Hogy miképpen zajlik általában egy zsidó esküvő, arról több helyen is olvashattok a neten, például itt, meg itt.
Orsi és Kati a rituális fürdés után (Bori felvétele) |
A vőlegénynek az esküvő előtti szombaton a tóra elé kell járulnia (shabbat chatan). Mivel Sahar sem templombajáró, nincs saját vallási közössége, egy megfelelő zsinagógát kellett neki találni, így valójában csak pénteken tudtuk meg, hova vagyunk hivatalosak szombat reggel.
Az örömapa köszöntőt mond a shabbat chatan után (Balázs fotója) |
Orsi nagyszülei, szülei, testvérei és Sahar (Balázs fotója) |
A folyamatosan szállingózó vendégeket apró falatkákkal kínálják, de erről már korábban írtam. De a férfiaknak még fontos dolguk van: a rabbi, én és a nászuram, a vőlegény valamint egy tanú összeülünk, hogy megtárgyaljuk a házassági szerződést, a ketubát. A gyönyörűen kalligrafált okirat már kész, csak egy-két rovatot kell kitölteni.
A nászom: Jerach, a rabbi (takarásban), Sahar, én és a tanú a ketuba megtárgyalásán (Balázs képe) |
A lényeg, hogy az egészet nagyon komolyan kell végigcsinálni. A vőlegény felajánl egy összeget, amit válás esetén a feleségének fizet. Ezt nekem jogom van vitatni. Természetesen nem éltem ezzel a jogommal, mert az összeg egy kabala-számot tartalmazott. Ezután a tanú megvizsgálja az eljegyzési gyűrűt, hogy az többet ér-e egy garasnál. Igenlő válasz esetén a két örömapa nyilatkozik, hogy adtak-e pénzt a gyűrű megvásárlásához, mert a hagyomány szerint a gyűrűt a vőlegénynek saját pénzéből kell megvásárolnia. Ez is bekerül a házassági okiratba, melyet kizárólag a rabbi és a tanú lát el kézjegyével, rokon nem írhatja alá.
A násznép ezalatt már felsorakozott a sátor, vagyis a hüpe előtt, következik a bevonulás, mégpedig egyáltalán nem egy vallásos zenére, hanem a Lover of The Light című dalra. Először a vőlegényt vezetik a szülei a sátor alá, majd mi kísértük Orsit, de csak félútig. Ott elbúcsúztunk tőle, és mi is a sátor alá álltunk. Ekkor jön az a rész, hogy a vőlegény a menyasszony elé megy, elfátyolozza és a hüpe alá vezeti (Utalva az ószövetségi történetre, hogy Lábán becsapva Jákobot Ráhel helyett Leát adta hozzá feleségül, a vőlegény ellenőrzi, hogy tényleg a neki szánt leány-e a menyasszony). Sahar ehelyett odafutott Orsihoz, és a násznép hujjogása közepette felemelte, megpörgette, majd visszazökkenve szerepébe elfátyolozva a hüpe alá kísérte. A rabbi áldást mond, a pár iszik egy pohár borból, de a menyasszonyt fátylát felhajtva édesanyja itatja. A rabbi köszöntőt mond, majd a gyűrűt újra megvizsgáltatja a tanúval, utána átadja a vőlegénynek, hogy húzza fel a menyasszony jobb mutató ujjára. Újabb áldás után a házasságlevelet a menyasszony édesanyja, vagyis Kati kapja meg. Újabb áldások következnek, majd a rabbi kihirdeti a házasságot.
Mostmár a vőlegény felhajthatja a fátylat, újabb pohár bor következik, ezúttal a vőlegény itatja meg az ifjú asszonyt. Elérkezett az esküvő csúcspontja, a pohártörés. Az eltört pohár a jeruzsálemi szentély lerombolását szimbolizálja. Előtte a násznépből a rabbi felszólít egy gyermeket, vizsgálja meg, hogy a pohár valódi-e. Ezután a vőlegény fogadalmat tesz, hogy ha elfelejti Jeruzsálemet, az ő nevét is felejtsék el örökre. Jobb lábával összetöri a poharat, "Mazel tov!"-ot kiált mindenki, felcsendül a zene és násznép a sátor alá tódul, hogy az örömszülőket félrelökdösve gratulálhasson az ifjú párnak.
A hagyomány szerint az ifjú pár néhány percre félrevonul, hiszen először vannak kettesben mint férj és feleség, közben pedig elkezdődik a lakoma és a mulatság.
12 fős asztaloknál ültünk. Bár az étel és az ital kóser volt, nászom családja észak-afrikai nagyon vallásos zsidó család, ők úgynevezett kóser-kóser ellátmányt kaptak, amelynél minden alapanyag ellenőrzött. Elkülönülten ültek bokáig-csuklóig zárt ünnepi ruháikban, mert "meztelen emberekkel" nem ülhettek egy asztalhoz (értsd: fedetlen karú, vállú és lábszárú férfiakkal és nőkkel).
A büfé-vacsora után volt a már említett produkciós rész Orsi sógornőjének dalával, a mi filmünkkel és a bajtársak videoklipjével, ezt négy órás non-stop diszkózene követte. Aki látta a Hegedűs a háztetőnt, az emlékszik, hogy a mulatság során a menyasszonyt és a vőlegényt székre ültetik és a magasba emelik. Ez is régi zsidó hagyomány, amelyre ezúttal is sor került, azzal kiegészítve, hogy Sahar egy izmos bajtársa engem is a vállára kapott és a magasba emelt, amint az unokaöcsém által az alábbi filmen megörökítésre került:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése