"Színház az egész világ" - mondta Shakespeare, "az élet kabaré" - énekli Sally a Kabaré című musicalben, én pedig azt mondom, ez az egész egy nagy cirkusz.
Szóval úgy adódott hogy a héten egymást követő napokon voltunk színházban és cirkuszi előadáson. Anyósomnak van egy színhátbérlete a Vígbe és a Pestibe, az előadásokra a sógornőmmel szokott eljárni, a héten viszont átadták nekünk a bérletet, így néztük meg Katival a Pesti Színházban Henrik Ibsen darabját, a John Gabriel Borkmant.
Ibsentől egyetlen darabot láttam korábban, azt is vagy 40 éve. Nem a Nórát és nem is a Vadkacsát, hanem A nép ellenségét a Nemzetiben, Szinetár rendezésében, Kállai és Őze főszereplésével. Az a darab most igazán aktuális, megtudhatjuk belőle, hogyan lehet ellenségképet faragni valakiből, aki csak jót akar. Még az állami sorosozás előtt a Katona is a műsorára tűzte 2013-ban, Kulka János is játszott benne.
Ehhez képest a Borkman egy egyszerű családi dráma: Egykor egy bankigazgató szerelméért küzdött két ikerlány, a bankigazgató az egyiket szerette, a másikat feleségül vette, majd sikkasztás miatt börtönbe került. Gyermekét a nagynéni nevelte fel, majd a felnőtté válás határán visszakerült az anyjához, és most az apa, az anya és a nagynéni küzd a fiúért, aki mindhármukkal végleg szakítva kezdi meg önálló életét. A darabot igazán Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara és Börcsök Enikő játéka emeli fel.
Gyerekkorom hagyományos vándorcirkuszaira jól emlékszem: öregedő artisták, kopott rekvizitek, rosszul táplált állatok, a bohóc egyben a jegyszedő, stb. A Fővárosi Nagycirkusz már színvonalasabb műsorral rukkolt elő, de jól emlékszem, hogy először a kínai cirkusz vendégszereplésekor láttam azt, hogy ezt a műfajt lehet másképpen is csinálni.
A Cirque du Soleil műsorát először tévében láttam vagy 15 éve, és voltam előadásukon 2007-ben, amikor a Sportarénában léptek fel. Akkori blogomban ezt írtam róluk: "A Duna TV leadta vagy négy műsorukat, amik megvannak DVD-n, ezenkívül megvan az Allegria c. lemez is (a címadó számból írta Geszti Oláh Ibolyának a Magyarország-ot), úgyhogy már úgy vártam érkezésüket, mint egy igazi rokker a Rolling Stonest. Amikor megtudtam a helyárakat, már gondolatban lemondtam róla, de Kati erősködött és a jegyeket is megvette. Ritkán látni ilyen komplex előadást: profi, önálló műsorként is megálló zenei produkció, artisták, táncosok és pantomímesek, fantasztikus jelmezek és díszletek, valamint a színpad mellett, mögött és előtt (!) húzódó függönyökre előre felvett és élő képek vetítése. Sok elemében hasonlít a prágai Laterna Magica-ra (amihez szintén volt szerencsénk ’93-ban), de ott, ha jól emlékszem, konzerv-zene volt, és nem voltak artisták"
Innentől számomra a Cirque du Soleil jelenti a cirkuszművészet etalonját, ezért is örvendetes, hogy van olyan magyar társulat, mely pontosan ezt a minőséget célozza meg, a Recirquel Újcirkusz Társulat. Mostani műsoruk, A meztelen bohóc a MÜPA Fesztiválszínházában megy. Négyesben mentünk el az előadásra, ami azért is nagy élmény volt, mert már ugyan 17 éve felépült a MÜPA, a Fesztiválszínházban most jártam először, és megállapítottam, hogy mind belsőépítészetét, mind akusztikáját tekintve hibátlan.
Ahogyan a Cirque du Soleil-nél, úgy a Recirquel Újcirkusz Társulatnál is fontos a zene és az előadás egysége. A Recirquel Újcirkusz Társulatnak hagyományosan Sárik Péter írja a zenét, akinek azóta vagyunk odaadó rajongói, mióta 2013 júniusában a Villányi Borfesztiválon Falusi Mariannal fellépett mint dzsesszzongorista (ekkor hallottam először és utoljára élőben énekelni az áldott emlékű Fábián Julit).
Az előadás főszereplője egyértelműen Egyed Brigitta, a bohóc volt, de az artistaszámok, a táncos és énekes betétek is ízlésesen voltak összeválogatva.
Posztom végére beteszem az előadás öt évvel ezelőtti trailerét. Azóta egyes betétszámok már megváltoztak egy picit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése