Szaracén gondolatok: Hans Castorp nyomában

Úti beszámolóm előző részében egy általános ismertetést olvashattatok, most pedig következzenek a túrák kronológiai sorrendben.

Július 14., vasárnap

Elsétáltunk a szállásunktól mintegy 300 m-re lévő felvonóig, és fellifteztünk vele a 2053 m magasan fekvő Jatzmeder állomásig. Talán ezen a túrán voltunk legtöbben, 50 fölötti volt a létszám.

A "pecsételő" kör

Gyönyörű virágos, hegyi patakokkal, zubogókkal szabdalt völgyek mentén mentünk Hauderalpig (2030 m), Oberalpnál ebédeltünk és megittam életem legdrágább sörét (Monsteiner, 7,50 frank), miközben alpesi tehenek bóklásztak körülöttünk, az 1877 m magasan fekvő Inneralptól aztán lesétáltunk Monstein faluba, onnan pedig haza (kb. 18 km).

Július 15., hétfő

A mai napon két részre szakadt a társaság. A fiatalabbja az eredeti túrakiírásnak megfelelően Flüela Passtól felkapaszkodott a 3147 m magas Schwartzhornra (1040 m szintemelkedés). Petra is erre a túrára ment. A lájtosabb túra, amin én és Kati is részt vettünk, pont az ellenkező oldalra vezetett. Bebuszoztunk a Parsennbahn nevű sikló alsó állomásáig, ezzel felmentünk a 2219 m magasan fekvő középállomásig, újabb siklózás következett a 2662 m-en fekvő Weissflujoch csúcsig, onnan lanovkával fel Weissfluhgipfelre (2844 m). A hegycsúcson találtunk még havat, láttunk zergét és egy katonai radarállomást.

A felvonóval ereszkedtünk vissza Weissflujochig, ahonnan a 2709 m-es Schlahornt megkerülve vándoroltunk el a Strelapass hágóig (2352 m). Út közben alpesi virágokat és kőszáli kecskéket csodáltunk meg, a hágónál megebédeltünk, megkóstoltam a svájci kólát, a tejsavóból készült Rivellát.

Soktövisű aszat

A hágótól egy csodálatos panorámaúton indulunk tovább a sikló középállomásáig. Út közben Davost és a szemközti hegyeket csodáljuk meg mindenféle szögből, közben mormotákkal is találkozunk.

Mormota a kicsinyével

Pettyes tárnics

A túra végén még marad idő a davosi tó körül is sétálni. Nagy vitorlásélet van itt, de van strand és röplabdapálya, sőt, mókusokat is lehet etetni a tóparti sétányon.

Július 16., kedd

Ezt a napot a Landwasser folyónak és a rajta átívelő vasúti viaduktoknak szenteltük, ezért természetesen nemcsak gyalogoltunk hanem vasutaztunk is. A régió vasúthálózata ún. metrikus nyomtávú, vagyis 1000 mm-es, szemben a mi 1435 mm-es normál nyomtávunkkal és a 760 mm-es keskeny nyomtávunkkal. A vonatott 11 kV elektromos feszültség hajtja 16 2/3 Hz frekvencián.

Az eredeti úti terv szerint Monsteintől Wiesenig gyalog mentünk volna a Landwasserschlucht szurdokon át, de egy tavalyi árvíz miatt a a fákkal borított hegyoldal a szurdokba csúszott, és még nem sikerült megtisztítani illetve a hegyoldalt megerősíteni. Így aztán közvetlen Wiesen állomásig vonatoztunk. Sétánk végig a Landwasser völgyében egészen Filisur vasúti csomópontig tartott, miközben átsétáltunk a Wiesen-viadukt és a Landwasser-viadukt alatt, majd ugyanezeket több kilátópontról felülről is megszemlélhettük.

A Davos-Filisur vasútvonalat 1906-1909 között építették, 14 alagútból és 30 hídból áll, ebből a legimpozánsabb a Wiesen-viadukt. A pompázatos Landwasser-viadukt még régebbi, 1902-ben építették teljesen terméskőből a szintén Filisuron áthaladó Albula vasútvonal mentén. Ezen a vasútvonalon olyan trükkök is találhatók, mint a hegy belsejébe fúrt spirálalagútban 360 fokos fordulatot megtéve emelkedő vasúti pálya.

Filisurból egy hegyoldalon vezető ösvényen mentünk vissza Wiesenbe, ahol még volt időnk felkaptatni a Bärentrittre vízeséseket nézni.