Öt éve már félig-meddig ferencvárosi is vagyok, hiszen Ferencvárosban, a Bokréta utcában van a munkahelyem, és nap-mint-nap elhaladok a Bokréta utca 3. számú épületen lévő emléktábla mellett.
Ennek a háznak a helyén állt az az egyemeletes épület, mely otthont adott a Szociális Testvérek Társaságának. Innen hurcolták el hetedmagával Salkaházi Sára nővért, és a Fővám tér környékén a Dunába lőtték őket. Mártírtársairól ritkán emlékezünk meg, pedig sorsában osztozott Bernovits Vilma nővér, ki a vészkorszak idején keresztleveleket állított ki és osztott szét a nyilasok elől bujkáló zsidóknak, valamint az otthon lakói közül még Fischer Béláné Féderer Leontin, dr. Róna Andorné, dr. Jónás Magdolna, és egy bizonyos Bátoriné a fiával, Bátori Istvánnal együtt. A dolog érdekessége, hogy Bátori István a nyilasok elől a jeges Dunába vetette magát (december 27. volt!), és túlélte a sortüzet.![]() |
Fortepan / Horváth József |
Ezen az 1941-ben készült képen az Ipar utca felől pont szemben látszik a Szociális Testvérek Társasága épülete.
Ez pedig a Fővám térnél a Duna-parton elhelyezett emléktábla.Visszaemlékezésemnek az adott apropót, hogy a holokauszt 80. évfordulóján egy cikk jelent meg a neten Bernovits Vilmáról, és arról, hogy az ő emlékezetére is létesül egy emlékhely a Duna-parton a Boráros térnél (itt szállok le minden reggel a 2-es villamosról).
Boldog Salkaházi Kláráról egyébként egy parkot is elneveztek itt, a munkahelyemtől nem messze, de abban pedig az a vicces, hogy maga a park Ferencváros '56-os mártírjainak, köztük Angyal Istvánnak állít emléket.
Hát így csúsznak egymásra hazánk tragikus történelmi emlékei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése