Talán már írtam arról, hogy nővérem népi iparművész, és fő tématerülete az úri hímzés, a 17. században főleg Erdélyben, török hatásra elterjedt dús, indamotívumos díszítés. Szerencsére nemcsak saját passzióból hímez, hanem a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület tagjaként gyakran kapnak megbízást a Református Egyháztól úrasztala terítő és egyéb díszítő textíliák készítésére.
Egy díjnyertes alkotás, úrasztala terítő (katt a nagyobb képért) |
Keresztelő kendő részlete "a Reformáció 500 éve" kiállításról |
Az esküvő után nővérem odament nászuramhoz, és azt mondta neki: Bár mi nem vagyunk zsidók, hanem reformátusok, de mi is istenhívők vagyunk, ezért választottam erre az esküvői kendőre az Ószövetségből egy szép idézetet.
Orsiék esküvői terítője |
Volt egy ismert jezsuita, az indiai születésű Anthony de Mello, aki Kalkuttában volt misszióban, sok hindu el is járt a miséire, de aztán rajtakapta őket, hogy hindu szertartásokon is részt vesznek. Amikor szemrehányást tett nekik, a hinduk ugyanolyan értetlenül néztek rá, mint Jerah az én nővéremre: Isten csak egy van, mi másképp dicsőítjük, mint ti, de ha a ti szertartásotok szerint is magasztaljuk, azzal többek leszünk.
De Mello atya számtalan könyvet írt, négyet-ötöt én is olvastam közülük. Példázatai közül sokat megjegyeztem, szoktam is idézni őket. De Mello a történeteiben egyaránt leír hindu, buddhista, muszlim, zsidó és keresztény példázatokat.
Ha megismersz egy új kultúrát vagy vallást, nem szegényedsz, hanem gazdagodsz általa.
Ez egy nagyon szép poszt...
VálaszTörlés