Szeretem a Nagy Testvért

"Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtőzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért."

Így végződik Orwell regénye, az 1984. Winston nem színlel, nem egyszerűen feladja a küzdelmet. A Szeretet-minisztérium elérte célját: Winston Smith valóban szereti a Nagy Testvért. Nem is érti, hogyan volt lehetséges, hogy valaha gyűlölte, küzdött ellene.
A regény - és különösen a belőle készült film, melyet mit gondoltok, hányban forgattak?, naná, hogy 1984-ben - egyik csúcsjelenete és kulcsmomentuma a Két Perc Gyűlölet. A Két Perc Gyűlölet során a dolgozók egy hatalmas teremben a "teleképen" - ez egy olyasfajta készülék, melyen át a Nagy Testvér nemcsak azt mutatja meg neked, amit ő akar, hanem egyúttal ezen keresztül tartja szemmel a polgárokat - egy gyűlölt személy, Emmanuel Goldstein jelenik meg:

"A Két Perc Gyűlölet műsora napról napra változott, de mindegyikben Goldstein volt a főszereplő. Ő volt a főáruló, a Párt első számú mocskolója. Minden későbbi bűn, amelyet a Párt ellen elkövettek, minden árulás, szabotázs, eretnekség, elhajlás közvetlenül az ő tanításaiból fakadt....Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy a Gondolatrendőrség ne leplezett volna le az ő irányításával működő kémeket és szabotőröket. Ő volt a parancsnoka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört."

Ha azt mondom, Soros György és az ő zsoldoshadserege, nem kísérteties a hasonlóság?
A filmben ez a jelenet talán még erősebb. A telekép műsora három egyenlő részre osztható: Az első rész Óceánia fejlődő, épülő gazdaságát jeleníti meg, a búzaföldeket, a gyárakat, a békés dolgozókat. A második részben a békés ország ellen fenekedő ellenséget láthatjuk a maga gonoszságában, akik nem átallanak szép hazánkra rontani. A harmadik részből aztán kiderül, hogy az egész mögött a gonosz Goldstein áll. És itt sistereg a gyűlölet (copyright from A tanú).
Javaslom, kedves blogolvasók, hogy legalább egyszer nézzetek meg egy reggel hat órás közszolgál(l)atí híradót az M1-en vagy a Dunán, hátborzongató lesz a hasonlóság. A híradó is pontosan ebből a három részből áll, csak némileg más sorrendben. Az első rész a migránsriogatás, apokaliptikus képek Stockholmból, Bécsből vagy Berlinből tomboló bevándorlókkal, tehetetlen rendőrökkel és gonosz uniós bürokratákkal, akik mégsem hajlandók letenni a bevándorlás támogatásáról és a kötelező kvótákról. A második részben megjelenik Soros György, akinek felforgató tevékenységét egy egész zsoldoshadsereg végzi Magyarországon, de szerencsére név szerint ismerjük őket és nem maradhat el a politikai, erkölcsi és jogi elszámoltatásuk. A híradó utolsó részében (nem számítva a sportot) töretlenül fejlődő gazdaságunkat mutatják be, véletlenül sem megemlítve a korrupciót, a rettenetes egészségügyet vagy az oktatás süllyedő színvonalát.
Ezért határoztam el, hogy írok egy dalt, amely ugyanezt a hármas tagolást követi, és megmutatja, hogyan szerettem meg én is a Nagy Testvért. Szándékosan a Két Perc Gyűlölet képsorait szerkesztettem alá. A dal első versszaka a választásokról, a második a migránsoktól való megvédésről, a harmadik Soros zsoldoshadseregének a felszámolásáról szól.



Már korábban írtam róla, hogy rajongótáboromba tartozik a digitális újságírás egyik sztárja, Szily László, aki erről a dalomról is írt egy posztot a 444-en, ezért elég szépen alakul a nézettsége, már 8000 fölött jár. Szilynek abban nincs igaza, hogy ezt a dalt valamiféle sírva vigadós búsongónak írtam. Egyszerűen szerettem volna megmutatni azt a párhuzamot, ami az 1984-ben megjelenített negatív utópia és a jelenlegi magyar közállapotok között van. Különösen a dal végén erős a kontraszt, amikor azt a szót ismételgetem, hogy "szeretem" és közben az emberek gyűlölettől eltorzult arcát látjuk. De hiszen az egész regény erre az ellentétre épül: A Szeretet-minisztériumban az emberek kínzása és megtörése folyik, az Igazság-minisztériumban a múlt meghamisításán dolgoznak, és a Párt három jelszava a következő:

A HÁBORÚ: BÉKE

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG

A TUDATLANSÁG: ERŐ

Amikor az 1984 1988-ban végre megjelenhetett Magyarországon, Sükösd Mihály ezt írta utószónak: "...megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totális diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a történelemben..." Nos, ha a totális diktatúra nem is valósult meg, a regény számos invencióját átvette a Habony-művek. Hogy forgatókönyvként használták-e az 1984-et, vagy maguktól jutottak ugyanazokra a megoldásokra, nem tudható, de az egybeesés félelmetes.