktív vallásgyakorlók köre - akárcsak a többi vallásban - egyre csökkent.
Jött a rendszerváltás, egyre többen kezdték újra vállalni zsidó identitásukat és a vallást azok is, akiket korábban világi szellemben neveltek. Sógornőmék már zsinagógában házasodtak, apósom is elkezdett zsinagógába járni, de persze a neológ szertartásrend szerint (a kelenföldi zsinagógában pont az a Radnóti Zoltán volt a rabbija, akinek az igazolását most nem fogadták el).
A kelet-magyarországi szatmári haszid zsidók leszármazottjai Brooklynban telepedtek le, itt alapítottak vallási központot, iskolákat, ún. jesivákat hoztak létre. Az ortodox haszid zsidóság egyik mozgalma, a Chábád Lubavics mozgalom is itt éledt újjá. Egy fiatal, 23 éves rabbi, a magyar holokauszt-túlélőktől származó Oberlander Báruch a mozgalom küldötteként a rendszerváltozáskor Brooklynból érkezett hazánkba, és feleségével nagy elánnal láttak hozzá a mozgalom magyarországi elterjesztéséhez. Felnőtt- és gyermekoktatási programokat indítottak, a gyökereiktől eltávolodott zsidóságot szólították meg, folyóiratokat, vallási könyveket adtak ki. Oberlander a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija lett. A világi tanulmányait megszakító és Oberlander hatására Amerikában tanuló majd hazánkba már rabbiként visszatérő Köves Slomóval 2004-ben alapították meg az Egységes Magyar Izraelita Hitközséget, az EMIH-et.
Az EMIH és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) között egyre jobban elmélyülő ellentétek vannak. A BZSH a Vasvári Pál utcai zsinagóga tulajdonjogáért támadta az EMIH-et, az EMIH viszont nem ismeri el a BZSH neológ rabbijait, a rabbiság döntéseit, az általuk kiadott kóserségi igazolásokat, az általuk dokumentált betéréseket és a neológ rabbik által kötött házasságokat. Na, ennek a vallásháborúnak a frontvonalába került a mi kis Orsink.
Mivel Izraelben nincs neológ egyház, az a helyzet állt elő, hogy a Magyarországon legtöbb hívőt számláló MAZSIHISZ igazolásait nem fogadják el Izraelben. Állítólag ez köztudott, ezért rejtély számunkra, hogy miért nem figyelmeztették Borit a Síp utcában, hogy ezzel az igazolással ne próbálkozzunk. Mivel Oberlander Báruch leendő nászom jó ismerőse, végül pont két héttel az esküvő előtt megkaptuk tőle az igazolást, majd meglátjuk, hogy ezt elfogadják-e Izraelben.
Posztomat egy viccel kezdtem, most egy történettel zárom:
Mikor a mindig is különutas Nicolae Ceausescu, A Román Kommunista Párt főtitkára megkapta a Lenin-rendet, apám azt mondta: Na, ez pont olyan, mint amikor a rabbi keresztet kap. Hát most mit olvasok Oberlander Báruch életrajzában: 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
Hiába, az élet és a magyar kormány a legnagyobb viccmester.