Seniorok a családban

Úgy tűnik, hogy a családunkban a 2019 az idősek éve lesz. Hárman is beléptek 90. évükbe: édesanyám, anyósom és apai nagynéném. Egyvalaki pedig a 95.-be lépett: Kati apai nagybátyja.
Kezdjük a legidősebbel:
Pista bácsi, apósom öccse tanszékvezető professzor volt a Műszaki Egyetemen. Engem sohasem tanított, nem is vizsgáztam nála, de 1983-ban ő volt a Villamoskar dékánja, és ebben a minőségében ő fogadott doktorrá. A tanácsülés jegyzőkönyvét 94. születésnapján át is adtam neki.

Pista bácsi lánya és unokája társaságában

Pista bácsi egészen tavalyig felesége 20 évvel ezelőtti halála óta egyedül élt, de igen aktívan. Négy évvel ezelőtt még írt egy könyvet a gráfelmélet villamos hálózatok számításában való alkalmazásáról (ebben még én is segítettem neki szakirodalommal). Sokat utazott Kanadába a fiáékhoz (tavaly ott volt unokája esküvőjén), vagy nyaralni mediterrán országokba.
A számítógépét általában én tartottam karban, kb. havonta jártam nála egy-egy hibát elhárítani. Kb. 15 éve felhagyott az autóvezetéssel, BKV-val közlekedett a városban.
Már egy-két éve rendetlenkedett a szíve, pacemakert is kapott, végül fél éve döntött úgy a család, hogy inkább beköltözik egy nyugdíjas otthonba. Mivel egyre bizonytalanabb a járása, már csak akkor hagyja el az otthont, ha valamelyik családtagja elhozza. A vele egyidős egyetemi professzorok közül ketten is elmentek tavaly ősszel: Tusák Róbert, az Automatizálási Tanszék vezetője, és Horváth Tibor, a Nagyfeszültségű Tanszék vezetője. Ismerőseim azt tanácsolták, hogy ne közöljem a gyászhírt Pista bácsival.

Anyósom Katival

Anyósom kilenc éve maradt egyedül, azóta is önállóan él abban a lakásban, amelyben Kati és sógornőm is gyerekeskedtek. Mind velünk, mind sógornőmékkel gyakran töltött együtt egy-egy wellness-hétvégét vagy hetet, kezdetben még rendszeresen jött velünk Angyali-szigetre. 5-6 éve kapott egy enyhébb stroke-ot, ami miatt nehezebben beszél és mozog. Ennek ellenére rendszeresen eljár otthonról, színház- és operabérlete is van.
Idén ősszel részt vett Orsi esküvőjén Izraelben. Sajnos az utóbbi időben állapota rosszabbodott, egyre nehezebben jár, egyre veszélyesebb neki az egyedüllét, ezért idén már mindenképpen meg kell oldani számára az állandó felügyeletet.

Édesanyám és én

Édesanyám öt éve maradt egyedül, azóta ő is egyedül lakik. Fél évvel apám halála után csípőprotézist kapott a jobb csípőjébe, ami után járása könnyebbé vált. Sajnos - ahogy számítani lehetett rá - a másik csípőjében és mindkét térdében elkoptak a porcok, ezért idén áprilisban újabb műtét vár rá. A sok baja ellenére anyámat igazából a szentendrei telek és az otthoni virágai tartják életben. Szentendrére még tavaly is kijárt hévvel, de fél éve már csak velem tud jönni kocsival. Természetesen ő is kinn volt velünk Orsi esküvőjén és Izrael sok szép helyére el tudott jönni velünk.
A szíve karácsony előtt elkezdett rendetlenkedni, ezért egy hétig be is kellett feküdnie a Jánosba, ráadásul egy jó kis vírusfertőzést is összeszedett, de már elkezdett kilábalni belőle. Idén ő is az eddiginél több törődést fog igényelni, mint eddig.
Ica nénivel, édesapám húgával apám halála óta már csak ritkán találkozom. Unokatestvérem szokott tudósítani róla, meg édesanyám szokott vele beszélni. Már elég régóta betegeskedik, most megint kórházban van. Úgy tudom, a négy idős családtag közül ő a legfiatalabb.

P.S. 2019. 01. 13. Rosszul tudtam, Ica néni másfél évvel idősebb anyámnál és anyósomnál. Sajnos ma kaptuk a rossz hírt, hogy meghalt.

P.S. 2019. 05. 28. Ma is rossz hírt kaptunk, Vágó Pista bácsi is meghalt. Még februárban combcsont-törést szenvedett, megműtötték, majd az Amerikai úti szeretetkórházba került. Itt újra eltörte a lábát, újra megműtötték, de ezt a sok megpróbáltatást az egyébként erős szervezete nem viselte el.

P.S. 2019. 06. 28. Á, nem kellett volna ezt a posztot megírnom. Mára virradóra anyósom is meghalt. Egyre rosszabbodó állapota miatt három hete került be az Amerikai úti zsidó szeretetkórházba.