Az én szép és okos lányaim

Nagyon rég jelentkeztem ezzel a rovattal, pedig a Pál lányok élete is elég eseménydús mostanában, ezért most egy rövid beszámoló következik.

Bori

Bori lányunk fél éve kiköltözött Bécsbe, közösen bérelnek lakást Jonathannal, német barátjával, aki egy nemzetközi alapítvány bécsi irodájában dolgozik. Bori úgy ismerte meg Jonathant, hogy ő pedig ugyanennek az alapítványnak a budapesti irodájában dolgozott először munkatársként, majd ő lett a budapesti iroda vezetője.

Bori nagyjából másfél éve munkahelyet váltott és egy oknyomozó portál munkatársa lett, de kapcsolata megmaradt Jonathannal, mely barátságból szerelemmé alakult. Csaknem egy éven keresztül kétlaki életet éltek, egyik hétvégén Bori utazott Bécsbe, másik hétvégén Jonathan vonatozott Budapestre. Idén tavasszal érezték elég érettnek a kapcsolatukat az összeköltözéshez, és Bécsben nem messze a Westbahnhoftól a Garbergasse-ban bérelnek egy lakást.

Bori megtartotta munkahelyét és távmunkában dolgozott nagyjából kéthetenkénti helyszíni jelenlét mellett. Érezte, hogy egy bécsi munkahely jobb volna. Tudjuk, hogy az ismert okok miatt a CEU Budapestről Bécsbe költözött, és ott Bori régi szakán (Nationalism Studies) meghirdettek egy koordinátori állást, amit Bori megpályázott és el is nyert. A héten kezdett el ott dolgozni de úgy, hogy még mellette egy darabig ellátja az oknyomozó portálnál végzett tevékenységét is, így most hirtelen elég sok dolga lett. De ahogy Borit ismerjük, úrrá lesz ezeken a nehézségeken.

A Bécsbe menekített szentendrei kő emlékekkel

Jonathannal a bécsi Staatsoper-ben

Orsi

Nagyjából pont egy éve terveztünk kiutazni Orsiékhoz Izraelbe, amikor sor került arra a terrorista gaztettre, amely aztán lángba borította az egész térséget. Irán igazi proxi-háborúba kezdett Izrael ellen, hiszen a gázai Hamászt, a Libanonban állomásozó Hezbollah milíciát és a jemeni hútikat is ráuszította az országra. Szegény Orsi - akárcsak számtalan más izraeli asszony - innentől kezdve nagyon ritkán látta férjét, és egyedül, illetve olykor sógornője segítségével kellett megküzdenie munkája mellett a gyermeknevelés és a háztartás vezetésének a gondjaival.

Bár mi halasztgattuk a kiutazást, unokánkkal kétszer is együtt lehettünk Budapesten, egyszer nyár elején, amikor még Orsi is jöhetett, másodszor pedig nyár végén, amikor vejem jött a kis Yaara-val. Tavasszal azt is megtudtuk ugyanis, hogy Orsika októberre várandós második unokánkkal, ezért egy szeptemberi repülőút már nem lett volna biztonságos.
Most már tényleg csak pár hét van hátra az új kis földlakó megszületéséig, erre puffneki, ismét kiéleződött a konfliktus, mert Izrael a Hamász után a Hezbollah végleges megsemmisítését határozta el.

Orsi próbál bennünket nyugtatni, még az óvóhelyről is mosolygós képet küldött az iráni rakétatámadás alatt.

Orsi és Yaaruli az óvóhelyen

Rendszeresen vidám életképeket küld unokánkról, például az alábbi filmen egy kis énekórát tart Yaarulinak.

Reméljük novemberben tényleg kiutazhatunk hozzájuk, hogy kisebb unokánkat is láthassuk, akinek születéséről egészen biztosan beszámolok majd ezen a blogon.

Petra

Édesapám biztosan nagyon büszke lenne, hogy az ő népi kollégista hagyományait, ami meghatározta egész életét, szakkollégistaként Petra folytatja a családban. Petra annyira lelkesen vetette bele magát a Széchenyi István Szakkollégiumi létbe, hogy bár annak ellenére, hogy a szakkollégium mindössze 7-8 percre van tőlünk, mostmár hetente 2-3 éjszakát a szakkollégiumban tölt. (Baráti körében egyébként többen is vannak, akik budapesti létükre kollégisták). Szóval elkezdte a rugalmas és nem túl fájdalmas elszakadást a "mamahoteltől".

Persze egyetemi elfoglaltságait is komolyan veszi, negyedik félévét is jeles átlaggal abszolválta és bizakodóan kezdte el harmadik évét az ELTE-n. És természetesen azzal, hogy jelen van az életünkben, bearanyozza öregedő napjainkat.

Egy szelfi a Játékszínben

Az országos kéktúra nyugati végpontján